Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-17 / 158. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1935 julius 17. CSAK MOST Női mosóbőr kesztyű P 2*48 Férfi mosóbőr kesztyű P 4*80 „ „ tölcséres kesztyű P 2'ÓO Fehér sélyemkesztyü man zsettás P 1*90 Strandzokni P -28 30 cm. fűző P 3*48 Kis hibás harisnya P 1*48 Széles brokát harisnyatartó P 1"96 Horgol' divatkesztyn P 1*98 Férfi hosszú harisnya P 1*48 HöFLE nyári vásárán Julius 15 30-lg. K'auzál.tér 3. Beszélgetés Wölfling Lipóttal, egy florisdorfi vegyeskereskedés pultjánál Berlinben, csöndben hunyta íe örök álomra szemeit a Habsburg-családnak egy hányatott életű tagja: Wölfíing Lipót, egykoron Lipót, toscanai nagyherceg. Amikor megszületett: aranyos kárpitjával mögötte állott a trón. Százegy lövés jelezte világrajöttét. Diplomaták, aranyos frakkban és teleaggatva ordóval gratuláltak császárok és királyok nevében a boldog apának. Amikor meghalt: már nem rendeltek el udvari gyászt a bécsi Burgban. Alig páran kisérték ki a temetőbe... Talán három éve van, hogy megírtam a Habsburgok históriáját. Fejembe vettem akkor, hogy beszélnem kell a Habsburg család mindegyik tagjával. Azokkal is, akik megtartva rangjukat a számkivetést választották, azokkal is, akik rangjukról lemondottak és itt maradtak Ausztriában és azokkal is, akiket már régen kivetett magából a család. Hat hónapon át sok és hosszú utat tettem meg. Jártam a genfi tó partján Svájcban, napokat utaztam, amíg elértem Brüsszelbe. Közben meg kellett áílnom Párizsban is. Ebben az időben kerültem össze Wölfling Lipóttal. Kétszer. Első izben Bécsben, azt hiszem, hogy a Brittőlkávéházban, ahol az egyik bécsi délutáni lap munkatársa mutatta be nekem Wölfling Lipót, az egykori Lipót toscanai nagyherceg abban az Időben 6zabad óráiban — hirdetési akvtzltőrje volt ugyanennek az újságnak. Bécsi orfeumok és lakálok hirdetéseit akvirálta, de az elszámolások körül néha zavaróik voltak. Kollégái „fenségnek" szólították, ámde ebben a megszólításban tAbb volt a humor, mint a komolyság. Nyár volt, akárcsak most, a Bristol terraszán ültünk árnyékban, a „fenség" maga sodorta a cigarettáját, kopottas ruha volt rajta és naptól megbarnult szalmakalap, ujjai barnák voltak a cigaretta füstjétől, megőszült bajusza ugyancsak sárgállott Amikor bemutattak néki és elmondottara, hogy beszélgetést szeretnék vele folytatni egyről-másről, elmosolyodott: „Und was kawi man dabei verdienen?" — kérdezte, nevetve, de komolyam Megnyugtattam: nem kívánom ingyen a fáradozását. Randevút adtunk egymásnak, másnapra Floridsdorfra. — De ne jöjjön kérem kilenc előtt — mondotta bucsuzásná? —, mert addig a kuncsaftokkal vagyok elfoglalva Reggelenkint én hordom kl a tejet... Floridsdorfban Wölfling Lipótnak esemegeűzlet« volt. Nagy sárga betűkkel az állott a firmatábláo: Leopold Wölfling delikatessen. Hosszú, földszintes és egyemeletes, szegényes fcápak között húzódott meg ez a ,/rsemegeüzlet". A pult mögött ott állott a portéka: pár kiló kávé, egypár üveg zsem, nagy hordóban frissen savanyított uborka, zöld oraantüllel letakart félgömb alatt pár csomag vaj, ezüstpapirosbam sajtok, gyékénykosárban zsömlye, az üzlét disze talán az a néhány doboz szardínia volt, amiből alig kelt el valami is. Az üzlet legfőbb forgalmi cikke a tej volt, ezt minden reggel a fenség hordta ki a kuncsaftokhoz. Egyedül volt az üzletben, amikor Floridsdorfba kimentem. Felesége — ugy mondják: az ötödik — nem volt jelen. Kopott lüszterkabát volt rajta, miaíatt beszélgettünk, talán három veyö is jött a boltba. Könnyen megfigyelhettem: a legnagyobb vásárlás se haladta meg a két shillinget. Ez itt körülbelül olyan mértékű vásárlás, mintha valaki Debrecenben fél kiló cseresznyét vesz a piacon... Az