Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-27 / 72. szám

T935 március '27: BiCMAGYARORSZKO han többé a nagybácsi protekciója, ne legyen többé klikkuralom, de ne érvényesüljenek azok. 17 reminiszcenciáic sem, amelyek fiat/ilkorunk politikai duhajkodásából megmaradtak. Az a pragmatika, amely a nemzeti munkatervben szerepel, nem valósult meg, de helvéhe jött a nyugdíjtörvény, amely Dámok les kardjaiként lebeg minden köztisztviselő feje fölött, hiszen módot és lehetőséget nyújt a hatalomnak a neki nem tetsző közalkalmazottak félretolására. Ezután a kormány pénzügyi és gazdasági politikájával foglalkozott Rassay. fl karfelek — Itt következik el a sokat emlegetett karfel1 kérdés. Én ugyan jobb szerettem volna, ha erről n kerc.sk rd cl mi miniszter nr beszél egy kicsit bővebben, mert hiszen ő a kereskedelmi miniszter, bár • 'lelátom, hogy egy uj, fiatal kereskedelmi miniszter egyszerre nem tekintheti át tárcájának minden részletét. Ebben a feltevésemben tegnap e-li beszéde meg is erősített, hiszen kijelentette, bojv az OTI-keserűséget, amelyet minden közéleti kérdésekkel foglalkozó emlíer több mint egy évtized óla ismer, ő maga csak a — háztartási elVcbnuzoltjai körül felmerült kellemetlenségekből ismeri. Reformkorszakot élűnk, nagy idők előtt állunk és én egy kicsit bizony megvagyok ijedve. Hogyan látják ezek az urak a jövő nagy problémáit, ha a jelennek ezeket a kis nyomoruságait is csak ennyire ismerik. — Beszélhetett volna a kereskedelemügyi minísster ur a kartelkérdósről is, mert hiszen a pályafutása sokkal közelebb állt ehhez a fogalomhoz, mint az enyém és mert a kabinet tagjai közül többen is adhattak volna privátórákat ebben a kérdésben. — A kormány nem élt a vámpolitikai felhatalmazással, pedig a kartelkérdés megállapítása ezen muJik. Súlyos mulasztások terhelik a kormányzatot szociális téren is. Itt van a hadirokkantkérdés. \ hadirokkant törvény tessék-lássék törvény volt és ha fel is emelte a tokkantsegélvt bizonyos esetekben, de a vegzaturáknak valóságosi drótsövényeit állította köréje. Mindaz, amit a miniszterelnök a reformprogramjával kapcsolat- [ ban mondott, csak kétségbeejtő általánosítás volt. j — Mit és hogyan akar reformálni a miniszter- i »elnök ur, hogyan akar telepíteni? Évekkel ezelőtt. • indítványt tettem politikai barátaimmal együtt, : hogy azokat az adóhátralékokat, amelyek már ak- : kor többszáz milliót tellek ki és amelyek közt i első helyen szerelitek négy-ötszázezierpengős adó- ; hátralékkal a bérletek és a kötöttbirtokok, az állam természetben fizettesse meg és a természetben átvett ingatlanok egy részének értékesítése utján próbálja megindítani a telepítési politikát. • Indítványunkat sohasem tudtuk elfogadtatni. CSi M E1E0IU avar DM uásMion Négylángu modern ebédlő csillár P 17-— Állólámpa P 4.— Villamoe vasaló 7'50 háromévi jótállással ÓrlM választék. Részletre IS. Kérje BMM« megjelent érf egy zc künkéi METEOR villamossági ts csilláríuár rí Kárásx-ucca 11- Telelőn 33-76. jaj hogy a miniszterelnök ur megállapításai abszolút hibásak voltak. — A külfjolitika kérdéséhez tartozik egy magyar belpolitikai kérdés is, amelyről én szintén nyíltan kívánok beszélni. Ez a restimráció kérdése. fl királykérdés Külpolitika Rassay Károly ezután külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Ha