Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-14 / 156. szám

1935 julius 14. DÉLMAGYARORSZÁG Vakmerő ékszerlopás (A Délmagyarország munkatársától.) Vidder Józsefné szegedi lakos ismeretlen tettes ellen fel­jelentést telt a rendőrségen, mert amig a laká­sát rövid időre őrizetlenül hagyta, elloptak a tálcásából egy darab széles aranylemezből ösz­raeállitott ötvösmüvü karkötőt, egy darab ovális alaku arany női karórát, hátsó fedelén cég és Wien graviiozással, egy darab aranygyűrűt fekete ovális kővel, melynek közepén briliiáns splitfcer van és egy darab platinába foglalt briliiáns gyű­rűt. A rendőrség megindította a nyomozást a vak­merő ékszerlopás ügyében. Féltek a szüleiktől és csavargók lettek az esernyőtolvaj gyer­mekek (A Délmaggarország munkatársától.) Jelentette a Délmagyarország, hogy pénteken reggel hosz­saas üldözés után két fiatalkorú tolvajt fogtak a Takaréktár-uccában- A Tisza Lajos-köruton kilop­tak egy öregasszony kosarából egy esernyőt és elfutottak vele. Utolérték őket és a kis tolvajok a rendőrségre kerültek, innen pedig a fiatalkorúak hir óságához, amely őrizetbe vette a két gyereket és az átmeneti otthonba utalta őket egyelőre... A gyermekbiróság előtt szomorú családi tra­gédiák bontakoztak ki a két gyerek bűncselek­ménye mögül. Az egyik 17 éves. Lopás miatt egy­swr már a biróság előtt állott, akkor egyévi pró­baidőre bocsátották. Most, novemberben telik majjd le a próbaidő. Apját, anyját nem ismerte, csak nevelőapja Tan, egy borügynök. „Szülei'" rosszul bántak vele, sokszor megverték és ezért két héttel ezelőtt megszökött hazulról a barátjá­val. A másik gyerek, a barát, cinkostársa és bűntár­sa: 15 éves. Az apja napszámos. De mostoha­anyja van. Nagyon szegények és két héttel ez­előtt azzal küldték el hazulról, hogy addig ne merjen hazamenni, amig munkát nem kap. Nem is ment haza. Most már két hete csavarog a ba­rátjával, mert félt hazamenni kereset nélkül. A két hét alatt abból éltek, amit csomaghordásert, vagy amit mint alkalmi hajómunkások kaptak. Az éj­szakáikat a hid alatt, a hajókon, a Stefánia-sétány padjain, v^gy a mezőn a bu zakeresztekbeu töl­tötték. Az elmúlt héten alig kerestek valamit és igy fcoidulásra adták a fejüket Pénteken reggel éhe­sen ébredtek. Pénzük nem volt és elhatározták, hogy lopni fognak. A kis tolvajok most a fiuátmeneti otthon őri­zetében várják be, hogy ügyük tárgyalásra kerül­jön és a biróság döntsön további sorsuk felett. Nyári vásárunk alkalmával szenzációs olcsó árakon árusítjuk a <livato«al>l» 5L» (urJőruLáLaf I eq minőségű és rendelésszerüen készült lel. ernem ti • n I* e f. LAMPEU HEGYŰ EGY SZERENCSÉTLEN EMBER KÖNYVE Irta TONELLI SÁNDOR A qnarnerói Riviérán LAURANA napfényes tengeri strandján az EXCELSIOR nagyszállót a legjobb társaság szine-java keresi fel gyógyulás, üdülés, nivós szórakozás végett — A pompás nagyszálló közvetlen a tengerparton épült; loggiás szobáiból, tengerparti terraszos ét­terméből gyönyörű kilátás nyilik a kék Adriára és a közeli szigetekre. Elegánsan berendezett tár­salgók, női szalon, dohányzóterem, író és olvasó szoba állanak a vendégek rendelkezésére. A hot* I konyhája elismerten a iegkitütiöbb; kívánatra di­étás étkezés. — A legtökéletesebb koralort mel lett is az árak igen mérsékeltek I o Mindennemű felvilágosítás, szoba rendelés, pengő­befizetés az „Uj Magyarság" Utazási irodájánáJ (Budapest, VII, Rákóczi ut 30. T 464-20.) 