Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-10 / 58. szám

DRMftGYARORSZA VKBOED. SBMkeutM«o Somogyi uccu (2,Uem, Telelőn: 23.33.-ktadóblv«tol kKIctVBkOnyrttr é* Jegyiroda - Aradi p I m S. Teleion r IJ-OO. - Nyomda - t«w Llpdt imrr 11». Telefon • O'O«. Távirati «6« leveleim » Péln»flynror«»6q Szénért Vasárnap, 1935 március 10. Ara 16 fillér J XI. évfolyam, 57. §2. CLOFIZCTCSr-Haroata helyben 3.IO Vidéken M Badapoilen 3XO, kOimidöt. ,».40 pengd* * Egyet tzAm drn hétkörí»op1©„ vn»Ar- 6» Unneonap 1«ÍIM. Hlrdelétek felvétele tarlta szerint Megle-leiM" h^ö kivételével naoonla reggel Ítélhet a nemzet? Alkotmányjogi szempontból nem lehet Semmi kifogást emelni az uj választások kíirása ellen. Az államfőnek kétségbe soha •nem vont joga a házfeloszlatás, de nem lehet sérelmezni elvileg a kormánynak azt a jogát sem, hogy a házfeloszlatás javaslatával lépett az államfő elé. Ha a törvényhozás elvégezte volna legelemibb kötelességét s megalkotta volna az uj választójogot, akkor a házfeloszlatás kérése nemcsak joga, de kötelessége is lett volna a kormánynak. Ami a mai helyzetben bizarr, ami a mai sziluációban groteszk, ami az elvek és történések, a meggyőződés és a taktika között megbékithetetlen ellenértékre mutat, az mind a választójogi rendszerünk zavaros, sötét és mérgező forrásából táplálkozik. Ez a választási rendszer — a miniszterelnök ur mondotta ezt róla, — a lelkek 1 et i p r á s a. A választás lefolyhatik a legkisebb kilengés nélkül, nyugalom, derű és békesség telitheti a közszellemet még a választások előtt is, megtörténhetik az is, — nem sok példa volt még rá, — hogy az egymással szemben álló jelöltek és kortesek egymásra mondanak köszöntőt, a nyilt választás akkor is a lelkek letiprása lesz. Nem is azért, mert megfélemlítésre ad módot, nem is azért, mert hősnek kellene lenni ahhoz, hogy a mai idők nyomorában minden szegény választó szembe merjen állni a hatalom tekintélyével és erővel, a kenyér és állás juttatásának gazdagságával felfegyverzett képviselőivel, — egyedül azért, mert a választás nyilt. Minden kárörömtől ment irigységgel nézzük a miniszterelnök urnák a péntek esti rádiónyilatkozatában is megnyilatkozó optimizmusát: az a törvényhozás, amelyik •— újra az ő szavait idézzük, — a lelkek íetiprásával ülhet csak össze, adhatja-e neki azt a bátor lendületet, azt a gáncstalan igazolást, amit minden jóhiszemű politikus joggal várhat, alelkekettipróválasztói rendszer a többség szavazatát felruházhatja-e az ország aakaratának jelentőségével és diszével? Mert ha ezt a csudát a mai választási rendszer végre tudná hajtani, akkor — mi szükség van titkos szavazásra ? A nyílt szavazás mellett a választók többsége beszélhet a nemzet nevében, ha a nyilt szavazási eljárással megkérdezett nemzet válasza valóban a — nemzet válasza s nem azoké, akik a nyiltan szavazó polgárokat preparálni tudják, ha a nyiltan választó polgárság is lehet perdöntő s lehet jogosult az ország fundamentális jelentőségű kérdéseiben a cselekvés irányának megszabására, akkor mi szükség volt arra a politikai nyugtalanságra, amit a választójogi reform — ne mondjunk többet, — az utolsó éveken keresztül állandóan kavart és kevert maga körül ? Titkos választásra nem a választóknak van szüksége, hanem a nemzetnek. A választó szegény talán jobban is szereti már a nyilt szavazást. Valamikor, amikor még független polgárrá tette exisztenciájának nyugalma s kenyérkeresetének biztonsága, ez nem volt igy. A független polgár valóban ugy érezte, hogy a 1 e 1két tipor ja'meg a nyilt választás. De most ? A mai szegénységben ? A hét szűk esztendő delelőjén ? Most talán örül is aniliik, hogy hivatalfőnöke, hitelezőié,. Drotektora, msegmunkaadója, vagy gazdája meggyőződhetik szótartásáról s Ígéretének beváltásáról. A titkos szavazás nem ad módot a szegény választónak arra, hogy megbízhatóságát igazolja s érdemet szerezzen a maga számára. Mindez csak a nyilt választás mellett történhetik meg. A mai választót talán még akadályozza is a kenyérkeresetben a titkos választójog. Dehát a választás eddig csak a plakátszedőknek és zászlógyárosoknak, a hordókészitőknek és taxisoffőröknek volt kenyérkereset, — a választás adhatott kenyeret a nemzetnek is, de nem ezzel a közvetlenséggel s nem egyéb szolgálatok ellenértékeként. A nemzet nem fejezheti ki igaz és őszinte akaratát, ha saját gyermekeinek lelkét le kell tipornia. A nemzetnek az az érdeke, hogy őszintén és leplezetlenül, minden megfélemlítéstől és cselekvéstől mentesen, ne az Ígéretek szédületébensneaharmincezüst pénzn e k csörgése közben szülessen meg s lásson napvilágot akarata, a nemzeti a kara t, hanem tisztán, minden jogtalan befolyástól mentesen és bátran, szabadón, mint a gondolat. , Nem tudunk szabadulni a miniszterelnök szavainak emlékétől: a nyalt választás a lelkek tiprása. Ám a letiport lelkű nemzet kiválaszthatja-e azokat, akikre nyugodtan, lelkiismeretesen, a jobb fövő zálogaként rábízhatja annak a kornak formálását, ami előtt állunk? A reformnemzedék a reformkor kialakítását rábiz hatja-e a nyilt választás lelkeket tipró rendszere kiválasztottjaira ? A vétkes rendszer kitermelheti-e, kiválogathatja-e azokat a hősöket, akikre a nemzetnek szüksége van ezekben a hősi időkben? Ez a természetellenes kiválasztás járhat-e azzal az eredménnyel s végződhetik-e azzal az igazolással, amit várnak tőle ? Az összeülő képviselőházat nem fogja-e sújtani a nyilt választás emléke, a vétek, amiben fogantatott ? Lehet, hogy a politikai szükség a morális belátásnál is nagyobb erővel jelentkezett. De akkor feledtessék el azt, amit elkerülni nem tudtak. Az uj országgyűlésnek első kötelessége legyen a titkos választójog törvénybe iktatása s ha ezt a feladatát elvégezte, akkor Ítélhet a nemzet s a nemzet szabad és független Ítéletének majd köteles lesz mindenki engedelmeskedni. A választási kampány meglepetése : Bethlen nem lép fel Debrecenben, mert „a politikai erkölcs megsértése nélkül nem fogadhatná el a jelöltséget" Ideges nyugtalanság a Jelölések körül — A gyűlések vasárnapja (Budapesti tudósítónk tele fon jelentése.) A' szombati nap kétségtelenül legérdekesebb politikai szenzációja gróf Bethlen Istvánnak a debreceni főispánhoz intézett levele, amelyben bejelenti, hogy nem óhaft jelöltséget vállalni Debrecenben, mert olyan feltételeit szabták meg a debreceni indulásnak, amelyeket a politikai erkölcs megsértése nélkül nem fogadhatna el. Éppen ezért 1 lejelentette, hogy bár bizonyos keseredett, érzéssel rálűi meg Debrecentől, de nem óhajt mandátumot vállalni. Egyelőre máj? az is bizonytalan ebben a pillanatban, vájjon Bethlen másutt fellép-e. Politikai bará'ai ugy tudják, hogy a volt miniszterelnök minden körülmények kőzött mandátumot vállal és éppen a debreceni esel a legmesszebbmenő aktivitásra készteti. Politikai körökben felemlítették, hogy Bethlen visszaszorítása annál feltűnőbb, mert köztudomású, hogy ugyanakkor a kormánypárt n^m állított ellenjelöltet Eekhardt Tiborn k Miskolcon, holott Eekhardt nem nagy eséllyel indult volna a miskolci kerületben. Egyébként az egységespárt szombaton esle nyilvánosságra hozta jelöltjeinek listáját, amelynek Szegedet érdeklő részeit a'ább közöljük. Á választási küzdelem foldozott erővel ¿aduk meg szombaton és vasárnap éri el tetőpontját,' amidőn a jelöltek iiagvrésse elmondja programbeszédét. Hírek szerint 1500 gyűlésre kértei engedélyi. Az egységes párti lista, amely szombaton nyilvánosságra került, azt mutatja, liogy az egységespárt kénytelen volt a „régi gárdából" olyanokat is visszavenni a jelöltek közé, aki ne u százszázalékosan Gömbös-ceooortbeliek. Épp n ezért márris bizonyos idegeskedéssel figye'ik nr, eseményeket és nagyobb puvoárl adnak -e- a kisgazdapártnak. Máskülönben a kisgazdapártban is bajok mutatkoznak; a jelek arra engednek következtetni, hogy esetleg már a választások alatt összetűző ele támadnak a kormánypárt és a kisgazdapárt között, mert a kisgazdapárt elé^edefen a neki engedélyezett kontingenssel. Feltűnést keltett,, hogy őrgróf Pali ívicini Györggyel s cinben, aki a dombóvári k fület kéje viselője volt és irt óhajt ismét jelöltséget vállalni, nem állilo1t''ik miniszter-ellenjelöltet. \ má-. sík érdekessége a választási eseménynek, hog\ji jakfái Gömbös Miklós, a miniszter ej nők unokaöccse Pakson lér> fel rránt a kisgtazdwfurt: hiy^Jaios