Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-12 / 80. szám

T935 április Tí­9tCMKGfAPORSZ&G 5 j«M (K»r»ra érdemes népón a legsürgősebben giteni kell, mert a mai viszonyok nem méltók az eser tüzpróhá« magyarhoe. Az Alföld fölvirágoz­iatásának gondolatával függött össze azon törek­vése >s, amire rajta kivel még felelős magyar áh még csak nem is gondolt: a helyes érte­lusah»» fölfogott decentralizáció megvalé^itáe». NAGYSZBGED • < Ifegysaeged és Vsgydfbreoen gondoltának főNeteiPvel — folytatta József főherceg — és megvaióeitására irányuló törekvéseivei est a célt akarta saoigáhas. A helyes decentralizációt és az Alföld hnUmráKs szmvooa Iának fölemelését. „MmiiyK siránkoztak nálunk — irja egyik cikké­ben —, különösen a kiegyezés korában azon, hogy hódoltság idején elmaradt alföldi magyar­ím snrreiődesi szintje aiacsonv ós csak nagyon Jaana« emelkedik. De nem gondoltak arra, hogy a najútos földrajzi egészet alkotó vidékek, tájak, or­nágnészek egyetem nélkftl magasabbrendü kultn­kális egéssaé nem fejlődhetted A szegedi és a debreceni egyetemnek — tori a szakelőadások je­Jcotfségén — az Alföld leikét, az Alföld kulturá­jM k«H képviselnáök és ezit a hivatást helyettük a MoRipAn? c^yctow' BÖfll végezhetné el." „PAZARLÁS.. — Sokat kritizálták — mondta most a főher­ceg — és szemére vetették, hogy paaaroL De ezek hsnfc rövidSáitó kiszőiások voltak és sokszor a té­nyek igen feHHetes ismeretére voltak alapozva. Azt kérdem est, hogy mire adja ki a kultuszminis«­J«r a rendelkezésére bocsájtoit pénzt, hogy ha nem a nemzeti eszme megerősítésének egyedül szolgáló és a magyar kai tarát a versengők közül előre szökeltető népnevelésire, népfölvirágoztatás­ra? Hol volna az a pénz ma, hogyha nem fektette He volna maradandó kaltureélokra? — Bizonyosan » kiadások tengerében, vizcseppbént enyészett vol­na <t azt a pénzt befektette a lelkek fejlődésében, » haaafisághan, a homwsereteithen ezerszeresen ka­matozó népneveiéibe és a megjár kulturát hirde­tő tudományos intézményekbe, a külföldön a ma­gyar eszmét valló Collegiwmokba! — Mindez nem veszett el és a fe*ámadis erkölcsi tőlkéjét. — mely minden pénznél becsesebb, szaporítja, ö a magyar jövő megalapozásának köveit rakta 1« ott, ahol talán ma homok volna, ha ő nem feji ki ilyen nagy és előrelátó munkát. — Különben a takarékosságról elvként kisze­gezve azt irja: „Soha nem fogom a takarékosságot ngy felfogni, hogy sötét és mii tolt tantermekben nyomasstó levegőben tartsam * magyar ifjnságot, hogy klinikákon elavult Röntgen-gépeik legyenek, hogy egyetlen technikánkon elavult konstrukció­kon tanítsák az uj gépészmérnök nemzedéket, hogy hiányozván a tanszék mellett a folyóiratok, ne vegyünk tudomást a legújabb kutatásokról és vív­mányokról." — ö nemcsak beszél* és irt, hanem teremtel I, alkotott és alkotásaival felbecsülhetetlen szolgá­latot tett a magyar nemzetnek Alkotásainak nagy része azonban olyan, hogy i*ak hosszabb idő mulva fogja teljes nagyságába« érvényesíteni el­gondolásait és áldáadu* gyümölcseit meghozni. Ezért érzem és tudom, hogy későbbi nemzedékek áldani fogják emlékét és minden bántalmat, csip­kedést, mely oly fájdalmasan érintette őt, jóvá fog­nak tenni, mert neve és emléke mindig jobban fog (rilágitaai történelmünk legszomorúbb korszakából való kibontakozásunkat megörökítő lapjain, mert o nem a jelennek dolgozott, hanem az eljövendő boldogabb Jövőnknek AZ EMBER. — Jószívű, aranyos lelkületű ember volt, akinek érzékeny lelkében minden támadás — bár nem mutatta — tüskét hagyott hátra, mely soká bán­ttota. Ha