180 Vannak megmagyarázhatatlan véletlenek. A mult hét csütörtökén régi könyvek és röpira­tok között kutakodtam és kezembe került egy sárga fedelű, fekete címbetűs könyv: „Habs­lmrgok egymás között." Irta Wölfling Lipót, néhai Lipót Ferdinánd főherceg. A könyv az összeomlás után, 1921-ben jelent meg, akkor abban a feltevésben vettem meg, hogy érdekes dolgokat fogok benne találni. Majd tizenöt esz­tendőn át nem is láttam a könyvet. Most vé­letlenül rábukkantam és lapozgatni kezdtem benne. Másnap felnyitom az újságokat és ol­vasom, hogy a könyv irója körülbelül ugyan­abban az órában, mikor a könyv esztendők hosszú rejtőzése után ismét a kezembe akadt, Berlinben meghalt. Meg kell vallanom, hogy a néhai főherceg könyve, se akkor, mikor megvettem, se most nem elégítette ki az érdeklődésemet. Államtit­kok nincsenek benne s amit a nagy politiká­ról elmond, ahogy Ausztria elhibázott olasz politikáját jellemzi, vagy ahogy a monarchia széthúzó erőit tárgyalja, azt közönséges ujság­irók sokkal részletesebben és alaposabban megírták. Van a könyvben egy fejezet Rudolf trónörökös haláláról. A közönséges halandó azt képzelné, hogy egy volt főherceg, aki közel állt az udvarhoz s akinek az édesatyja, mint kortárs személyes barátságban is volt Ferenc Józseffel, tud mondani valamit a mayerlingi­tragédiáról. Szó sincs róla. Mendemondák is­métlése az egész. Ezt halolttam ... azt hallot­tam ... a császár megtiltotta, hogy az ese­ményről beszéljenek... a hiteles adatok hiá­nyoznak. Jóakaratú, becsületes, de dilettáns irás. A volt főhercegnek meg kell bocsájtani, hogy ezt a könyvet megírta: a szükség kényszeritette rá. Személyes vagyonát, amit főhercegi rang­járól történt iekőszönése után kiadtak neki, elvitte az infláció, irni kellett neki, hogy pénzt kapjon az Írásáért. Utolsó sora keserű vágás Lipót Szalvátor főherceg felé, akiről azt írja. hogy milliókát keresett a had­seregszá 11 itásokon és idejében át tudta mente­ni a vagyonát Spanyolországba. Neki nem volt ilyen szerencséje. Egyáltalán Lipót Ferdinánd főhercegnek sohasem volt szerencséje és írásán .keresztül nem a főhercegnek, hanem egy szerencsétlen embernek a fotográfiá ja rajzolódik lc előttünk. A Habsburgoknak toskanai ágából származott és apja, IV. Ferdinánd voH Toskans utolsó uralkodó nagyhercege, akit 1860-ban az egye­sülés útjára lépett Olaszország űzött el a firen­zei trónusról. IV. Ferdinánd Ausztriában ke­resett menedéket és Ferenc József Salzburgot jelölte ki lakóhelyéül. A család népes volt, őt leány és öt fiu, a leányok között Lujza, a ké­sőbbi szász trónörökősné, a fiuk sorában pedig Lipót Ferdinánd, József Ferdinánd, Péter Fer­dinánd, Henrik Ferdinánd és Róbert Ferdi ­nánd, közöttük a második a lucki affér hőse a világháborúban. A számra tekintélyes család tehát Salzburgban élt és a fiúgyermekek a szokásos Habsburg-fóhercegi nevelésben ré­szesültek, pedig ahogy Wölfling Lipót megír­ja, ők sokkal inkább voltak Bourbonok, mint Habsburg-Lothringemek. A múltban kötött házasságok folytán abban a generációban, melyhez Lipót Ferdinánd is tartozott, csak 1/»s volt Habsburgok véréből való, tizenöt-tizenhat ellenben a Bourbonokat illeti meg. IV. Ferdinánd nem is érezte magát osztrák­rák. Németül rosszul beszélt és egész udvar­tartása olaszokból állott. Mert udvartartása, az volt neki. Mikor elmenekült Firenzéből, nem mondott le trónjáról és élet" végéig állandóan fenntartotta az élő monarchia fikcióját s ugy viselkedett, mint egy idegen uralkodó, aki ideiglenesen távol van országától. Szin­te a komikum erejével hat, ahogy Lipó. Fer­dinánd megirja a Salzburgban rendezett ud­vari bálokat. Ilyenkor az urak Mvették régi toskanai, nápoly-sziciliai és modcaa' egyenru háikat. akadtak régi osztrák generálisok 1848 előtti dísz-uniformisokban öreg főhercegnők c? Bourbon-hercegnők soha nem látott toalet­tekben parádéztak, — olyan volt az egész kép, 500pengőt kap baleset biztosításban díjtalanul minden vevő aki legalább 100 pengő értékben vásárol cégünknél Szendrényl Qéza és Tsa uszlalosmBSfereH BuiorcsarnoHa Sxerjed, Dugonics tér 11. Talafaa lé 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom