Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-16 / 134. szám

1Q55 iunius T6, DÉLMAGYARORSZAG It Révedezés két lopott könyv mellett Könyvekről beszélni, helyesebben: a könyvről beszélni mindig szép föladat, hiszen a szó maga: könyv, bűvös varázsige, rejtett képzeletajtókat nyit föl, eltemetett emlékeket ébreszt, hangulatokat kelt életre. Könyvekről beszélni, a könyvről beszélni nők előtt, nőknek: haszontalannak látszó időtöltés, legalább is az első pillanatban látszik annak, mert hiszen a könyv örök idők óta testvére a nőnek és mert a legtöbb könyv életét — legyen az örökélet, vagy tiszavirág-élet — rendszerint nőnek köszönheti. Gondoljanak csak, hölgyeim, Horatius Lalagejére, vagy Dante Beatricéjére, Adv Lédájára, Csokonay Lillájára, de gondolhatnak arra is, hogy a legtöbb férfiember azért alkot, különösen ha művész, hogy a maguk szivéhez férkőzzön igy közelebb. Állítom és bizonyítani is hajlandó vagyok, hogy minden könyv önöknek Íródik és akármilyen furcsán, hihetetlenül hangzik, legádázabbnak látszó ellenségük, a jó öreg Strindberg is maguknak és magukért irta le minden keserű, igaz, vagy igaztalan sorát. Figyeljék meg: minden hói életraj.' bizonyítéka ennek a régi, de örökuj igazságnak. Minden iró élethistóriájában előbukkan a ma már annyira lemosolygott múzsa és kérdezzenek meg akárki iróembert, ha őszintén válaszol, be kell vallania, hogy mindig nő volt az, akinek először mutatta; meg, vagy szerette volna megmutatni minden uj könyvét. Akár az anyjának, akár a húgának, akár a szerelmének. A könyv és a nő között ősi, elszakíthatatlan kapcsolat van, örök-eleven kötelék, mágikus szent rokonság. És sok hasonlóság. Gondoltak-e már arra, hogy miért szeretnénk kedves könyveinket sebembe, brokátba, drága szattyánba, bársonyba köttetni, miért féltjük őket, miért zárjuk üveg alá, miért szelidül durva kezünk simogatóvá, ha szép könyv kerül beléje és miért érezzük azt, hogy csak egy könyv lehet olyan kívánatos, mint az a nő, akit nagyon szeretünk? De mondom: erről a kérdésről itt, önök között, fölösleges beszélni, mert a nők jobban ismerik, tökéletesebben kiismerték a könyvek varázsát, értékét, mint mi, sötét cellákban göi> nyedő, gyönge gyertyafény mellett vakoskodó, könyviró férfiemberek. A nők éppen olyan jól ismerik a könyv erejét, mint az önmagukét, mi csak találgatjuk a megsejtett dolgokat és végtelen gyámoltalanságunkban írjuk, álmodjuk a könyveket sorra, mert azt hisszük, hogy hidat építhetünk belőlük, gondolathidakat, vágy hidakat: magukhoz ivelőt. * Azt hiszem, minden gyerek eljut fejlődése során a könyvgyűjtő szenvedélyhez. Előbb szines cserepeket, törött százlátó-üvegeket, tarka kavicsokat gyűjtünk, később áttérünk a glikker-kultuszra, hogy aztán eladjuk glikkergyüjteményünket első, vagy másodikos korunkban, néhány SJÍnes könyvgyűjtő bélyegért. Közben volt gombgyűjtő, reldámgyüjtő, növénygyüjtő és bogárgyűjtő korszakunk is, hogy a Levelezőlap-gyűjtésről ne is beszél jek. Jól emlékszem rá, hogy én is keresztülestem ezeken a szenvedélyeken és aztán minden gyűjteményemet fe'áldoztam egyetlen könyvért: Verne Gyula valamelyik regényéért. Ha jól emlékszem, i>A két éves vakáción volt a cinre. Ez volt az első komolyabb könyv az élelemben, az első komolyabb » eset Í . Mint a szerelemben, ezt is apróbb esetecskék előzték meg. Az első könyvem természetesen