Délmagyarország, 1935. június (11. évfolyam, 122-144. szám)

1935-06-16 / 134. szám

tuniu* 16. DÍLM AGY AR OR SZAG 7 TERVGAZDÁLKODÁS Irta TONELLI SÁNDOR Előre kel! bocsdjtanom, hogy ami ebben a cikkben meg van irva, tisztán elméleti jellegű és nem a mai állapotokra, hanem a távoli, esetleg száz esztendő múlva esedékes jövőre vonatkozik. Viszont abból, ami ebben a cikkben meg van irva, nyilvánvaló, hogy megírásához az ötletet az a vita szolgáltatta, amely ma a gazdasági liberalizmus és a tervgazdálkodás hivei között folyik. Ebben a beállításban a két álláspontot körülbelül a következőkben lehetne megformulázni. A gazdasági liberalizmus azt mondja, hogy az állam szorítkozzék a közgazdasági élet terén a visszaélések meggátlására és megtorlására, egyebekben pedig engedje, polgárait cselekedni saját legjobb belátásuk szerint. Az erők szabad játéka mellett önmagától kialakul egy egyensúlyi helyzet, amely az emberileg elérhető optimumot biztosítja. A másik álláspont szerint ez az optimum csak az elméletben lehetséges. A gyakorlatban hihetetlen pazarlás történik ugy a javakban, mint az emberi munkaerőben. Egyik oldalon van a munkanélküliség és ínség, a másik oldalon a túláradó gazdagság és pocsékolás. A véletlenre bízni ennek kiegyenlítését nem lehet. Ha magától értetődőnek tartjuk, hogy mindegyik magángazdaság üzemtervet állit fel a maga számára, akkor a tervszerűségnek a gondolatát bele kell vinni az általános közgazdaságba is. Ez hozza magával a tervgazdálkodást, melynek ellátása egyelőre az államnak, később, hosszú évek multával talán az államok összeségének lesz a feladata. Kétségtelen, hogy a gazdasági liberalizmus nak hihetetlen érdemei vannak a világ gazdasági erőinek feltárása és a modern közgazdasági élet megteremtése körül. A gazdasági liberalizmus robbantotta szét a feudalizmusnak, a céhrendszernek, a privilégiumoknak és tilalmaknak önmagukat túlélt formáit és képesítette a fehér emberiséget, hogy technikai segédeszközeinek birtokában rohamlépésekben induljon meg az egész földkerekség meghódításának útjára. Igaz, hogy a múlt századnak ez a gazdasági liberalizmusa természeti előfeltételeken és gazdasági adottságokon alapult. A középkorból származott és az újkorban is jó ideig élt például egyes szabadalmazott városok árumegállapítási joga, amely abból állott, hogy minden kereskedő, aki portékát hordozó szekerével átvonult a városon, tartozott áru ját kirakni és a helyi kereskedőknek megvételre felajánlani. Lehetett-e ezt a jogot abban a pillanatban érvényesíteni, mikor kiépültek a vasutak és az árukat szállító vonatok vidám füttyszó mellett robogtak keresztül a közbeeső áilomásokon? Vagy el lehetett volna képzelni Amerika meghódítását, száz és ezer u j város alapítását a céhrendszer megkötöttsége mellett, amely pontosan megmondta, hogy kinek mit, milyen áron és mekkora mennyiségben szabad előállítani. Kint, a végtelen preriken, vagy idegen oceánok partján nem lehetett azzal törődni, hogy van-e valakinek lakatos, szerelő, vagy más iparra szóló iparigazolványa, ott örülni kellett, ha akad valaki, aki a munkát egyáltalán el tudja végezni. Azt hiszem, felesleges dolgot végzek annak megállapításával, hogy ma gazdasági liberalizmusról beszélni nem lehet. A régi árumegállapitási jog megint feléledt, csak most nem a városok, hanem az országok gyakorolják. Nagy arányokban vetített réhrendszer mintájára az országok rendi alkotmányokat csinálnak. A vámbarrikádok egyre magasabbra emelkednek. Aki külföldre utazik, annak útlevélre, vízumra és devizaengedélyre van szüksége. A határon megmotozzák és ha visszajön, huszonegy rubrikás beszámolót kell kitölteni, hogy miből élt odakint és nem károsította-e meg az ország valutáris érdekeit. Ellenben tervgazdálkodás sincsen. Tervgazdálkodás mellett ugyanis lehetetlen volna, hogy sok százezer ember éhenhal jon Oroszországban, Kinában és Indiában s ugyanakkor a magyar, amerikai és argentínai gabonatermelő ne tudja búzáját elfogadható áron értékesíteni. Tervgazdálkodásnak az sem nevezhető, hogy millióknak ne legyenek meg az emberi életfeltételeik s ugyanakkor