Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-14 / 156. szám

104 DÉLMAGYARORSZÁG 1935 Julius 13. = = üzletünket átszervezzük^ in JCIMIDET Raktáron lévó\lrOllllVE I hihetetlen olcsón árusítsuk Zsurkó cipőáruház, Kossuth Lajos. sugárut fi. szám ményeiket 3 gazdák, jtt szerzik be szükségleteik tekintélyes részét a kereskedők és fogyasztók, ide hozzák a hozzátartozók klinikára a betegeiket, itt keresik valamennyien a városi életnek azokat az adottságait, amelyek a falvakban a dolog természetéből folyólag még hosszú időn át hiányoznak- Adva van az érdekközösségeknek egész sorozata, amelyek a várost a vidék és a környező falvak természetes centrumává avatják. Más a közigazgatási összeolvasztás és más az érdekek közössége. Ezeknek az érdekközösségeknek in-r tézményesitése, a meglevő kapcsolatok tudatos kiépítése a mi véleményünk szerint az, ami a jelen pillanatban valóra váltható Klebelsberg elgondolásából. Megmondjuk egész nyíltan, egy világszerte jelentkező tapasztalata; .szeretnénk itt Szeged és a szegedkprnyéki községek javára hasznosítani. A nagyvárosok egy része már felhagyott a beolvasztás politikájával, ellenben igyekszik koo- j perálni a szomszédos városokkal és közsé- i gekkel. London ezt csinálja, Páris laza és nem paragrafusok közé kötött formák között keresi a megállapodást a vele összenőtt városokkal és Budapest is legújabban foglalkozik azzal a tervvel, hogy összeolvasztás helyett együttműködés révén szervezze meg a város és környék közötti jobb összeköttetést és igyekezzék kielégíteni a mindkét oldalon jelentkező igényeket. Az arányok különhözőségene tévesszen meg senkit. Az alapgondolat maiadhat változatlan Szeged esetében is. Egyáltalán nem látjuk elképzelhetetlennek azt a tervet, hogy időről időre a szegedi polgármester szobájában, vagy a tanácsteremben összejöjjenek a szomszédos községek vezetői, a főszolgabírók, a jegyzők ég megbeszélnék, hogy mit lehetne, mit kellepp cselekedni közösen, a kÖ»<ts érdekek szolgálatában. Szervezet sern kell hozzá, csak munkakészség és jóakarat. Ezeken a megbeszéféseken lehetne például megtárgyalni azt, hogy miért kell a Szegedtől öt kilométerre levő Dorozsmának interurbán telefondijat; fizetni, mikor negyven kilométerre lehet más irányban helyi tarifa mellett beszélni. Itt lehetne megtárgyalni a közlekedési kérdéseket, hogy az autóbusz-járatok minél jobban megfeleljenek ugy a város, mint a községek érdekeinek és itt lehetne felvetni az olyan gondolatok egész sorát, amelyek még közelebb hoznák a városhoz azokat a magyar testvéreket, akiket csak a közigazgatás jelképes határai választanak el egymástól V9n ebben elgqndolásban érték és van benne a jövőt illetően bizonyos programszerixség. A program pedig az, hogy a hivatalos város szabályozza « medret amelyet az élet amúgy is kivájt magának. Áz egész c$ajv egy elg(>nc}olá6. De ezep az elgondoláson keresztül valósithatja meg a város azt, $mi a Nagy-Szeged álmából megvalósítható. A szerencsétlenség részletel A d a m s ezredes, a Heimatdienst szövetségi biztosa, a szövetségi kormány nevében a következő részleteket mondotta a Schuschnigg kancellárt ért katasztrófáról: A gépkocsit a szövetségi kancellár gyakorlott soffőrje vezette. Linz közelében Aschling és Ebejsberg között a gépkocsi teljes erővel nekiütközött a fának. A kancellár az összeütközés következtében nem sérült ugyan meg, de a nagy ütődés ereje a gépkocsi tetejéhez vágta, a kocsi menynyezete keresztülszakadt és a kancellár ájultan terült el az ul szélén. Schuschnigg kancellárnét az összeütközés ereje szintép a kocsi tete? jéhez vágta. még pedig plyái} szerencsétlenül, hogy a szerencsétlen asszony hátgerlnce eltörött és még a helvszinen megr halt A szerencsétlenség okaként két lehetőség jöhet számításba. Lehetséges, hogy a gépkocsivezetőt hirtelen rosszullét fogta e| és ezért elyesztettp önuralmat a kormánykerék felett, az is lehetséges, hpj»y a kocsinak motorbjbája yojf és ezt a seffár csak későn vett* észre. Ebben az irányban még folytatják a vizsgálatotAz irgalmas testvérek linzi kórháza a kővetkező orvosi jelentést adta ki: „Dr. Schuschnigg szövetségi kancellárt kábujtan szállitqtták be a kórházba- A kábujást az orvosok a balesetokozta ijedtséggel magyarázzák. A kancellár egyáltalában nem sérült meg és ágyban marad, amig jobban lesz. A kis Schuschnigg Kurt jobb állán kapotf szakított, vágott sebet, amely — m|nt a kórházi főorvos megállapította — egészen könnyű természetű." Megdöbbenés és részvét Bécsben Bécsből jelentik: A kancellár szerencsétlenségéről az első hirek a kora délutáni órákban érkeztek a hétvégi pihenőre készüjő Bécsbe. A lakosság szélesebb rétegei a délutáni lapokból értesülték a megdöbbentő esetről. A kancellár szerencsétlensége a politikai szünidő küszöbén váratlanuj vérté fel a közélet nyugalmát, kétszeres megdöbbenést keltett egyrészt a kancellár feleségének tragikus halála, másrészt a kancellár könnven végzetessé válható balesete fniatt. y*su% ifMrva /P/p Cégi Csányi Mihály KSr« CTffltllFFQTFCT dmfestés*, mázolást és •UHUIM Részit elsőrendű kivitelben 04UD!irtd!LOl,butorfényezést Öszvégi látogatás a gazdag embernél Irt* TÖRÖK SANDOB Már a? ősznek is yégf, már annak is- Az ember csak lesj, lesi egy ideig, Hogy sárgulnak a levelek, hogy hullanak, hogy satryu! a pázsit jttott a tereken, szobrok knrii>, sápad, ritkul. Reggelenként aztán megpróbálja az ember: látszik-e már a lehelet? Kezd-kezd látszani... de még'nincsen r>da minden é, hiszen lehet olvasni, hogy itt egy almafa másodszor virágzott, amott egy cseresznye ... 6, még soká tarthat a nyár... azután a levelek is mind elhullanak, mind, mind .. már a gesztenyések is kiáltanak a sarokra- . de, hiszen még visszafordulhatnak, akárhányszor volt rá péída: aztán a kávéházak betakarítják a terraszokat és akkor már vége. Akkor már vége a leghosszabb ősznek is és szegény ember CMWtya pesti őszben körülnéz a téli gondok után. Kölcsön kell k^rni. természetesen. Kít«I? A gazdag embertől, természetesen. Nem sokat, csak őíven pfiBgőt. Annyiért kifordítanak egy téli kabátot, é, ho^yae Bemegyek a gazdag emberhez és kertalj, nem hímezek. »em hamefok. egyenesen rátérek a tárgyra Báni k*rem, igy, wog amúgy, me* emigy, —. ezt %% emlM'r ntudj* Ifff p<wtoM« előre magfegalmazpl — mindenesetre 6 wfgy, meg tmVff •• vsgvi* neRyvewét pengőre vei*? szükségem. |geni» Jó amber, síetjd wW' beszéd*, n«m fagfe weg*agadm Béni háesi egyedül ölt 9 subájába* 91 Karosszékben, a fűtetlen kályha eíftt és aí ujjait forgatta a hasán, kfizvetWaiftf « mellAnve alatt. 1— Ü?j csak }«, fiam, — azt mondta Béni bácsi — jő színben vagy, hízol Hja, a gondtálanság .. a gondtalanság. — A, Béni bácsi. Itt a ... — De bizony, hogy itt. Nehéz időket élűnk, fiam, roppant nehéz időket — Nagyon nehéz időket, Béni bácsi és éppen emiatt — Hja, fiam, tudod is te ^zt... — és jóságosan felnézett Béni bácsi — dehogy tudod, dehogy tudod Tr Tudom, Béni bácsi és éppen azért • — A, — legyintett — mit tudod te, mit tudhatod te! A schilling, az osztrák schilling — kicsit előrehajolt és jój megnyomta a szét Béni bácsi — a schjl-ling hqsz pontot esett Zíirkhjaen 1! Husz pon-tot! — belevágott s levőébe -- se többet! Se kevesebbet! Húszat! — Rettenetes... Elhiszem, hogv rettenetes Kíwefc rettenetes? Neked? — és gyöngéd irigységgel *é»ett Böni báest a szemé sarkából. - neked nem. De nekem rettenetes. Igenis, több, mint rettenetes. Borzasztó. — Hát bizony honwsxtó .. — Mit bizonyt Bizony ide, bizony oda a buza "toeemberre százhatvanegy esrész huszonöt. Winnipeg szerint? Na? — és diadalmas keserűséggel kapta fel a felét Béni bácsi, w «*, harátja az erénynek f S lázhatvanegy egész hws»»|ftt! Hkn, hP • • • w Ham-hem? Azt meahiítem. Hogy ^ew^m. » Viságot kotort «16 va]«honnan- a i?*i»J<!yesf*t kereste r, * hw=hwn: 97 btíva CPÜ) IrereBí de |l (*inKii, ar semmit ~ 4« fíffefch talti »rr*H a ssemftveget -, lenpvel tagolta len,gv?1zietyífftS-MAV ffaf HM m\* ~ * toutta 11 uinUtPt. Hát igazán .. sz ember, ugyebár... jön a »é} és tót . . — A tél, ha-ha-ha, keserft^a felkacagott a gaz dag ember — a télt és a kályhára mutatott —itt üláj: a hideg kályha mellett, fjajn. A hideg kályha mellett — elérzékenyedett a gazdag ember s a hangja halk lett és sírós, — nem füthetek, fiamtfüm tehetem! Kj tudja, mit hoz a jövő?.,. Még ugy reggelenként befőjünk, inkább a nénéd miatt, tudod, szegény feleségem sose állhatta a hideget, de spóroiniink kel), spórolnunk, fiamt Ez az, amit « máj fiatalság nem tud. Te tudsz! Tudom, hogy derék gyerek vagy... inkább a nyelvedet harapnád le, semhogy kölcsönkérj... de általában... — Pedig. Béni bácsi, kérem-., éppen, hogy emiatt, hogy a tél... tudniillik... — H}3, a tél, fiam, a tói — és szomorúan ingatt$ a fejét a gazdag ember — soh» ennél rosszabb teíönk nem ígérkezett, mim ez a mostani éppen Az emberek rosszak, termés nem igen volt, pén? nincs, egészen magába süppedve, Öeszegubbaszkodva ijlt Béni bácsi a hideg kályha előtt, a szemüvege madzagját igazgatta, szuszogva és a hangja fájdalmas veit és szivet szomoritó — a házért ígértek ugyan négyszázezret, de, ha dr adom, miből élek? Miből é?ek?t w- Hét bizonv, hjzony. A kis s/i'-iikské^rt megadnák a kétszázötvenfutva megadnák Ha eladom, h®va járjen SMRény feleségem? Ez az egyedft?t teörakozá#a neki, már c»ak •»... hja, hja, szegény «mbír vjfiaj Wi, fiam. • - magad <*r»m, h« wolgád llWüfArt $ «!f« tn#ta» <Nsizekupergatpl, amit b«tettam a takarékba. íd*s fiam, hetvenhat ^sztenád nem gyerekjáték,? Nem Hetvenhat esztendős vagyok, fiam, b* mojjtalnfr.