meséskönyv volt. Száz legszebb mese. Öt éves lehettem, ós jól emlékszem, hogy a szép, arany és ezüst csillagokkal díszített födelü képeskönyvet maga a kis Jézus tette a karácsonyfám alá, kifejezetten az én számomra, pedig akkor még olvasni sem tudtam. Hogy ismertem meg a betűk tudományát, magam sem tudom és arra is jól emlékszem, hogy amikor — néhány héttel az után a karácsonyfa után — először tartottam apámnak, anyámnak fölolvasó estélyt ebből a meséskönyvből, a tudományomon én talán jobban meglepődtem, mint a hallgatóközönségem. Talán a Kati szolgáló vezetett be titokban, észrevétlenül a betűk országába. Valószínű, hogy ő volt a tanítómesterem és a tandíjat később, már iskolás koromban, ösztönösen is törleszteni igyekeztem, amikor nehezebbkezű cse'édeink tollbamondása szerint számtalan-sokszor leírtam a kitépett irkalapra az őrök levélszöveget: »Kívánom, hogy ezen pár sor írásom édesanyámat és édesapámat friss jó egészségben találja...« Hiába, az eíső könyvet éppen ugy nem lehet elfelejteni, mint az első csókot. Ennek is, annak is, holtig érzi az ember az izét. Az egész életből talán csak ez a két íz az, amit elvisz az ember a koporsójába is. * Nőért, könyvért még bűnt is könnyű elkövetni. Ez is a mágikus rokonságot bizonyítja. Az általam elkövetett bűnökről — a félreértések minden lehetőségének előÍebes elhárítása érdekében hangsúlyozom, hogy csak a könyvekért elkövetett bűnökről fogok itt beszélni — ma már nyugodtan beszélhetek, mert régen, jóval az elévülési határidőn tul történtek ezek a dolgok. (Annyi eszem van, hogy az ujabb keletiiekről bölcsen hallgassak.) A könyvgyűjtő szenvedély mái' magasan lángolt bennem, amilyon magasan csak egy Jőkait-faló kisdiák lelkében lángolhat. Hatalmas könyvtárszobák képe ragyogott fel legszebb álmaimban. Azt. akartam, hogy nagyon sok könyvem legyen, legyen egy gyönyörű palotám, minden terme könyvtárszoba, mennyezetig érő könyvespolcokkal, roskadásig megrakott asztalokkal. Azt akartam, hogy az enyém legyen minden Corvin-kódex, hogy meglegyen első kiadásban a bibliám is, nehéz, bőrkötésű könyvmonstrumok álljanak a keskeny, gótives ablakok alatt, arannyal, mlnjumr mal ékes iniciálék díszítsek a pergament-lapokat és én sötét szerzetes-csuhában álljak ezek előtt a kincsek előtt, vigyázzak rájuk, simogassam őket és böngésszem kacskaringós betűiknek rejtett értelmét. Ugy éreztem, hogy ha egyszer meglesz ez a könyvpalotám, én soha többé nem megyek ki az udvarba játszani, fogócskázni, madárfészket, szedni, ürgét önteni. Ott élek mindig a könyvgarmadák között. Az aroom sovány lesz és sápadt, mint azé a baráté, akivel valami régi metszeten ismerkedtem meg. Ez a barát volt sokáig a hősöm, az ideálom és álmaimban még mindig felbukkan néha a képe. Pedig- könyvem ebben az időben alig volt. OdaMARGITSZIGET • GYÓGYFÜRDŐ - SZANATÓRIUM BUDAPEST A. MrAros legerősebb kéne« forrti&I itt fakadnak. A reomiaok Mekkája. - Szlrbetagek, ¿rsImMMdSaben szenvedik, az öregkori bánUlmat legideálisabb gyógyhelye. — Természetes, szénsavas kénes fflrddk. Fogyd, és hízd knrik, diétAs knrik enkorv, •«««., m»j-, gyomor- és bélbetegeknek. TvóknrAk, bé;fürdő. Renenerdló knrrtk kimerültség, fdeges letörés és korai megöregcttia ellen. A margltsz gell »zenatórliim vniomennvl fUrdAszob a sziget csodálatos gyóqyvlie be -van -vezetve. haza vigyáztak nagyon Jókai gyűjteményes