Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-11 / 105. szám

ÍO DÉLMAGYARORSZÁG 1935 május 14. KÍII ÍPíliZ üzletet Mezi. Raktáron lévő selyem, női- és férfi ruha- mff|!||A|1 SQOTállifntt ánflVl «*ru" szövetet, vászon-, bélés-, stb. árukat IIISÍ|)EII IÖo£fl9ÍliUU fll UII sllfa. Nézze meg a kirakatokat, vételkényszer nélkül jöijön be az üzletbe. SZfiCHenyl 16M6. fásának korlátozásáról. Körmendy elnök a korlátozást ebben az értelemben feleslegesnek tartja, mert a szakosztálynak meg van a törvényadta joga ahhoz, hogy azon iparosok lanonctartási jogát megszüntesse, akiknél a leszerződtetett tanoncok az ipart nem tudják kellően elsajátítani. Az elöljáróság ezután Vörös József indítványát a következő szavak kíséretében nyújtotta be: — Sajnálattal kell megállapítanunk — mondotta —, hogy az ígéretek beváltása még mindig késik és amennyire az eseményekből következtetni lehet, olyan természetű változás, melynek nyomán gazdasági helyzetünk kedvezőbb mederbe terelődni, belátható időn belül nem következik be. Hiába követünk el mindent, a kérések valahol elakadnak, pedig mindenki elismeri, hogy sürgősen «»giteni kell a pnsztuló kisiparon. Ádáz küzdelmet vívunk az élettel, de mindennapi kenyerünk biztosítás- egzisztenciánk és családunk megmentébe érdé1-" Vnéj? fokozottabb küzdelmet kell folytatnunk n kishitűség és a Molgalolküaég ellen, mely évek hosszú sora óta a megalkuvás és a föltétel nélküli behódolás kényelmes politikáját követi. A közelgő nyári szünetre való tekintettel feltétlen szükségesnek tartom ujabb inditvány formájában •cokat a régebbi keletű kívánságokat feleleveníteni, amelyek siralmas helyzetünkön lényegesen segíteni volnának hivatva. Ézek: a nyugdijkérdés Intézményes megoldása, az adórendszer reformja, a kisipari hitelkérdés átwerre«ése. kmrtelkérdés megoídífta, a kontárügy áfllandó napirenden tartása, a közmunkák megindítása, a vasúti tarifa és a postai dijszabáis leszállítása, a 40 órás munkahét és a minimális munkabér törvénybeiktatása. Az elöljáróság Vörös József indítványát egyhangúlag magáévá tette, azzal a kiegésziléssel, hogy az OTI-adó és az iparosság egyéb közterhei rendezését is feliratilag kéri a kormánytól S t e f a n d e 1 Károly arra tett indítványt, hogy a kereskedők megrendelésvállalása ügyében az ipartestület külön juttasson el memorandumot a kereskedelmi miniszterhez és ebben feiezze ki, hogy a 4-ik és 47-ik paragrafusok teljes törlését kivánja. Az elöljáróság Stefandel indítványát egyhangúlag elfogadta. A cipészipari szakosztály tisztujitása ellen vitéz Barczárfalvi Ottlik Lajos és több társa fellebbezést adott be, mert szerintük a szavazás alkalmával szabálytalanság tőrtént. A fellebbezők szerint ötven szavazásra jogosult cipésziparos volt a gyűlésen és 52 szavazatot adtak le. Vörös József. Bari Dezső és K ovács János a tisztújítás megsemmisítését kívánták, az elnökség felfogása ezzel szemben az volt, hogy nincs ok a tisztújítás megsemmisítésére. Ve n i g Gyula, a szakosztálv elnöke bejelentette, hogy lemond tisztségéről, mert maga is szükségesnek találja az ujabb vá'nsztás megejtését. A elöljáróság ezek után elhatározta, hogy a cipésziparosok tiszlujitását megsemmisíti és a szakosztályt újbóli szavazás elrendelésére hivja fel. FEL ARU UTAZAS SZEGEDRE Május 18-tól junius 5-ig !50fl/o-os kedvezménnvel lehot ut'zri a SZrriFDl IPARI VÁSÁRRA. Fé'áru utazásra jogosító ig zo vánvok a Délm«rti*arorsi6ő iffHilradálflft*»! ka-hatek. „Magam is ugy vagyok, mint az olvasó: mindennap várom a regény folytatását" Szigeti beszélgetés Szép Ernővel Margitsziget, május. Szép Ernő, a csöndes írások brillián8 irója, legrégibb lakója a Margitszigetnek. ö maga így mondja el a Szigetre vetődésének históriáját: — Jövőre lesz huszonöt éve annak, hogy idekerültem. Valósággal gyerek voltam még. Abban az időben két, tőlem nemcsak tisztelt, hanem imádott iró, B r ó d y Sándor és Molnár Ferenc, nagyon barátkoztak nyáron. Kijöttek ide a Szigetre, a kisszállóba, amely akkor a csendet szerető irónép tanyája volt. Közülük azonban vagy az egyik, vagy a másik közben sem hanyagolta el az 0 11 h o n kártyaasztalát, magukhoz vették engem hajnaltájban az Otthon valamelyik sarkában, ahol én is lázasan igyekeztem túladni szerény keresetemen. Azt hiszem, hogy egy hajnalon, amikor szomorúan gondoltam arra, hogy kidobtak a lakásomból, velük Jöttem ki a szigetre és felváltva hol az egyiknek, hol a másiknak a szóbájában a díványon húztam meg magam. Lelkiismereti furdalásók és gyönyörű madárcsicsergés