Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-21 / 87. szám

DP' * r V \ 9 ftp s? kft 1935 ¿nrilis 2T. ?„E« I il. VIGADÓ! ~ tánc! km? ilm RIAL dzsessz, cigányprímás mUZS'kél. előmozdíthatja a játékok nagy si kerét. Végül elérkezettnek lálom azt az időt, hogy megalakítsuk a szahadtcri játékok barátjainak rendezébízotságát. Nem hihetetlen nagy összeget gondolok. Meg vagyok arról győződve, hogy akad a városban ötven olyan polgár, aki kockázati rézsesedést vállalna arra az esetre, ha a szabadtéri játékok nem járnának kellő anyagi sikerrel. Ez az elgondolás azonban természetesen csak abban az eset" ben helytálló, ha a rendezőbizottság oly nemzetközi jelentőségű ujabb produkcióval tudja benépesíteni a templom büszke és csodaszép terét, amely Szeged városának és az egész országnak dicsőségére válik. A rendezőbizottság eddig is bebizonyította, hogy nívós, nagysikerű játékot tudnak produkálni, amire büszke lehet ez az ország és ez a j város. B á n f f y Miklós zsenialitása uj szem- ; pontokat, ki nem taposott művészi irányzatot és színeket hozott Az ember tragédiája előadásába. Remélem és hiszem, hogy ebben az évben Az ember tragédiája mellett még más, eddig el sem képzelt nagyszerű előadást is fog a bizottság Szegedre hozni. Emelni fogja azt a művészi sikert, amelyet az elmúlt két év eseményei kiváltottak. A város polgármestere, a törvényhatóság és a várost szerető összes polgárok támogatni fogják a rendező bizottságot nagy és sikeres munká jában, amely Szeged városénak csendjében életet, jobb hangulatot és a letargia helyett reményt ébreszt. Az ujabb alkotásokhoz pedig nem pesszimizmus, hanem optimizmus kell. Húsvét napján keressük azokat az utakat, amelyek városunk szebb jövőjéhez vezetnek. Húsvéti reklámnapok t COLUMBIA cipőáruhÉztfóEf, Kárász u. 13. S7. Tavaszi divatc pök n q.rn n.rn in-Gfl eqységárakban. garantált nvnfíséqben: r öaü» 3 3Ü (Nem eeves párok.) Sntai érdehíöfn Keresse lel ciQőszlifcsegiefe beszerzése eloíí ceiwnfcef MOLAGROFNEGEDI Irta Dr. PARTOS ERNŐ Bevallom, összebeszéltem a nyomdásszal, hogy fordítva szedesse a ciin betűit. Bizonyára gyerekesnek méltóóztatik fa'ál ni a trükköt, de komoly okom volt rá, hogy félrevezessem az olvasót, aki azt hiszi, hogy valami napkeleti mesét kap s csak olvasás közben fedezi fel, hogy idegen forgalomróól van szó. Viszont, ha ezt már a cím elárulná, * nyájas olvasó menten földhöz vágná az újságot. Szolgáljon mentségemül, hogy még ravaszabb volt az a kollégám, aki egyik konkurrens város lapjában megjeleni hasonló tárgyú cikkének eet n címet adta: »A primadonna*. Élénken elképzelem, hogy az ottani nyájas olvasó milyen várakozásteljcs izgalommal merült bele a »Primadonnái-be s már a közepén tarthatott, amikor észrevette az idegenforgalmat. Ilyen álutakon kell nekünk, idegen forgalmistáknak, az olvasó érdeklődését megközelítenünk. Mert bámulatos dolog ez. A közönség szereti látni az idegent és szerotí látni a forgalmat is, eől a keltőt egvült is saereti látni. De hallani nem akar az idegenforgalomról. Unja és leki. .sínyli a témát. Nem kiváncsi arra sem, ho-ryan csinálják az idegenforgalmat. Készen akarja kapni, bérmentesen házhoz