Délmagyarország, 1935. április (11. évfolyam, 75-95. szám)

1935-04-02 / 75. szám

1 YñKORSZ •»»OI )ED, Scwlce«(<At«o: Somoqyl ncea tl^Uein, Telelőn: 23.33.--KladóhivalM< kOIeMSnkOnyvtAi és Jegyiroda; Aradi? Dcea S, Telelőn: 13-0&. « Nyomda - Uíw, kllpdl aeca ÍO. Telefon TaüraW ta leTéltlm t Rilmroyaronroa Sien^d Uj agitációs anyag Az agitációs anyag, amelyet az egységes­párti lista mellett fölvonultattak, vasárnap ki­bővült- Ez alkalommal nem Gömbös Gyula államférfiúi képességeiről és jelentőségéről, Shvoy Kálmán katonai, vagy polgári érde­meiről, Hunyadi Vas Gergelynek a gazdatár­sadalom helyzetének javítása érdekében ki­fejtett szolgálatairól van szó. Most szegedi szempontok nyomulnak előtérbe, szegedi intézmények megtartásának, megalkotásának vagy elvesztésének a gondolata aggaszt s a város fejlődésének vagy visszamaradásának |a lehetőségeit rajzolgatják a képzeletbeli ho­rizontra. Mit tagadjuk: ezek a szempontok bennünket nagyon érdekelnek s ezek az ér­<yek közelről foglalkoztatnak. Mindenek előtt meg kejl védenünk azon­ban az egységes pártot és oda kell szegőd­nünk Gömbös Gyula miniszterelnök prog­ramjának azok mellé a pontjai mellé, amelyek igazságot és progresszivitást hirdetnek s amelyek a nemze­tierők ápolására és kibontako­«ására alkalmas talaj megterem­tését ígérték. Emlékeztetnünk kell a Szege­den elhangzott miniszterelnöki programbe­iszédnek arra a kinyilatkoztatásszerü erő­vel ható mondatára, amely szerint véget kell .vetni annak az időnek, amikor érvényesülni protekcióval lehetett, ezentúl mindenki a tehet­ségével, tudásával és szorgalmával arányosan halad majd előre. Természetesen a v á­t o s o k is. Minden város abban az arány­an, amennyit ér. Nem féltjük mi most már SBZ Ítélőtáblát. De a tanfelügyelőséget és az egyetemet sem. Meg vagyunk róla győződ­ve, hogy befellegzett annak a korszaknak, amikor minden olyan város, amelyiknek gusztusa jött valamilyen állami intézményre, Szeged fele nyújtotta ki kezét- Nemrég akar­tak bennünket valósággal felosztani. A képviselőválasztás előestéjén vagyunk és három hete tart a harc a negyvenhárom ezer szegedi szavazatért. Egyetlen egy izben el nem ragadtattuk magunkat ez alatt a há­rom hét alatt és nem tudtak eltéríteni ben­nünket attól a magatartástól, amelyet nem­csak a saját ügyünkkel és saját jelöltjeinkkel, hanem — megmondjuk őszintén — a mi­niszterelnök személyével s az egységespárti lista többi jelöltjével szemben is kötelezőnek tartottunk. A választás három-négy hétig tart, világszemléleti különbségek ellenére sem lehet a tu'.só parton sem vitatni, hogy Rassaynagy magyar államférfi s hogy Szeged történelmi felada­tot végez, ha mandátumával harmad­szor megy vissza a képviselőházba a nagyon kevés nagy polgári politikusok közül is a legnagyobbak egyike. Kéthly Anna sem vált szégyenére se Szegednek, se a magyar politikai életnek. Szociálista. De hiszen épp a szocialista munkásság akarja beküldeni a E arlamentbe. Nem prejudikál ennek, se a igközelebbi jövendő politikájának a minisz­terelnöknek ugyancsak a programbeszéd keretében elhangzott az a kijelentése, hogy a szociálista pártot likvidálni fogja. A mi­niszterelnök ugyanis nyomban hozzá­tette, hogy a likvidálás nem az erőszak esz­közeivel fog megtörténni, majd meleg lírá­val megrajzolta azokat az állapotokat, ame­lyek politikájának talajából a munkásság szá­rmára is ki fosnak sariadzaní s amelyek mel- 1 Kedd, 1935 április 2. tLOriZETtSiHavnníB helyben 3.2« WU Ara 16 fUl«r XI. évfolyam, 74 sá^ ddkeo e* Budapesten 3.6u,kU!t«ldtkn 40 Deaqfl» + Egye» szám Ara héíkox­nr> ÍO, va*Ar> Cl ttnncon»o 16 HU. Hlr­e<é»eh lelrétele torlta szerint. Mente­e"''t hettft KIv^lelAvnl nnnon*« c^oqel fc lett az egészséges lakásában békén lakozó munkás ablakában nem vörös zászló, hanem kék ibolya fog virítani. Az elfogulatlanságnak azzal az egész er­kölcsi tökélyével, amelyről joggal állítjuk, hogy megszereztük, állunk tehát oda a szege­di szempontok mellé és tagadjuk, hogy en­nek a választásnak az eredménye bármely eshetőség bekövetkezése esetén hát­rányosan befolyásolhatná a város sor­sát. Arra is figyelmeztetnünk kell, hogy nem vezetnek utópista, vagy fantaszta elgondo­lások és hogy nagyon jól tudjuk, hogy sze­mélyek rokonszenve, vagy ellenszenve mi­lyen mélyen szokta befolyásolni nemcsak vá­rosok, hanem személyek és intézmények sor­sát is. De Gömbös Gyuláról nem hisszük