Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-19 / 160. szám

DEMflGYARORSZftG MMMBBBBBHHHBMBH1 SZCOEO. SserkenUMo: Somogyi acca MJL. L em. Telelom 23.33..Ktadöhlva1al, WHeMBkUnyvttr «• tegyboda: Aradi wsea «. Telefoni 13-00. _ Nyomda: löw Up61 ucca 1®. Telefon: tMM. - TArlratl lorélcluu Mbaaoramncáa tzeoed. ELttElZCTtS i Havonta helyben 3.StO, vidéken et Budapelten 3.60, hUMbldön • 40 pengfl. — Egyei uAm Ara hélKbznap lO, va>6r- Ünnepnap IUL Hir-.- — deléteh lelvétele tarifa íícrlnl. MegjeXI. évfolyam, I6Q, SZ. ^h^KtrWtrelnaponlaregge.. Péntek, 1935 Julius 19. Ara lO fillér Intézkedések a legközelebbi érákban Nem árulunk el vele titkot, ha fehér papíron fekete betűvel is megírjuk; megdrágult a piac. A reggeli felfedező utjukról üres kosárral hazatérő háziasszonyok nem győznek eleget sopánkodni, hogy egy hét alatt menynyire felszökött a barack, meggy, körte, burgonya, zöldbab és zöldborsó ára. Az újságok hirrovatai összehasonlításokat közölnek, hogy a mult esztendő juliusával szemben mennyire rug az élelmiszerek áremelkedése. Megdrágult még a tojás is, pedig a tyúkokat nem verte el a jég, nekik nem ártott a tavaszi fagy és nem pusztította el őket az aszályos forróság. A megélhetés arcvonalának hátterében máris megjelennek _ a közélelmezés kérdésének kávéházi Konrádjai, akik rögtön készen vannak csalhatatlan javaslataikkal: a kormány avatkozzék bele a piaci viszonyokba, állapítsa meg a gyümölcs- és zöldségfélék legmagasabb árait, tiltsa el a legfontosabb gyümölcs- és zöld- ; ségfélék külföldi kivitelét, tegye lehetővé a külföldi behozatalt és törje le a drágaságot, ! de sürgősen és ha kell, a legszigorúbb eszközök alkalmazásával. Olvassuk azt is, hogy a földművelésügyi minisztérium mór tanulmányozza a kérdést és intézkedések a legközelebbi órákban várhatók. Senki se vegye tőlünk cinizmusnak, ha nem nagyon bízunk a beígért intézkedések gyakorlati eredményességében és ne tételezzen fel nálunk közönyösséget a háziasszonyok panaszos sóhajtásaival szemben, ha 9zt mondjuk, hogy a kormány minél kevesebbet igyekezzék segíteni. Vissza tudunk ugyanis még emlékezni egynémely háborús tapasztalatokra, mikor szintén felszökött mindazoknak a cikkeknek az ára, melyeket a mezőgazdaság produkált. Megdrágult nemcsak a buza, amelyre szükségük volt az embereknek és megdrágult nemcsak a zab, amelyre szükségük volt a lovaknak, hanem felszökött az ára a máknak is, amely pedig elégséges lett volna a normális szükséglet fedezésére. Abban a pillanatban ellenben,. mikor egy ujabb, vagy még ujabb kivételes hatalom alapján kibocsájtott rendelet maximálta valamelyik cikknek az árát, az illető cikk holt bizonyossággal eltűnt a piacról és csak a maximálisnál !S|mu?,aSn,bb árak ígérgetésével lehetett rejtekéből _ előcsalogatni. Az ilyen segitséget ^l Af^-a m«ST"nk, mint mások megsoványodott pénztárcáitól elhárítani. A kereslet és kínálat ősi törvénye hozza fnagaval, hogy amiből kevés terem, annak emelkedik az ára Ezen a törvényen hatósági intézkedésekkel nem lehet valtoztatni Éppen olyan közkeletű igazsag ez, minthogy nem tudjuk mesterségesen emelni a buza világpiaci árát h a túlságosan sok van belőle. A kormány mégis emelni tudta a belföldi árat, ~ mondják erre a kávéházi Konrádok. Ha sikerült ez a búzánál, miért nem sikerül™sen megfordítva a gyümölcs- és főzelékféléknél is. A felelet nagyon egyszerű. Azért, mert a rossz időjárás nemcsak nálunk, hanem egész Középeurópában felszöktette az arakat Akik a behozatal telres szabaddá tételét prédikálják, vegyék tudomásul, hogy a mi áraink legnagyobb részben még mindig alatta vannak a vi 1 ágpiaci áraknak. Mi panaszkodunk a drágaság miatt, a külföldiek pedig, akik nálunk járnak, csodálkoznak, hogy Magyarországon milyen olcsó az élet. Ugyanaz az a'.ma, meg körte igy fest, ha két különböző oldaláról nézik. Sajnos, ennek az esztendőnek a gazdasági csapásai a mi vidékünket, a Tisza—Duna közét és a Tiszántúl szomszédos vármegyéit sújtották legerősebben. Itt volt a legerősebb a fagy, itt vonult végig a jégverés és itt várja szomjúhozva a kiadós, jó esőt, amely még segítene a kapásokon, a felmelegedett homok. Az a két és félmillió métermázsás többlet, melyre a földmüvelésügyi minisztérium termésjelentése szerint búzában számíthatunk s ami vigasztalás lehetne a nehéz gazdasági helyzetben, nem az igazi gabonatermő vidékekre és nem a nagy