Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-28 / 49. szám
DÊLMAGYAKORSZAG W.ECED, SH«ke(zlM«0.' Somogvl UCCA 12..Uem, Telefon: l3-33..-Kll»d6h!v«t»l k<Jic*»ni<«nyvt*r «• Jegyhoda! Aradi KCCK Teleton: 13-00. - Nyomda: Ww i tnOt uccn 1». Teleion Irvélclmt Délmagraronsaq 5»*eoert Csütörtök, 1935 február 28. Ara 10 ilUér XI. évfolyam, »2. mmmmmm•••••«•BWIWWKV ,- - eLOFUBTtSi'üavonla Helyben 5.2» Vidéken «« Badape*ten 3.BO. kUlHHdlin A.40 nenqO. * Eqyei tsAm Ara héflcifc rraf» 10, TaMf. M Ünnepnap 1« «Hl. Hlr fetétek lehréMe tarifa taerlnt. Men'e lenlk hettA klvMeievel gael MUvészfttpártolát A szerdai kisgyülésen hirtelen egy kis miivészetpolitikai vita lobbant fel. A város egyik festőművész-bérlője házbértartozását képpel szeretné megfizetni s felajánlotta a városnak ezerhatszáz pengős bérhátralékának kiegyenlítésére Móra Ferencünkről festett portréját. A kép maga egy kicsit zavarbaejtő. Egyáltalában nem lehet csodálkozni, hogy a kisgyülésnek müvészetszerető s müérzékkel bíró tagjai is vonakodtak ezt a képet a szegedi muzeum képei közé besorozni. Nem a modernségtől irtózás vezethette őket, amióta Kokoschka bevonult abba a muzeumba, amelyikbe a sixtini Madonnát őrzik, azóta a legrombolóbb modernség is joggal követel magának helyet a kor szellemét és lelkiségét visszatükrözni hivatott műalkotások sorában. Ezt a képet azonban túlzsúfolt epikus tartalma s egy mindannyiunk által ismert — fényképhez hasonlósága folytán sem tartották arra alkalmasnak, hogy szolgálják vele azt a kegyeletet, amivel Móra Ferenc drága emlékét szeretnénk őrizni. A kép felett lehet vitatkozni — s ahogy W i 1 d e mondotta: ha a kritikusok vitatkoznak, mindig nyugodt lehet az alkotó. — de a kisgyűlés nem alkalmas terrénum művészi kérdések letárgyalására és eldöntésére. A kisgyűlés tagjai épannyi kompetenciával rendelkeznek ahhoz, hogy képek és szobrok felett Ítéletet mondjanak, mint amennyi hivatottsággal a szinügyi bizottság tagjai nyilváníthatnak véleményt színházkulturális kérdésekben. Törvényes hatáskörök meg van hozzá, de mindannyiuknak órezníök kell, hogy — minden szabály alól van kivétel. Az alól a szabály alól is, hogy akinek az Isten bizottsági tagságot adott, annak a szükséges szakértelmet is megadja. A kérdés, ami felett a kisgyülésen vita indult, elvi jelentőségében túlhaladt a felajánlott kép elfogadásának problémáján s eljutott egészen a város és a művészetek viszonylatának megbeszéléséig. Mivel tartozik a város a művészeinek s tartozik-e nekik egyáltalában ? Talán ezt az utolsó kérdést már fel sem kell vetni, annyira közmeggyőződéss é vált, hogy a művészetpártolás kötelessége minden városnak és minden közületnek, Szegednek is. A város eddig kétféle módon teljesítette ezt a kötelességét. Egyfelől azoktól a művészektől, akik városi bérházakban laknak, elfogad házbérkövetelése fejében képeket, másfelől — s ez már sokkal jelentéktelenebb és szórványosabb módja a támogatásnak, — nagy ritkán egy-egy festményt még meg is vásárol. A művész-lakók ma már általában képekkel fizetnek a városnak. De mennyi küzdelembe került, amig ez a helyzet kialakult. Szegény N y i 1 a s s y Sándornak valamenynyi képét lefoglalta még pár évvel ezelőtt is a város s már az árverést is kitüzette rá — házbértartozás fejében. Mennyi cikket kellet megírni és mennyi beszédet kellett elmondani, amig ezt a — kulturbotrányt távol lehetett tartani a várostól. A M a e c en . is- város meg akarta peregtetni a dobot legnagyobb festőjének képei felett, hogy lakbérkövetelé s é h e z hozzájusson. Amikor pár évvel ezelőtt nagy küzdelembe került, az ma már rendszer, a város festőművész-bérlői képek valutájával fizethetik lakbérűket. Nemcsak azért helyeseljük ezt a rendszert, részesei voltunk kialakulásának. hanem azért is, mert ez a legtisztesebb módja a város müvészetpártolásának. Azt kívánjuk azonban, hogy ne a közgyűlés és ne a kisgyűlés határozzon a felajánlott képek elfogadása felett. A polgármesternek mindig rendelkezésére állnak olyan polgárok, akiknek jártassága, hozzáértése s kifinomult ízlése biztos tanácsot, helyes irányítást jelent ezeknek a kérdéseknek eldöntésében. Se a művészeknek nincs arra szükségük, hogy mint a magyar drámaírók, a Vojnits-dij fillérjeiért kénytelenek legyenek elszenvedni a ki nem kért s talán hivatottnak nem is tartott kritikát, sem a kisgyűlés nem akarhat a művész hitével és meggyőződésével szemben bírálatot gyakorolni. Általában a város támogassa a művészetet s ne bírálja a művészeket. .Jól tudjuk azt, hogy házbérhátralékot általában nem muzeális képekkel szoktak törleszteni, ámbár Rembrandt képekkel is fizetett házigazdát és iparost. Dehát általában több a házbérhátralékos, mint ahány keveri a festéket. A városnak ne az legyen a törekvése, hogy a muzeumot gazdagítsa a házbérhátralékosok festményeivel, hanem az, hogy diszitse a hivatali szobákat s ha dijakat, vagy jutalmakat kérnek versenyek győztesei kitüntetésére, szegedi képzőművészek alkotásaival elégitse ki ezeket az igényeket. Még a szegedi művészek számára sem követelhetjük a bírálat nélküli hódolatot, de a kisgyűlés nem akadémia s általában nem nagyon sok — Lessing ül a bizottsági terem zöld asztala körül. A közigazgatás n e ítélkezzen, de támogasson. Ne mondjuk azt, hogy a művészek ne zaklassak' a várost, inkább igyekezzünk számukra olyan helyzetet teremteni, hogy ne is kelljen a várost zaklatniok. Amig a város az egyébként kiadhatatlan műtermek bérének festményekkel történő törlesztésén kívül mással nem is támogatja a művészetet, addig kicsit bajos lenne sokallani a müpártolásnak ezt a szerény mértékét. S ahogy egy kicsit Hamlet is mondotta, ha mindenkivel csak érdeme szerint bánunk, akkor sem művész, sem — kritikus nem fogja elkerülni a mogyorófapálcát.' Az angol parlament elé kerül a magyar restauráció kérdése London, február 27. Lord Wintertoon, Kerr ezredes, Sir John Wallaceés Marsion képviselők bejelentették, hogy a következő határozati javaslatot fogják az alsóház elé terjeszteni: „Fejezze ki az alsóház azt a nézetét, hogy a kis nemzetek önrendelkezési joga magában foglalja a monarchikus államforma bevezetésének jogát is és jelentsék ki ezt az elvet a mai magyarországi helyzetre" Á Reuter Iroda parlamenti szolgálata ehhea hozzáfűzi, hogy ez a javaslat, valamint az osztrák helyzetre vonatkozólag tegnap bejelentett hasonló indítvány, aligha fog egymagában ^ Ház elé kerülni. Az ilyen javaslat azt jelenti csupán, hogy az alsóház bizonyos tagjai ér-» deklődnek az illető tárgyak iránt. Az ilyen kérdések többnyire általános jellegű viták, tehát a jelen esei: is a külügyi vita során korüt *zóba a Ház elő«. Olaszország diplomáciai tárgyalásokkal Qbesszinia din'Jbirisâçsal kívánja elintézni a konfilktast Róma, február 27. AbesszmSa római ügyvivője szerdán déluán fogadta a külföldi sajtó képviselőit, akik előtt a Következő nyilatkozatot tette: — Az ősrégi és független abesszin császárság nehéz órájában ünnepélyes kijelentést akarok tenni önök előtt, az önök által képviselt nemzetek számára. Én, mint Abesszínia császárának képviselője, esküszöm becsületemre és nemzetem becsületére, hogy Abesz. szinia soha sem gondol és sohasem gondolt arra, hogy fegyverrel támad ia meg Eritreát, vagy Szomáliát, a velünk határos két olasz gyarmatot. — Ezt a kijelentést, amelyet önök előtt elísmétlek, az én császárom, személvesen megtette az olasz királyhoz és Mussolini miniszterelnökhöz intézett több levelében. — Amit Abesszínia akar, az nem más, minthogy békében és barátságban élhessen a három nagy nemzettel, amelyekkel közös határai vannak: Olaszországgal, Franciaországgal AnelvivaV. Olaszországé»! e«véhVén* baráti. békéltető és döntőbirósági szerződésünk van és ahhoz a szerződéshez Abesszínia császára hü akar maradni. Ez a szerződés Olaszországnak és Abessziniának lehetőséget ad arra, hogv békésen és mindkét fél számára becsületesen aldhassa meg a december 5-i súlyos incidens következtében kialakult helyzetet. — Az előállt károk megtéritéseképen Olaszország 2000 tallért, ("mintegy 300.000 pengőt) követel Abessziniától. Mi ezt az összeget szivesen megfizetjük, sőt még többet is fizetünk, de előbb kér jük, hogy vegyes bizottság állapítsa meg, vájjon kit terhel a felelősség, illetőleg kinek részéről történt az ualuali támadás. Ha a bizot'ság a mi kárunkra döntene, a legna gyobb készséggel adjuk meg az elégtételt Franciaország icllzvefiti a megegyezést? Páris, február 27. Laval külügyminiszter ma délelőtt fogadta a párisi olasz nagykövetet, akivel közölte az osztrák államférfiakkal foly-