el, — ne akarják hát egységespártíak elhitetni — hogy kevésbé fogja értékelni ezt a várost, ha hatalmas többségét nem két, hanem csak egy mandátummal gyarapítja. Gömbös Gyu­la, — meg vagyunk róla győződve —, akkor sem fogja elfelejteni, hogy az ő személye előtt a díszpolgári oklevél megtisztelő fényé­vel miniszterelnöki pályájának talán legvál­ságosabb napjaiban tisztelgett Szeged és hogy azt, amivel Szeged hódolt előtte, egyetlen, más magyar várostól nem kapta még eddig meg. De rendíthetetlen a hitünk abban is, hogy Gömbös nem feledkezik meg arról, amiről, sajnos, a legtöbb kormány megfe­ledkezett, hogy itt közel százötvenezer ma­gyar él egy tagban, sokirányú városfejlesz­tési képességgel, nemcsak nagyratörő hajla­mokkal, hanem alkotó tehetséggel is, a Ti­sza mindkét partján egyformán őrt állva nem­zeti és emberi értékek fölött s ugy Baja, mint Budapest felé, jellegzetes sik magyar terü­leten, Iculturától átitatott gazdag tanyai éle­tet alapítva meg és fejlesztve ki. Titkos szavazás lévén, teljesen a jövő titka, | hogy kik fognak többséget kapni- De azt a tévhitet sem hagyhatjuk elterjedni, hogy azok, akik a balpárti, vagy a szocialista listá­ra fognak szavazni, kevésbé becsülik Shvoy Kálmánt, mint azok, akik az egységes listá­ra fogják leadni szavazatukat. Viszont Shvoy Kálmánt sem hagyhatjuk azzal megvádolni, hogy kevésbé lesz szegedi érdekek szószóló­ja és sáfárja, ha az fog kiderülni, hogy a má­sodik, illetőleg a harmadik mandátumot két­százhússzal többen akarják odaadni Rassay­nak, illetőleg Kéthly Annának, mint neki­A választás eredményétől függetlenül föl­fokozott reményekkel nézünk a város jövője elé. Van ebben az optimizmusban része an­nak is, hogy lakosaink közé számit néhány hónap óta a miniszterelnök is, amiben meg — legyünk őszinték — van része a Balpárt­nak és a szociáldemokrata pártnak is. Opti­mizmussalnézünk a város jövője elé, igervis azért is, mert fejlődésünkön munkálkodni fog; a jövőben Shvoy Kálmán erős keze is. De ne akarjon senki konkolyt hinteni már eleve azok közé a tényezők közé, amelyeknek a választás után — a miniszterelnök akaratai szerint is —, újból egymásra kell találniok.j Ne akarja senki elhitetni, hogy Gömbös Gyula, a szegedi polgár elfordul tő­lünk és hogy Shvoy Kálmán, a közgyűlés örökös tagja, nem lesz nemzeti szem-, pontból is ápolásra érdemes minden igax; ügyünknek lelkes gondozója, ha a választók! némelyektől kiszemelt tömegei városi érde­kek vélt szolgálatának ürügye alatt nem tesz-: nek erőszakot politikai meeevőződésükön. Etovd Eden Moszkva után Varsóban Varsó, április 1. A moszkvai tárgyalások után E d e n lordpecsétőr hétfőn este 8 óra után megérkezett Varsóba. A pálvaudvaron Beck külügyminiszter fogadta. A Reuter Iroda sze­rint a lengyel kormány a megbeszélések során főként az érdeklődő hallgató szerepére fog sző­ri Ikozni és aligha fog ujabb javaslatokat elő­ter'eszteni. Moszkvából jelentik: Eden angol főpecsétőr és a szov jetkormány tagiai között lefolyt meg­beszélések_ befejeztével az orosz kormány leg­közelebb ismerteti a tárgyalások eredményét Németországgal, Franciaországgal, Lengyelor­szággal és Csehszlovákiával. »A szó Lengyelországot illeti" — írják a párisi lapok — és nagy várakozással tekintenek Eden varsói utja elé. Altalános né­zet szerint a keleti egyezmény sorsára döntő jelentőségű lesz a varsói találkozás, amelyen Éden igyekszik meggyőzni Lengyelországot: arról, hogy saját jól felfogott érdeke is a keleti egyezményhez való csatlakozást irja elő. A' közvélemény egy része azonban határozott két­kedéssel tekint az „ezredesek klubja" — mint a lengyel külpolitika irányitóit a francia sajtó gúnyosan nevezi — azon lépésére, hogy módo­sítaná eddigi magatartásaL Kormányrekonstrukció a parlament összeülése előtt? Hir szerint Eckhardt belép az egységespóriba (Budapesti tudósítónk telefon.Menlése.) Áp­rilis 7-én ül össze az uj képviselőház és politi­kai körökben a választási események után két­ségtelennek tartiák, hogy mindjárt az első ülrsen a szenvedélyek elemi erővel fognak ki­robbanni. A kisgazdapártban a véesőkia fokozó­dott az elkeseredés. Valószínű, — mor dot Iák —, hogy a kisgazdapárt rfividesen reszciie bomlik és Eckhardt, Ulain, valamint közvetlen hivei — belépnek az egységes pártba. Politikai körökben hétfőn az a hir is szárny­ra kapott, hogy közvetlenül a választások utarn

Next

/
Oldalképek
Tartalom