Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-28 / 49. szám

DÊLMAGYAKORSZAG W.ECED, SH«ke(zlM«0.' Somogvl UCCA 12..Uem, Telefon: l3-33..-Kll»d6h!v«t»l k<Jic*»ni<«nyvt*r «• Jegyhoda! Aradi KCCK Teleton: 13-00. - Nyomda: Ww i tnOt uccn 1». Teleion Irvélclmt Délmagraronsaq 5»*eoert Csütörtök, 1935 február 28. Ara 10 ilUér XI. évfolyam, »2. mmmmmm•••••«•BWIWWKV ,- - ­eLOFUBTtSi'üavonla Helyben 5.2» Vidéken «« Badape*ten 3.BO. kUlHHdlin A.40 nenqO. * Eqyei tsAm Ara héflcifc rraf» 10, TaMf. M Ünnepnap 1« «Hl. Hlr fetétek lehréMe tarifa taerlnt. Men'e lenlk hettA klvMeievel gael MUvészfttpártolát A szerdai kisgyülésen hirtelen egy kis mii­vészetpolitikai vita lobbant fel. A város egyik festőművész-bérlője házbértartozását képpel szeretné megfizetni s felajánlotta a városnak ezerhatszáz pengős bérhátralékának kiegyen­lítésére Móra Ferencünkről festett portréját. A kép maga egy kicsit zavarbaejtő. Egyál­talában nem lehet csodálkozni, hogy a kis­gyülésnek müvészetszerető s müérzékkel bí­ró tagjai is vonakodtak ezt a képet a szegedi muzeum képei közé besorozni. Nem a mo­dernségtől irtózás vezethette őket, amióta Kokoschka bevonult abba a muzeumba, amelyikbe a sixtini Madonnát őrzik, azóta a legrombolóbb modernség is joggal követel magának helyet a kor szellemét és lelkiségét visszatükrözni hivatott műalkotások sorában. Ezt a képet azonban túlzsúfolt epikus tartal­ma s egy mindannyiunk által ismert — fény­képhez hasonlósága folytán sem tartották ar­ra alkalmasnak, hogy szolgálják vele azt a kegyeletet, amivel Móra Ferenc drága emlé­két szeretnénk őrizni. A kép felett lehet vi­tatkozni — s ahogy W i 1 d e mondotta: ha a kritikusok vitatkoznak, mindig nyugodt lehet az alkotó. — de a kisgyűlés nem alkalmas terrénum művészi kérdések letárgyalására és eldöntésére. A kisgyűlés tagjai épannyi kom­petenciával rendelkeznek ahhoz, hogy képek és szobrok felett Ítéletet mondjanak, mint amennyi hivatottsággal a szinügyi bizottság tagjai nyilváníthatnak véleményt színház­kulturális kérdésekben. Törvényes hatáskö­rök meg van hozzá, de mindannyiuknak órezníök kell, hogy — minden szabály alól van kivétel. Az alól a szabály alól is, hogy akinek az Isten bizottsági tagságot adott, an­nak a szükséges szakértelmet is megadja. A kérdés, ami felett a kisgyülésen vita in­dult, elvi jelentőségében túlhaladt a felaján­lott kép elfogadásának problémáján s eljutott egészen a város és a művészetek viszonyla­tának megbeszéléséig. Mivel tartozik a város a művészeinek s tartozik-e nekik egyáltalá­ban ? Talán ezt az utolsó kérdést már fel sem kell vetni, annyira közmeggyőződés­s é vált, hogy a művészetpártolás kötelessége minden városnak és minden közületnek, Sze­gednek is. A város eddig kétféle módon tel­jesítette ezt a kötelességét. Egyfelől azoktól a művészektől, akik városi bérházakban lak­nak, elfogad házbérkövetelése fejében képe­ket, másfelől — s ez már sokkal jelentékte­lenebb és szórványosabb módja a támogatás­nak, — nagy ritkán egy-egy festményt még meg is vásárol. A művész-lakók ma már általában képek­kel fizetnek a városnak. De mennyi küzde­lembe került, amig ez a helyzet kialakult. Szegény N y i 1 a s s y Sándornak valameny­nyi képét lefoglalta még pár évvel ezelőtt is a város s már az árverést is kitüzette rá — házbértartozás fejében. Mennyi cikket kel­let megírni és mennyi beszédet kellett el­mondani, amig ezt a — kulturbotrányt távol lehetett tartani a várostól. A M a e c e­n . is- város meg akarta peregtetni a dobot legnagyobb festőjének képei felett, hogy lakbérkövete­lé s é h e z hozzájusson. Amikor pár évvel ez­előtt nagy küzdelembe került, az ma már rendszer, a város festőművész-bérlői képek valutájával fizethetik lakbérűket. Nemcsak azért helyeseljük ezt a rendszert, részesei voltunk kialakulásának. hanem azért is, mert ez a legtisztesebb módja a vá­ros müvészetpártolásának. Azt kívánjuk azon­ban, hogy ne a közgyűlés és ne a kisgyűlés határozzon a felajánlott képek elfogadása fe­lett. A polgármesternek mindig rendelkezé­sére állnak olyan polgárok, akiknek jártassá­ga, hozzáértése s kifinomult ízlése biztos ta­nácsot, helyes irányítást jelent ezeknek a kérdéseknek eldöntésében. Se a művészek­nek nincs arra szükségük, hogy mint a ma­gyar drámaírók, a Vojnits-dij fillérjeiért kénytelenek legyenek elszenvedni a ki nem kért s talán hivatottnak nem is tartott kriti­kát, sem a kisgyűlés nem akarhat a művész hitével és meggyőződésével szemben bírá­latot gyakorolni. Általában a város támogas­sa a művészetet s ne bírálja a művészeket. .Jól tudjuk azt, hogy házbérhátralékot általá­ban nem muzeális képekkel szoktak törlesz­teni, ámbár Rembrandt képekkel is fize­tett házigazdát és iparost. Dehát általában több a házbérhátralékos, mint ahány keveri a festéket. A városnak ne az legyen a törek­vése, hogy a muzeumot gazdagítsa a házbérhátralékosok festményeivel, hanem az, hogy diszitse a hivatali szobákat s ha dijakat, vagy jutalmakat kérnek versenyek győztesei kitüntetésére, szegedi képzőművé­szek alkotásaival elégitse ki ezeket az igé­nyeket. Még a szegedi művészek számára sem kö­vetelhetjük a bírálat nélküli hódolatot, de a kisgyűlés nem akadémia s általában nem nagyon sok — Lessing ül a bizottsági te­rem zöld asztala körül. A közigazgatás n e ítélkezzen, de támogasson. Ne mondjuk azt, hogy a művészek ne zaklassak' a várost, inkább igyekezzünk számukra olyan helyzetet teremteni, hogy ne is kelljen a vá­rost zaklatniok. Amig a város az egyébként kiadhatatlan műtermek bérének festmények­kel történő törlesztésén kívül mással nem is támogatja a művészetet, addig kicsit bajos lenne sokallani a müpártolásnak ezt a sze­rény mértékét. S ahogy egy kicsit Hamlet is mondotta, ha mindenkivel csak érdeme sze­rint bánunk, akkor sem művész, sem — kri­tikus nem fogja elkerülni a mogyorófapálcát.' Az angol parlament elé kerül a magyar restauráció kérdése London, február 27. Lord Wintertoon, Kerr ezredes, Sir John Wallaceés Mars­ion képviselők bejelentették, hogy a követ­kező határozati javaslatot fogják az alsóház elé terjeszteni: „Fejezze ki az alsóház azt a nézetét, hogy a kis nemzetek önrendelkezési joga magában fog­lalja a monarchikus államforma bevezetésének jogát is és jelentsék ki ezt az elvet a mai ma­gyarországi helyzetre" Á Reuter Iroda parlamenti szolgálata ehhea hozzáfűzi, hogy ez a javaslat, valamint az osz­trák helyzetre vonatkozólag tegnap bejelentett hasonló indítvány, aligha fog egymagában ^ Ház elé kerülni. Az ilyen javaslat azt jelenti csupán, hogy az alsóház bizonyos tagjai ér-» deklődnek az illető tárgyak iránt. Az ilyen kérdések többnyire általános jellegű viták, te­hát a jelen esei: is a külügyi vita során korüt *zóba a Ház elő«. Olaszország diplomáciai tárgyalásokkal Qbesszinia din'Jbirisâçsal kívánja elintézni a konfilktast Róma, február 27. AbesszmSa római ügyvi­vője szerdán déluán fogadta a külföldi sajtó képviselőit, akik előtt a Következő nyilatkoza­tot tette: — Az ősrégi és független abesszin császár­ság nehéz órájában ünnepélyes kijelentést akarok tenni önök előtt, az önök által képvi­selt nemzetek számára. Én, mint Abesszínia császárának képviselője, esküszöm becsüle­temre és nemzetem becsületére, hogy Abesz. szinia soha sem gondol és sohasem gondolt arra, hogy fegyverrel támad ia meg Eritreát, vagy Szomáliát, a velünk határos két olasz gyarmatot. — Ezt a kijelentést, amelyet önök előtt el­ísmétlek, az én császárom, személvesen meg­tette az olasz királyhoz és Mussolini minisz­terelnökhöz intézett több levelében. — Amit Abesszínia akar, az nem más, mint­hogy békében és barátságban élhessen a há­rom nagy nemzettel, amelyekkel közös hatá­rai vannak: Olaszországgal, Franciaországgal AnelvivaV. Olaszországé»! e«véhVén* baráti. békéltető és döntőbirósági szerződésünk van és ahhoz a szerződéshez Abesszínia császára hü akar maradni. Ez a szerződés Olaszország­nak és Abessziniának lehetőséget ad arra, hogv békésen és mindkét fél számára becsületesen aldhassa meg a december 5-i súlyos incidens következtében kialakult helyzetet. — Az előállt károk megtéritéseképen Olasz­ország 2000 tallért, ("mintegy 300.000 pengőt) követel Abessziniától. Mi ezt az összeget szi­vesen megfizetjük, sőt még többet is fizetünk, de előbb kér jük, hogy vegyes bizottság állapítsa meg, vájjon kit terhel a felelősség, illetőleg ki­nek részéről történt az ualuali támadás. Ha a bizot'ság a mi kárunkra döntene, a legna gyobb készséggel adjuk meg az elégtételt Franciaország icllzvefiti a megegyezést? Páris, február 27. Laval külügyminiszter ma délelőtt fogadta a párisi olasz nagykövetet, akivel közölte az osztrák államférfiakkal foly-

Next

/
Oldalképek
Tartalom