Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-14 / 156. szám

DÉLMAGYARORSZÁG 1935 fulius 14. CPliLE ASZTALOS-/ PADLODESZKA T FAJ IS-ARU I ESZ1ÍA I KEMENYFA-DESZKII és PALLÓ ENYVEZETT EENEZ AKflCOSZLQP. LÉC. KARO !| Telefonit 26 | 1 BACH I Szenf István tér 12. és Párisi hörul 35. (volt Somló telepi Délmagyarország BammwBw— regénye. Só PáI Uéi és fél házassága 62 De mindez csupa futó elképzelés. Só Pál sudár-egyenesen áll a felparázsló csillagok alatt, oldalra billent kalapját igazítja, közben átsandit a finom prémekbe burkolt két asz­szonyra; az egyiknek vajsárgára van festve a haja; más nők is lépdelnek mellette, vala­mennyien bundákban, illatosan; némelyik­nek a bundája még naftalinszagu és a nafta­lin összekeveredik az illatszerrel, jól van, jól... vájjon,miből telik minden asszonynak drága prémekre ebben, a cudar szegénységben? a férfiak nagyrészt kifordított ruhákban járnak, ezek meg igy. Eb, aki érti... Körülnéz. Egyedül van. Az asszonyok elmentek. Ö hová menjen? Merre? Otthon vendégek van­nak. Az Ágota vendégei. Azok közé nem kí­vánkozik. Milyen nap is van ma? Péntek. Péntek? Még hozzá második péntek. A fiuk; legénykórí cimborái, a korcsmában üldögél­nek. Több, mint félesztendeje nem találko­zott velük, körükbe szivesen látott vendég lesz. Éjfélig elbeszélgetnek, néhány pohár bor is jól fog esni és ami a rendcsinálást illeti, végeredményben nem mulaszt semmit, hiszen a sok vendégtől úgysem férhetne ha­marabb Ágotához. Kész a terv. A régi vendéglő innen elég messzire esik, hát kocsit fogad s beleül. xn. Valamennyi villanyláng égett a lakásban. A legújabb divat szerint félig mezítelenre öl­tözött nők rizsporos hátán, szőrtelenített kar­ján játékos szemérmedenséggel pihent a sár­ga fény s a villanykörték, mint kandi férfi­szemek, a mennyezetről a ruhakivágásokba pislogtak. A vacsorával már végeztek és a háziasz­szony — az ócskarahás jóvoltából — reme­kelt- Az aszpikos libamáj, a bélszín, a torta, minden kitűnő volt, a díszes vendégsereg el­ismerése nem ismert határt, a legnagyobb sikert azonban mégis, tagadhatatlanul, az ízes lében tálalt, gazdag körítéssel díszített őz-comb szeletkék aratták. Ez a fogás nem házilag készült. Ágota az egyik dunaparti szálloda konyháján rendelte meg jó pénzért, mert ugyebár, csupa közönséges ételt tálal­tatni mindenütt tudnak, az nem művészet, de valami ilyen rendkívülit, amiről mindenki megkérdezi: hogyan csináltad? és amiről egyértelmüleg megállapítják, milyen finom és milyen gyönyörűen van tálalva és amire büszkén rá lehet mondani, hogy ezt külön rendeltem, édeskéim, a ti tiszteletetekre ren­deltem, annál a szakácsnál, aki anyuska es­télyeire is szállítani szokott s jól látni az irigységet az édeskék arcán, hát ennek a sok­féle élvezetnek meg kell adni az árát, szó sincs róla. Katka: bóbitáson, fehér kötősen éppen vég­zett az asztalles'zedéssel, az italt átvitte a má­sik szobába, itt pedig átadta a teret azoknak, akik kártyázni óhajtottak. Terény Luliu, Pa­lotás tőzsdetanácsos, aki nemrégiben nyerte el a kormányfőtanácsosi titulust (Ágota azért utasította Kat'.iít minduntalan igy a vacsora alatt; őméltóságának kináld a tálat, fiam... a méltóságos urnák üres a pohara ésatöbbi), Sándor Boriska és György alakítottak játsz­mát. Terénviné, Palotásné, Ágota és Szaba­wmmni'ímmmmmmmmm irta: Rusxkabányai Elemér dos Huba a cserépkályha mellett lévő sarkot foglalták le, kényelmesen elhelyezkedtek és látszólag komoly beszélgetésbe merültek. Lát­szólag. Mert hallhatólag színházi s társasági pletykákat teregettek, sőt Szabados Huba at­tól sem riadt vissza, hogy költött, de való­ságosnak feltüntetett botrányokkal szórakoz­tassa hallgatóságát. Egyszóval vigan voltak, habár Ágotának rettenetes erőfeszítésébe került igazi lelkiál­lapotát elleplezni. Vagy nem felháborító ta­lán, ahogyan Pál viselkedik? Az ember ösz­szehoz egy ilyen remek estét, kiad egy cso­mó pénzt, lót-fut napokig és akkor jön őura­sága, gondol egyet és se szó, se beszéd, el­megy hazulról, ennél tapintatlanabbul