Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-10 / 34. szám

FíFíVíSyARORSZAG T935 Február TO. Salak­menfes pécsi bánmikohsi "pécs1 DIófriKelí minden mennyiségben kaalta'Ó a PfiCSl HARS?-, KöSZfill N F3*ERSTERMI N. \M% ZUPÍ-U. a-e. TIH. 28-02. mán tisztázták at összes vitás kérdéseket. A zeti egység pártjában felmerült tárgyi és szemé­lyi ellentétek, valamint félreértések elintézést nyertek. A kormány a maga munkásságát eddigi célkitűzései irányában továbbra is zavartalanul folytatni fogja." A kihallgatás 5 órától háromnegyed 9-ig tar­iott. Gömbös miniszterelnök tervbe vett rádió­nyilatkozatának időpontját még nem állapították meg véglegesen. A miniszterelnök az újságíróknak erre vonat­kozó kérdéseire ezt felelte: — Meg leyz a jövő hét fotgnmán, inkább a hét közepe után, mint közepe előtt. Az újságírók további kérdésére ezeket mondot­ta a minssfterelnök: — A párt összehívásáról még nem tudok. A Ház összehívására még nem történt intézkedés. M.eU.CIPŐSZÜK/EGLETÉTedezné •ajAt őrdékébon nőnie meg Arás kirakataimat ős mos^yőződfk, ho*y az etsArendU mtnőíéqU cl­Hó és s&rcipök szerzési forrósa: Kossuth Lafos sugArut ö. szAm. Telefon T7-79. ABC beszersési hely pőket meglepő öl­esd áron Árusítom Zsurká János Folyik a vizsgálat a törvényhatósági petíciók ügyében Az igazolóvólaszfmány rövidesen dönt a Vili. és a X. kerület man­dátumai ügyében (A Délmagyarország munkatársától.) A de­cemberi törvényhatósági választások egyes kerü­leteinek eredménye ellen — mint ismeretes — panaszt nyújtottak be az igazoló választmány­hoz és különböző szabálytalanságokra való hi­vatkozással a választás megsemmisítését kérték. Az igazoló választmány a petíciókat még nem tárgyalta le de elrendelte a bizonyítási eljárás lefolytatását és a vizsgálattal dr. Pálfy József polgármestert bízta meg, aki dr. Tóth Béla pol­gármesterhelycttest utasította a vizsgálati anyag összegyűjtésére. Az igazoló választmány határozata értelmében a polgármesterhelyettesnek a V7JI, a X., a XIII. és a XXII. kerület választási anyagát kell át­im aratni, SSÍSU^ bevál­tás Tóin órásnál. frsJttSS ABC utalványra. Javítások olcsón, qvomn. lontosan vizsgálnia és meg keü állapítania, hogy a petí­ciókban fölsorakoztatott kifogások mennyiben helytállóak. A bizonyítási eljárás már javában folyik. Sok tanút hallgatott ki dr. Tóth Béla és a tanuk val­lomásait jegyzőkönyvbe foglalta. A polgármester­helyettesnél csaknem minden nap bizalmas ta­nácskozások folynak a felszólamlások és az iga­zoló választmány által elrendelt vizsgálat ügyé­ben. Szombaton délelőtt a polgármester-helyettes dr. Simkó Elemér és dr. Szekerke Lajos tiszti főügyészekkel tanácskozott szigorúan bezárt aj­tók mögött. A vizsgálat eddigi eredményéről a polgármesterhelyettes nem ad semmiféle fölvilá­gosítást Érdeklődésünkre csupán a következő­ket mondotta: — Négy kerület és a kereskedői érdekeltség választási eredménye ellen éltek felszólalással. A megvissgálaadó anyag renákivül nagy, rengeteg aktát. iratot kell áttanulmányoznunk, sok tanút kell kihallgatnunk ég a vizsgálat eredményét ter­jedelmes jelentésbe kell foglalnunk. Eddig caak két kerület anyagának átvizsgálásával készül­tünk el, még pedig a \III. és a X. kerületével Az eredményről szóló jelentést valószínűleg hét­főn nyújtom be az igazoló választmányhoz, amely nem várja be valamennyi kerület vizsgá­lati eredményét hanem rövidesen összeül és le­tárgyalja az elkészült jelentéseket. A többire ké­sőbb kerül a sor, olyan időrendben, ahogyan elkészülünk a vizsgálattal Az igazoló választ­mány azután minden felszólalás ügyébea meg­hozza a maga elsőfokú határozatát, amely ellen az érdekeltek a közigazgatási bírósághoz fordul­hatnak panasszal, mint ahogyan a tanyai kerü­letek mandátumainak igazolását már megpana­szolták a közigazgatási bírósághoz. A budapesti nemzetközi vásár „Szegedi nap­r. A májusi budapesti nemzetkőzi vásárral kapcsolatosan a vásárrendező bizottság „Sze­gcdi nap" megrendezését vette tervbe. A pol­gármester az ügyben keddre értekezletet hi~ vott össz», amelyen a Máv. üzletigazgató, a kereskedelmi és iparkamara képviselője, a gazdasági bizottság, az Alföldkutató Bizott­ság elnöke, az idegenforgalmi és a mérnöki hivatal vezetője, a muzeum igazgatója, a szál­lodai és vendéglői szakosztály kepviselője és a sajtó vesz részt. Az értekezletet délben 12 óra­kor a városháza tanácstermében tartják meg. \ GUTENÜRVNN SZMIATORItM Baden bel wlen Az nrl magyar téruftsAa kedreit tartózkodási helye. Meovar orvosok. — VüftqhlrO konyha. — (ndvidu.Vis diéfAk. — SzivAilom&s. — A házba bevezetett kéne« fürdők. - Szórako­zások. — Hangverseny- — lánc. — Brldge. FelvlIAfcoelMsíal «xlvesen »MlgAl a B»"ape«tl KOxponli iroda, ndapaet, VIIÍ., Kl«falodl tj. 5. ahol pengd­heflTeté«« teltarittietff'c. !•—•••• UHUI «»II ' báli és táncr uhák FERS3NGRR: TI1IISIC70II" z fimök» köpenvek, I P ¥ II O L Sitt- ruhák legújabb divat szerint legolcsóbb árban, készülnek ftni n y un di v at te r m éb e n U IIL IIIV IIII Attila u. 6. L emelet Tizenkét inggomb írta Kosztolányi Dezső. Ideges nap után betévedek egy budai kis­kocsmába. Elhatározom hogy egyelőre nem tö­rődöm gondjaimmal s megvacsorázom. Rendelek valamit. Amíg a pincér visszatér, nézegetem a közön­séget. Mennyien nyüzsögnek itt egymás hegyén­hátán. Senkit se ismerek közülük. Az, aki fővá­rosban él, ehhez már váltig hozzászokhatott. Számára a sok-sok szenvedő és lélegző ember nem ember többé, csak egység és szám, mely vé­gig eleven és közönyös díszletté olvad. Rendszerint magam is így vagyok ezzel. De néha a fáradtság pillanataiban csodálkozom az arcok, a szemek, az orrok e roppant változatos­ságán és roppant azonosságán, azon, hogy a ter­mészet egy mintát már évezredek óta makacsul, n ;annyi változatban ismétel, ki tudja, milyen rejtett céllal. Most azon döbbenek meg, hogy a jelenlevőket nemcsak személy szerint nem ismerem, hanem arrról sincs fogalmam, kicsodák az illetők. Pró­bálom találgatni foglalkozásukat jövedelmüket, rangjukat. Már az első kísérletnél kudarcot val­lok. Sölétben tapogatódzoiro. Hajdan gyermek­játék volt ilyesmi. A regényíró, akár a torzkép­rajzoló, néhány vonással elénk vetíthetett egy vidéki földbirtokost, egy pesti uríasszonyt. Ma nincsenek típusok. A határok annyira elmosód­tak, hogy még a társadalmi rangokat se sejtjük. Például az a nő. aki háttal ül nekem s cigaret­tára gyújt éppúgy lehet egy mulató táncosnője, mint többgyermekes családanya, egy állástalan tisztviselő felesége, vagy akár leány Is, hiszen a kora — húsztól ötvenig — szintén titok. Vájjon nrl lakozhat lelkében és a többiek lelkében, akik köröttem eunelo-iuuiaik? Kirjsoda ez a sáriad! szemüveges fiatalember? Kicsoda ez a kifogásta­lanul öltözködő orángután, aki folyton a vállát vonogatja? Melyik a boldog