Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-22 / 138. szám

T955 Junhis 22. BÍCMAG7ARORSZí G 5 ALFÖLDI IPAR E S (Délmagyarország munkatársától.) Három nónaponkint versenytárgyalást hirdet a város gazdasági hivatala a városi intézetek, a kórház, szegényház, nérpkonyhák részére szükséges élelmiszerek szállítására! A julius, augusztus és szeptember hónapokra szükséges élelmiszerekre két héttel ezelőtt hirdetett árlejtést a város, a nagyszámban beérkezett ajánlatokat pénteken délelőtt bontották fel a gazdasági ügyosztályban. Kenyér és zsemlye szállítására öten pályáztak: Szegedi kenyérüzem 20.50 filléres árban, B e c s e y Antal 20.9. K o h n Benő 21.50, Szögi Sándor 22.8, Barna József 25 fillér. Kórházi kenyér: Szegedi Kenyérüzem 22, Becsky Antal 22.8. Kohn Benő 23, Barna József 26 fillér. Zsemlye: Szegedi Kenyérüzem 2.2, Becsky Antal 2.2, Kohn Benő 25. Barna József 28 fiflér. Kérjen mindenütt kávéházban, vendéglőben, vásárlásnál szabadtéri számolócédulát Minden számolócédula a Dóm-téri játékok híré» és sikerét szolgálja Megtiltják az egyesületeknek és a népköröknek, hogy árubeszerző tevékenységei folytassanak A szegedi kereskedelmi és iparkamara akc<ó?a az egyesületek és körök kereskedőellenes működése ellen (A Délmagyarország munkatársától,) Az utóbbi időben több panasz érkezeit a szegedi kereskedelmi és iparkamarához, hogy több helyen, különösen Békés vármegyében különböző kaszinók, olvasókörök és népkörök tagjaik részére különféle árukat szereztek be és ezeket a tagok között, állitólag haszon nélkül osztják szét. A kamara a megismétlődő panaszokat egyik értkezleten a kereskedelmi minisztériumban is szóvátette és rámutatott arra, hogy az egyesületeknek ilyen irányú tevékenysége elharapózás esetén nemcsak a kereskedőkre nézve sérelmes. amennyiben vevőiktől fossza meg őket, hanem káros halásu a kincstárra nézve is. mert az egyesületek nem fizetnek adót, viszont eljárásuk révén a kereskedő-adóalanyok meggyengülnek. A kereskedelmi minisztériumban a kamara felkérésére folytán megvan arra a hajlandóság, hogy átiratot intézzen a belügyminisztériumhoz. az egyesületek legfőbb felügyeleti hatóságához és olyan érlehnü rendelet kibocsájtusát kérje, amely kötelezi az egyesületeket, hogy alapszabályaikba egy olyan pontot vegyenek fel, amely kimondja, hogy semminemű árubeszerző és kereskedelmi tevékenységet nem folytathatnak. A kamaraközj értekezletre való hivatkozással a szegedi kamara vezetősége felterjesztést intézett a kereskedelmi miniszterhez és pontos adatokat sorolt fel arranézve, hogy melyek azok az egyesületek, olvasókörök és népkörök, amelyek árucikkek beszerzésével és szétosztásával rendszeresen foglalkoznak. Az egyik környéki kisgazda egyesület — a kamarához beküldött adatok szerint — közös megrendeléssel szerez be a tagok részére kötözőzsineget, manillát, olajat, petróleumot, a téli disznóölések idején pedie sót, paprikát rizst, kölest Jégszekrények Zománcedények Konyhagépek alpucca cvrtsicrpU <-fc«ó Árban besaeraahatök 141 KOHN JEND „HnngfArla" adénylrnhteban Tisza t • i « i k ö r o t 5">. (Mlh/llyi tflazere« mellett) KERESKEDELEM A DELHAGYÁRORSZÁG HETI MELLEKLETE Feitiinö árdifferenciák a városi intézmények élelmiszer-pályázatánál Lisztsrállitásra ketten adtak be ajánlatot; Lampel Oszkár 0-ás liszt 31.5, főző 30.5, rántó 29.5, dara 32 fillér, D a nner Péter és társai O-ás 31.65, flőző 30.6, rántó 30.1, dara 32.4 fillér. Hus-, zsirszállitásra hárman pályáztak: Nógrády Jácint, marhahús 70, borjú 1.28, sertés 1.10. zsir 1.24, szalonna 1.10, pengő, kolbász 79 fillér. Nógrády József, marhahús 74 fillér,borjú 1.30, sertés 1.04, zsir 1.24, szalonna 1.04 pengő, kolbász % fillér, Nógrády István sertéshús 1.00. zsir 1.20 pengőt, kolbász 90 fillér. Fűszerárukra hárman pályáztak: Hoffmann János (liszt nélkül) 8999.45 pengő, D a n ne r Péter és Fiai 15.165.76 pengő, Fenyő Testvérek (liszt néjkül) 11.781 pengő A pályázatok felett a kisjryüléfi szerdán dönt. stb. Előfordult, hogy az egyesület kocsikenőcsöt és ítalnemüt is vásárolt a tagoknak, akik ezért bizonyos összegű kezelési jutalékot # is kötelesek megfizetni az egyesület titkárjának. A kamara felterjesztésére nemrég küldte le válaszát a kereskedelmi miniszter. Ebben arról értesiti a kamarát, hogy intézkedett annak kivizsgálása iránt, hogy „a felterjesztésben felsorolt egyesületek iparszerű tevékenysége mennyiben egyeztethető össze ezeknek az egyesületeknek alapszabályszerinti céljaival, illetőleg az ipartörvény rendelkezéseivel." A vizsgálat ebben az irányban már meg is indult és erről legközelebb tájékoztatást is kap a kamara a minisztériumból. m> Az egyesületek kereskedelemelleiites tevékenységének ügye szerepel a szegedi kereskedelmi és iparkamara jövő heti teljes ülésének napirendjén is és a kérdést az eddig foganatosított eljárásokkal egviitl dr. Landeíberg Jenő ügy vezető-elnök fogja ismertetni. Nyugdijat az iparosnak! Ezzel a vezérgondolattal van telitve minden iparos, aki tudásával, munkaszeretetével és fiatalos energiájával küzd a létért, hogy meg tudja szerezni a mindennapi kenyeret. De csak a kenyeret, mert az őt jogosan megillető kulturszükségletekire már nem telik, fis pedig nemcsak a rc-sz gazdasági viszonyok miatt, a hatalmas gyáripar és a közüzemek erős konkurrenciája miatt nem telik a kulturszükségletekre, hanem a mindezt betetőző nagy közterhek, adó, műhely- é* üzletbérekbe burkolt adó. OTI miatt is, melyek aztán az iparos látszólagos nyers keresetének 50— 60 százalékát is felemésztik. Ezek után könnyen elképzelhető, hogy az iparosnak nem áll módjában 30—40 évi küzdelmes munkálkodása után, a legjózanabb, a legbecsületesebb, a legtakarékosabb életmód mellett sem a saját erejéből valami szerény kis vagyonkát összegyűjteni, amely öreg napjaira a mindennapi kenyeret biztosítaná. Az iparosságnak ez a jogos igénye nem uj keletű, de soha annyira nem volt kilátástalan az iparos jövő, mint most; soha nem volt a nnyira állami és nemzeti érdek, hogy ennek a sokat küzdött társadalmi rétegnek ezt a szociális követelését elősegítse, mint amely hivatva van arra, hogy elűzze fejünk fölül az öregségnek, a csökkent munkabírásnak s az ezzel járó nyomorúságos koldussorsnak a rémét. Féltem ezt az iparostábort, féltem ezt a nemzetet, mert ebben az iparostáborban van hazaszeretet s ez a tábor mindig a nemzeti gondolat jegyében munkálkodott. De van ebben a táborban önérzet is, mely nem birja el azt, hogy amikor teljes odaadásával, munkájávaí, teherviselésével szolgálja a hazáját, nem hátsóbb sorban, mint bármely társadalmi réteg és a legnehezebb, legsúlyosabb terhet viseli, ami emberi, kétkézi munkát terhelhet: ugyanakkor csak a mostoha gyermek sorsa jut ki neki osztályrészéül. Ez pedig bárkitől is nem válthat ki mást, csak elkeseredést, a megbántott önérzet elkeseredése: hogy velem nem akar törődni az, akit egész életemben hiven és becsülettel szolgáltam. Már pedig nincsen roszszabb tanácsadó az elkeseredésnél, különösen amikor nemzetközi szempontból izzó a légkör állandóan s amikor szélsőséges elemek sátán módjára az emberek mögé húzódnak s a fülükbe sugdosva délibábos képeket festenek azoknak a rendszereknek az eíőnyeiről, amiket öt szeretnének megvalósítani ... Ismerem az iparoslélek erős akaratát, ismerem hazafiasságát, a közérdekért lelkesülő szellemét, de nem szabad ennek a hazafias léleknek a türelmét hosszú "és végtelennek látszó próbára tenni, mert bár összeszorított ajakkal, zúgolódás nélkül viseljük sokszor a jelen kemény próbáját, de az iparosjövő réméOel kell űzni a fejünk fölül. Ennek módja pedig csak egy lehet: az állam által garantált iparosnyugdij. Stefándel Károty.