szállítva. És meg is kapja. Mert szerencsére ott tartunk, hogy az idegen Tgalom ügve ma már hatósági kezekben van, még pedig, ugy tudom, a leg jobb kezekben. Hogy mit és mennyit lehet hatósági intézkedésekkel az idegenforgalom emelése érdekében csinálni, az természetesen nem egyedül a hatóság buzgalmán és találékonyságán múlik, hanem a rendelkezésre á'ló, vagy igénybe vehető anyagi eszközökön is. Befektetés nélkül ninos jó üzlet, ennek a halárai pedig, sajnos, szűkre vannak szabva. S én nem ís mernék olyan elgondolásokkal előállni, amelyek az anyagi lehetőség hitárát meghaladják. így például nera gondolok a Pocsolya- á Kátyu-uccák sürgős kikövazésér®. \zzal nyugtatom meg magamat, hogy oda ugy»" megy idegen. De viszont azokat az ékességeinket, amelyek szem előtt vannak, fényesítsük ki minél alaposabban. Tanuljunk Kohntól. a kisvárosi vegyeskereskedőtől, aki alsóruhára vetkőzve pipált a boltjában, de a fején ragyogó cilinder volt. Meglátja ezt az arra baladó Schwarcz és beszól hozzá: »Megbolondultál, hogy fényes nappal ilyen pucéran ülsz a boltban.« »Miért ne ülnék, nem jön ide a kutya sé«, feleli Kohn. »Hátha senki s jön, miért van rajtad az a cilinderkalap?«, kérdi Schwarcz. »Nü, hátha mégia jön valaki«, mondja Kohn. A mi ragyogó cilinderkalapunk a Dóm-tér. Az idegent ide vezeti első utja. Mindig fényesen kellene tartanunk. És ez a páratlan szépségű tér az esti órákban egyszerűen eltűnik, láthatatlanná válik. Méltóztassanak erről személyesen meggyőződni, követve az én pélJámot, aki néhanapján idegennek öltözöm, hogy séiáimon meglássak olyan dolgokat is, amiket a bennszülött szeme nem vesz észre, mert megszokta, öu, szegedi pol ."árIá rsam, ha megáll a fogadalmi székesegyház és Gizella-tér közötti négyszögön, bekötött szemmel is maga előtt látja a Dóm-teret, minden szépségével. De az idegen, aki szürkületben — télen délutáni négy óra után, a tavaszi és őszi hónapokban esti hét óra után — vezető nélkül kerül a térre, azt hiszi, hogy nyugalomra tért kaszárnya, vagy zárda udvarába tévedt és visszafordul. De visszafordul akkor is, ha vezetője van. Hiába mondják neki, hogy »íme a híres Dómtér, Európa egyik legszebb tere«, ha akarja elhiszi, ha akarja, nem, — mert elvégre is a sötétben minden tér fekete. Ha'álos vétek volna ejt így hagyni. Gondoljunk arra is, hogy a két világrész országútja hamarosan megnyílik s a városon áthaladó útirány, hír szerint, a Dóm-teret is szelni fogja. Nem képzelek utast, aki autóját ezen a varázslatos helyen — akár nappal, akár este — le ne állítaná. A sötéteé^be merült teret azonban olyan közömbösen fogfák maguk mögött hagyni, mint a külvárosok bármelyik uccáját. Néhány — természetesen művészi kivitelű — kandeláber megtenné a magáét. Az ehhez szükséces pénzt akárhorvan is elő kellene teremteni. (Magától értetődik, hogy nem a tér középsikjára képzelem a világítótesteket, mert ezt a síkot semmivel sem szabad megtörni. Ellenben a térközép két hosszoldalát szegélyező aszfaltperronon volnának azok megfelelő szétosztással elhelyezendő.) Van a Dóm-téren más pótolni való is. A mult nyáron hallgattam végig egy kis párbeszédet a vegytani intézet árkádjai előtt. Az idegen felmutat az épület homlokzatára és megkérdezi egy arramenőtől, hogy mi az ott fenn, ami órának látszik, de többnek is látszik egy óránál. A bennszülött nem minden büszkeség nélkül adja mesr a felvilágosítást, hogy: harangjáték. •ff Az idegen csodálkozik. »Ha harangjáték, miért nem játszik. Én már délben ís itt ácsorogtam, de bizony meg nem mozdult se az óramutató, se a zenélő harang.