Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)
1935-07-03 / 146. szám
DÉLMAGYARORSZÁG 1935 julius 3. CSIPETKE HUSZONKILENC INDÍTVÁNY szerepelt a júniusi közgyűlés szürke napirendjén, de amint az a közgyűlésről szóló tudósításban olvasható, ennek a töméntelen inditványnaK a legnagyobb részét egyáltalában nem kívánta tárgyalni a kánikulai hőségben fuldokló törvényhatósági bizottság, legalább is a fáradt és türelmetlen közbeszólásokból ezt a szándékol állapította meg az elnök. A városatyák számára biztosított jogok között szerepel az inditványozási jog is. Minden városatyának joga van arra, hogy indítványokat nyújtson be a város autonómnak nevezett parlamentjéhez Mint a pénteki napirend bizonyítja, az érdemes városatyák éltek is ezzel i jogukkal, volt olyan, aki négy-öt indit iránnyal is gazdagította a tárgysorozatot. Ne-n i? itt va.i a hii>a, hanem ott, hogy a 'örvény fem gindoskodik az indítványok tárgyalásáról. Azt mondja a törvény, hogy a közgyűlés először azt a kérdést' bírálja eí, hogy egyáltaiabaa érdemesnek tartja-e az indítványt a veli való foglalkozásra. Az inditványok sorsát már most a hangulat dönti el. Ha nagyon meleg van a közgyűlési teremben, vagy ha nagyon előrehaladt már az idő és félő, hogy odahaza elhűl a vacsora, vagy a törzsasztalon megmelegszik a sör, vagy ha az indítványozó személye, pártállása, arculata, hangja-színe, orra, modora nem rokonszenves a többség előtt akkor az indítvány sorsa — megpecsételtetett A többség akkor kimondhatja', hogy nem is kíváncsi rá. Ilyen esetben az indítványozó nem szólalhat fel, nem fejtheti ki a maga igazát, nem hívhatja fel a mélyen tisztelt töivényhatósági bizottság türelmetlen tagjainak szíves figyelmét esetleg olyan döntő szempontokra, nem tárfiatja föl esetleges döntő argumentumait, amelyek minden emberi számi'ás szerint könnyen megfordíthatnák az éiszol élő ember felfogását bizonyos dolgokban Akkor az indítványt lefricskázza az elnök a napirendről. De ha fordítva áll a helyzet, ha az indítványozó személye, orra, pártállása stb konveniál a többségnek, akkor a többség Kimondhatja és rendszerint ki is mondja, hogy kívánja tárgyalni az indítványt függetlenül'annak tartalmi értékétől, céi'jának komolyságától, fontosságától és szükségességétől. A több ségi akarat rendszerint ugy nyilatkozik meg, miután az előadó röviden és rendszerint elég nagy zajban elsuttogja az indítvány lényegét, hogy az elnök felteszi a kérdést; kívánja-e tár gyalni a közgyűlés az indítványt? Mindig akadnak néhányan, akik válaszolnak erre az elnöki kérdésre. Ha mondjuk egy-két éles hangú városatya kiáltja az elnök felé, hogy nem kivánja tárgyalni az indítványt, a hátsó padokból pedig tíz-tizenkét városatya mondja ugyanakkor, hogy kivánja tárgyalni, akkor az elnök a hangtan törvényei szerint intenzivebben hallja az éles, hangos hangon elhangzó véleményt, mint a hátrább eső sorok kívánságát és már ennunciálja is a határozatot, hogy tekintetes közgyűlés nem kivánja tárgyalni az indítványt. Az elnöknek ugyan joga van — és néha, kivételesen él is ezzel a jogával —, hogy felállással szavaztassa meg a közgyűlést, de bizony erre csak ritkán kerül a -or. Mert hát mindenki örül a végén annak, hogy gyorsabban elfogy a napirend... Ilyen körülmények között joggal merül fel a kérdés: mi értelme, célja, jelentősége van a városatyák inditványozási jogának, mi végből kellett most Is huszonkilenc önálíó indítványt rágépeltetni a közgyűlés napirendjére? Az inditványok rovata nélkül sokkal kurtább lett volna a tárgysorozat, a város megtakaríthatott volna munkát, papirt, költséget, villanyt és időt is.. Hiszen a „tárgyalni" kivánt inditv;..iyok sorsa sem különbözik nagyon a tárgyalni sem kivánt indítványok sorsával, azokat is visszaadták, szakbizottság eíé utalták, szóval — elintézték. Az idei szegedi szabadtéri játékokra máris nagymérvű icgyeloiegyzcsek folynak Az előjegyzett jegyek fenntartását a rendezőség csak abban az esetben tudja garantálni, ha az előjegyzésekkel egyidejűleg a je^^M^^^HMm^^BHBHMBiD^^ árát is lefizetik. /I Délmoqyarorwtfg S regénye. Só Pál héi és fél házassága ! 