kiadására, a Magyar család aranykönyvére, a Remekírókra, Arany és Petőfi összes költeményeire, a Mikszáthokra. Sok harcomba telt, mig végre rám ruházták a könyvtárosi tisztséget. De könyvtárosi gyakorlatot előbb a kis, falusi kaszinó könyvtárában kellett szereinem, még pedig ugy, hogy évente egyszer, karácsony táján, én segítettem a kaszinó könyvtárosának, az öreg patikusnak a rendezés munkájában és a könyvtári napokon én kerestem ki a kopott szekrényből a még kopottabb Beniczkynéket a postáskisasszonyoknak, meg az ábrándos-szemű doktornénak. Nagyon szerettem a könyveket, amióta csak eszemet tudom, mindig. Szerettem a ragadós jx>rt, ami a kezemhez tapadt ezeken a könyvtári napokon, szerettem a foszlott lapok közül kiárndó papirszagot, szerettem az egyenes sorokba rendezett betükei, a sok titkot, amit a sorok rejtegetnek és ígérgetik megfejtésüket, az egész világot, ami színesen, aranyosan ragvogolt át a betű ren getegen. És gyűjtöttem a könyveket, gyárapitiottam a könyvtáramat, a magam külön könyvtárát. Mindegy volt, hogy mi kerül az előszobaszekrény legalsó polcára, milyen könyv, csak könyv legyen. Teleírt háztartási könyv, hatesztendős kalendárium, elnyűtt, szemétből kihalászott ponyva, csonkái zsoltáros-könyv, kitanult természetrajz, vagy a Párisi ¿Vagy Áruház karácsonyi reklámkönyve. Minden uj szerzeményre büszke voltam és elcsentem az előszobaszekrény kulcsát is, hogy zárva tarthassam a könyvtáramat. Még katalógust is csináltam hozzá és a köteteket megszámoztam. Könyvkapitalista lett belőlem és ha az öcsémnek kölcsönadtam néha valamelyik meséskönyvemet, pontosan fölírtam, hogy mikor vette át, mi volt a száma. A szenvedély elég hamar sodort a bűn útjára. Nem arról a bűnről akarok beszélni, amit ugy követtem el, hogy a villamosbérletre adott havi négy koronának egy részéért (igaz, a kisebbik n am mm g n f • mindent vAsArolhal Kaiasz sze!vennyel r^™*** BADEN bei WIEN Ausztria legnagyobb gyógytflrdőfe. — A legideálisabb nyaralóhely. — Elsőrangú szanatóriumok, szállók, penziók. — Sport, kirándulás Q k, szórakozások, Ogefőversenyek Világhírű thermálstrandfürdő. OllTENBRIINN SZANATORIUPI Pormentes gyönyörű hely, hatalmas ősi park iözepén. A Kurpark és a kaszinó közvetlen késeiében. Magyar családok évtizedes, közszereelnek örvend« helye. A legtökéletesebb kom'orttal. Magyar orvosok. Szórakozások, tánc a szabadban, hangversenyek, bridzs. Budapesti roda, amely a Nemzeti Bank által engedélyezett átutalásokat végzi: Bndapeat, VIII., Kisfaudy ucea 5, telcton 45-9-86. HOTEL, BRISTOL A város szivében. Ismert kitűnő étterem és kávéház. A legtökéletesebb komforttal berendezve. Magyarok régi és kedvelt badeni szállodája. Mérsékelt árak Kitűnő konyha Dr. LAKATOS SZANATÓRIUMA Mérsékelt pausálárak ugy a penzióra, mint az jsszes knrákra. Elsőrendű diétás konyha Az összes gyógytényezők, óriási park. Budapesti roda, amely az utazáshoz szükséges külföldi 'izetési eszközöket a Magyar Nemzeti Bank utlán kiigéjnyli és az összes felvilágosításokat •negadja telefonon is: Carlton szálló, telefon 88-9 70. Naponta d.e.11—1 és d.n.4—5 között HOTEL SIADT WIEN A magyarok régi találkozó helye. — K'tünő ós ismert étterem. — A bárban a hires Golz ül a zongoránál. — Mindig kellemes hangulat. — Olcsó árak. KUR-CASUM »ADEN bei WIEN Rulett Chemln tie fer — Trente et qtiaranie E q é s 2 é * e s tize m.