Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-26 / 118. szám

a DÉLMAGYARORSZAG T935 míiuf: 20. SCHMIDTHAUER-FÉLE A VILÁG idKartalmiisiibl) ts leKhatehonuabb termeszetes keserflflze. GqógQfrtéhe meaoecsoihefef len! w^zkedés tolt. _ Fábián Béla: Egyes községekben a műkedvelői előadásokat is párta la [ion lehet már csak rendezni. Az érdekképviseleti rendszer elvét bírálta ezután Fábián és felemlítette, hogy amíg két ér alatt báromszázezer kisiparos részére 120.000 pengői adott a kormány, addig a Bútorcsarnok Szövetke­jpt részére 500.000 pengőt adott és amikor a szövetkezet csődbe került, kiderült, hogy ezt az 500.000 pengőt husz iparosvezér kőzött osztották fel és van közöttük olyan, akinek egész fedezete a kölcsönre — egy éjjeliszekrény volt. A keres­kedők is wak ígéreteket kaptak a nemzeti egység oártjától. Vázsonyi János: Lédermann Mór jelöltségét. Fábián Béla: Az érdekké])viseleti törvény el fogja vonni az érdekképviseleteket igazi hivatá­suktól és hatalmas lépést fog jelenteni az ország pártpolitikai megszervezésére. Minden törvényho­zó testület megalakulása dönti el a testület sor­sát én titkos választással és atrocitások nélkül most más képviselőház ülne itt. Farkas falvi Farkas Géza (gúnyosan): A leg­tisztább választás volt a világon I Fábián Béla ezután a fővárosi választásról be­«»éh. Mi talpig meztelenül állunk ezen a válasz­táson, bandázzsal felvértezett ellenféllel szemben. Egyenlőtlen ellenfelek vagyunk. Azok, akik afö­lött döntenek, hogy kik indulhatnak a választá­sokon , kivétel nélkül nem hozzánk tartoznak. Tehát már a boletták kérdésénél ki vagyunk szol­gáltatva azoknak, akik nekürík politikai ellen­feleink. A normális adag fél pohár (100—120 gramm), de legtöbbször már 3—4 evőkanál is elegendő. Legmegfelelőbb reggel, éhgyomorra használni. Egy-két órán belfll fájdalommentesen és töké­letesen kitisztítja a gyomrot ás beleket. Eltá­volítja a betegségek baktériumait. Az Igmándi keserűvíz az egyedüli, amely a szokásos nagy üvegek mellet, 0.35 literes kis üvegekbea is kapható. Ez az újítás közkedvelt­ségnek örvend az olcsóbb ár és kényelmesebb kezelés (utazásoknál, stb) miatt Használati utasítás és kutleirás minden üveg­hez mellékelve Marion Béla: És Pest környéke? Ott is győz­tünk l Fábián Béla: Ha olyan arányban győzött volna az egész országban a NEP, mint Pest környékén, ugy ma kisebbségben lennének a parlamentben, mert hiszen csak 34 százalék szavazatot kaptak. Könnyű megcsinálni a diktatúrát, de számolni kell azzal, hogy utána csak egy másik szélsőség jöhet. Ne játszanak a reformnemzedék tagjai a tűzzel, különösen ne kinn az országban. A következő szónok Matolcsy Mátyás, a re­formnemzedék egyik legfiatalabb tagja. Matol­csy Mátyás hangoztatja, hogy ő külföldön bá­nyákban és gyárakban dolgozott mint munkás és valóban jóleső érzéssel tapasztalja a nyugati országok demokratikus berendezésének előnyeit. Ott azonban szerinte a demokrácia nem ömlik ét a nemzet határain. A költségvetést elfogadja, bár az deficites és nélkülözi azt a szociális beállítottsá­got, amely ma a költségvetés alapja kell, hogy legyen. Meggyőződése, hogy a magyar állami közigaz­gatás nem tölti be teljesen hivatását. Matolcsy azzal fejezte he beszédét, hogy a szociális- szempont nem érvényesül eléggé a költ­ségvetésben. Esztergályos János: Egy reformifju, aki az életet nyílt szemmel látja! Farkasfalvi Farkas Géza hangoztatta, hogy Gömbös átvette programjába az agrárkövetelése­ket, de eddig még alig valósított meg belőlük va­lamit. Kérdezi, mi akadályozta meg a aofort­program megvalósítását. A kormány teljesen te­hetetlen a kartelekkel szemben. Bár a benzin árának leszállításáról a tárgyalások folynak, az államvasutak költségvetésében mégis a magasabb árakat vették fel. Ez egyszerűen szinház. Hómon Bálint kultuszminiszter: Visszautasítom e kifejezést, tessék bevárni ai intézkedéseket! Vitéz Miskolczy Hugó kormánybiztos kirende­lését kérte a Tiszántúlra, mert az adóterhek már meghaladják az em­beri teljesítőképességet. Tóbler János: A magyar munkásság helyzete tarthatatlan. Egy kulturáltamban sem fizetnek és tűrnek olyan alacsony munkabért, mint ná­lunk. A munkásság csak a szakszervezeteken ke­resztül tudta magát megvédeni a kizsákmányolás ellen. A szakszervezetek évtizedeken keresztül olyan szociális munkát végeztek, amely az állam­nak lett volna kötelessége. Magyarországon a ke­resztény és a szociáldemokrata szaltszervezel kö­zött az utóbbi évek óta teljes az egyetértés. Mi­előtt a miniszterelnök hozzányúl az érdekkép­viseleti ügy rendezéséhez, gondolja meg, hogv a munkásságot hogyan lehet vezetni. Drózdy Győző kifogásolta, hogy az ellenzék elsősorban a választójogot és a királykérdést hoz­za a Ház elé. Apponyi György gróf hangoztatta felszólalá­sában, hogy a gazdasági reform ne legyen poli­tikai jelszó. A választójog reformját inkább tegnap kellelt volna megoldani, mint holnap. A nyilt szavazással megválasztott képviselők nem kifeje:ői a nép igazi akaratának. Az érdekkép­viseleti rendszer tervezetében bizonyos diktató­rikus törekvéseidet lát. Fél, hogy a miniszter­elnök a német példa után indul el, amellyel ro­konszenvez. Ezután Fabinyl Tihamér pénzügyminiszter válaszolt a felszólalásokra. Mindenekelőtt axzjjl a téves felfogással helyezkedett szembe, hogyha devalválnánk a pengőt, ezzel minden bajunkat rendbehozhatnánk. A pengő devalválásával nem állithatnánk helyre az államháztartási egyensúlyt ós nem oldhatnánk meg a kiviteli nehézségeket. Nem fogunk eltérni a pengő vásárlóértékének fen tartását ól. — Nem áll helyt az — folytatta —, hogy a Cégi. Ciányi Mihály ^r ^ C7nRnFFCIFCT clmfeslést, mázolást i ZPestClJtarXHXilaUll Készít elsőrendű kivitelben O^UDHr toltol. hutorf ényezést SSSS —————— — ——aattucTj————w—————•———•———— Az aranyóra Irta FARKAS ANTAL — Kotvles behozta a pénzt? Az egész ügyosztály Kotvlcsra nézett ,akl fői se pillantott a kiteregetett aktákból, hanem olvasott és jegyezgetett szorgalmasan. Talán nem hallotta a kérdést. A szomszédja meglökte; — Blázsek ur azt kérdi, hogy behoztad-e a'pénzt? Kotvles ugy nézett Blázsek úrra, mintha apját­anyját megölte volna. — Tegyük fői, hogy nem hoztam, fis aztán ? Blázsek ur, az osztályvezető félfortyant. — Hát az egyszerűen disznóság magától, Kot­vics. Osztályunk elhatározta, hogy a f-nök urat jnbllemna alkalmából aranyórával leptük meg. Ma­ga ls jelen volt, belenyugodott és most tudni sem akar a hozzájárulásról. A többiek már valameny­•yien fizettek, csak maga nem. ök se maguk csi­nálják a pénzt, fene a tővit Kotvics segítséget keresett a kollégák tekinteté­ben, de csak haragos, gyűlöletes pillantásokkal ta­lálkozott. — Kotvics se lehet kivétel. Ha annyira őrül a főnök or jubileumának, hát fizessen — dörmögte vwlaki. Blázsek ur tovább szavalt: — Jól van, ne fizessen Én nem kényszerítem «•á. De majd az óra födelébe azt vésetjük, hogy ezt a mi osztályunk adja — Kotvics ur kivételével. Nem tudora, hojcy esik ez maid Kotviosnak. A fő­nők ur majd legalább megtudja, hogy mennyit ütött ez az aranyóra. — Kotvics ne hagyd magad! Mutasd meg hogy ezért csak nem rug ki a főnők ur — dévajkodott valamelyik nyers modorú kolléga, hogy az osz­tályvezető urnák a kedvébe járjon. Kotvics fölkelt az asztaltól, az előkaparászott tiz pengőt Blázsek ur elibe tette: — Tessék! fin ismerem a kötelességemet, de ezt a tiz pengőt csak most ismertem meg: eddig nem volt hozzá szerencsém. A zálogházban kaptam a feleségem jegygyűrűjére — és mutatta is a friss zálogcédulát. — Mért nem a tiédet tetted zálogba? — akadé­koskodott valaki. — Mert azt a főnők ur másik jubileumára szán­— Mert az már régen ott van, — harsogott az ta — tréfálkozott egy másik. innen-onnan feltörő jókedvbe Kotvles és mérgesen ült vissza az akták főié. Blázsek ur jókedvűen olvasgatta az aranyóra­alapot. — Most már együtt van mind a háromszáz. Még ma megvesszük az órát és holnap átadjuk. Urak, holnap feketében jöjjenek be. — Elég feketék vagyunk ml Így ís. — Nc mókázzék, Bandi. Ami kötelesség, az kö­telesség. A szomszédos szobából a főnők ur hangja har­sogott át az üvegajtón. Valakit összeteremtett — Dolgozni, urak! Az öreg itt van, — suttogta Blázsek ur és gyorsan bezárta az aranyóra-ala­pot. aktákat bujt. Az egész ügyosztály szivében valami szorongó érzés lapult meg: a félelemnek keveréke az Iránt, akit főnök urnák neveznek. És ennek az urnák most lesz az ötvenéves szü­letésnapja... Hm... Itt van ez a szegény Kotvics; 6 is volt ötven­éves és kinek jutott eszébe, hogy aranyórával cif­rázza föl a lajbija zsebét ennek az örömére? Sen­kinek. A főnök nrnak meg éppen nem. Pedig Kot­vicsnak jobban esnék az aranyóra, mint a főnők urnák. Még az ezüst óráját is a zálogban tartja. Igen, mert nyomorúságos a fizetés, sok a gyerek. Minek a főnök urnák az aranyóra? Megköszöni, még zsebre se vágja, hanem elzárja a fiókjába ezt mondván: — Igazán nagyon köszönöm. A legkedvesebb emlékeim közé sorozom. Egész életemben arra fi­gyelmeztet, hogy az idő múlik és hogy nekünk dolgoznunk kell, uralmi Robotolhatnak tovább. Igaza volt Kotvicsnak, mikor azt mondta, hogy az aranyórázzéfc, meg bileumozzék, akinek futja. Bnta volt ez a Kotvics. hogy fizetett. A gondolatok megmerevednek: a főnök nr be­lépett, egyenesen Blázseknek tart, aki fölugrik: — Parancs, méltóságos uram! A főnök nr egy aktát dob az asztalra: — A maguk osztálya adta ezt a szamárságot. Ki csinálta? Blázsek szédülten néz az aktába és hebegi. — Ugvlátom, Kotvics .. — Akárki, de ez szamárság. UJra referálni az egészet. Becsapja az ajtót, elmegy. A lidércnyomás szűnik. Valaki fölsóhajt, hogy az aranyórára és Kotvics tiz pengőjére gondolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom