Délmagyarország, 1935. március (11. évfolyam, 50-75. szám)

1935-03-12 / 59. szám

Műffbbento. tarflinlaienp ueipzet a városi zeneiskola épületében Pillanatfelvételen az elhannagolt, egészségtelen is tanításra alkalmatlan termettről (A Délmagyarország munkatársától.) Van­aak intézményei a városnak, amelyeket érde­mén, hasznán és értékén felül becsül, szeret, ápol a városháza, — közben elvonja őrködő figyelmé* olyan intézményekről, amelyek fon­tos tényezői a város életének, közhasznúak, reprezentatívak, értékesek. Ezek az intézmények — nem is egy közülük és főleg a kulturális ós művészi élethez tartozók — ezer sebből véreznek és nem akad orvosuk. Meg vagyunk róla győződve, nem annyira a jóakarat, mint inkább a művészi felelősség hiánya és a tájékozatlanság oka annak, ha a város szivében városi kezelésben olyan elhanyagolt állapotban levő intézmény működik, mint a vá­rosi zeneiskola. Bízottságok jártak épületében, bizottsági ta. gok látogatják hangversenyeit és néző szemük látóvá vagy nem tudott, vagy nem akart vál­ni. Ismét az újságíróra hárul a feladat: apró pillanatfelvételekkel mindenki elé tárni, hogy a város rengeteg gyereke számára milyen zene­iskolát tart fenn. Ezúttal elhagyjuk a művészi nivó kérdé­sét, hiszen a mutatkozó helyzet magában fog­lalja a választ, miért nem lehet prosperálásról szó, ameddig az iskola mint épület, mint hely, mint tanítási alkalom — kritikán aluli. Csak egészséges épületben lehet egészséges, lelkes fanitás. A tanítási idő kellős közepén léptünk a Dugo­nics-téren lévő zeneiskola épületébe. Kora délután, »mikor a havas, fagyos márciusban a kékes-borus homály alkonyatot borit a városra. Feltűnően néptelen és csendes ez a tájék. Né­hány £js nebuló cipel öles hegedűtokot, kevés le­ányka szorongat kotlákat a hóna alatt és igyek­szik a? iskola rozoga épülete felé, de mindez oly »zórv&nyosan történik, hogy lehetne a város bár­pely frontján és nem éppen a zeneiskola előtt. 3elépünk a kapun. Óriási léghazat fogad. Nem véletlenül. Már az építésénél kapta baját ez a lépcsőház. Nem tagadjuk, bosszantó az a piszok és gondozatlanság Is, amibe belebotlik a szemlé­lő. Kint az udvaron baromfi rikoltozik. Ez a job­bik esst. Voltunk már tanúi annak is, hogy a he­pehupás, sáros köveken disznót öltek és a műve­lethez zavartalanul használták a lakók a zene­iskola udvarát. Ott festegeti cimtábláit az egyik iparos, egyszóval igen patriarchális, mondhat­nánk falusi idillikusság keretezi a város iskolá­ját. kilépjük as iskola küszöbét, belebotlunk a korhadt padlóba, amely évtizedes elhanyagoltság nyomait viseli, táton­gó lyukakkal és repedésekkel. Se festve, se súrolva nincsen ez a padló. Milyen kellemetlen érzés a tisztátalanság és milyen de­moralizálóig hat a kedélyre, még hozzá a gyer­mek kedélyére, amely nemhogy áhítatot nem visz magával a tanterembe, de bizonyos fokú megvetést érez, Jia szülei finyás tisztasággal ne­velik. Az ablakokról rongyokban lógnak a roletták és a kedves havasi táj koldus cafatokon át kandikál a Bos&ndorfer-zongorára... Sötét folyosón bak­tatunk végig a tantermek sorai kőzött. Egy-két gyerek valamiben fplborul és falnak tántorodik igy tudjuk meg, hogy ott vigyázni kell. Valami érthetetlen nívó differencia ti állaadó bukdácsolás oka, mint kiderttl, — már évek óta. Itt pedig a város a háziúr. Most belépünk a „váróterembe." Hozzátartozók, kísérők várják itt a kicsiny növendékeket. Nem tudunk elnyomni hangos kacagást. A terem tud­niillik ebben a percben üres és jól szemügyre ve­hetjük. Fűtetlen, rideg, két méter széles, szoba. Egyetlen berendezése két darab rossz konyha­hokkedli... A csendes délutáni órában zavartalanul foly­tathatjuk felderítő sétánkat. Azonban éppen a „zavartalanság'' az, ami legnagyobb mértékben zavar. A forgalom, a lázas élet, a lüktetés hiánya. Hogyan fest ehhez képest a debreceni, miskolci, meg kecskeméti zeneiskola! Igaz, azoknak palo­táik vannak, gyönyörű termeik, szép berendezé­seik. Nálunk az egyik tanteremben éneklecke folyik, a másikban éktelen dübörgéssel bukdácsol valaki az Esz-dur skálán. Az énekesnő nem tud eliga­zodni gyakorlatán, mindég átruccan a dübörgő Esz-dur skálára, amit kegyetlen következetesség­gel hajtogat a kis szomszéd. A zongorista pedig eltorzult arccal figyel ét a mellette sikongó női hangra és végérvényesen