Alföldre esik. A fagy- és jégkárok is a Dunántul sokkal kisebbek, mint minálunk. Legjobban mutatja ezt az a körülmény, hogy mig Szegeden, Kecskeméten, Szentesen és Hódmezővásárhelyen a piac úgyszólván üres, a budapesti nagyvásárcsarnokban a felhozatalok mindössze tiz-husz százalékkal maradnak el a mult esztendei mögött. Arra mindenesetre van elég árunk, hogy az egész belföldi szükségletet fedezni lehessen vele, sői ha jól utánanézünk, még kivitelre, még pedig jó áron való kivitelre is juthat belőle. Sajnos, ez csak az egész országra vonatkozik, nem pedig Szegedre. Ha tehát segítségről beszélünk, mi lehet egyáltalán a segítség? Semmiesetre sem a beavatkozás a gazdasági élet természete^ menetébe és semmiesetre sem az árak maximálása, hanem az árunak a könnyű ós olcsó eljuttatása onnét, ahol van, oda, ahol nincs. Ha azt mondja a kormány, hogy nemcsak azt támogatja, aki nyugat felé exportál, hanem tarifális kedvezményt ad annak is, aki olcsó árut hoz a fagy- és jégkársujtotta vidékekre, a tömeges fogyasztást jelentő fővárosba és nagyobb vidéki gócpontokra, ezt a segitséget köszönettel veszszük és eredményt is várunk tőle. De a kávéházi Konrádok által javasolt fenyegetésektől nem szaporodik meg az alsótanyai magyar dinnyéje és szilvája. Legtöbb eredményt pedig mégis csak attól várnánk, ha volna olyan hatalom, amely utasitani tudná a meteorológiai intézetet, hogy bejósolja az esőt és ez az eső be is következnék. Ha rövidesen megkapjuk, rajtunk ez még mindig a 1 esőbbet segítene. „A császár népével együtt Inkább mephal, semhogy megadja magát Csapatszemlét és nagy parlamenti beszédet tartott a négus — összehívják a népszövetségi ülést 25-ére - Olaszország részéről minden előkészület megtörtént a nagy katonai akcióra Addis-Abeba, julius 18. Az abesszin császár csütörtökön szemlét tartott a császári gárda csapatai felett, majd ezt követőleg a parlamentben elmondotta érdeklődéssel várt beszedet. Ebből az alkalomból a parlament épülete körül nagy embertömeg gyűlt össze. Abesszínia minden számottevő vezető egyénisége megjelent a parlament ülésén. A császár beszedeben mindenekelőtt azzal vádolta meg Olaszországot, hogy Olaszország állandóan hangoztatott békeszeretete ellenére folytatta a fegyverkezést abból a célból, hogy Abessziniát meghódítsa. Mussolini visszautasította Abesszínia minden békeajánlatát. — Mindent megtettünk a béke megóvására, de a nemzet becsületének megvédése érdekében visszautasítjuk Franciaországnak azt a javaslatát, hogv Olaszország protektorátust gyakoroljon felettünk. Mi az utolsó csepp vérünkig harcolni fogunk az ország függetlenségéért. Bár Olaszországnak modern fegyverei vannak, az abesszin nép országát és császárát az utolsó csepn véréig megvédi. A' császár népével egvütt harcbavonul cs inkább meghal, semhoöv megad»» macát. A császár beszéde végén felhívást intézett periéhez és arra kérte, hogy társadéira!-, osztály- és vallásküiatohseg nélkül tartsanak össze es ha l^p. rm-ííjf haljanak meg Abesszínia szabad ágának védelmében. London, jufius 18. A londoni Times Addi*-> Abebaba küldött tudÓ6Ítója közli a császárnál folytatott beszélgetését. Az abesszin császár többek között kijelentette, hogy országa előzetes diplomáciai lépések nélkül várja a Népszövetség döntését. Az olaszok részére területet át nem engednek, legfeljebb csak terűlelek kicserélésére kerülhet sor, Olaszország kikötő ellenében az olasz szomáli föld határán kaphat egy területrészt. Ha Olaszország háborút üzenne, akkor Abesszínia haladéktalanul felveszi a harcot és ugyanalikor panasszal fordul a Népszövetséghez. A lap megjegyzi, hogy a csütörtöki csapatszemle után a négus beszédet mond. A főváros uccáin önkéntesek kormánytisztviselők vezetésével szakadatlanul gyakorlatoznak. A császár csodálkozásának adott kifejezést afelett, hogy az 1931. évben létrejött szerződés rendelkezéseivel ellentétben bizonyos államok nehézségeket gördítenek az Abessziniába irányuló hadianyagszállítások elé, így Csehszlovákia és Belgium is, holott ezen államoknak nemcsak magáncégei, hanem kormányai is kötelezték magukat a fegyverszállításra, sőt már meg is adták « arra vonatkozó kiviteli engedményeket. Ha továbbra is megmaradnak e magatartásuk mellett -4, mig ugyanakkor Olaszország változatlanul küldheti hadianyagszállitmányait gyarmataiba —, akkor Abesszínia nem tudja megvédeni függe** lenségét.