Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-17 / 110. szám

DELMAGYARORSZÁG SZEOED. SzeriuwaUM«; «omogyl ucca SZ. I. em. Teleion::! -:V).-lti«dóhiv«lol, kOlctUnkUnyvlAr c* )««]rlroda: Aradi ucca S. Telefon: U-Oft.. Nyomda: LOw tlpól ucca 1«. Telelő»: li-Oö. - TAvlratl C* levélcím: Délmagyarornéa. Szeaed. Péntek, 1935 május 17. Ara tO IHlér XI. évfolyam, ilO. sz. ElÖRIZETtS: Havonta helyben 3.2U, vidéken Bndapetten 3.W, kUtmidWn 6 40 pengS. — Egyes sz*m Ara hétkdZ' nap ÍO, vatAr- é» Ünnepnap 1« »11». Htrdetétek felvétele tort»« szerint. Megletonik hítlrt kivételével naponta reggel, Gazdasági blokád A francia külügyminiszter moszkvai látogatása lelkesítő és szivet derítő mozzanatainak tömegében szinte észrevétlenül csúszott el az a hirecske, hogy a politikai és katonai szövetség megkötésén kivül a magas szerződő felek, — már mint a demokratikus és kapitalisztikus Franciaország s a diktatórikus és kommunista szovjet, — tanulmányozni fogják a kérdést, hogy miként lehetséges a gazdasági blokád fegyverét alkalmazni olyan államokkal szemben, amelyek nem hajlandók a kölcsönös támadást kizáró szerződések rendszercba beleilleszkedni és nem hajlandók maglikat a Népszövetség határozatainak alávetni. Van ugyan némi szomorú komikuma a megállapodásnak, amely a szovjetet akarja megtenni a nemzetközi rend egyik őrének, azt a szovjetet, amely ellen éppen a francia kormánynak volt a legújabb időkig a legtöbb panasza, hogy semmibe sem véve az idegen országok felségjogát, nemcsak türi, hanem egyenesen támogatja a területükön űzött kommunista propagandát. De hát változnak az idők és az időkkel együtt változnak az emberek is. A mégkötött kalonai szerződésre való tekintettel Sztálin ünnepélyesen kijelentette, hogy a szövetséges francia hadseregben a kommunista propagandát nem fogja megtűrni. Kommunizmus ide, kommunizmus oda, bolond volna az az államférfiú, aki elvek kedvéért a saját szövetségesének hadierejét akarná gyengíteni. Sokkal fontosobb az a kérdés, hogy milyen eszközöket lehet alkalmazásba venni az esetleges ellenségekkel szemben. Ezért kell foglalkozni az alkalmazható rendszabályok sorában a gazdasági blokád kérdésével is. Sajnos, mi a gazdasági blokád tekintetében még abban az esetben sem foglalhatnánk el optimista álláspontot, ha elhinnénk, hogy ez a kedves kis rendszabály egy még komolyabb eszköznek, a valóságos háborúnak az elhárítását szolgálná. Nem hiszünk a gazdasági blokádnak se az őszinteségében, se az igazságosságában, se pedig a keresztülvihetőségében. A gazdasági blokád kimondása szenteltviz, amely éppen annyit ér, mint a Népszövetségnek mindazok a határozatai, melyek csak az összes szerződő felek egyhangú hozzájárulása esetén válnak érvényesekké, nem is beszélve a végrehajthatóságukról, amiben csak kételkedni lehet, de hinni nem. Gazdasági blokádot kimondani a sikernek némi reményével is csak kicsiny és minden oldalról ellenségekkel körülvett országokkal szemben lehet. Mert mit jelent a gazdasági blokád? Mindennemű kereskedelmi forgalom ós mindennemű érintkezés elzárását a határokon. Vájjon lehetséges-e ezt keresztülvinni például Angliával és Japánnal szemben, amelynek a szabad tenger a határai? Lehetséges-e a gazdasági blokád kimondása az Egyesült-Államokkal szemben, amelyek határaikon belül megtalálják a megélhetésnek összes feltételeit? És lehetséges-e gazdaságilag blokálni a szovjetet és Franciaországot, amelyek most oly nagylelkűen igyekeznek tanulmányozni a renitens országok békés megrendszabályozásának ügyét? De tovább megyünk. A gazdasági blokád egyhangú kimondása azért is a politikai képtelenségek orsiáj»aba utalandó, mert az egyes országok i nagyon különbözőképen vannak érdekelve a többi országokkal való kereskedelmi forgalomban. Ha például X. országra kimondanák a gazdasági blokádot, az Y. országra problémát nem jelentene, de a csatlakozást nagyon is meg kellene fontolni Z. országnak, amelynek X. országba jelentős kivitele van s önmagát vágná meg, ha kötelezné magát az elzárkózásra. Emellett a gazdasági blokád kétoldalú valami. Azt is jelenti, hogy a blokád alá helyezett ország abbahagyja fizetéseinek teljesítését. Lehet-e feltételezni egy hitelező országról, hogy mások kedvéért lemondjon azokról a kamatokról és tőketörlesztésekről, melyeket neki a blokád alá helyezendő országból kellene megkapni? És mégis a gazdasági blokád gondolatának felvetése, minden képtelensége mellett is, nem minden tanulság nélkül való. Rámutat a háború utáni világ gazdasági képtelenségeinek egy sokkal súlyosabb, máris jelenlevő és mindnyájunk által érzett kórtünetére, a gazdasági önblokádra, amelyet az önellátás politikájának jegyében gyakorolnak kicsinyek és nagyok, szövetségesek és ellenfelek egyaránt. Ez az a politika, amely nem elégszik meg a vámbarrikádoknak