« Szegedi polgártársam viccel ütötte el a dolgot. »Tetszik tudni, ugy iágyünk ezzel, mint az egyszeri gyerek a szilvával. Kérdezi az apját, hogy miféle gyümölcs az ott a fán. Az, fiam, az úgynevezett kék szilva, De, apám, ha kék, akkor miért piros? — Azért, mert még zöld, feleli az apa. A fiúnak nem volt több kérdése és a szilva-« ügy hamarosan rendbe is jött, mert a szilva már néhány nap múlva csakugyan kék volt. De az az idegen, aki három év előtt is itt járt s az idén is eljön, meg fogja kérdezni, hogy miért zöld még mindig a harangátszó óra. Akik tudÍ

'ák, hogy a külföldön is ritkaságszámba menő larangjáték milyen vonzóerőt gyakorol az utazókra, bizonyára csatlakoznak ahhoz a kívánsághoz, hogy a saegedi harangjátékot mincl előbb meg kell szólaltatni. Tudtommal csak a belsS mechanizmus hiányzik, nem lehet tehát tulnagy áldozatról szó. Á jó öreg Széchenyi-teret még mindig büszkén tárhatjuk vendégeink elé. A városháza előtti parkrészlet kiképzése — az elhangzott kisebbségi vélemény ellenére — nagyban emeli a tér szépségét s nekem csak a szökőkutak működésére vonatkozólag volna egy szerény észrevételem, körülbelül olyan alapon, mint fentebb a harangjátékkal kapcsolatban: ha szökőkút, miért nem szökik, vagy miért csak filléres va&árnaookon, holott idegen máskor is megfordul a városban? Nem ismerem a hronzhalak hWógiáiát. de ha én delfin volnék egy szökőkúton, e>gy percig sa táfanám hiába a szájamat, hanem köpném a vizet, ahogy csak. kifér rajta. Sőt meg vagyok győződve, hogy a város műszaki hivatala játszva ki tudna eszelni valamj fortélyt, amelynek segítségével esténként szinea fénysávokat lehet veli'eni a szökőkút vizsugaraira — a la fontain luminense. Ez alig kerülne valamibe és egy kedves benyomással több, amit a* idegen magával vihet. A Stefánia és a Móra-park maholnap teljes díszükben várják az idegenforgalmat, csak a várrom felhasználása az, amivel nem lehetünk kibékülve. Ha már fiókmuzeum nem lett belőle, talán egy ott berendezhető halászcsárda jobb szolgálatot tehetne az idegen forgalomnak, mint egy olvasókör. A halászcsárda szegedi specialitás s az idegen, aki most már hiába keresi a hagyományokban gazdag önozó-féle csárdát, bizonyára szivesebben keresné fel a belül is tágas, de szabad terraszokkal is bővelkedő várromot, mint a bid alatt hevenyészett csárdát, ahová sem én, sem ön nem is vihetjük el jó lélekkel vendégünket. Pont a hid alá, ahova a szegedi ember azt szokta küldeni, akinek valami nagyon gorombát akar mondani. Nem szeretnék darázsfészekbe nyúlni, vagy valakit otthonából kifüstölni, de meg vagyok győződve, ho^y a város derék tisztviselői defa» rálnának az idegenforgalom érdekének, különösen, ha kárpótlásul helyet kapnának a városi bérházak valamelyikében. Ez pedig a város anyaei.