közben aludtam el Bródy Sándör vagy Molnár Ferenc azóhájáhan és ekkór lettem rájóngó «sérelmeié a Margitszigetnek. — A következő nyáron már magam béreltefla egy picinyke szobát, nem mondhatnám, hogy pontosan fizettem a bért, de a szigetnek Egerváry nevű bájos igazgatója, aki mértéktelenül és annyira tisztelte az írókat, hogy még engem is tisztelt, a régi főhercegi kastélyban berendezett nekem két szobát és azóta — megszakítás nélkül — a szigeten lakom. Az írók és művészek közüi hosszabj>-rövidebl időre mindenki megfordult itt, de voltak állandó lakói is a szigetnek, szegény Krúdy Gyula, aki itt lakolt tiz éven át, ma is hiányzik, hogy nem látom sétálni reggel azt a gyönyörű szal embert, aki olybá tünt fel, mintha egy jegenye indulna sétálni. Soha nem bocsájtom meg neki, hogy meghalt. Lakott itt aztán egy elfelejtett finom iró, Salamon ödön, aki kevesett kerésett és nem fizetett. Az adóssága ugy felgyűlt, hogy Salamoni, Arany János barátját az öreg József főherceg magához kérette és amikor az iró gérokkban megjelent nála, a főherceg zavartan arra kérte meg, fogadja el az adósságának az elengedését. Szegény Salamon Ödön ezen módnélkül megsértődött és egy félórai rábeszélés kellett ahhoz, hogy József főherceget elhatározásának megmásitására bírja. Boldogan mesélte „sikerét" Salamon ödön és azt mondta, hogy: egy ur adós maradhat, de nem engedheti meg, hogy az adósságát elengedjék." • Szép Ernő rengeteget dolgozik. Novellát, cikket, verset ir" és álmodik, rendesen éjféltájban, vagy éjfélután jön haza, de reggel már ott ül nyitott ablakánál és rójja egymás alá finom betűit a fehér papirosra. Az embernek ilyenkor önkéntelenül azokra a külföldi Írókra kell gondolni, akik elmennek tengerparti villájukba és mialatt könyvet irnak, nem zavarja őket a kézbesítő, aki az adóintést hozza. A magyar iró sorsa — eltekintve néhány kivételtől — nem ilyen irigylésreméltó. De azért a Szép Ernőt mégis irigyelni tudnám, ha egyáltalában lenne bennem irigység. Irigylem a két szemét, amelyik álmodik mindig, irigylem a homlokába csapódó hosszú hajfürtjeit, amikkel csak olyan emberek dicsekedhetnek el, akik isteni ajándékul kapták az ettől aztés akik isteni ajándékul kapták az élettől öreg vénségükig a tavaszt, az álmokat, az éjszaka csillogó romantikáját és akik szépnek látják azt is, amiben más ember nem talál semmi szépet. Regényt ir. Megfigyelem: órákig járkál egyedül ebben a földreálmodott virágos paradicsomban, megáll szótlanul az előkelő Palatínus hotel halljában, ahol megbámulja a gondok nélkül élő gazdagok életének tobzódását, néha percekig rajta felejti a szemét valakin, akit nem ismer, azután csöndben megindul a szobája felé, hogy leüljön az íróasztalához és dolgozzék tovább. A regényének cime: A dámcsutka. Mit jelent ez? Erre a kérdésemre igy felel: — Az Adámcsutka a férfit jelenti. Azt a férfit, aki negyven éves korában felfedezi az ádámcsutkáját. Észreveszi, hogy ez kinőtt És ettől a perctől kezdve leskelődik kifelé-befelé, nem tudja magát feltalálni. Nem tudja: fiatal-e még, avagy öreg-e már, benne van-e a legszebb férfikorban avagy elérkezett-e az öregség határára. Az ádámcsutka: a mai férfi. a regény, amit róla kok: a mai kor regénye. A könyvem két fedele közé bele szeretném szorítani az egész világot. A regényem tele lesz mindazokkal a nyomorokkal és komikumokkal, amiket csak másokon veszünk észre, de amikről a magunk becses személyét illetőleg hallgatni szeretnénk. A regényem hőse: maga az élet, amely lábujjhegyen suhan és elömlik .lapról-napra. — Hogy mi lesz a regényemben? Ezzel jó lenne tisztában lenni. Az egyes fejezeteket napról-napra irom. De magam is ugy vagyok, mint az olvasó és szinte várom mindennap a folytatást. Mindig azt irom meg, amit magamnak elképzelek. A mese? Körülbelül annyi, hogy egy mai fiatal lány, aki nem túlságosan sokra becsli az ártatlanságát, beleakaszkodik derék, becületes fiatalemberhez, olyanhoz, aki aztán rájön arra, hogy nem olyan már az élet az ő számára, mint volt tizenöt-husz évvel ezelőtt. Nehéz harca támad a lelkiismeretével és a végén ahelyett, hogy leterítené a kívánatos zsákmányt, férjhezadja a lányt egy nekivalő dtrék, btcsületes fiatalemberhez, olyanhoz, ak a lányba halálosan szerelmes. — De megyek is, hogy megir jam a holnapi folytatást... Paál .Tób. Tiszában ma Jubiláris vlvóakadömia e« e 7-8-íi avermek és deékvivAs, 8-9-'g Kabiss Endre, Érdé y lesiíí, Kevey (Rfchfer) Jlnos és Unnentano mester feg obb fanifvánvafnak részvéteiévé! versenyvívás.