Ilrazil iában tengerbe öntsék a kávét, New Orleansban elégessék a gyapotot. Pennsylvaniában kiöntsék a tejet. Hollandiában és Dániában leöljék az értékesíthetetlen állatállomány tíz és husz százalékát. És egyformán messze áll a szabad kereskedelemtől és a Icrvgazdálkorlástól. ha véletlenül megkötött kompenzációs megállapodásoktól van függővé téve, hogy tudom-e fölös portékámat a szomszéd országok valamelyikében értékesíteni. Legyünk vele tisztában, ma se gazdasági liberalizmus, se tervgazdálkodás nincsen. Ami ma történik, rendszertelen kapkodás, a legjobb esetben hevenyészett próbálkozás és kistlrletezé:>. És ezért szenvednek optikai csalódásban azok. akik akár a liberalizmust, akár a tervgazdálkodást okolják a mai gazdasági pyemoruságért és a maguk elgondolását állítják oda olyan panaceának, amely az összes bajokat meg fogja oldani. Tisztán elméleti elgondolás szempontjából a tervgazdálkodás feltétlenül magasabbrendü valami annál a rendszernél vagy inkább rendszertelenségnél, amely mindent szabadjára hagy és az erők kiegyenlítő játékától várja, hogy megoldja a bajokat. Ha volna olyan földi halalom, amelv módját tudja ej! teni. bogv a ma elpocsékolt kávét, gyapotot, tejet, marhahúst cs disznóhúst egy előre meg: fontolt terv szerint oda irányítsa, ahol arra szükség van s ugyanakkor módját tudja ejteni, i hogy a ma közsegélyből élők százezrei munkához és keresethez jussanak, ugy ez a hatalom kétségtelenül a legnagyobb szolgálatot tenné az emberiségnek. Ezt a gazdasági liberalizmus hivei sem.vonják kétségbe, sőt ők is erre törekszenek. Mihelyt azonban erre törekszenek, máris benn vannak a tervgazdálkodás árjában, bármiként nevezzék is különben, amit cselekszenek. Sajnos, nekünk, akik ma élűnk, az a szerencsétlenségünk. hogy egy átmeneti korszakban él ü n k. igaz, az emberiség egész történelme nem egyéb örök átmenetnél. Mégis a történelem folyamán relativ nyugalmi periódusok és mindent alapjában megrendítő átalakulások váltogatják egymást. Amennyire a jelenben élő ember szemével meg lehet itélni, PENGŐT FIZETÜNK bármilyen használt lemezért, lin ogy lemezt vásárol. Ez a propaganda lemezakciónk 1935. julins 10-ig tart. Kapható a helyi szaküzletekben. Prospektust díjmentesen küld a trvár Székely Pál okleveles Gépészmérnök, Budapest, Vázl ut 1. mi egv ilyen korszakba pottyantunk bele. Ezért járnak előttünk a fogalmak vitustáncot és ezért vádolunk elveket olyan jelenségekért, amelyekért nem felelősek. Ézért vádoljuk a liberalizmust, amely már nincsen és ezért vádoljuk a tervgazdálkodást. amely még nincsen. Bizonyára így volt ez a rabszolga-gazdálkodás és a hűbériség megszűnésének idejében és igv volt ez az újkor elején is. mikor a keletkező kapitalizmus kezdte bontogatni szárnyait. Nem szeretnék próféta lenni, de nem is lehetek próféta a kortársaim számára, inert olyasmit mondok, amit a ma élő nemzedék már aligha fog megélni. Az utódok, a magam kis népe és az emberiség sorsát illetően a végsőkben én optimista vagyok. De ez a végső optimizmus nem zárja ki, hogy ne lássam a válságoknak azt a periódusát, amelyben körülbelül már negyedszázada benne vagyunk és amelyből még sokáig nem fogunk kilábolni. Feltétlenül hiszem azt, hogy el kell jönni megint egy időnek, mikor kiegyensúlyozódik az egymással ellentétes politikai, kulturális és gazdasági tényezőnek egymáshoz való viszonya. Hiszem azt, hogy valamikor az emberi szabadságra nehezedő parancsuralmi rendszerek és a józan észt megcsúfoló tömegszavazások helyett egy tervszerű, kollektív elgondoláson alapuló akarat fogja irányítani az emberiség sorsát. De az időnek az utja, mely ehhez a jövőhöz vezet, otromba kísérletezések göröngyeivel. céltalan megfeneklések kátyúival, jóhiszemű ostobaságok és rosszhiszemű gátlások akadálvaival van teleszórva. HARKANY gyógyfürdő rádióaktiv, kénes reumafürdö. — Üdülőhely. Modern kád- és ínedencetürdők. Thcrmál tófürdő. Olcsó fürdőpensiók. Díjmentes fürdőismertető. E 5 Kérjen mindenüti kávéházban, vendéglőben, vásárlásnál szabadtéri számolócédulát Minden számolócédula a Dóm-téri játékok hirét és sikerei szolgálja