Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-08 / 102. szám

MGYflRORSZAG W.EOF-D. szence«zt0»ég: Somogyi ucea U. L ens. Telelőn: 23.33..Kladóhlvatal, k«tcsOnk«nyvUr ét Jegyiroda: Aradi «te«» S. relefom 13-00. . Nyomda: Löw Upöl ucea 19. Telefon: 13-00. . Távirati t* levélcím: DélmaayaronzAa Szeged, Állomások A szombati közgyűlés öt perc alatt végzett tizenhat indítvánnyal és egy csomó interpellációval. Öt perc alatt ismertették az indítványok és interpellációk tartalmát, a polgármester válaszát, illetve a kisgyűlés elő­terjesztését s ez alatt az öt perc alatt vala­mennyiben még határozatot is hozott a köz­gyűlés s a legtöbb indítvány felett kétszer is, mert először szavazni kellett abban a kérdés­ben, hogy a közgyűlés kivánja-e tárgyalni az inditványokat s azután az indítványok érde­mében is kellett dönteni. A szombati közgyűlés négy órától h a t óráig a személyvonat gyorsaságá­val haladt, megállt minden állomás mellett s olykor egy-egy bakterház is feltartóztatta ha­ladásában. Hat órától hétig már a gyo rsvonat sebességével robogott, hét óra utón pedig száguldani kezdett, mint a sínautós nemcsak a gyorsasága, de a látogatottsága folytán is jogosult a sínautó­tól kikölcsönzött hasonlat. Ez a száguldás azután mintha nemcsak az inditványokat és interpellációkat gázolta el, nemcsak azokat a gondolatokat és törekvéseket, amelynek szolgálatában azokat beterejsztették, hanem az önkormányzatnak azt a jeles jogát is, amit — lehet, hogy puszta fele­dékenységből, — meghagytak még neki: a közgyűlési tápok inditványozási és interpel­lációs jogát. Franki Móric a gyorsszámoló nem oldotta meg a legprimitívebb szorzást azzal a biztonsággal és azzal a sebességgel, ahogy a közgyűlés tagjai — öt perc alatt, tá­jékozódtak tizenhat inditvány tartalma, ti­zenhat indítványban előterjesztett tizenhat javaslat helyessége, szükségessége és meg­valósithatása fe'ől s ez az öt perc még arra is elég volt, hogy az elfogadott javaslatok pénzügyi vonatkozásai s költségvetési fede­zete kérdésében felvilágosításra adjon mó­dot. Amikor olvassuk, hogy Budapesten, de a vidéken is, órákig tanácskoznak egy-egy kérdés, egy-egy előterjesztett inditvány sor­sa felett, szinte kedvünk lenne azt indítvá­nyozni, hogy a szegedi közgyűlés menjen turnéra az országban az indítványok letárgyalására s a fölöttük való határozatra. Minek az a nagy energiapazarlás, minek az a nagy :dő­pocsékolás, amivel másutt az indítványoknak áldoznak. Legjobb lenne, ha minden törvény­hatóság gyüjtőszekrényében őrizné a beérke­zett inditványokat addig, amig a turnézó szegedi közgyűlés, vagy annak esetleg csak egy staggione-csoportja megérkezik s öt perc alatt elintézi a hónapok alatt felgyülem­lett inditványokat és interpellációkat. Ne mondják azt azok, akik mindenben gáncsos­kodnak s ne találják ki a kákán is csomót keresők, hogy talán helyi ismeretek is szük­ségesek a lelkiismeretes és helyes döntés­hez. Ha öt perc alatt el lehet intézni tizenöt indüványt, ha öt perc alatt meg lehetett is­merkedni tizenhat javaslattal s azok gazda­sági és pénzügyi, általános várospolitikai és lokális vonatkozásaival, akkor ez a képesség messze felette delel minden helyi tájékozott­ság s minden lokális ismeretből eredő hoz­záértés felett. Az expressz azonban nem általánosan al­kalmas közlekedési mód. A búzát, a tűzifát, a petróleumot, a szenet — s ez a felsorolása az Szerda, 1935 május 8. Ara io fillér XI. évfolyam, 102. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2U, vidéken e» Budapesten 3.00, kUlfHIdiír 6 4U pengd. — Egye» tzAm ér a hélküz­nap ÍO, vasAr- és Ünnepnap 1» 1111. íllr­deléaek felvétele tarifa «crlnt. Mcgte­.fcrmlSv htfu Klv^'ilével nnpn Uu tegrct élet elsőrendű szükségleti cikkeinek kimerít­hetetlen, — vagy egyáltalában nem lehet, vagy csak a technikai felkészültség s a gazda­sági tekintetek legbotorabb értelmezése mel­lett lehet expressz vonatra bízni. A közigaz­gatás menete tekintetében mindig sürgettük a gyorsaságot, de soha nem gondoltunk ex­presszre. Mindig megelégedtünk volna, ha a közigazgatás szerényen lépést tart — az idő haladásával. Mindig csak azért harcoltunk, hogy a közigazgatás érjen el min­den állomáshoz, akármilyen mérsékelt se­bességgel megy is pályáján, de azt soha nem kivántuk, hogy száguldó rohanásában meg se álljon az állomásokon, ahol emberek várnak rá, akik vitetni szeretnék magukat ve­le s ahol emberi javakat szeretnének gondjai­ra bizni. Minden le nem tárgyalt inditvány egy-egy állomás, amit vagy nem ér el, vagy száguld­va megállás nélkül hagy el a vonat. A perro­non összezsúfolódó emberek, ki tudja, mióta várnak a vonatra, mióta tüzeli reménykedé­seiket a jelzőcsengő minden kongása, ki tud­ja, hány beteg van köztük, aki azért várja a vonatot, hogy kórházba kerüljön, hány éhező szenved soraikban, akik kenyér után igyekez­nek, hányan vannak, akiket munkahelyükre vihetne el a vonat. Hetek és hónapok, talán évek óta várják a remények várótermébe ösz­szezsufolt utasok a vonat érkezését s amikor végre megérkezik, nem is áll meg a ki' állomás előtt, megszakítás nélkül folytatja rohanását a végtelenbe kigyózó ,sineken. S akik lemaradtak, akik nem tudtak sem maguk felkapaszkodni, sem cókmókjukat n vanatra bizni, azok várnak tovább más vo­natra és — más menetrendre. Csak a remény lesz kevesebb s a kétségbeesés lesz csak nagyobb, a száguldó vonat úgysem érzi meg, hogy mennyi kétségbeesést hagyott maga után azokon a rosszul kivilágított állo­másokon, melyeken megállnia sem volt érde­mes. Vadászkastélyok előtt megpihen a vo­nat, de a polgári gond, a kispolgári probléma, a mindennapi élet mindennapi gondja a mai élet menetrendjében csak ritkán gyorsvonat! megállók. mmtmtmmmtmmnttmmmmtmtmmtmtm Egyetemi vita a képviselőház keddi ülésén Eg'FltaitfnFag e'fogadtök a budapesti c^ijelem iublleumá­rúl sima ¡«ivas atol — A hatfoHKus Pázmány Ptter — httiiiu Anna a numerus clausus eltörléséi hövcfelíe Budapest, május 7. A képviselőház kedd dél­utáni ülésén Sztranyavszky Sándor el­nök bejelentette, hogy Wol f f Károly a Buda­pest II. Északi választó kerületben, Takács­Tolvay József gróf pedig a pestkörnyéki vá­lasztókerületben nyert mandátumáról lemon­dott. A Ház ezután megkezdte a Pázmány Péter Tudományegyetem fennállásának 300 éves ju­bileumáról szóló javaslat tárgyalását. Kelemen Kornél előadó beszédében rámu­tatott arra, hogy az állam a jubileum alkalmá­ból a Pázmány Péter egyetemnek a jándékozza a csillagvizsgálót és a földrengéstani intézetet, több telket, — részben diákjóléti célokra —, a fővárossal együtt tüdőbeteg pavillonokat épít­tet, kiépiti a BEAG sporttelepét, azonkívül 50 ezer darab 2 pengős emlékérem-pénzt veret. Petrovácz Gyula elismeréssel szólott a Pázmány egyetem munkásságáról. Sajnálattal állapította meg. hogy a kormányzat az utóbbi időben a vidéki egyetemek javára kissé elha­nyagolta a Pázmány egyetemet. Ha van kifo­gása a javaslat ellen, ez csak az, hogy nem domborítja ki eléggé az egyetem katolikus jel­legét. Kor ni ss Gyula részletesen foglalkozott az egyetem 300 éves történelmével és lelkes sza­vakkal méltatta az alapitó Pázmány Péter te­vékenységét. A Pázmány egvetemnek szerinte hármas történelmi jelentősége van: az első az, liogv ez a magvar egyetem megállta 300 év vi­harait, az egvetem ezenkívül generációkat ne­velt, nemcsak magyarokat, hanem különböző nemzetiségeket és más országbelieket is és ez­zel a nemzeti lélek egységének kialakításán is munkálkodott. A budanesti egvetem végűi be­kapcsolta Magyarországot az európai tudomá­nyosságba. Az egvetem eredete katolikus, de ezt a kérdést n»m szabad ebben az űnnenélves pillanatban odadobni felekezeti érdekek nré­dáiául. K é t h l.y Anna szólalt fel ezután. Azzal kezdte beszédét, hogy a javaslatot elfogadja, de kifogásolta, hogy az alsó néposztályok előtt az egyetemre jutásnál érthetetlen fal áll. A nume­rus clausus eltörlését követelte és hangoztatta, hogy az egyetemi képesítési diploma megszer zése nem lehet jogcím állami alkalmazásnál. M a k k a i János szerint a numerus clausus ügye nem hozható kapcsolatba az egyetem ju­bileumával. Nem helytálló, hogy ma bármilyen akadályt állítanának az, alsóhí) néposztályok egyetemre jutása elé. Hóman Bálint kultuszminiszter válaszolt ezután a felszólalásokra. Történelmi visszapil­lantással kezdte beszédét. A Pázmánv Péter egyetem alapítása történelmünk legszomorúbb korszakából való kibontakozás kezdetét ie­lentette, annak a legmagasabb iskolatípusnak megteremtését, amely tudományos fejlődöttsé­günknek és szellemi életünk vezetője és irányi­tója lett. Kétségtelen, hogy az egyetem alapi­lója katolikus volt, mint történész azonban — bár jó katolikus — Pázmány Péterben nem a katolikus férfiul látja, hanem egyedül a nagv magyart, akinek emléke előtt a nemzet és a pár­iámén! minden pártja felekezeti különbség nélkül hajlik meg. Pázmány Péter és a magyar katolicizmus iránt sokkal nagyobb nemzeti adománynak tűnik fel szemében, ha minden nárt egvhangu szavazatával iktatják emlékét törvénybe, mintha szótöbbséges szavazattal, katolikus voltát hozzák előtérbe. Kelemen Kornél előadó válaszolt ezután Pflrovárz Gvulának. Ahogv Kossuth I-ajos ne­véhez nem kell oda írni, hogy „magvar" vol', sértő volna Pázmány emlékére, ha külön fel­tüntetnék, hogv „katolikus" volt. A Ház ezután egyhangúlag elfogadta tör­vényjavaslatot és áttért a knzoktatásügvi igaz­gatás átszervezéséről szóló törvényjavaslat tár­gyalására, amelyet Szinnyei Mer se .Je­nő előadó ismertetett. Kéthlv Anna több kifogást hozót) fel * mai középfokú oktatás ellen. A mostani átszer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom