Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-12 / 59. szám

Műffbbento. tarflinlaienp ueipzet a városi zeneiskola épületében Pillanatfelvételen az elhannagolt, egészségtelen is tanításra alkalmatlan termettről (A Délmagyarország munkatársától.) Vanaak intézményei a városnak, amelyeket érdemén, hasznán és értékén felül becsül, szeret, ápol a városháza, — közben elvonja őrködő figyelmé* olyan intézményekről, amelyek fontos tényezői a város életének, közhasznúak, reprezentatívak, értékesek. Ezek az intézmények — nem is egy közülük és főleg a kulturális ós művészi élethez tartozók — ezer sebből véreznek és nem akad orvosuk. Meg vagyunk róla győződve, nem annyira a jóakarat, mint inkább a művészi felelősség hiánya és a tájékozatlanság oka annak, ha a város szivében városi kezelésben olyan elhanyagolt állapotban levő intézmény működik, mint a városi zeneiskola. Bízottságok jártak épületében, bizottsági ta. gok látogatják hangversenyeit és néző szemük látóvá vagy nem tudott, vagy nem akart válni. Ismét az újságíróra hárul a feladat: apró pillanatfelvételekkel mindenki elé tárni, hogy a város rengeteg gyereke számára milyen zeneiskolát tart fenn. Ezúttal elhagyjuk a művészi nivó kérdését, hiszen a mutatkozó helyzet magában foglalja a választ, miért nem lehet prosperálásról szó, ameddig az iskola mint épület, mint hely, mint tanítási alkalom — kritikán aluli. Csak egészséges épületben lehet egészséges, lelkes fanitás. A tanítási idő kellős közepén léptünk a Dugonics-téren lévő zeneiskola épületébe. Kora délután, »mikor a havas, fagyos márciusban a kékes-borus homály alkonyatot borit a városra. Feltűnően néptelen és csendes ez a tájék. Néhány £js nebuló cipel öles hegedűtokot, kevés leányka szorongat kotlákat a hóna alatt és igyekszik a? iskola rozoga épülete felé, de mindez oly »zórv&nyosan történik, hogy lehetne a város bárpely frontján és nem éppen a zeneiskola előtt. 3elépünk a kapun. Óriási léghazat fogad. Nem véletlenül. Már az építésénél kapta baját ez a lépcsőház. Nem tagadjuk, bosszantó az a piszok és gondozatlanság Is, amibe belebotlik a szemlélő. Kint az udvaron baromfi rikoltozik. Ez a jobbik esst. Voltunk már tanúi annak is, hogy a hepehupás, sáros köveken disznót öltek és a művelethez zavartalanul használták a lakók a zeneiskola udvarát. Ott festegeti cimtábláit az egyik iparos, egyszóval igen patriarchális, mondhatnánk falusi idillikusság keretezi a város iskoláját. kilépjük as iskola küszöbét, belebotlunk a korhadt padlóba, amely évtizedes elhanyagoltság nyomait viseli, tátongó lyukakkal és repedésekkel. Se festve, se súrolva nincsen ez a padló. Milyen kellemetlen érzés a tisztátalanság és milyen demoralizálóig hat a kedélyre, még hozzá a gyermek kedélyére, amely nemhogy áhítatot nem visz magával a tanterembe, de bizonyos fokú megvetést érez, Jia szülei finyás tisztasággal nevelik. Az ablakokról rongyokban lógnak a roletták és a kedves havasi táj koldus cafatokon át kandikál a Bos&ndorfer-zongorára... Sötét folyosón baktatunk végig a tantermek sorai kőzött. Egy-két gyerek valamiben fplborul és falnak tántorodik igy tudjuk meg, hogy ott vigyázni kell. Valami érthetetlen nívó differencia ti állaadó bukdácsolás oka, mint kiderttl, — már évek óta. Itt pedig a város a háziúr. Most belépünk a „váróterembe." Hozzátartozók, kísérők várják itt a kicsiny növendékeket. Nem tudunk elnyomni hangos kacagást. A terem tudniillik ebben a percben üres és jól szemügyre vehetjük. Fűtetlen, rideg, két méter széles, szoba. Egyetlen berendezése két darab rossz konyhahokkedli... A csendes délutáni órában zavartalanul folytathatjuk felderítő sétánkat. Azonban éppen a „zavartalanság'' az, ami legnagyobb mértékben zavar. A forgalom, a lázas élet, a lüktetés hiánya. Hogyan fest ehhez képest a debreceni, miskolci, meg kecskeméti zeneiskola! Igaz, azoknak palotáik vannak, gyönyörű termeik, szép berendezéseik. Nálunk az egyik tanteremben éneklecke folyik, a másikban éktelen dübörgéssel bukdácsol valaki az Esz-dur skálán. Az énekesnő nem tud eligazodni gyakorlatán, mindég átruccan a dübörgő Esz-dur skálára, amit kegyetlen következetességgel hajtogat a kis szomszéd. A zongorista pedig eltorzult arccal figyel ét a mellette sikongó női hangra és