elgondolásai megérés re találtak, boldogan sugárzott aktiv nemes lelke. Minden helyzetben bölcs tanácsadó és higgadt, csodálatos világos ítélőképsséggel biró, mindem körülményék között megbízható, hűséges barát voK. Bizalmas beszél­getésekben, családi, jogi, politikai, külpolitikai kérdésekben az ő messzetekintő, mindig alapos és józan fejtegetései, melegen érző jóságos szivének sugallatai engem megkaptak és sok esetben mé­lyen meghatottak. Az volt mindig a benyomásom, hegy ö a nehéz helyzetbe jutott embertársainak — Ma mikor megyéspüspök urunk felszentelte a síremléket, — fejezte be egyórás beszédét József főherceg — a« volt az érzésem, hogy egész Sceged, a nagy magyar AlföM és vele egész Ma­gyarország a nagy halott sírjánál virraszt és lé­lekben egyesülve, hálásan tekint az örökkévaló­ság felé, ahová 6 örök nyugalomba vonult vissaat — Gondolataink elszálltak mindenfelé, ahol az 6 mindig humánus, a magyarság nép javát célzó és elősegítő alkotásai hirdetik hazafias lelkének elő­relátó nemzeties elgondolásait. Hálás szívből só­hajtottunk föl, hogy bizony igaza volt, midőn azt állította, hogy megnyomoritottságunkban, esonka­ságunfcban, fegyvereJenségünkben, kifosztottsá­gunkban, úgyszólván egyetlen fegyverünk a ma­gyar kuliura, a népnevelés, a tudomány oly fokú fejlesztése, mellyed a versenyt felvenni nem lehet, mely oly magasságban tartja mindig nemzetünket, hogy annak színvonala, mint a templomtorony, ki­magaslik a falu sárviskói fölé. — Gróf Klebelsberg Kunó a nagy kultuszminisz­ter, Szeged képviselője, díszpolgára és hűséges jó­barátja, aiz Alföld, — az ő szeretett Alföldje ölé­ben nyugossza örök békés álmáit. Szeged fogadal­mi templomában, az Alföld nagy metropolisa szi­vében, a hálás saeretet virágcsipkés szemfedője alatt pihen és ha megkondul a hősök harangja, az 8 nevét is hirdeti a hazáért elesett bősök mennyei babérral koszorúzott neveivel együtt. — És most, midőn a városházának harangja megcsendül, mi akik itt egybegyűltünk, hogy az ő emlékének szenteljük hálatelt gondolatainkat, fel­emelő érzelemben egyesítjük lelkeinket és ajkunk­ról elrebben a bensőséges fohász, melyet bizton minden igaz magyar velünk mond el: „Áldott le­gyen e nagy magyar hazafinak és alkotónak em­léke!" A nagyhatású emlékbeszéd után dr Pálfy József polgármester emelkedett szólásra és többek között ezeket mondotta: — József főherceg emlékbeszéde — mondotta — a maga teljességében tárja elénk a veszteség nagv­ságát, amely Klebelsberg Kunó gróf korai elvesz­tésével a magyar nemzeti kulturát sújtotta. De egyben rámutatott Klebelsberg Kunó grófra, mint a korát túlélő alkotóra, akinek áldott keze nyo­mán a magyar nemzeti kulturának még sokszor megujuló dus aratása lesz. Ez a város önmagát becsüli meg, amikor hioen áp.olja nagy jótevő­jének emlékét. — Indítványozom — folytatta —: mondja ki a közgyűlés, hogy József főherceg tábornagy ur ki­rályi fenségének mélységes köszönetét nyilvánítja a nagyértékü emlékbeszédért; elhatározza, hogy azt egész terjedelmében minden idők okulására jegyzőkönyvbe iktatja; köszönetét nyilvánítja Hó­Pasztőrözött tejszínből készült KRÉM SUT Központi Tejcsarnok rí. fiók tej csarnokaiban. mari Bálint kidtuszminiszter urnák amiért a foga­dalmi templomban felállított művészi kivitelű em­lékmű létesülésót a kultusztárca hozzájárulásává* lehetővé tenni méltóztatott, köszönetét nyilvámitja a Klebelsberg.emlékbizottság tagjainak, akik as emlékmű létesülésével és a mai emlékünnep meg­rendezésével járó előkészítés fáradságos munkáját végezték; köszönetét nyilvánítja Kertész K. Ró­bert ny. államtitkár1 és Óman Béla képróircwvé­szeti főiskolai tanár uraknak az emlékmű terve­zése és kivitele körül kifejtett önzetlen fáradozá­sukért; köszönetét nyilvánítja a királyi fenségek­nek, a kultuszminiszter ur őnagy méltóságának, az egyházi, katonai és polgári dignitáriusoknak, a tudományegyetemeknek, a Tudományos Akadémia és az összes tudományos és kulturális intézmé­nyeknek, akik emlékünnepünkön való tnegjelené sükkel városunkat megtisztelni és ezzei együtt ki­fejezést adni méltóztattak. — És most, a mint Józseí főherceg beszédében oly szénen irondot-a, negkondul a városháza öreg harangja, mely ércszavával annyiszor hir­dette már e város örömét és bánatát, kegyelete* emlékezésünk a harang szavával szálljon az örök Mindenható felé, hogy ne több gyászt hirdessenek már a magyar harangok, hanem egy jobb és bol­dogabb jövő hrosvéti vigaszát, a magyar feltáma­dást. Az indítványokat a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, miközben megkondult a városháza harangja és két percig emlékezett mélyzengésű sírással a város nagy halottjára. Amig a ha­rang szólt, a díszközgyűlés közönsége néma csöndben, felállva fejezte ki kegyeletét a nagy alkotó emléke iránt. Amikor elhalt a harang­szó, a tanácsteremben felhangzott a gyermek­kórus. A belvárosi elemi iskola növendékei énekelték el Kőhalmi-Balázs „Mi nem feled­tünk" kezdetű alkalmi énekét Weller Ká­roly karnagy vezényletével. Ezzel befejeződött az ünnepély, amelyről a rádió helyszíni közvetítést adott. A közgyűlés résztvevői eltávoztak a közgyűlési teremből. A főhercegeket és a kultuszminisztert Glattfelder püspök látta vendégül szükkörü ebéden. A kék főherceg a kora délután autón utazott vissza Budapestre, Hómon Bálint kuHu&znriniszter repülőgépen hagyta et a varost-. Vasárnap öt bizottság előtt kezdődik az OTI választás Minden Oll-íag a lakásához legközelebb eső helyiségben a&i V* fiikos szavazatát (A Délmagyarország munkatársától.) A Tár­sadalombiztosító Intézet szegedi intézel ónéi befe­jezték az előkészületeket a vasárnapi és hétfői választásokra. Több mint 20.000 szavazóigazol­ványt kézbesítettek szét az OTI tagjai számára. Vasárnap reggel 8 órakor öt helyen kezdődik a szavazás. Az első ssavazatszedő küldöttéi: az alsóvárosi iskolában működik. Ennek a küldöttségnek att elnöke dr. Molnár János OTI segédtitkár, helyettese pwlig Várhalmy György segédellenőr. A második sza­vazatezedő küldöttség helye « móraváros r iskolában \f*t, az elnöki teendőket itt dr. Harmaízy Simon Béla aegédtbgalinazó látia eJ, hehetlese Vermes Albin számtiszt. A Mérey-uceai leányiskolában k*2 a harmadik saavazatszedó kii Mottó?, mely­nek elnöke dfcr. Ocsfejy Köfhffl tfÜ. faagyé helyettese Knob Alajos tanácsos. A negyedik M»-> vazafezedő küldöttség a S:entgyőrgy-t&t híoéábm ^ működik, elnöke dr. Adamkovich Nándttr aaígéd­titkár, helyettese Mások Ferenc elerKÍf. As ötö­dik 8aavaMLtszedő főküldöitség helye az OTI Tisza Lajos-bdrufi lesz, itt az elnöki teendőket dr. Baár Jenő aliga»-: gató látja eJ, helyettese dr. Hangitiay János he­lyettes aligazgató. A szavazóigazolványokkal ellátott OTI-tagofe « lakásukhoz legközelebb eső szawzóhelyiségb-n gyakorolhatják szavazati jogukat. Mindenki ab­ban a választó rsoportban szavas, amelyikhez tar­tozik, igy például a tisztviselők a tisztviselői cso­portban, az ipari munkaadók a kisipari munka­adók csoportjában, az ipari munkások *z ipari rounkáscsoportban, a háztartási munkavállalók a háztartási csonortban, a munkaadók pe<% a há«i

Next

/
Oldalképek
Tartalom