külpolitikánkat nézzük — mondotta —, akkor azt kell mondanunk, hogy szerencsétlenségünket még csak súlyosbítottuk azzal, bogy egy nagyhatalom külpolitikáját folytatjuk. Nem akarjuk belátni és megérteni, hogy a mai időkben egy kis állam csak az óvatosság, a barátaihoz való simulás külpolitikáját követheti. V miniszterelnök ur soproni beszédében állította fel azt a tételt, hogy Magyarország az az állam, amely Rómát és Berlint egymáshoz fogja hozni, inert az európai béke ós a magyar álmok megvalósítása a Róma és Berlin közötti tengelyen épül fel. Attól féltem, hogy Olaszország hamarabb rájön arra, rhogy ez a tengely már kiégeti, mint a magyar miniszterelnök. Mindaz, ami azóta történt, igazol\findig az volt az álláspontja, hogy ez a kérdési a nemzet egyik legnagyobb problémája, de néni lehet olyan döntő probléma, amellyel szemben háttérbe kell szorítani minden más kérdést. Súlyos hibát követett el a miniszterelnök, amikor kijelentette, hogy nem híve a restaurációnak, mert ezzel csak az utódállamoknak biztonságérzetét növelte meg. A restauráció kérdését éppen azért kell nyitva tartani, mert ezzel lehet nyomást gyakorolni az utódállamokra. Kétségtelen, hogy az Anschlusst Ausztriában csak a restauráció akadályozhatja meg, viszont eminens magyar érdek az Anschluss megakadáh'ozása, tehát magyar érdek az ausztriai restauráció is. fi szegedi szellem — A miniszterelnök ur azt mondotta — fejezte be Rassay Károly kétórás beszédét —, hogv ő a szegedi szellemet képviseli. Mi a szegedi szellem? — erre nem ad feleletet. Ez a város a nagy összeomlás pillanatában szeretettel, vendégbarátsággal, felekezetre való különbség nélkül, áldozatkészen fogadott mindenkit, aki Szegedre jött, hogy innen indul jon el az ország polgári rendjének és szabadságának kiharcolására. Ezt a szeretetet valamennyien éreztük, azok is, akik ugyanakkor nem voltak a vendégszerető város oltalma alatt. De ezért áldoztunk, ezért küzdöttünk, ez»n a ponton tehát nagyon könnyű találkoznunk, ha így értelmezzük a szegedi szellemet. Én is a szegcdi szellemet akarom képviselni, de én azt mondom, hogy a magyar közelmúlt eseményeit mi még nem Ítélhetjük meg és nem bírálhatjuk el. Nézzünk kicsit tovább a történelemben. Ismerem azt a szellemet, amelynek ! Kossuth TAijos adott kifejezést és ismerek még egy szegedi szellemet, amely a történelem során abban nyilatkozott meg, hogy ennek a városnak minden polgára, minden vezetője az alkotmány tiszteletében és az alkotmányért vivott harcb m forrott össze akkor, amikor felülről meg akarták szüntetni ennek az országnak parlamentáris alkotmányát. Én ezt a szellemet viszem el magammal, ezt a szellemei akarom megtölteni igaz, szociális megértéssel és megérzéssel. — A magyar munkásosztállyal szemben nem lehet egyszerű gesztussal azt mondani, hogy likvidálni fogják politikai szervezkedését. Én, aki! izzig-vórig polgári politikusnak érzem magam, azt mondom, hogyha nem is tudom helyeselni ezt a politikai szervezkedést, de megértem, mert ha igaz, hogy a tőke olyan bűnös volt, akkor jogosult a munkás szervezkedése is. Legyen tehát vége a frázisok hazugságainak, nézzünk szembe a legkomolyabb realitással, az előttünk álló problémákkal. Igyekezzünk az alkotmányos szabadság alapján demokratikus, szabadelvű, igazi szociális politikával megközelíteni azokat a nagy feladatokat, amelyek előtt állunk. Rassay Károly a közönség szűnni nem akaró tapsai közben fejezte be nagyszabású beszédét. A lelkesedő, éljenző, tapsoló emberek helyik i l felállva, hose-zu percekig ünnepelték a |X)lgáiii ellenzék vezérét. A hosszantartó ünneplés után Fodor ,)enő polgármesterhelyettes, gazdasági főtanácsos mondott köszönetet Rassay Károlynak programbeszédjóért. Fodor Jenő ny. helyettes polgármester záróbeszédében ezeket mondotta: — Az ajánló iveken levő aláírások hatalmas összege, amely a törvény által előirt számot sokszorosan felülmúlja, az a lelkes hangulat, amellyel Rassny Károly őméltóságát a tanya népe ugy, mint a város polgársága fogadta, biztosítók nekünk arra, hogy ass ö neve ebből a választási küzdelemből fölényes jryőzetenunel fog kikerülni. .V csatát az első fokon az ajánlásokkal megnyertük, de vigyázzunk, legyünk résen, liogy a másodszor az urnáknál a döntés hasonló eredményeket szüljön. Ha tehát azt akarom, hogy a mi jogos érdekeinknek a jövő pa ti a ment beui igaz szószólója legyen, egy szívvel, egy lélekben sorakozzunk és tartsunk ki Rassay Károly mellett, aki az emberi jogok, a liberális eszmék és a gazdasági szabadságnak bátor barwsa volt és aki 8 éven keresztül ennek a városnak polgári érdekeit Magyarország országgyűlésében közvetlenül érvényesítette. Meg vagyok győződve; hiszem és remélem, hogy ennek a városnak néne Rassay Károlyt nem hagyhatja cserben! Rassay programbeszédét közvetíts angszórót DEUTSCH ALBERT rád^ővál!a§ata szereSte. Dr. Dallos Mór tragikus öngyilkossága Kedden délután rendkívüli részvét mellett temették el (A Délmagyarország munkatársától.) A szegedi ügyvédtársadaíom egyik általánosan becsült tagjának, dT. Dallos Mórnak tragikus halála döbbentette meg vasárnap Szeged közönségét. Futótűzként terjedt el a hire vasárnap délután, hogy az 55 éves ügyvéd szivenlötte magát. Dr. Dallos tragédiája megdöbbentő kapcsolatban van az ügyvédi kar helyzetével. Dr. Dallos. Mórnak évekkel ezelőtt jól menő irodája voJt. Kliensei szerették, lelkiismeretes, pontos és kiválóan képzett jogász volt. A súlyos gazdasági viszonyok az ő klientúráját is su yosau ••••intették: egyre kevesebb ügye volt, mint a legtöbb ügyvédnek. Felesége nemrégiben cukorkaüzletet nyitott a Széchenyi-téren, de igy is gondokkal küzdött a család. Az egyik fia B;' ün;>en tamilt, ahol mérnöknek készült. Dr. Dallos az utóbbi időben sokszor hangoztatta, hogy nem birja tovább a mai helyzetet. Vasárnap ebédután dolgozószobájába vonult vissza. Hozzátartozói éles dörrenésre lettek figyel-' mesek és amikor besiettek a dolgozószobába, ott találták dr. Dallos Mórt holtan, arccal az Íróasztalra borulva. Dr. Dallos Mór tragikus halál« mély megdöbbenést és részvétel kelteit az egésa városban. Rucsulevelében azt irta. hogy nem bírta tovább az élettel való küzdelmei. Kedden délután a zsidó temető ctntermébőL mély részvét mellett temették cl a tragikus vége» ért ügyvédet. Rendkívül nagy gyászoló tömeg jelent meg a végtisztcsségen. az ügyvédi kamara testületileg képviseltette magái. énekkar őneki után dr. Frenkel Jenő rabbi mondott búcsúbeszéd del, a kollégák nevében dr. Basch Ferenc búcsúztatta meghatott hangon. A tragikus végű dr. Dallos Mór holttestét ezután elliaut'dlák a sírkertben, a friss hantot százan és százan állotlák körül.