folytonos emelésével, hanem engedélyezési rendszerekkel behozatali és kiviteli tilalmakkal, kontingentálásokkal, kompenzációk kikötésével igyekszik megbénítani azt a forgalmat, amely amúgy is világszerte már a háboruelőttinek egyharmadára zsugorodott öszsze. Ez az a politika, amely az árukon kivül akadályokat gördit az emberek, a nyomtatott betűk és a gondolatok útjába is. Ez az á politika, amelytől félnünk kell, hogy cellákat csinál az országokból és tömlöcöt az egész világból. Ettől az önblokádtól félünk és nem a blokádtól. A blokádnak két klasszikus példája volt a történelemben. Az egyik Napoleon zárlata Anglia ellen, amely belefulladt az orosz háború vérzivatarába. A másik Montenegró blokádja az annexiós válság után, mikoT a hatalmak hadihajói vonultak fel a montenegrói tengerparton és a ravasz Nikita belépti dijat szedett alattvalóitól, hogy élvezhessék a ritka látványosságot a Lovcsen tetejéről. Gazdasági blokádnak ma sem lenne több sikere. De az önblokád vészes járványával szemben nincsen védekezés. A fmftkárokkal foglalkozott és az ipraggi minisztérium felállítását tárgplto o képviselőház Szociáldemokrata állásfoglalás az uj minisztérium felállítása ellen Budapest, május 16. A képviselőház csg_ tortök délutáni ülését Sztranyavszky Sándor elnök nyitotta meg. Benyújtotta a Háznak a miniszterelnök átiratát a Görgey-szobor leleplezési ünnepségéről és E r n s z t Sándor levelét, amelyben budapestkörnyéki képviselői megbízatásáról lemond. Gróf Eszterházv Móric napirend előtti felszólalásában a fagykárokat tette szóvá, hogy ezzel alkalmat adjon, a földmüvelésügyi miniszternek, hogy ez ügyben nyilatkozzék és tájékoztassa az érdekelteket, hogy milyen segélyben részesülnek. Darányi Kálmán földművelésügyi miniszter bejelentette, hogy az eddig beérkezeti jelentések szerint a korábbi megállapítással szemben, bizonyos változások tapasztalhatók a kárbecslésekben. A kormány a fagykárosul lak megsegítésével kapcsolatban a következő intézkedéseket kívánja tenni: a rászorult gazdáknak a kormány Í8 havi kamatmentes hitelre növényvédelmi szereket bocsát rendelkezésére, ezenkívül 5000 mázsa nitrogánmütrágyát ad a fagykársujtotta gazdáknak 19.40 pengős ár helyett 10 pengős áron. A kiosztásra kerülő búza, rozs és repce újbóli elvetésére velőmaghitelt fog nyújtani. Ebben a hitelben azonban csak a tényleg rászorultak és a 20 holdon aluli gazdák részesülhetnek. A gazdaadósok kérdésében bejelentette, hogy a végrehajtási eljárásban a gazdák kielégítő védelemben fognák részesülni. azonkívül a pénzügyminiszter felhívást intéz a PK kötelékébe tartozó pénzinlésetekhez és az OKH kötelékébe tartozó hitelszövetkezetekhez. hogyha a védett gazda igazolja, hogy a fagykár miatt nem tud eleget tenni fizelesi kötelezettségének, a védettséget nem kell megszüntetni. A közterhek tekintetében kijelentette, hogy a pénzügyminisztériumban készen áll az a rendelettervezet, amelvet a naüokban adnak ki és amely szerint az az adós. aki elmulasztotta nyolc napon belül fagykárát bejelenteni, jogosult a mulasztást május végéig pótolni. Indokolt esetben egyéni elbírálás alapján adó és egyéb tartozásokra is lehet halasztást, vagy kedvezményt kapni. A termelői borkimérésekkel kapcsolatba«» megjegyezte a miniszter, hogy akik a fagykár miatt kénytelenek szüneteltelni a kimérést, a megszakítás ellenére is folytathatják majd. ha elegendő boruk lesz. Készséggel fordul a pénzügyminiszterhez ezirányhan, hogy az adókivetési eljárásnál szakközegeket is vonjon be. A kormány megfontolás tárgyává teszi, hogy a jövő évre termelési hiteleket adjon. A képviselőház ezután áttért az iparügyi, valamint a kereskedelemügyi és közlekedésügyi minisztériumról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalására. Pever Károlv hangozlatta, hogy ha Nagymapvarországnak elég volt egy kereskedelmi miniszter, ma el tudná látni egy miniszter a minisztérium ügykörét. A magyar ipar fejlődése, amit az uj minisztérium felállítása mellett hoztak fel érvvül, nem indokolja az tij minisztérium létesítéséi. Szerinte az ipar nem fejlődött, hanem visszafejlődött. A gváriparban teljesített munkanapok száma 192.r)-bcn 54.3 millió volt, 1933-ban pedig 48.8 millió, az ipari munkásságból az OTf tagok száma 1929 bon 803.000. 1934-ben pedig «>5.000 voll Ezek a számok azt bizonyítják: nem helytálló az az állitás, hogy Magyarországon nagv ipari fejlődés tapasztalható. Helyesnek tartaná, ha az állani a villamosságot, a bánya- és életbiztosítási társaságokat saját kezelésébe venné. Ezután a munkabérek elégtelenségét hangoztatta és a m'iinkabérkérdés rendezését sürgette, majd a közszállitásoknál mutatkozó visszaélésekkel foglalkozott. Végül kérte, hogy a minisztériumban a munkások számára is állítsanak fel külön osztál}!. A törvény javaslatot a knrniány