csele­kedni, durvábban megsérteni valakit alig le­het, mondhatni pórias viselkedés, ilyesmi csak Páltól telik ki... hátha Katkának járt a szája? —• á, nem, Kaiti ma este kifogástalanul dolgozott-és vacsora előtt asrt mondta: a nagyságos ur hat óráig aludt, azután elment hazulról, nem, nem hagyott hátra üzenetet... Pál neveletlen, annyi az egész, fogalma sin­csen a jó modorról, rideg számember, akinek csupán hivatala fontos és a gye­rek. Bizony. Kizárólag ezért házasodott meg, nem asszony után vágyódott ő, hanem egy­szerűen gyereket akart, minden cselekedeté­ből ez látszik, szerencse azonban, hogy Kis­celi Ágota sem esett éppen a fejelágyára... ámbár most, mintha csakugyan baj volna, a szokatlan késés mindenesetre aggasztó, hol­nap reggel feltétlenül telefonálni kell anyus­nak, esetleg nőorvoshoz is fel lehetne menni s majd elválik.. • Amilyen disznó balszeren­cse üldöz, lehet, hogy megesett, ördögadta hülye história: gyerek a mai, modem világ­ban — gondolta Ágota kedvetlenül. Már negyedik hete kinozta ez a bizonyta­lanság. Rémülettel töltötte el a gondolat, hogy anyai örömök nagyithatnák. Mosit hiá­ba állt körülötte teljes viharzón a mulatság, ehhez az eshetőséghez érkezve, lefogyott aj­káról a nevetés. Gyűrűje kövével szórakozottan kocogtatta a kályha oldalát. A másik két asszony már végképpen bele­szédült Szabados Huba sikamlós történeteibe, igy ők semmit sem vettek észre Ágota han­gulatváltozásából, de a férfi, aki miatta volt itt, jól látta, miként sápadozik, régóta figyel­te, milyen szórakozott, elgondolkozó a tekin­tete, azért ugy hitte, jó szolgálatot tesz vele Ágotának, ha segítségére siet- Hamarosan felemelkedett: bocsánat hölgyeim, egy perc­re, aztán Ágotát kérte, kisérje ki a hallba a telefonhoz, mert beszélnie kell valakivel. Há­romnegy ed egykor éjfél után. Az ürügy egé­szen gyenge és átlátszó volt. Amint magukra maradtak, Palotásné ne­vetve fordult Terényihez. — Gondolod, hogy van valami közöttük? — s szemével a távozottak után csípett. — Hát... — hangzott bizonytalanul a fe­lelet. Ha a szökevények mögé lopakodtak volna, kívánságuk rögtönösen kielégül, mivel Huba pontosan azt panaszolta, mennyire várta Ágotát délelőtt abban a budai szobácskában, amelyet szerelmük kezdete óta bérelt. Havi harmnicat fizetett a kis helyiségért, a kulcsot is^maga őrizte, hiszen mindig ő érkezett el­sőnek és rendszerint a rácsos ablak mögül leste kedvese érkezését. Daloló-ucca 20, bal­ra a kapu alatt. Külön bejárat. Itt csalták meg -Só Pál hiszékenységét. Délig vártalak. Hiába — csordult ki Hubá­ból az elégedetlenség. — Nem mehettem, drágám. Jól tudod, vi­gyáznom kell, óvatosnak kell lennem, külön­ben . •. — Tegnap sem voltál nálam. (Folvt. kov.) ? üol vásároltunk ! üol dolgoifassnnk A DeinrogiFarorszftif kis címtára szegedi heresheűOhrftl es iparosokról ANTIQUARIUM: Inngárta könyveket vesz. eLad és cserél AUTÓ ÉS FELSZERELÉSI CIKKEK: Hóna Alföldi Gépkeresk, Váll. Fekefesae-u Z> FÉRFIRUHA! Uau Ignácz, Kelem en-n 6 ILLATSZERTAR: Gáspár Illatszertár, Széchenyi téi i. IRODARERENDI 'FS: A irth és Rengey. Széohenyl-Yir ft. KALYHARAKTAR: f,éderer János, Somogvf-ucca 18. KÉPKERETEZÉS: Freimann Miksa Kárász-u III KÉZIMUNKA: Kischer •.Kézimnnkabáz* Kölcsey fl 1* Fáy Margit Kigyő a S. KÖTÖTT- és SZÖVÖTTARU: uiipt-l &» Hegyi. Püspöl. >azái .usztig Imre. Széchenyi-tér 1 MOSODA: lattyn-mosóda Takaréktár-n. &, OLAJ- ÉS MŰSZAKI CIKKEK. Ruh Vilmos, Mikszáth K. a. ». ÓRA ÉS ÉKSZER: rótb József, Kölcsey-*. & RÁDIÓ ÉS GRAMOFON: Oentsch Albert Kárász-neea I. Kelemen Márton. Kelemeo-a. It SELYEMARUK: Holtzer & és Fiai. a főpostával szemben SZŐNYEG: Dornán Mihály és Fia, K&rás&a. 11 SZOCS: • osmann Dávid. Kárász-n. t. TEXTILÁRU: Kurnrsev Sándor, Széchenyi tér fl ÜVEG ÉS PORCELLAN: -^uiínger Kálmán. Csékonlc a 1 VILLAMOSSÁG: Dentscb Albert Kárász-n. f. Rosner József. Tisza L,ajo«-körnt tfl VIZVEZETÉKSZERFAÖ: Fekete Nándor. Kossuth Lajos-sngárnt 11 Szegeden szerezzük be minden szükségletünket

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom