Délmagyarország, 1935. május (11. évfolyam, 96-121. szám)

1935-05-12 / 106. szám

1935 május 12 DÉLMAGYARORSZAG 13 Gombos lemondott szegedi mandátumáról Ngllt levél Szeged polgárságához, levél a polgármesterhez (A Délmagyarország munkatársától.) Amitől sokan az első pillanattól kezdve tartottak, az1 szombatim délelőtt bekövetkezett. Megérkezett dr. Pálfy József címére Gömbös Gyula miniszter-; elnök levele, amely megerősítette a napok óta szál­Bngózó híreket, hogy a miniszterelnök lemond Szegeden nyert képviselői mandátumáról és az abádszalóki mandátumát tartja meg. A miniszterelnök döntésének híre pillanatok alatt elterjedt az egész városban és mindenütt általá­nos izgalmat és leli angoltságot okozott.. A miniszterelnök elhatározása kétségtelenül nem most ért meg, hiszen inár a délelőtti órákban elárasztották a várost azzal a nyílt levéllel, ame­lyet a miniszterelnök intézett Szeged népéhez és amelyben pártpolitikai szükségességgel indokolja meg elhatározását. A nyílt levél így szól: „Szeged Népe! Magyar Testvéreim! Az elmúlt országgyűlési képviselőválasztások során Szeged választópolgársága bizalmával tisztelt meg, ami­kor titkos szavazással képviselőjévé választott. Ezt a választást én politikai pályafutásom egyik legszebb sikerének tartom, nemcsak a győzelem páratlan arányainál fogva, de azért is, mert a Nemzeti Egység gondolata itt, az nj Magyaror­szág bölcsőjében: Szeged városában aratta a leg­nagyobb diadalt. S ezzel a diadallal még szorosab­bá tette azokat a lelki és politikai kötelékeket, Meghűlésnél, fájdalmaknál Aspirin tabletták! Caak a „Bayer" kereszttel valódi Magyar gyártmány . <frőgyggg£tárakfran kapható. gyelimes lett halk vitánkra és máris ott termett. — Valami baj van? — Semmi, — legyintettem. — Egy kis tévedés. — Talán kevesebbet adott? — Sőt, — mentegettem a kisasszonyt — töb­bet. Husz pengővel. Visszahoztam. — Többet? — kiáltott a kereskedő. — Már megint — állapította meg egy vádló tekintettel a kisasszony felé, mert ugy látszik már sok lehetett a rovásán. — Mondja, kisasszony, megőrült ma­ga? — és csapkodta kezét. A leány hebegett valamit, aztám sírógörcsöt kapott, arcát zsebkendőjébe temetve, eltűnt egy üvegajtón. A kereskedő halálsápadtan meredt ma­ga elé. A tönköt látta, a csődtömeget, azt a jele­netet. amint a hid karfájáról a Dunába veti magái. Reszke'ett. Sokáig nem mertem mutatkozni a papirkereske­Szégyenkezve sompolyogtam ki. désben. Múltkor, hogy arra jártam, láttam, hogy a pénztárban nj kisasszony ül, egy szemüveges, fekete, kövér. A régit elbocsátották. Barátjaim ,akiknek elmeséltem ezt a történetet, szemrehányással illettek. — Mit okoskodtál, kérlek. Nem kellett volna szólnod. Akkor a kereskedő se bomlik meg, a kis­asszony se veszti el állását. — Tudom, — feleltem nyugodtan. — Abból, hogy rosszat cselekszünk, többnyire rossz szár­mazik. De sajnos, többnyire rossz származik ab­ból is, hogy jót cselekszünk. Nem i® azért tettem én ezt. Kiszámítottam, hogy ha megtartom azt az átkozott husz pengőt, rövidesen koldusbotra jutok, mert már az első napon is negyven pengő uzsora­kamatot fizettem utána. Ehhez én szegény vagyok. Elismerem, semmiesetre sem volt szép tőleim, hogy visszaadtam. De nem tehettem egyebet. Vég re az ember önző .,. amelyek engem Szeged városhoz és népéhez ti­zenhat esztendeje fűznek. A képviselőválasztások során azonban abád­szalóki régi választókerületem is — melyet 1920 óta megszakítás nélkül képviselek — megtisztelt egyhangú bizalmával. A törvény értelmében tehát most döntenem kellett, melyik választókerület mandátumát tartsam meg és melyikről mondjak le? A döntés roppant nehéz volt számomra. Nehéz, mint embernek és nehéz mint politikusnak. Abádszalók másfélévtizedes hűségét, amely — a politikai élet minden válto­zása közepette — változatlan maradt irántam, lemondással viszonozni, azt a látszatot kelthette volna a falusi nép szemében, mintha a miniszterelnök maga.« polcán másként éreznék és gon­dolkoznék a falusi nép nemzeti és poli­tikai szerepéről, mint egyszerű képvi­selő koromban. Viszont Szeged népének impozánsan megnyil­vánuló bizalmára és hűségére lemondással felelni, olybá tüntetne fel engem, mintha nem értékelném kellő súlyához mérten az ország második városa népéneik azt a példás és fenkölt megnyilatkozásét, amellyel zászlómat győzelemre vitte. Ezért volt számomra oly nehéz a döntés. Én — minden körülménnyel lelkiismeretesen számot vet­ve — ugy határoztam, hogy Abádszalók mandátumát tartom meg és formailag Szeged mandátumáról mondok le. Ebben a döntésben az a szempont vezetett, hogy Abádszalók és az ország népének nyugalmát egy nj képviselőválasztás előreláthatóan igen heves és nagyon szélsőséges agitáeiójának és izgalmai­nak ne tegyem ki; viszont Szegeddel szemben ér zésem és szivem sugallja, hogy minden mandá­tnmnál erősebh lelki kötelékek fűznek ehhez a városhoz, amelyben politikai fiái vámra elindul­tam. Am ez a döntés — amint mondottam — csak formailag szakitjja meg köztünk a kapcsolatot, mert én szivemben és lelkemben ezentúl is Szeged követének érzem magam. Mint az ország felelős minisztere egyébként is az a kötelességem, hogy gondozója és támogatója legyeik az ország minden vidékének, minden váro­sának. Ezt a kötelességemet Szegeddel szemben teljesítenem annál könnyebb lesz, mert ez a város, mint a Csonkaország déli végvára, Trianon következtében legin­kább rászorul a támogatásra, felkaro­lásra és ist-ápolásra. Azért a hűségért, amellyel Szeged városa az én személyemet megtisztelte, cserébe adom a magam hűségét, amellyel a város és népének jogos érde­keit és törekvéseit mindig a magam ügyének fo­gom tekinteni. A személyembe vetett bizalmat pe­dig bizalommal viszonzom: törhetetlenül bizom abban, hogy Szeged népe, amint a választások so­rán oly messziehangzó, diadalmas hitet tett a Nem­zeti Egység gondolata mellett, e politikai hitval­lás mellett a jövőben is sziklaszilárdan ki fog tar­tani. Szeged Népei Magyar Testvéreim! Politikai tö­rekvéseim főcélja a nyugalmat, békét fenntartva, az egész országban egyesíteni minden erőt, min­den tudást és minden akaratot, nemzetünk, ha­zánk felvirágoztatására. Munkát, kenyeret, meg­élhetést, boldogulást, adni a nemzet minden dol gozó fiának s a megújhodás küszöbéhez vezetni a ^okat szenvedett magyar népet! Politikai hitvallá­som fundamentuma ez, de egyben szilárd hitem és ; elszánt Akaratom is! Annak a bizalomnak a bir­tokában, amellyel képviselővé választottatok, munkálom tovább a haza jövőjét és hirdetem a magyar sorsközösség gondolatát, amelyben egye­sülnie és összeforrnia kell az ország minden épiW akaratának. Fogadja Szeged Népe köszönetemet és vegye •ölem azért a bizalomért és hűségért, amellyel irántam 1919 óta állandóan viseltetett, hálám je­léül azt a fogadalmat, hogy kormányzati és tör vényfiozói tevékenységemben továbbra is mindig a nemzetet megmentő és újjáépítő szegedi eszmék szellemében fogok munkálkodni Nem válunk , el egymástól — fejeződik be a ki­áltvány. Lélekben, szívben é$> gondolatban mindig Veletek maradók. Sohasem fogom elfelejteni, I ATO 4X6'/a 8 leivótaies 26° tícli 6X6 6 5X7Va 8 67ÍX118 PAKKFILMEK: 4VsX6 cm., 6x9 cm., 9X12 cm. méretekben. IZSÁK festéküzletben Tisza Lajos körút 42. Telefon: 33—6«. hogy a magyar újjászületés és az uj magyar poli­tika Szegedről indult ki s ha hazánk hőn óhajtott feltámadása bekövetkezik — ami be is fog követ­kezni —, ez az uj élet Szeged televényéből fakadt Budapest, 1935. május 10. Testvéri üdvözlettel: vitéz jákfai Gömbös Gyula, m. kir. miniszterelnök." Gömbös Gyula lemondása mandátumhoz jut­tatta a kormánypárt szegedi pótképviselőjét, dr. Hunyady VOÍS Gergely ügyvédet, akit a délelőtti órákban már igen sokan kerestek föl saerencse­kivánataikkal. A miniszterelnök levele a polgármesterhez A miniszterelnök a lemondással kapcsolat­ban a következő levelet intézte szombaton dél­előtt dr. Pálfy József polgármesterhez: „Tisztelt Barátom! Elérkezett a törvényben elő­irt ideje annak, hogy választanom kell a két man­dátum között, amellyel engem az abádszalóki és a szegedi választókerület polgársága megtisztelt. Nehéz feladat számomra, döntenem, a hozzám lel­kileg és politikailag egyformán közelálló két vá­lasztókerület képviselői megbízatása között, mert egyfelől Abádszalókhoz, annak 1920 óta megszar kitás nélkül irántam több cikluson át megnyilat­kozott régi bizalma köt, másfelől Szegedhez olya« szent emlékek és érzelmek fűznek, amelyek szá­momra elszakíthatatlan kapcsolatot jelentenek e nagy magyar várossal és népével szemben. Mégis ugy kellett határoznom, hogv rój?i keril­leíemet tartom meg és a szegedi mandátumról mondok le. Teszem ezt abban a tudatbán, hogy Sze­ged választópolgárai engem továbbra is egyik Belvárosi Mozi va»ámaP éS hétfőn Peches ember szerencsébe Nóti Károly pazar vígjátéka, Sző Re Szakáll főszereplésével. Szechentji Mozi REG Vasárnap éa hétfőn I I* Egy asszonyi szerelem története. Főszereplők Loulse Ulrlch, Adolf WohlbrOck, Olga Csehova Korzó Mozi Vasárnap és hétfő, 2 «láger Bőrharisnya Cooper ifjusági regénye Harry Carryve! azonkivü Szökik a kis"ány Zenés vígjáték Magda Schnelderref.

Next

/
Oldalképek
Tartalom