Délmagyarország, 1935. július (11. évfolyam, 145-170. szám)

1935-07-02 / 145. szám

DÉLMAGYARORSZÁG ». SserkMBUtotfflt Somogyi — —•>• Teielon.-I3.33..ltlndóhlYBi«l, (OlMDBkOnyWAr <• Jegyirodát Áradt Jccn a. Telefont l3-o«. - Nyomdát LOW Ltpot ncca i9- Telefont 13-Ott. . T&nraH «* l«r«lcKnc MlraaorBronzAiL szened. Huszonkilenc indítvány A' Juivusi közgyűlés tárgysorozatán Huszonkilenc indítvány szerepelt. Ha igaz, — négy és {él év múlva lesz megint választás, — ha ugyan lesz még egyszer választási ünnep a "vuágon. Ezt az indítvány-inflációt nem lehet hát a választásokra való készülődésekkel, érdemszerzési alkalmakkal, kortescélzetu aktivitással megmagyarázni. Az indítványok száma szinte közgyűlésről közgyűlésre szaporodik s a hivatalos előerjesztések száma közgyűlésről közgyűlésié apad. Pedig vannak ügyek, amelyek a közgyűlés napirendjét kitöltik akkor is, ha a városban nem történik semmi. A társzámadások, a különböző alapok számadásainak felülvizsgálata, a nyugdíjazások és szabadságkeresések nagy tömegét teszik ki a közgyűlés munkarendjének s igen előkelő helyet foglalnak el a hivatalos előterjesztések sorában. Hátha még ez sem volna? Hátha csak abból lehetne közgyűlési tárgy, ami a város hatóságának gondoskodásából a mai élet, vagy a rákövetkező holn«p egy ogy nlapvotí nroblémájának megoldását ígéri? Hát mégha csak a haladás és fejlődés alkotásai és intézményei nyerhetnének helyet a közgyűlés tárgysorozatán, — akkor még milyen nagy volna a szakadék az indítványok s a hatósági előterjesztések száma között. Az indítványok nagy száma a gondolatok és tennivalók sokaságát mutatják, a hatósági előterjesztések számának megfogyatkozása pedig a rendelkezésre álló anyagi eszközök szegénységét és elégtelenségét bizonyítják. Elhisszük azt, hogy ha pénz volna, — „pénze, ha van, mindene van", énekelték ifjúkorunk operettjében, — akkor volna alkotás, volna fejlődés, lenne építkezés és lenne kereset mindenki számára. Pénzzel sokkal ^könnyebb kormányozni, mint szuronyokkal, ámbár a példa szerint szuronyokkal se nagyon nehéz •— rövid ideig. Elhisszük azt is, hogy b pénz egyik legfontosabb tényezője a város fejlődését szolgáló hatósági munkérak. Csak azt mondjuk, hogy nem k i z á r ó I 3 g o s és nem az egyetlen tényezője. Az indítványok nagy száma a tennivalók nagy számát mutatj a s minél több indítvány kerül is a közigazgatás temetője, ez az egyetlen köztemető j e a városnak s ide nyugod'an temetkezhetik jobboldali és baloldali, liberális és faivédő, szociáldemokrata és keresmény szocialista indítvány, — annál több tennivaló sűrűsödik össze s annál jobban nő a k ö z igazgatás beszüntetett tevékenysége miatt keletkezett elégedetlenség. Belátjuk, hogy a tennivalóknak sorrendjét nem az indítványok iktatószáma állapítja meg, de a betölteni kivánt feladat fontosságának sorrendje. Belátjuk azt is, hogy ha komoly- közérdeket szolgál is az indítvány, nem mindig a benyújtását követő j^ő a legalkalmasabb annak megvalósítására. Mindezt elhiszszük, belátjuk, méltányoljuk, de mindezek után mégis megkérdezzük, hogy a h u s z o nkilenc indítvány között nem volt Egyetlenegy sem, amivel érdemke n lehetett volna foglalkozni? A huszonkilenc indítvány között egyetlen egy sem v*1t, ami érdemi határozatra lett volna ^éltó. mert benne a felvetett terv megvalosi- I Kedd, 1935 fulius 2. Ara lO fillér ifn/io l XL évfolyam, 143. sz. tását a közérdek is halaszthatatlanul sürgeti? A közgyűlés az indítványokat kétféle elintézésben részesítette. Vagy nem kívánta tárgyalni, vagy k i a d t a a polgármesternek. Ha kiadták, akkor elsőosztályu temetésben részesítették, ha nem akarták tárgyalni, akkor istenneves temetésben. De mind a kétféleképen eltemették s vele egy időre, — eltemették azt a gondolatot, azt a tervet, azt a kívánságot, azt a közérdeket, amit az indítvány szolgálni, vagy teljesíteni akart. A temetés módja különböző, de — nem mindegy a halottnak, hogy a templom elől temetik-e el, vagy a városháza elől? Nem mindegy-e neki, hogy aranyló koporsóba teszik-e, vagy fekete posztóval borítják-e le azt a lakószobáját, amibe mégis csak a legiöbb időt fogja tölteni. A huszonkilenc indítvány így került egy temetőbe s miután haladunk a korral s ez ellen az egyházközségek nem is emelnek kifogást, így került az egyetlen szegedi köztemetőbe, a közigazgatásiba. Nagy em- ! bereket fogadott magába a belvárosi temető, ELtfEIZSTÉS: Havonta helyben 3.20, vidéken e* Budapesten 3.00, KUlftfldtSn 40 pengA. — Egye* itAm Ara hélKöznap lO, valár- é» Ünnepnap Itt 1111. Hlrdelé»ek lei-vétele tarifa szerint. Megírleállt hétlO kivételével naponta reggel. derék kitűnő polgárok költözködtek ki az alsóvárosi sírkertbe is s a Dugonics-temető a város jeleseinek s névtelenségükben is derék, kötelességtudó munkásainak adott örökös nyugvóhelyet. De a közigazgatás köztemetője sem méltatlan a többi temetőhöz, mennyi ragyogó álom, mennyi nagyszerű kötelességteljesítés, mennyi hasznos feladat, mennyi éltető terv, a közérdeknek mennyi önzetlen szolgálata kapott ebben a temetőben — tömegsírt. S ez a temető talán a legelszomorítóbb, mert itt csak a világra nem jött alkotások, az elvetélt tervek, magzatkorukban megölt gondolatok tetemei nyugszanak. Ha az indítványokkal nem is nagyon törődnek, törődjenek azzal az okkal, aminek az indítványok csak jelenségei. A város polgársága nem nyugszik meg abban, hogy semmi sem történik s ha anyagiakban el is szegényedtünk, ha nincs materiális erőnk a várost fejleszteni, legalább azt végezzük el, amire a jószándék, a találékonyság és törődés a ma? viszonyok között la vállalkozhatik. Edén beszámolója az alsóházban a párisi és római tárgyalásokról „lavállal megállapítottuk, hogy szoros együttműködésre van szükség" — Az abesszin-kérdésben Mussolini nem fogadta el az angol engedményeket London, julius 1. Az alsóház hétfői ülésén Lansbury munkáspárti vezér megkérdezte Sir Hoare Sámuel külügyminisztert, hogy nyilatkozhatik-e Eden népszövetségi miniszter párisi és római útjáról. Eden népszövetségi miniszter, akit a Ház minden oldalán éljenzéssel fogadtak, a következőket mondotta: — Párisi utam célja az volt, liogy minél sürg.sebben kimerítő és őszinte felvilágosítást ad junk a francia kormánynak az angol—német tengerészeti egyezményről, másodszor, hogy a francia kormánnyal a londoni nyilatkozat öszszes pontjainak minél sürgősebb megvalósításáról tárgyaljunk. Ami az első pontot illeti, ismertettem I„avallal az egyezmény tartalmát, az azt megelőző tárgyalások körülményeit és az okokat, amelyek kormányainkat az egyezmény megkötésére bírták. Laval hasonló őszinteséggel közölte a francia kormánv felfogását. Felismertük ezen megbeszélés során, hogv szoros együttműködésre van szükség az olvan kérdések elintézéséhez, mmt aminő a nyugati légi egyezménv. a keleti és középeurőpaí egyezmény és a szárazföldi haderőkre vonatkozó megállapodás. OIv együttműködési formulát kerestünk, amely lehetővé teszi, hogy az összes nemzeti kormányok minél gyorsabban és teljesebben megvalósíthassák a február 3-i közlemény valamennyi pontját. — Mussolinivei folytatott ugyanilyen tárgyú megbeszélés során őrömmel állapítottam meg — folytatta Eden —, hogy egyetértünk annale a lehetőségnek a tekintetében, hogy továbbra is együtt dolgozhatunk a megbeszélésen a londoni nyilatkozat és a stresai határozat alapelvei szerint. Indokolt az a reményem, hogy rövidesen megtalál juk a legalkalmasabb tárgyalás! módot és az egyenjogúságon alapuló szabat! tárgyalások utján előmozdíthatjuk e kérdések megoldását. — Abessziniát illetőleg a következő javaslatot tettük kisérletképen Mussolininek: Az olasz —abesszin vita elintézése érdekében Anglia hajlandó Abessziniának teriiletsávot átengedné az angol szomáli földön, amely utat nyitna Abessziniának a tengerhez, hogy ilyen módon megkönnyítsük az Abesszínia által Olaszországnak nyújtandó területi és gazdasági engedményeket. Ennek ellenében pusztán legeltetési jogot kértünk az angol uralom alatt levő benszülött törzsek számára az Olaszországnak átadandó területeken, őszinte sajnálatomra. Mussolini nem találta ezt a javaslatot n viszály megoldásának alapjául elfogadhatónak. Visszatérőben tájékoztattam Lavalt a RómA^ han történtekről. Pincér képviselő: Közölte-e Mussolini síi ját feltételeit? Eden: Amennyire lehetséges volt, jelentettem a Háznak a részleteket Többet, mini amennyit ma mondottam, még nem mondhatok.