örpg császárról beszélgettünk, aztán a Habsburgokról, de a diskurzus témája mindig a toscanaiakra tért vissza. A toscanaiakra, akiket Sohőnbrunnban és a Burgban ugy tekintettek mindig, mint a csaíád „szégyenét." Velük volt a legtöbb baj. ök voltak a „Struwel Péter", róluk irtak legtöbbet az újságok és' — bennük élt egyedül rózsaszínű row«Btlk*. Ott ült előttém a floridsdorfi csemegeüzlet pultján Wölfling Lipót, lábait hanyagul lógatta le a íevegőbe és nekem egy pillanatig Garai Manó jutptt az eszembe, a boldogult Korbács sokat szerepelt szerkesztője, akire a „fepseg" megszólalátig hasonlított. Nemcsak az alakjával, haaera egész fellépésével... — Nekünk — mondotta — Ausztria mindig idegen volt. Az apám házában, Salzburgban mindig olaszul beszélgettünk. Mi Ausztriát mindig csak ideiglenes állomásnak tekintettűk, hiszen sokáig élt bennünk a remény, hogy családunk egykoron visszakapj^ Toscanat és akkor én kerülök a trónra. Orth János esete óta még jobban gyűlöltek bennünket Bécsben Én mindaddig, amig nem mondtam le a rangomról, mindössze kétszer beszéltem Ferenc Józseffel. — Egyszer: akkor a fiumei kadetlskolába jártam. Vakációra az apám elvitt Ischlbe. Abba a vonatba szálltam, amelyben a császár utazott. Bevittek a császár szakaszába. De előbb az apám kioktatott, hogy „a bácsit csak Majestát névvel szabad illetned!" Az „audiencia" két percig tartott. Megkérdezte; mit tanultam, aztán mindjárt ki is vezettek a- szalónkocsiból. — A második találkozásunk? Ez már élénkebb nyomokat hagyott bennem. — Fiatal voltam. Talán tizenkilenc éves. Szerelmes lettem. Egy rokonunkba. Egy pármai hercegnőbe. Születésére: Bourbon... Sokat sétáltunk i együtt. Egy napon aztán az apám Salzburgban azt mondja: ..Holnap Bécsbe utazunk." Hégy miért: nem mondta nekem. Elutaztunk. Teljes díszben. Udvari kocsi várt a Westbahnhofon és egyenesén a Burgbi vitt Előbb az apám ment be a cíáízáiftóz, aztán behívtak engém is. Nétn ültet' tett le. Az apám szigorúan nézett rám. A császár kevésbé volt szigorú. $tafcályósáh jélentkézti-n, ahogyán azt előre megmondották. K^k siéméivél iám nézett a császár és enn-vit möntkilt: „Azt a buta dolgot verd ki a fejedből. „Es war ffir uni génig von diesen G'sindl..." Sohasem egyeznék abba bele, hogy egy Bourbon legyen a feleséged. Ha eljön az ideje a ! házasságodnak, majd keresünk a számodra egy rendesebb aszszónyt..." — Az audienciának vége volt. — .összeszorított ököllel utaztam haza. Az egész uton egy szót se szólt hozzám az apám. Titokban ő is gyűlölt mindent, ami Bécs volt és élete végéig ugy tekintette Salzburgot, mintha od.i lett volna internálva. A holdvilágos esti sétáknak vége szakadt és elindult útjára az én végzetem is. Sok szerencsétlen esztendő után lemondottam a rangomról. A császár ekkor gavallér volt velem szemben. Talán azért, hógy: megszabadul! tőlem a család... Mert Bécs szakasztott ugy gyűlölt bennünket, toscanaiakat, mint ahogyan mi gyűlöltük Bécset. Igaz: a toscanai ág ereiben alig folyik valami is a Habsburgok véréből. Legtöbb benne a Bourbon, amit az öreg császár annyira gyűlölt... Behunyt szemekkel visszagondolt egy pillanatra. fényes múltjára Leopold Wölfling, aztán odament a pulthoz és egy hosszú késsel levágott tiz dekát a moodsei sajtból... Paál ,Tób. Jól öltözlcödo uralcnalc fogom bemutatni .Szegeden soha nem litott cSpőuJdoniágaím A most megnyílt cipőszalonomban filléres megnyitó ^•wSrmMüMer uri cipész ucca 14 sz. Ka helyei aUcr a Szabadtéri Játékok előadás aira, siessen jegyéi megváltanif mert Budapestről, vidékről és külföldről állandóan fokozódik aiegyigénylés. Jegyváltás: a színházi pénztárnál, a Délmag varország Aradi-uccai jegyirodájában és Neu Ernő banküzletutazásiirodáiáoan, Széchenyi tér 6. * •———IMI I