és melyik a boldog­talan? Melyik a tisztességes és melyik a gaz­ember? Melyik az, aki érvényesül s melyik írtja ki családját, tébolyodik meg, vagy ugrik bele a Dunába, talán már holnap? Bevallom, semmire se tudok válaszolni, még csak megközelítően sem. Kortársak sohase Vol­tak oly hideg, csillagközi távolságban, mint mi. Arcok helyett álarcok merednek ránk. Ez pedig szomorú Egyszerre ugy érzem, hogy valami vég­telen rokonság füz össze azokkal, akik a határta­lan idő e kis darabkáján együtt élnek velem, az élmények és szenvedések oly közössége, melyhez mérve minden egyéb kapcsolat jelentéktelen. El­képzelem, hogy egyszer amikor egymásra hányt csontvázaink égigérő gúlája megelevenedik, mi­csoda ujjongó örömmel ölelem át azt aki szintén 1885 és 1934 között mozgott ezen a földgolyón s micsoda testvéri szeretettel köszöntöm majd akár a bantu négert, akár a sarkföldi eszkimót, akit sohage láttam, pusztán azért mert ugyanaz a naptár jelezte számunkra az Idő múlását s titok­zatos útitársaim voltak a földi életben. így ábrándozom. De nem sokáig. Folyton föl­riasztanak. Először is a kisasszony köszönt, földig hajolva, mint valami keleti fejedelmet s átnyújtja ruhatári jegyemet, mert tíz fillér borra­való reményében kabátomat-kalapomat orvul a ruhatárba lopta. Nyomban utána ádámcsutkás, szerény férfi áll meg asztalom előtt, papírlapot tesz elém, melyben fogadkozik, hogy kéziratom­ból ötven fiiléiért megállapítja, M vagyok. El­hárítom ajánlatát, arra hivatkozva, hogy kézira­tomat már évtizedek óta előbb kiszedik s azt, hogy ii vagyok, a nyomtatott szöveg alapján dö^tiK el az illetékesek. Virágárusnő olcsón fe­hér és piros szegfűket kináí. 6 hervadt, a szegfűk üdék. Rámosolyfiok. de a szeafüből nem vásárlók. Egy kisgyermek, akinek festő apja a kórházban haldoklik, tabáni vizfestményeket és rajzokai árul Húzza a prímás, ágaskodva közeleg a ven­dégekhez s mulatásra serkentve őket, rájuk kar cs-n Ezek, csökkent jövedelmükre gondolva, szemérmesen lesütik szemüket Feltűnik a kucsfr ber is, szerencsezsáijával és kosarával. Odamegy az asztalokhoz, de a kosarához megannyi kosarai kap. Mindez öt perc lefolyása alatt történik. Gazdasági élet pezseg, szinte lázasan lüktet Csak az a hiba, hogy valamennyien eladni akarnak és venni senki se vesz semmit. tűnődöm, hogy ki hiányzik. Igen, az irggombos még nem jött. Erre máris nyílik ax ajtó s végszóra belép az inggombos. Cingár emberke, rövid nyírt deres-barna sza­kállal. Vékony arcában kék szemek világíta­nak értelmesen. Az egyik asztaltól a másikhoz surran, de nyomban tovább is röppen, mint az éjjeli bogár, melyet elhessegetnek. Hozzám érkezik. Látom áruasztalkáját, me­lyen erszények, pénztárcák, zsebkések, harisnyar kötők teregetik ki olcsó bájukat Közben figye­lem gazdájukat. Olyan nyiszlett, hogy már való­színűtlennek tetszik. Megszánom. — Mije van? — kérdezem. — Tessék — szól s elém tárja asztalkáját és a levegőbe néz. Furcsa ember. Ugy látszik, nem örül az üzlet­nek. Kezembe veszek egy harisnyakötőt — Jó ez? — vallatom. — Tartós legalább? — Amint tetszik látni — veti oda. — Antilop. Én nem beszélek. Miért nem beszél? Micsoda üzletember az, aki portékáját nem magasztalja? Miért ilyen előkelő? Ez az üzleti elve? Nem értem. y— Adjon inggombokat — szólok s rásandí­tok. Keze a csuklójáig piszkos. Két hét óta nem mo-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom