Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-23 / 139. szám

DÉLMflöYARORSZAG Somogyi .«. em. Telelom 23-33.-KlodOi\lTBiBi, tMwMimaayrttr «* tegylroda: Aradi neoa Telelőm 13-Oft. - Nyomdai Lőw Upöl neea 1«. Telelőm 13-oe. - TAvUaH Vasárnap, 1935 junius 23. Ara 10 fillér XL évfolyam, 139. sz. ELÖÜIZETES S Havonta helyben 3.ZO, vidéken e* Budapetien 3,«0, hUlleidBn • 4U pengA. — Egye« uAm Ara iiétlcO» nap ÍO, vatér- é* Ünnepnap 1® fUL. Hlrdelések lelvélelc tarifa «xerlnl. Meg)» •enltc hMlö klvéleléTel nnnonln reggel. Hz alkotmány ereje Xr a változás amfn most Jugoszlávia keresztül megy, nem a horvát nép diadala, hanem az alkotmányé. Ebben a pararicsuralmak szellemétől nehéz világban jól esik látra, — jóleső, mert elégtételt ad és vigasztalást, — az alkotmányos gondolat diadalát. A jugoszláv diktatúra éppen olyan erős volt, mint akármelyik más diktatúra Európában, a szuronyai éppolyan megbízhatóak voltak, mint amilyen megbízható a szurony lenni tud, a legfőbb akarat végrehajtásának éppolyan kevés akadálya volt, mint akárhol máshol a parancsok uralma alatt s a szuronyokból öntött kolosszusok mégis meginogtak, a parancsok mégis kezdtek elhalkulni s a diktatúra kezd kapl-odni az alkotmányosság szalmaszála után. Szuronyokkal az ostobák is tudnak kormányozni, — mondja a poétikai bölcseség, de nem elég bölcsen mondta. Mert szuronyokkal az ostobák nem tudnak, csak akarnak kormányozni. Szui onyből soha «em lesz jogar s a szuronyokból kovácsolt korona hamar lehull — olykor azzal a fejjel együtt, amelyik hordozta. A szurony fékentart, amíg van, aki a szuronyt is féken tudja tartani, a szurony megfélemlít, amíg nem félnek azok, akik a szuronyt kézbentartják, de ha egyetlen pillanatra megtántorodnak a szurony politikusai, ha csak egy pillanatot késlekedik a szurony, amikor embertestbe ken ajtót nyitni a halálnak, akkor megremeg és megfogyatkozik annak a hatalomnak ereje és tekintélye is, amelyik szuronyokra építette fel trónusát. Jugoszláviában a diktatúra hat esztendeje után az alkotmányosság gondolatának ereje egyszerre csak a szuronyok uralma fölé nőtt. A kormány korlátlanul rendelkezett a fegyveres erővel, az állam tisztviselői szemrebbenés nélkül hajtottak végre minden parancsot, a legerőszakosabb és legvéresebb választás a kormánynak példátlan számbeli győzelmet szerzett s mégis le kellett mondani a választásokból győzelmesen kikerülő miniszterelnöknek. Az erőszakból nem lesz soha jog s a vérből, amit erőszak csapol le, nem lesz soha erkölcs. Nem igaz az, hogy a hatalommal szemben az erkölcsnek nincs ereje, nem igaz az sem, hogy a diktatúrák pehely módjára tudják elfújni az alkotmányok kártyavárait. Hol hosszabb, hol rövidebb idő múlva, mint a pók kiszakított lóba, elkezd mozogni az alkotmánynak törmeléke, a nép lelkében s a nép tudatában lassan összeállnak a kidöntött oszlopok, az eltört ivek, a szétporlasztcxtt homlokzat s egyszerre kiderül, hogy az alkotmány emlékének is nagyobb ereje s nagyobb tekintélye van, mint a szuronyok uralmának. Minél gyökeresebb volt a demokrácia, annál rövidebb életű a diktatúra, minél kevesebb érzéke volt egy népnek a maga uralma iránt, annál későbben következik be ez az összeomlás Az alkotmányosság érzése, az önrendelkezési jog követelése a népnek szinte ösztönei közé tartozik. Azt az életformát, amiben századok óta élt, haélt benne, muló parancsuralmak sem jelszavakkal, sem erőszakkal kiirtani nem tudják. A nép, h a alkotmányosságban élt, mindig ugy fogja érezni, hogy a parancsuralom csak átmenet le • 1 het, de nem végső cél, nem fejlődési fok. A tömegek sokszor megelégednek az alkotmány látszatával, de legalább a látszatot meg kell iveki adni. A jugoszláv diktatúrát, ugv, ahogy hat éven keresztül gyakorolták, lehetett volna még folytatni időtlen időkig amíg világtörténelmi megrázkódtatások nem döntötték volna le. Csudálatos jelenség játszódott le most a szemünk előtt, mert d i ktaturát ilyen — alkotmányos módon nem tudtak még soha likvidálni. A diktatúrákat eddig, vagy forradalmak teritették le, vagy a diktátorok halála vetett nekik véget. De most az alkotmányosság ágyában fejezte be életét. Harcolt az alkotmány ellen sa nem élő alkotmánynál is gyöngébbnek bizonyult, de elég volt a szerb nép demokráciájának s a horvát nép régi alkotmányának emléke ahhoz, hogy a szabadság hite, a demokrácia tradíciója s az önrendelkezési jog utáni vágy erősebb matériává álljanak össze, mint a szuronyok erdeje. Az alkotmány üldözött vad volt a szuronyok erdejében, de csak addig, amíg a törvénytiszteletének s a szabadság szeretetének fejszéje neki nem esett ennek a sötét erdőnek. A sivatag néha elnyeli a folyót, melyne* vize néha kilométereket tesz meg a föld alatt, amig újra utat nem tör magának fölfelé. A politika sivatagja néha elnyeli az alkotmányosság folyóját is, néha éveket, olykor évtizedeket tölt el a földnek s a lelkeknek mélyén ez a folyó is, amíg hömpölygő árja nem erősödött meg annyira, hogy keresztül törje az acéltöltéseket s az erőszak vasbeton-korlátjait is. Minél hosszabb ideig marad a mélyben, annál erősebb lesz sodra s annál ellenállhatatlanabb lesz ereje, ha újra feltör a magasba. Olykor szomjasan kóválygunk a sivatagban s érezzük lábaink alatt az áradó vizek zúgását. Csak bátran, csüggedés nélkül menjünk előre s vigyük magunkkal a szent evezőket, — találkozni fogunk még a folyóval s eljut végül mégis a világ- népe a szabadság Óceánjáig. Franciaország és AngFa közösen vállalt kötelezettségeihez hü marad" Eden és Laval pérlsí tárgyalásai — A római ut után csütörtökön folytatják az angol—francia megbeszélésekel Pór is, junius 22. Laval miniszterelnök és Eden miniszter szombaton délelőtt folytatták megbeszélésüket. Az angol—francia tárgyalások ezzel véget értek. Laval Edennel folytatott legutolsó megbeszélése után a következő nyilatkozatot tette: — Eden és én megegyeztünk abban, hogy szoros együttműködésben, az együttes biztonság kövelésében tovább dolgozunk a bélte megszilárdításán. Az angol—francia tárgyalásokat Edennek Rómából való visszatérése után loeább folytutjáJc. Laval szombaton este Kdennel folytatott megbeszélései befejeztével a következő nyilatkozatot leltc< — Edennel részletesen megvitattuk az Vnglia és Németország között létrejött haditengerészeti, egyezményekkel kapcsolatos kérdéseket. Ezenkívül letárgyaltuk mindazokat a problémákat, amelyek a jellenlegi nemzetközi helyzetből adódnak. Megvizsgáltuk továbbá a február 3-1 angol—francia közös nyilatkozatnak a két kormány együttműködésére vonatkozó formuláit. Értékes eredmény számomra, hogy gyakorlati eszközöket találjunk azoknak a kérdéseknek megvalósítására, amelyeket februárban íx>ni!o'iban letárgyaltunk és amelyek nemcsak a mi két országunkat, hanem harmadik európai hatalmakat is érdeklik. Eden megbeszélésünkről jelentést tett kormányának. Rómába* való visss.átérése ulán uiabb megbeszélést folytatok Edennel. Edennel együtt egyetértünk abbéin a tekintetben, hogy Franciaország és Anglia közösen vállalt kötelezettségeihez hü marad és a két hatalom mindent meg-tesz a» európai béke kollektív biztonság utján való ki-« építésére. Eden löbbizben telefonon összeköttetésbe lépett Londonnal. Ugylátszik Lden kiváló egyéni tulajdonságai ós a személye iránti rokonszenv ellenére sem volt képes Franciaorsrágot megnyugtatni Anglia külpolitikai irányára nézve, beavatott helyen ugy tudják, hogy Eden Londonból csak előzetes választ kapott. Az angol kormány ugy véli, hogy I^aval rendkívül nagy horderejű kérdéseket vetett fel, amelyeket az államtanácson kell alaposan megfonto'ás tárgyává lenni. Politikai körökben ugy tudják, hogy Eden visszatérése után csütörtökön ujabb francia—anyó' tárgyalás lesz. Rómából jelentik: Eden vasárnap este 7 órakor érkezik Rómába, hétfőn délelőtt találkozik először Mussolinivei. Római tartózkodását egy napra tervezték, de ha a megbeszélések tartalma kiterjed az aliesszin-kérdésre is, akkor lehetséges, hogy Eden még kedden is Rómában marad.