végérvényesen elfelejti a skálát... A Tukacs-ház ódon falai nem álmodták valószínűleg mennyi apró katasztrófa, zenei üzemzavar okai és küzdőterei lesznek. Nagy zenebona kísérőmuzsikája mellett nyitunk be egy ötméteres „terembe." Az ablak mellett ócska zongora, fél méteres távolságra tőle valami ferde, hasadt fekete tábla. Ez az úgynevezett elméleti terem. Három sor pad, tizenöt szék zsúfolódik egymásba. És itt zajlik le harminc-negyven gyerek elméleti oktatása. Akiknek szék nem jut, felülnek társaik elé a padokra. Nem kell hozzá nagy fantázia, elképzelni milyen vidám mulatság folyik itt, menynyi huncutság megfér a zsufolódáshan, mikor — Beethoven szimfóniáinak tárgyalásáról van szó. Mennyi értelem maradhat itt meg és mennyi Beethoven csodálatából, amikor a tanár ur nevetésben kivörösödött arcocskákból látja magyarázatainak eredményeit. Az öreg Liszt, meg az öreg Beethoven szemrehányóan, némán tekintenek le metszeteikről, a gyerekek pedig betelnek a jó játékalkalom jó kihasználásával. Elősegíti a képtelen helyzetet a minden oldalról való áthallás, amely lehetetlenné teszi az intonálási gyakorlatok szükséges gyakorlását is. A legideálisabb állapot, amit zeneiskoláiban elképzelni lehet.., Ezúttal azonban csak fotografálás a célunk. Téma akad pedig bőven. Gyönyörű pókhálók a falakon, amelyeken vastag pókok hintáznak. De hogy is képzelhető máskép, amikor a zeneiskolának egyetlenegy szolgája van, aki felügyel, fűt, fát hord, 16 termet takarít, hivatalos ügyekben futkos. Takarítónőre pedig nem telik, még abból a rengeleg szükségmunkásból sem, akiket foglalkoztatni kíván a város. Hogy a higiénia ellen vétő milyen mulasztások terhelik ezzel az illetékeseket, arról talán a városi tiszti főorvos tudna felvilágosítássá] szolgálni, akit ezzel a néhány felvétellel talán oda lehetne csalogatni a zeneiskolába, amely ugyanúgy egészségügy, felügyelet alá tartoznék, mint bármely más iskola. Csak a mellékKopván oldia fel a tyúkszemeket és puhítja meg a bőrkeményedésekel Dr. L. Catrlniól Tyúkszemének kis, hegyes gyökere az, mely az érzékeny idegekre nyomást gyakorol és a kinzó fájdalmakat okozza. így ön csak időt fecsérel, ha a felső végét beretvával levágja, vagy tapaszokkal és maró folyadékokkal lemaratja. A tyúkszemet vágni — mindig veszélyes Abban a veszélyben forog, hogy vérmérgezést -vagy tetanust kap. Ha mindörökre meg akar szabadulni a tyúkszemektől, ugy áztassa lábait forró vizbe, melyben Saltrat Rodellt oldott fel, mig az ugy néz ki, mint a tej. Ez a gyógyító, oxigéntartalmú viz feloldja a zsiradékot és a megkeményedett, szaru-nemü, ,,tyukszemes" bór faggyus rétegét, Ugy megpuhítja azt, hogy a tyúkszemeket helyenként az ujjaival gyökerestől kiveheti és mindezt fájdalom nélkül. A keményedéseket hántsa 1» egy kés tompa oldalával. Egy Saltrat lábfürdő megszünteti a duzzadt, fáradt égő lábak fájását és gyulladtságát A csúnya fagydaganatok nem szorítanak többé. A horzsolások elmúlnak A Saltrat RodeJl élénkíti a vérkeringést, erősíti a gyenge bokákat, a legrosszabb lábakat is rendbehozza. Mindenütt kapható. MIHÁLY OTTÓ Budapest, Podmaniczky ucca 4A helyiségekbe kellene betekintenie, amelyekben októbertől márciusig állandóan be vfni}a_k fagyva a vízcsövek. Egy iskolában, ahol körülbelül kétszáz gyermek fordul meg. Tisztelet, becsület a zenebizottságnak, tisztelet, becsület a hatóságnak, de hogyan tűrhette meg évek óta azt a mérhetetlen szennyet és elhanyagoltságot, ami iskoláját emésztette. Hogyan is lehessen egyáltalában itt városiasságról beszélni, nivet, kiváló tanerők megszervezését követelni, amikor közegészség, emberség, nevelés szempontjából elrettentő állapotokat tart fenn. Mindenkit felelősség terhel, aki az intézet, ben, az intézettel, az intézetért dolgozik, legfőképpen azokat, akik a város polgárságától megbízatást kaptak, hogy teljes lelkiismeretükkel ői köd jenek a javak, a rájuk bizott^ intézmények egészséges, mai szellemű működése fölött. Minden intézménye szimbolizálja a várost. Vájjon milyen szimbólumát adhatja a zeneiskola a felvilágosodott, müvészetszerető, nevelő, egészséges várospolitikának. A Nemzeti Független Balpárt iníésöhizofísáija és iörvényöatósácjí csoportja 12-én, kedden este 6 érakor a pártiroda Beiylséaében ülést tart.