Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-24 / 116. szám

DELM AGYARORSZÁG SZEGED. ScerkeaztMég: Somogyi ucca 22. I. cm. Teleion: 23-33.- Kiadóhivatal, kHlc*Unk«nyvtar é» Jegyiroda: Aradi reca S. Teleion: 13-üb. - Nyomda: Iftw llpúl \icra 19. Telefon: 13-06. - Távirati et levélcím: OélmagyarortzAa. Szeged. Péntek, 1935 május 24. Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 116. sas. ELÖE1ZETÉS < Havonta Helyben 3.ZO, vidéken e* Budapesten 3.00, kUUaidCn 6 4(1 pengd. — Egyes »iAm Ara hétköznap ÍO, vaMr> és Ünnepnap 1® MII- Hirdetések felvétele tarifa szerint. MrqleIwi111 hétlt) kivételével naponta regqel, II kamarák szenzációja A tegnapi budapesti lapokban valamenynyi vidéki kereskedelmi és iparkamara elnökének és főtitkárának aláírásával egy nyilalkozat jelent meg, amely a vidék közgazdasági élete vezetőinek állásfoglalását szögezi le abban a szokatlanul kiélesedett vitában, amely Éber Antal képviselőházi beszéde nyomán a budapesti kamara elnöke és a magyar gyáripar reprezentánsai között keletkezett. Amilyen udvarias hangú formailag 0 vidéki kamarák vezetőinek nyilatkozata, tartalmilag olyan erős megállapításokat foglal magában két irányban is. Az egyik megállapítás az, hogy a budapesti kereskedelmi és iparkamara csak egyik kamarája az országnak, a budapesti kamara elnöke csak egy a hét kamarai elnök között és senki sem lehet feljogosítva arra, hogy egyik kamara elnökének máskülönben igen tiszteletreméltó magánvéleményét az egész kamarai intézmény megnyilatkozásnak tekintse s abból az egész kamarai intézményt érintő következtetéseket akarjon levonni! Olyan megállapítás ez, amelyet egyszer már világosan és félreérthetetlenül meg kellett mondani, függetlenül az adott esettől és függetlenül a budapesti kereskedelmi és iparkamara elnökének igen tiszteletreméltó személyétől. Budapest fővárosa az országnak, de a főváros még nem az ország s amit valaki a fővárosban mond vagy cselekszik, az még távolról sem jelenti azt, hogv az egész ország véleményét és akarását fejezné ki. A budapesti kereskedelmi és iparkamara elnökének ezt a formai dezavuálását azonban a többi magyar kamarák tárgyi bírálattal is kiegészítik. Időszerűtlennek és indokolatlannak minősítik azt a kritikát, amelyet Éber Antal a magyar gyáripar fölött gyakorolt, mikor a magyar gyáripart ugy tüntette fel, mint a jelenlegi elzárkózási politikának és ezzel kapcsolatosan gazdasági nyomorúságunk egyik legfőbb okozóját. Időszerűtlennek azért, mert soha nagyobb szükség nem volt, hogy az egyes termelési ágak megértő és konciliáns együttműködésben keressék a gazdasági válság kivezető útjait, mint éppen ma. Indokolatlannak pedig azért, mert mindenki, aki a világgazdaság jelenségeivel csak félig-meddig is ismerős, tisztában lehet vele, hogy az uralmon levő gazdaságpolitikai irányzatért nem Magyarország és még kevésbé a magyar termelésnek egyik ágazata a felelős. Sajnos, a világgazdaságban mi nagyon kicsiny pont vagyunk és kénytelenek vagyunk azt követni, amit a nagyok és hatalmasok csinálnak. A világgazdaság dübörgő tankját a mi gyenge erőinkkel megfordítani nem tudjuk. Elméletileg nagyon szép a szabadkereskedelmi politika hirdetése és mi is bizonyára nagy örömmel üdvözölnénk, ha mások nem gördítenének akadályokat az áruk szabad forgalmának útjába. De lehet-e elképzelni, hogy hasznára válnék a magyar közgazdaságnak, ha leszállítanánk ipari vámjainkat, beengednénk korlátozás nélkül a külföld ipari termékeit, ha nem kapjuk meg érte azt az ellenszolgáltatást, hogy ugyanakkor a külföld is megnyissa a magyar gabona, a magyar liszt, a magyar baromfi és a többi magyar mezőgazdasági termékek előtt a maga sorompóit? Kiadhatjuk-e kezünkből az egyetlen fegyvert, amelyet a tárgyalásoknál a saját érdekeink védelmében felhasználhatunk? Oh igen, a mai állapot a mi szemünkben sem ideális. A változtatásra kész az ország egész közvéleménye. De csak ugy éscsak abban a mértékben, mint azt a külföldi is cselekszi velünk szemben. És még egyet. Éber Antalnak, mint a budapesti kamara elnökének, aki egy másik képviselőházi beszédében meggyőző érvekkel szállt sikra a pengő értékállandóságának biztosítása mellett, legjobban kell tudni, hogy a szabad forgalom helyreállításának a Nemzeti Bank pengővédelmi politikája sokkal nagyobb akadálya, mint a gyáripar védelmét szolgáló ipari vámok. Mert hiába szállítjuk le a vámtételeket husz, harminc, vagy ötven százalékkal, ez csak elméleti jelentőségű mindaddig, amig a Nemzeti Bank a behozatal engedélyhez kötésével és megszorításával kénytelen védelmezni a magyar pengő színvonalát. És tudni kell Éber Antalnak azt is, hogy Magyarországra vonatkoztatva a mai elzárkózási poli tika nemcsak a gyáripar érdekeit szolgálja. Nem tudjuk, mit szólnának például az általa oly melegen istápolt kisiparosok, hu minden nyakló nélkül rájuk szabadítaná a kormány a sokat emlegetett Bata-cipőgyái konkurrenciáját, vagy ha feláldozná azokat a többi kisipari szakmákat, amelyek amúgy is csak nehezen tudják létüket tengetni? Világszerte nagy gazdasági elvek küzdelme folyik. Egyik ilyen elv a szabadkereskedelom, amely óriási eredményeket produkált a mull század derekán. Hisszük, hogy eljön az ideje, mikor majd ismét élhetünk vele. Olyan elv a szabadkereskedelem, mint a napkura az orvostudományban. Szép időben, nyári napsütésben erősiti a szervezetet. De zimankóban, zivatarban okos doktor nem meri ajánlani. A restaurációról, a Dürokrdelo taltengesérdl és a pengd átértékelésének szükségességéről beszéltek a költségvetési vita csütörtök! szónokai Budapest, május 23. A képviselőház csütörtöki ülését délután 4 órakor nyitotta meg Korniss Gyula alelnök. Folytatták a költségvetés vitáját. Vitéz Szalay László, a „viharsarok" tagja volt a vita első szónoka, kinek ez volt az első beszéde. Azzal kezdte, hojjy a kormánypárt tele van tetterővel és így nincs szükség segítségre az ellenzék részéről. A sajtóról szólva, kijelentette, hogy híve a sajtószabadságnak, a sajtót teljesen szabaddá kell Termi. Ma a magyar sajtó rabláncra van fűzve, nem juthat el a határon tuT sínylődő testvéreihez. A költségvetést elfogadta. Horváth Zoltán kifogásolta, hogv a Gömbös-kormány a nemzeti munkaterv nyilvánosságra hozatala óta keveset cselekszik. Véleménye szerint a parlamenti többség nagyrésze nem a népből került a Házba. A költségvetés nem reális, nem Jal takarékosságot. Takarékoskodni lehetne a főispáni állásokkal, a tisztviselőképvisclók fizetésének felfüggesztésével és a főudvarnagvi biróság megszüntetésével. Ezután a túlterhelt adóztatásról beszélt és követelte az iskolai kiadások arányosítását az egész országj ban. A Speyer-kölcsönre annakidején valóságul rábeszélték a városokat, amelyek most nem i tudják fizetni a kölcsönt. A kormány eltűrte, hogy a bankok a dollár leértékelése következtében olcsóvá vált kötvényeket összevásárolják, de nem tette lehetővé, hogy a szegény alföldi városoknak azokat visszavásárolja. Az álláshalmozás megszüntetése is szociális intézkedés volna. A telepítés kérdésében a független kisgazda párt véleménye egyezik a kormányéval. Végül sürgette a titkos választójog megvalósítását. Miután az elnök kélszeri figyelmeztetés ellenére sem fejezte be beszédét, beszédidejének lejártakor az elnök megvonta tőle a szót. Vay Miklós báró szemére vetette a független kisgazdapártnak, hogy gazdalobogó alatt szervezkedik, a párt tagjai között pedig legkevesebben foglalkoznak gyakorlatilag mezőgazdasággal. A választások során a kisgazdapárt jelöltjei sok helyen demagóg jelszavakkal léptek fél — mondotta — és földet Ígértek a népnek. Vay Miklós bárónak ezt a kijelentését a kisgazda párt tagjai élénk tiltakozással fogadták. — Ki osztogatott földet? — kiáltották. Megav Meisner: Hegymegi Kiss Pál? Kölcsey István: A tiszántulon osztogattak! Farkasfalvi Farkas Géza: Ez általános nagy hiba volt az élharcosok részéről! Vay Miklós ezután földbirtokpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Báró Vay Miklós hangoztatta, hogy a nagybirtoknak is van jogosultsága, ha munkaalkalmat nvujt. Rámutatott arra, hogy a földbirtokot erősebben adóztatják meg, mint a mobil tőkét. Felhívta a pénzügyminiszter figyelmét arra, hogy az országban rejtett tőkék vannak. Hangoztatta, hogv nem barátja az ¡rányitott gazdálkodás rendszerének, de csak olyan cikkeket termeljünk gyárainkban, amelyeknek meg van a létjogosultsága. A költségvetést elfogadta. Vitéz Makra Lajos megállapította, hogv a reformelveknek lényegben az egész Ház hive. A költségvetést jónak és reálisnak tartja és azt nem közgazdasági, hanem közjogi szempontból nem fogadhatja el. A magyarság ma két malomkő között őrlődik: szláv és germán irányzat közölt. Ez ellen az egyetlen megoldás az osztrák-magyar monarchia visszaállítása. Gróf Károlyi Viktor hangoztatta, hogy a királykérdésnél előbbrevalónak tartja a gazdasági kérdések, elsősorban a gazdaadósságok kérdésének rendezését. Propper Sándor: A szociáldemokrata pártnak elhatározott szándéka, hogv a kritika és ellenőrzés jogát továbbra is feltétlenül gyakorolni fogja. Mindenekelőtt a titkos választójog megalkotását sürgette. Beszéde további során a magántisztviselők jogviszonyának rendezését, a vasárnapi munkaszünet intézményes biztosítását sürgette, maid határozati lavasla tot nyújtott be. hog\ » kormánv rendezze a hétvégi munkaszünetet és az élelmiszerüzletek