52 — Ez igazságtalanság? Nem tudtam ... — Manci felhúzott térdekkel feküdt, formás lábszárát simogatta és nevetett. — Mama mindjárt, mindenben személyes sértést érez... ' . — Az is. Az ilyen hang az, feltétlenül. Szeretném tudni, mi más eí, ha nem sze, mélyeskedés. Soha semmivel sem vagytok | megelégedve. Én apátoktól kezdve, mindegyikőtöktől csak tűrök, emésztem magam, feláldozom értetek az életemet és ez a hála... — Anyuka miért azonositja magát a liptóival? Kisceliné már alig viselte a szekatúrát. Arca kipirult a haragtól és széles mozdulatokkal kísérte mondókáját. — Nem erről van szó. Ne forditsd másfélé a dolgot. Hanem arról, hogy még te is folytonosan piszkálódól. Azt hiszitek, az én idegeim kötélből vannak? Egyszer meglátjátok, elunom és valami jóvátehetetlent cselekszem. Manci megszeppent ettől a kitöréstől, i Az anyja felé nyúlt és megveregette annak gondokba roskadt vállát, mintha idegeskedő csikó volna. — Na. Na. Na ... — Ágota örökösen engem nyagat, hogy nem tudnak megélni, hogy Apától nem kapják a beígért apanázst, Gyurit mi tartjuk, a te ötven pengős kezdő fizetésed, amit mesteredtől kapsz, neked magadnak is kevés. De te legalább ügyesen használod .:: kitűnően értesz a vásárláshoz. Még nem is mondtam, annak a ruhának a párját, amit a mult hónapban harmincért vettél, Radónál nyolcvan pengőre láttam kitéve ... Egyszóval minden az én vállamon nyugszik. Apátok ugyan semmivel sem törődik. Ha van pénze, ad, ha nincsen, — nem érdekli, miből teremtem elő a szükséges összeget. A háziurhoz is én járok haladékot kérni... Márika nyitott be és útját állta a további panaszkodásnak. i — A csomagot a konyhaasztalra tettem, — jelentette. ' — Köszönöm, fiam. I — Szervusz, Cika —- köszönt Márika Mancinek. — Szervusz. — Lujza néni, kérem. Vacsoráig most olvashatok? — Szó sincs róla, menj inkább gyakorolni... szépen, lassan gyakorolj, akkor vacsora után nem bánom, előveheted a könyvedet. Az ágyban olvashatsz, de ott sem sokáig. Drága a villany ... Az előszobából György hangja hallatszott. György, mint mindig, ez alkalommal is meglehetősen zajosan mozgott, sarkát odaverte a padlóhoz, ököllel ütött a kilincsre s mikor belépett igy köszönt: — Stét, mutterkám. Irt a: Runkabánsai Elemér Mancira oda se pipált. Belevágta magát egyik karosszékbe és rágyújtott. — A sodronygyárban voltál? — kérdezte tőle Kisceliné. — Á fenét. Csak nem gondolja komolyan..: — Jó Isteni Megbolondultál? — Havi nyolcvanért gürcölni reggeltől estig, egy frászt, aki beléjük vág. Disznó gazemberek. A fiatalságon akarnak megtollasodni. Rohadt, uzsorás banda, akasztófáravalók... — Nyolcvan pengő mégis csak jobb a semminél. — Aki rá van szorulva, annak minden esetre. — És te? — Nekem nem kell. •— Mert idehaza eltartunk. Ugye? Te könnyen beszélsz... — Na mondja már. Hát ne tartsanak. Én bizony még a maguk kedvéért sem vagyok hajlandó engedni, hogy kizsákmányolják az erőmet. Kisceliné egyre sűrűbben tapogatott halántékához. — Mond, mire vársz tulajdonképpen? — tudakolta. — Arra, hogy a sült galamb a szájába re, püljön, — szólt közbe Manci, aki eddig csendesen hallgatott. — Hogy nem sül ki a szeme. Egyszerűen nem akar dolgozni és kész... Manci meg Gyuri sohasem éltek egymással békességben: a fiu erőszakos és a lány simulékony, hízelgő modora olyan akadály volt, amelyik már eleve lehetetlenné tette, hogy összeférjenek. Örökösen csipkedték, marták egymást, mint kutya meg a macska. Akárhogy komiszkodott is előzőleg Manci az anyjával, ha fivére kezdett hasonlóan, rögtön ellene fordult. György most felhorkant. — Téged senki se kérdezett. — Téged is kár volt, — vágott vissz? Manci. •— Kuss. — Ebhez értesz. Gorombáskodni és a napot loprvi, te ingyenélő. (Folyt, köv.) Jé gr s &e kr én \e U Kedvező ffxe/ésf felléleleK mellett leaolcsóbban betzererfietttK Fekete V'tKfor.fco^af'i f. >8- fel. 3Q—27. Most megnyílt Gőimosó és fényvasaló Sn'ézelemben Szent Istvín-t^r. 3. (má*»ih4K»l izemben Házi, mosást Inq, qallér, kézelő remek fényvasalását, kolmefestést, vesvtisztitást száraz uton, felelős ség melíett 'egolcsóbban vállalom. Sxeleyné Fiók: G r ó I Apponvl Albert