Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-28 / 94. szám

1035 április 28. DfLMAC, yARÜKSZIG 3 Dr. Sfcvov Kátaián és a Kereskedők Szövetsége levélváltása az érdekkép­viseíetl választásokról A Szegedi Kereskedők Szövetsége átirattal üd­fftzölte dr. Shvoy Kálmán országgyűlési képvise­lőt megválasztása alkalmából. Az üdv" "_re Shvoy Kálmán köszönőlevelet rii 'zett a szövetség elnökségéhez. Minthogy a levélben oly n részletek is voltak, amelyek tisztázását a szövetség elnök­sége szükségesnek látta, a félreértéseknek elosz­latása végett a szövetség ujabb átiratot intézett dr. Shvov Kálmánhoz. Az altábornagy a következő levélben Köszönte meg az üdvözlést: „Igen tiszlelt Elnökség! Hálásan köseönöm az Egylet, illetve Szövetség nevében kifejezésre juttatóit kedves és őszinte szerencse'-iván:-' ' at azon alkalomból, hogy országgyűlési képviselő­vé lettem választva. Az önök érzéseinek megnyi­latkozása nékem azért oly kedves, mert családom tévén igen sok érzelmi s érdekkapcsolat áll fenn köztem és a szegedi kert'skedőlarsadalom között, de másrészről azért is. mert a szegedi kereskedők iránt igen nagy tisztelettel és roegbersűV. -el vi­seltetem, mert látom s tudom, hogy mily nagy kűfjdelemmel dolgoznak, küzdenek és mégis mindig csak az lebeg sz .V; előtt, hogy vevőik­nek a kedvében járjanak s mindig a legjobbal igyekezzenek nyújtani. A szegedi ke-oskcdő'i mindenkor számithatnak reám s jogos érdekei­kért mindenkor a legjobb tudásom és erőmmel küzdeni fogok. Méltóztassanak megengedni, hogy e:: alkalmat használjam fel, hogy egy kényes kérdést tárgyal­jak és végleg elintézzek. Teszem ezt annál is in­kább, mert meg vagyok győződve, hogy önök is igy gondolkoznak. Az érdekképviseleti választásokkal kapcsolat, ban minden szándéfk. tervszerűség s tendencia nélkül differencia támadt az önök vezetői s köztem. Engem nem vezetett . emmiféle szándék, semmi érdek. Ugy érzem és tudom, hogy önöket sem. Hogy nem együtt haladtunk ott is, annál a választásnál, hanem külön-külön egymás ellen, ez lehetett a véletlen játéka, a sors szeszélye, — de ma már legyen teljesen felejtve, eliminálva. Én ezt magamról Ígérem, ezt kérem önöktől is és kérem, legyen oly zavartalan harmonikus a mi viszonyunk, amilyen volt. Megkülönböztetett nagyrabecsüléssel vagyok őszinte hívük és képviselőjük v. dr. Shvoy Kál­mán." A Kereskedők Szövetsége a levélre a következő sorokat intézte dr. Shvoy Kálmánhoz: ..Őszinte örömünkre szolgál, hogy szövetsé­giünk minden tagjának igaz érzéséből fakadt üd­vözlő sorokat Nagyméltóságod hasonló érzések­kel fogadta. Szövetségünk üdvözlő sorait meg­köszönő levelének van azonban egy része, melyet ugy véljük, válasz nélkül hagyni 1» m lehet. Nagyméltóságnd utal a kereskedelmi és iparka­mara legutóbbi érdekképviseleti választásának lefolyására és azt állapítja meg, hogy ezen ér dekképviséleti választás során Nagyméltóságod és szövetégünk vezetősége egymással szembeke­rült volna. Elnökségünk véleménye szerint ez a látszólagos ellentét sajnálatos körftlmcnyek ered­ménye volt. Mindettől függetlenül elnökségünk és vezetősé­günk rég elfelejtette ezeket a látszólagos ellenté­teket és a maga részéről is minden köriilménvek