elfelejti a skálát... A Tukacs-ház ódon falai nem álmodták valószí­nűleg mennyi apró katasztrófa, zenei üzemzavar okai és küzdőterei lesznek. Nagy zenebona kísérőmuzsikája mellett nyi­tunk be egy ötméteres „terembe." Az ablak mel­lett ócska zongora, fél méteres távolságra tőle valami ferde, hasadt fekete tábla. Ez az úgynevezett elméleti terem. Három sor pad, tizenöt szék zsúfolódik egymásba. És itt zajlik le harminc-negyven gyerek elméleti oktatása. Akiknek szék nem jut, felülnek társaik elé a padokra. Nem kell hozzá nagy fantázia, el­képzelni milyen vidám mulatság folyik itt, meny­nyi huncutság megfér a zsufolódáshan, mikor — Beethoven szimfóniáinak tárgyalásáról van szó. Mennyi értelem maradhat itt meg és mennyi Beethoven csodálatából, amikor a tanár ur ne­vetésben kivörösödött arcocskákból látja ma­gyarázatainak eredményeit. Az öreg Liszt, meg az öreg Beethoven szemrehányóan, némán tekin­tenek le metszeteikről, a gyerekek pedig betelnek a jó játékalkalom jó kihasználásával. Elősegíti a képtelen helyzetet a minden oldalról való áthal­lás, amely lehetetlenné teszi az intonálási gya­korlatok szükséges gyakorlását is. A legideálisabb állapot, amit zeneiskoláiban elképzelni lehet.., Ezúttal azonban csak fotografálás a célunk. Téma akad pedig bőven. Gyönyörű pókhálók a falakon, amelyeken vastag pókok hintáz­nak. De hogy is képzelhető máskép, amikor a zeneiskolának egyetlenegy szolgája van, aki felügyel, fűt, fát hord, 16 termet takarít, hiva­talos ügyekben futkos. Takarítónőre pedig nem telik, még abból a rengeleg szükségmun­kásból sem, akiket foglalkoztatni kíván a vá­ros. Hogy a higiénia ellen vétő milyen mulasztások terhelik ezzel az illetékeseket, arról talán a városi tiszti főorvos tudna felvilágosítássá] szolgál­ni, akit ezzel a néhány felvétellel talán oda lehetne csalogatni a zeneiskolába, amely ugyanúgy egészségügy, felügyelet alá tartoz­nék, mint bármely más iskola. Csak a mellék­Kopván oldia fel a tyúkszemeket és puhítja meg a bőrkeményedésekel Dr. L. Catrlniól Tyúkszemének kis, hegyes gyökere az, mely az érzékeny idegekre nyomást gyakorol és a kinzó fájdalmakat okozza. így ön csak időt fe­csérel, ha a felső végét beretvával levágja, vagy tapaszokkal és maró folyadékokkal lemaratja. A tyúkszemet vágni — mindig veszélyes Abban a veszélyben forog, hogy vérmérgezést -vagy teta­nust kap. Ha mindörökre meg akar szabadulni a tyúkszemektől, ugy áztassa lábait forró vizbe, melyben Saltrat Rodellt oldott fel, mig az ugy néz ki, mint a tej. Ez a gyógyító, oxigéntartalmú viz feloldja a zsiradékot és a megkeményedett, szaru-nemü, ,,tyukszemes" bór faggyus rétegét, Ugy megpuhítja azt, hogy a tyúkszemeket helyen­ként az ujjaival gyökerestől kiveheti és mindezt fájdalom nélkül. A keményedéseket hántsa 1» egy kés tompa oldalával. Egy Saltrat lábfürdő megszünteti a duzzadt, fáradt égő lábak fájását és gyulladtságát A csúnya fagydaganatok nem szorítanak többé. A horzsolások elmúlnak A Saltrat RodeJl élénkíti a vérkeringést, erősíti a gyenge bokákat, a legrosszabb lábakat is rend­behozza. Mindenütt kapható. MIHÁLY OTTÓ Budapest, Podmaniczky ucca 4A helyiségekbe kellene betekintenie, amelyekben októbertől márciusig állandóan be vfni}a_k fagyva a vízcsövek. Egy iskolában, ahol kö­rülbelül kétszáz gyermek fordul meg. Tisztelet, becsület a zenebizottságnak, tisz­telet, becsület a hatóságnak, de hogyan tűrhette meg évek óta azt a mérhetetlen szennyet és elha­nyagoltságot, ami iskoláját emésztette. Hogyan is lehessen egyáltalában itt városiasságról beszélni, nivet, kiváló tanerők megszervezését követelni, ami­kor közegészség, emberség, nevelés szempont­jából elrettentő állapotokat tart fenn. Mindenkit felelősség terhel, aki az intézet, ben, az intézettel, az intézetért dolgozik, leg­főképpen azokat, akik a város polgárságától megbízatást kaptak, hogy teljes lelkiismere­tükkel ői köd jenek a javak, a rájuk bizott^ in­tézmények egészséges, mai szellemű műkö­dése fölött. Minden intézménye szimbolizálja a várost. Vájjon milyen szimbólumát adhatja a zeneis­kola a felvilágosodott, müvészetszerető, nevelő, egészséges várospolitikának. A Nemzeti Független Balpárt iníésöhizofísáija és iörvényöatósácjí csoportja 12-én, kedden este 6 érakor a pártiroda Beiylséaében ülést tart.

Next

/
Oldalképek
Tartalom