Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-21 / 113. szám

DELM AGYARORSZÁG SZEOEO. SxcriuMMcégr Somogyi ucca C2. L em. Telelőm 2M3..Kiadóhivatal, uaic*»nkOnyvtar «• Jegyiroda: Aradi occa 8. Telefont _ Nyomda: Lőw Upöl ucca 19. Telefon: 1MM. - Távirati levílclm: DtímagyamnzAa. Szeged. Kedd, 1935 május 2L Ara ÍO fillér XI. évfolyam, 113. a*. Eli)El«£TtC: Havontn hslybco 3.20, vidéken «• BodapeKen^N, hWHHdön • 40 pengd. — Egyet Ara hétköznap ÍO, vatár- é* ünnepnap IS BIL. Hlrdetétek felvétele tnrttö szerint. Megfe11c MtM k^vtlcKrelpwenta reggel, Uj világ? A régi generáció erősen bele van ágyazva a múltba, a fiatalok viszont nem élték át a multat és nem tudják a különbséget; könnyű nekik. De a társadalom zöme az élet delét járja és tétova tekintettel nézi a világot, melybe szerencsétlenségére bele kellett születnie. Még világosan emlékszik az úgynevezett békeidőkre, melyektől olyan hirtelenül elmondhatatlan messzire szakadt. A háború előtti társadalom lába alatt sziklaszilárd volt a talaj. Élt, dolgozott, szeretett az ember és közben nem érhette meglepetés. Amit egy munkásélet megépített, napjai fogytával abban a tudatban hagyta utódaira, hogy majd azok folytatják müvét, abban a nyugodt, tiszta atmoszférában, melyet századok során keresztül kialakult erkölcsi és gazdasági normák jellemeztek és amely biztos keretbe foglalta a milliárdnyi egyéni élet munkás sokféleségét, anélkül, hogy az egyén mozgási szabadságát az élet bármely területén észrevehetőleg korlátozta volna. Aztán jött a háború világrengetése és olyan szakadékot vágott az életünkbe, hogy szorongva nézzük gyorsan pergő mostani napjainkat, melyek ezidőszerint is egy alakulófélben lévő káosz edényei. Ennek a világnak az a domináló vonása, hogy elvesztette minden stabilitását. Ami azelőtt megdönthetetlen erődnek látszott, kártyavárnak bizonyult, társadalmi berendezkedések, országok, pénzek, erkölcsök roskadtak össze a régi kultura valóságos hekatombájába. Az egyén pedig, aki ártatlan abban, hogy ma kell élnie, iránytűi vesztve vergődik a láva fölött és várja megpróbáltatottan, mig az uj világban újra biztos gyökeret ereszthet. Uj világ... Dehogy is uj, inkább régi, rég meghaladottnak hitt idők kópiája. Megint ott tartunk nagyban, ahol valaha elhagytuk kicsiben. Ellenséges törzsek világában, akik a javak fölötti uralmat nyil és lándzsa helyett tankokkal és repülőgéppel készülnek eldönteni. Ennyi a különbség. Az egyénre nézve még ennyi sem, a szellemi fejlődés vonalát illetőleg pláne nem. Mert azelőtt engeteg hullámhegy és hullámvölgy után az államélet olyan világnézetet termelt ki, melyben a polgár kizárólag a köznek szubordinálva, az egyéni szabadság teljességében részesült és a parlamentáris berendezkedéshez vezetett. Az egyénnek a megengedhető önrendelkezési jog maximumát nyújtotta, a szabadság érzetét, mint a humanitárius világnézet eredményét. Ma pedig a háború utáni romok fölött az erőszak elve lett úrrá. A megdőlt trónok helyére diktátorok léptek és sürgősen leépítették a parlamenteket és szabadságjogokat. Kollektivizálni igyekeztek népeiket, kényszerzubbonyt húztak érzületre, gondolatra és ebben a falanszter-rendszerben remélték megvalósítani az u jvilágot. Ez az mtihumanitárius világnézet, ez lett az uj divat. Csakhogy divat még sohasem volt hosszuéletü. Ideig-óráig tarthatja magát, de mint népek életének állandó formája, meg nem maradhat, mert természet ellen való. Visszafejlődést jelent, eszmeszegénységet és szelle- | mi bilincset. De a divat szele hozzánk is át- i csapott. Nálunk is akadnak az „uj világnézet- 1 nek" apostolai, akik arról gyártanak elméleteket, hogy az orszácrot csak Darancsurnlonv mal lehet a válság korszakán átvezetni. A miniszterelnök több ízben kinyilatkoztatta, hogy nálunk nem lesz diktatúra és ez az egyetlen megnyugtató momentum, mert a környezetében bizony vannak a diktatúrának hivei. Már pedig az ki nem húzna se bennünket, se Európát a csávából. G. B. Shaw mondja, hogy a diktatúra vagy a forradalom sohasem szünteti meg a bajokat, csak mindig áthengeriti más vállakra. Nálunk is csak ilyesmiről lehetne szó, abból pedig nem kérünk. Sem olyan elgondolásokból, melyek világnézeti divatok subája alatt mindenható pártegyeduralomra céloznak és rossz magyarnak bélyegeznek mindenkit, aki nem hajlandó magát a kocsijuk elé befogni. Ilyen törekvések első gyógyszere a titkos választójog, parlamentáris életünk még mindig kiáltó hiányossága. Ha azt végre megvalósítják, jobb vértezettel mehetünk a jövő elébe, akármilyen időket is szeretnének hozni divatos világnézetek. A képviselőházban netfön megkezdődött a költségvetés vitája Echhordf, Pestiig Pál, Zlehg János, Taru Dtia a vitában (Budapesti tndósitónk telefonjelentése.) A költségvetés vitájának hétfői első napja meglehetősen csendes mederben folyt le, egyáltalán nem vetette előre árnyékát annak a nagy küzdelemnek, amelyeket politikai körökben várnak. Az ölés vezető szónoka nemcsak Eckhardt Tibor volt, _ aki meglehetősen átlátszó kormánypárti beszédet mondott, — de nagy érdeklődést váltott ki gróf Zichy János beszéde, aki leszögezte a kereszténypárt álláspontját, amely ellentétben áll a kormány politikájával. A jelek szerint az ellenzéknek csaknem valamennyi képviselője a javaslat tárgyalása során fel fog szólalni. Ezért egységespárti körökben is felmerült a gondolat, hogy minél több uj képviselő kapjon szerepet a költségvetés vitájában. Annyi bizonyosnak látszik, hogy mindjárt a vita elején szóhoz jut R a s s a y Károly, akinek beszéde, ellenzéki körök szerint bétor és nyílt kiállásával olyan kérdéseket fog érinteni, amelyek ugy gazdaságilag, mint politikailag eseményszámba mennek. A hétfői ülés eseményeiről részletes tudósításunk a következő: A képviselőház hétfő délutáni ülését S z t r anyavszky Sándor elnök nyitotta meg. Megkezdték a költségvetés tárgyalását. Zsindely Ferenc főelőadó általánosságban foglalkozott a költségvetéssel. A költségvetés deficitje 75.9 millió pengőt nem haladja meg, de a költségvetés bevételi oldala az 1930 —31 költségvetési év óta először mutat emelkedő irányzatot. A bevételek összege 100 millió pengővel emelkedett, a munkanélküliek száma csökkent és a vasút személyforgalma is emelkedett, az agrárolló lényegesen összezárult anélkül, hogy az ipar jövedelmezősége csökkent volna. A vita első szórjoka Eckhardt Tibor volt. Alkotmányjogi és pénzügyi szempontból foglalkozott a költségvetéssel. Megállapította, hogy a költségvetés semmi lényeges változást nem lünlet fel a régivel szemben. Sajnálja, hogv a költ«égvetés állandósitja a hiányt az államháztartásban, sőt azt 76 millióra emelte. Az adóztatás tulfeszitelt. igazságtalan és aránytalan. A fagykár miatt jó termésre nem számíthatunk és ennek következtében a költségvetés bevételi oldalát nem tarfia reálisnak. Kifogásolta, hogy a költségvetés 64 százalékát terméketlen «zemélvi kiadásokra forditiák. Eckhardt a részletekre áttérve, konkrét javaslatokat tett az adósság rendezésről, a bankrendszer és részvényjog reformjáról, a kartellkérdér megoldásáról, a telepítésről és a munkanélküliség csökkentéséről. Az adósságrendezésről szólva hangoztatta, hogy itt nem gazdaadósság rendezésről, hanem általában gazdasági rendezésről volna szó. A külföldi adósságokkal szemben fennálló egyezményeket, likvidációs egyezményekké kellene álváltoztatni. Sürgette a gazdaegyességi rendelet kiadását. A bankrendszer reformját követelte. Hangoztatta, hogy nem akar támadást intézni a vidéki pénzintézetek ellen, csak a budapesti nagybankok ellen beszél. Javasolta, utasitsa a Ház a kormányt, hogy a fővárosi bankok fúzióját sürgősen hajtsa végre és biztosítson magának a kormány a bankok ügyvitelében teljes befolyást. Eckhardt Tibor végül, miután beszédideje lejárt, határozati javaslatot nyújtott be, a vámvédelmi rendszer reformja és a telepítési rendszer reformjáról. P e s t h y Pál volt az első felszólaló a Nep részéről. Eckhardt beszédének egyes tételeivel vitatkozva, hangsúlyozta, hogy ha a pengó aláértékelését kívánják egyesek, nem szabad megfeledkezni a kisexisztenciákról, a fizfizelésüekről és bankbetétesekről sem, mert ezeknek nem közömbös a pengő sorsa. Elfogadná mindazt, amit Eckhardt a gazdaadósságok rendezéséről mondott, ha a mai helyzetben keresztülvihető is volna. Kifejtette, hogy nagy szükség van a mezőgazdaság megsegítésére. Hosszasan foglalkozott a mezőgazdasági hitel kérdésével és hangsúlyozta, hogy a hitelélet folyamatának mielőbbi megindítására szükség van. Ennek előfeltétele a gazdaadósságok rendezése. Gróf Zichy János szólalt fel ezután a ke reszténypárt részéről és kijelentette, hogy nem fogadja el a költségvetést, amelyben mint keretben a kormány politikája jut kifejezésre. Olyan egyrduralmi rendszerre való törekvést lát. amelv nálunk ismeretlen volt és amely nem is felel meg a magyar lép ezeréves függetlenségére őrködő természetének. Aggodalommal tölti el. hogy emelték a rendelkezési alapokat. A költségvetés tele van abstraktumokkal és hiányzik belőle a konkrétum Kérte a miniszterelnököt, hogy tájékoztassa a Házal a tervezett közjogi reformokról. A gazdasági és szociális reformokról fedezet hiánvában alig lehet szó. Az egyke nem gyógyítható a földi, form, vagv az adóerkölcs előtt. Pécsi László felszólalása után Farkas Elemér kijelentette, hogy a költségvetés a vésr-