között azon munkálkodik, hogy az összhang min­den téren, tehát e téren is minden eszközzel biztositlassék. Őszinte örömünkre szolgál, liogv Nagyméttóságod velünk egy nézeten van és jö­vendő együttműködésünk során meggyőződést fog szerezni arról,, hogy szándékunk igaz és őszinte és e meggyőződésünktől vezettetve fog­juk támogatni Nagyméltóságodat nehéz és fele­lősségteljes, az összesség érdekében kifejtendő közhasznú működése során. őszinte nagyrabecsülésünk kifejezése mellett vagyunk megkülönbözteti tisztelettel Nagvméltósá­god kész hívei: a Szegedi Kereskedők Szövetsége. Varga Mihály elnök, dr. Landesberg Jenő fő. titkár. MC­FOGAIT í H E D K T I WIPLA KÉMBŐL CSrSÜLTAS • SA Tavaszi eipőujdonságaink formában, minőségben, árban vetetne U. Óriási választék minden sxinben és Mviielben. HM-HM cipőáruház, Sxeged, Kelemen u. 42. VALAMIT A MAGÁNTISZTVISELŐKRŐL Irta TONELLI SÁNDOR Ennek a cikknek egyáltalán nincsen adópo­litikai tendenciája s amit megirok benne, csak egy véletlen beszélgetésnek a folytatása. Egy ülés alkalmával, — hogy hol vol áz ülés és kik voltak a résztvevői, az teljesen mellékes, — a cigarettaszünetben néhány ur vitatkozni kezdett az adóztatás kérdéséről, őszintén em­beri vonása volt a vitatkozásnak, hogy min­denki a saját adóját tartotta a legsúlyosabbnak és természetesen legígazságtalanabbnak is. Én azt az állítást kockáztattam meg, hogy sze­mélyileg a legsúlyosabb adóte­her a magántisztviselőket sújt­ja, a reáladók között pedig a házadó a legterhesebb. A magya­rázat érthető és természetes. Akár a magán­tisztviselők keresete, akár pedig a házbérjöve­delem könnyen megfogható; érthető tehát, ha a kincstár kényelmi szempontból is ezeket ve­szi legerősebben igénybe. Ügyeskedéssel, szá­mok csoportosításával minden adóköteles jö­vedelemnek bizonyos hányadát el lehet titkol­ni, csak a fix fizetésüek jövedelménél és a ház­bér jövedelemnél nincs meg az eltitkolás lehe­tősége. Amíg azonban a házbérjővedelemnél az adó alapját szolgáltató értéktárgy reális értéke megmarad és kedvezőbb időkre átmenthető, addig az a magántisztviselő, aki fizetésében érzi meg a válságos idők súlyát, erre nem szá­mithat, mert egyetlen tőkéje, a sa­ját munkaképessége, állandóan fogyó és csökkenő tendenciát mutat. A beszélgetés, amelyre utaltam, kél vagy há­rom hete történt. Azóta a véletlen folyamán a kezembe került az a tanulmány, amelyet Bu­dapest székesfőváros statisztikai hivatala ál­lított össze a magyarországi, de elsősorban bu­dapesti magántisztviselők helyzetéről és meg­fordult a kezemben néhány olyan újságcikk i.\ amely ennek a tanulmánynak az egyes adatait veszi bonckés alá és más szempontok szerint is tárgyalja a magántisztviselők helyzetét. A kér­dés fontosságát tagadni nem lehet. A magán­tisztviselők az értelmiségi középosztálynak igen tekintélyes rétegét alkotják. Számuk a százezret jóval meghaladja és ez a szám viszonylagosan is erős emelkedést tün­tet fel. Míg a közszolgálati alkalmazottak és szabadfoglalkozású értelmiségiek száma a csőn. ka ország területén negyven év alatt 11.6 szá­zalékkal gyarapodott, a magántisztviselők majdnem száz százalékkal szaporodtak. Buda­pesten negyven esztendő alatt hétszeresre emelkedett a magántisztviselők létszáma. Ez az utolsó adat viszont azt az egészségtelen kon­centrálódási processzust igazolja, amely Bu­dapest javára és a vidék rovására az egész vo­nalon érvényesül. Olvasok ellenben ezekben a máskülönben igen okos cikkekben, egészen különleges meg­állapításokat. Ilyen megállapítás például, hogy a magántisztviselők száma csak azért emel­kedhetett ilyen mértékben, mert a politika ál­talános irányzata a mobil tőkének s á nagy­iparnak kedvezett és ezek a többi kereseti ágaknál erősebben tudták szaporítani alkal­mazottaikat. Olvasom bizonyos enyhe szemre­hányás formájában azt is, hogy a magántiszt­viselők házassági korhatára magasan fölötte van az országos korhatárátlagnak s a ma­gántisztviselő családokban ke­vesebb a gyermek, mint a közal­kalmazottoknál. Valaki a statisztikai adatokból azt a következtetést vonja le, hogy nagy átlagban a magántisztviselők helyzete kedvezőbb, mint a köztisztviselőké, mert 3 00 pengőn felüli havi fizetése arány­lag több magántisztviselőnek van, mint közalkalmazottnak. Vé­gül kénytelen vagyok tudomásul venni azt is, hogy Budapesten 1928-ban 169 olyan magán­tisztviselő volt, akinek fizetése a miniszteri fi­zetést haladta meg. Államtitkárinál nagyobb fL zetése volt 168 magánalkalmazottnak. Még ha nincs is kommentár az ilyen megállapítások mellett, ki lehet érezni belőlük, hogy a számok nincsenek minden célzatosság nélkül összevá­logatva. Szinte hallom a kisérő zenét: — Lássátok, a miniszter az egész ország gondját viseli a vállain, a magántisztviselő csak egv vállalatnak keres és mégis mennyi magántisztviselőnek van miniszteri és állam­titkári fizetése! Próbáljuk egy kissé elemezni ezeket a na­gyon is kirívónak tetsző adatokat. Komoiy ember előtt az olyan szemrehányásokkal, hogy a magánalkalmazottak száma miért szaporo­dott erősebben, mint a közalkalmazottaké, nem kell foglalkozni. Csak örülni lehet, hogy igy tör­tént és örülni kell, hogy egyáltalán voltak olyan fogalkozási ágak. amelyek fel tudták szivni az értelmiség fiatalabb rétegének bizonyos résaét és ezek is nem estek az államnak terhére. Az a megrovás, bogy a magántisztviselők később nősülnek és kevesebb gyermekük van, mint a közalkalmazottaknak, szintén nem jogosult. A Abbaziában metaq tengi f 9 1 „RESIDENZ penzióban mind a négy emeleten kaphatók Idősebb uraknak és hölgyeknek, szívbajo­soknak. asztmá-oknak, valamint elmesze­>edésből eredő betegségeknél nagyon fon­tos, hogy a RRSIÜENZ nem fekszik magas­laton óriási előnye még, hogy az őssses elő­irt diéták pontosan betarthatók. A RESI­DEN Z-ben minden kényelem és az össze, modern komfort megtalálhatók; Kft köz­ponti vizfütés, 22 fokos meleg, tengerre né­ző napos loggiás és erkélyes szobák, ké­nyelmes ágyakkal. A RESTDENZ egészen a tengerparton fekszik és nem a tengerpart­tal szemben, ELSŐ KATEGÓRIA Kitflnö konyha. Folyó hideg és melegvíz a szobák­ban Lira felesleges. Feltűnő olcsó penzió­árak. Bővebb információt nyújt Erényi Béla gyógyszerész személyesen Budapesten, reg­gel fél 9-től este fél 7-ig. (Diana-patika. Ká­rolv-körut 5 ) Minden levélre válaszolunk és prospektust küldünk. Telefon 31-6-19

Next

/
Oldalképek
Tartalom