Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-27 / 48. szám

DEMAGYARORSZÁG tKBOED, SEorke*ctO*«o: Somoffyl necn Ml. cm. Telefon s 23-33. -Wndóhlv«*»! kSn«iMBS^Mr 6* teoFttodaj Aí«di Bccn 8. l>Trfon - »3-00. - Nyomda : IBw LIpOt nrrr. I«). Teleli?" ; T6*»r««l ¿t Irvelrfm r rélmoqyrongaq <»eor«l A bűn és a bűnös Nincs Hozzá kedvűnk, de az ízlésűnk sem fengedné meg, hogy a tegnapi járásbirósági tárgyalás érdeméhez hozzászóljunk. A per anyaga a biró előtt áll s a biró majd Ítéletet fog mondani, felmentőt, ha ártatlanságot Vádolnak s elitélőt, ha bünt követtek el. Csak fegyetlen mondatot tüzünk most tollúnk hegyére, egy mondatot, ami a birói elárás érdemét nem is érinti, de benne tükröződik egész mélységében az a felfogás, amelyik közhangulatot volt képes teremteni és bűnügyekké kavart jelentéktelen lappáliákat. Egy doktorrá avatott egyetemi alkalmazottról volt szó, akit főnöke évekkel ezelőtt azzal bizott meg, hogy helyette fizesse be az adót az adóhivatalba. Nem tudjuk, nem is keressük, ki volt ez a tisztviselő, azt sem tudjuk, közszolgálatban van-e még, nem ismerjük a nevét s amit vele kapcsolatban mondunk, nem is érinti már személyét. Ez az ideiglenes, vagy megbízott tisztviselő, aki egy éven keresztül minden hó elsején azzal a rendeltetéssel kapott pénzt, hogy azt egyik főnöke adójának törlesztésére fizesse be az adóhivatalba, a reábízott pénzt nem rendeltetésszerűen használta fel, azt a maga céljaira fordította, a büntetőtörvénykönyv szóhasználata szerint elsikkasztotta. De minden alkalommal nyugtát adott az átvett pénzről s a nyugtákban elismerte azt, hogy ezeket az összegeket az adóhivatalban történő lefizetés céljára vette kézhez. Az adóhivatal vizsgálatot kezdett annak Felderítésére, hogy az egyetem professzorai s az egyetemi tisztviselők a törvényes rendelkezéseknek megfelelően rójják-e le az adót s ekkor kiderült, hogy az a tisztviselő, aki alárendelt tisztviselőtársára bizta az adójának befizetését, hosszabb idő óta nem tett eleget'adófizetési kötelezettségének. Felelősségre vonták ezért a mulasztásáért, amire a kérdőre vont talán kissé indignálódva mutatta fel azokat a nyugtákat, amelyeket a neki alárendelt tisztviselőtől kapott s melyekben a nyugták aláírója elismerte, hogy a befizetendő összegeket ő átvette s az adótartozások kiegyenlítésére fordította. S amikor egymással szembeállították azt a tisztviselőt, aki pontosan akart eleget tenni adófizetési kötelezettségének s ennek a kötelességének teljesítésében az a tisztviselő akadályozta meg, aki elsikkasztotta a rábízott pénzeket és a — sikkasztó t, akkor a tényeknek, a szereplőknek, a törekvéseknek és cselekményeknek ebből a szembeállításából az származott, hogy az emberi irgalom, a megbocsátás magasztossága, a részvét megindultsága és egy könnyesen szentimentális elérzékenyülés vette körül s fürdette meg a sikbasztót, de akinek sérelmére a sikkasztások egész sorozatát elkövették, annak igazmondásában is kételkedni kezdtek, mert a legjobb hiszemüséggel befízetettnek állította azt az adót, amit egy másik tisztviselő ezzel a rendeltetéssel vert át es nyugtatott részére s rendetlenséget és hanyagságot állapították meg terhére azon az alapon, hogy a tisztviselőtársa nyugtájával, nem pedig az adóhivatal elismervényével bizonyította — kétségbe nem vonható jóhiszeműségével, — adófizetési kötelezettségének teljesítését. Babér a sikkasztónak és gáncs annak, aki Szerda, 1935 február 27. Ara M fillér J XI. évfolyam, 4». sx. ClOFIZCTts- Hovonla helybea^« *M«ken «* BndapMten 5JM), UUlUUcf" •.40 ncagfl. / Cgyeé Mám Ara hílkü' nap <0. vatér> <t Ünnepnap 1« HU- JU' SetMek felvétele tarifa Meiint M«u« lenit héti« kivételével napanla jeooel kötelességeit az államkincstárral szemben teljesíteni akarta, — ez a közhangulat alakult ki abból a megindultságból s abból a részvétből, amelyik szerencsétlen páriának minősítette a bűncselekmény elkövetőjét s hanyagnak azt, aki tisztviselőtársára bizta pénzét. Ilyen szentimentálizmus, ilyen indokolatlan meghatottság, a bűnnek és szerencsétlenségnek érzelmes összetévesztése s az az — engedelmet kérünk, — súlyos kritikátlanság, mely a bűncselekmény elkövetőjét a bűncselekmény sértettjével téveszti össze, lett forrása annak a nyugtalanságnak, ami fegyelmi ügyeken, hírlapi csatákon, büntető eljárásokon és közéleti csetepatékon keresztül foglalkoztatja és nyugtalanítja a város közéletét s a város közéletének legnagyobb tekintélyű intézményeit. Quod ab initio vitiosum est.:. Ugy gondoljuk, a harsonásokon kivül senkinek sem telik öröme abban a hajszában, ami ennek a városnak falai kőzött folyik. Senki sem akarja védeni a bünt s támogatni a bűnöst, — a fentebb említett eseten kívül. Aki bűnt követ el, vegye ej büntetését, de vegye el aklcor is, Ha ártatlanok üldözésében követi el bűnét. Ami az igazságszolgáltatásra tartozik, azt bizzuk az igazságszolgáltatásra s elégedjünk meg azzal a szereppel, amit a törvényes rendelkezések s a jogrend őrei a királyi ügyészségre biznak. Sen ki ne akarja a köztisztesség tógájában vindikálni magának a közvád képviseleti jogát Mindenkinek joga, olykor: kötelessége az észlelt bűncselekményeket megtorlás végett feljelenteni, de senkinek nincs joga ahhoz, hogy kinevezze magát a közrend őrének, a köztisztesség mentorának, akinek joga van kisajátítani magának a vádhatóság jogkörét s jogé van üldözni mindenkit s hajszát szervezni mindenki ellen, akit elfogultságában, vagy hibás judiciumával vétkesnek tart. Az 8 pár szó, ami a tegnapi tárgyaláson elhangzott ékesen és élesen mutat rá, hogy milyen t év e d é s s e 1 tudnak Ítélkezni azok, akiknek nem hivatásuk az Ítélkezés. S azért kellene óvatosabbnak lenni a magánitélkezésekben, mert mérhetetlen következményei lehetnek a még legtisztább szándékú tévedéseknek is. Befejeződtek a londoni tárgyalások Schuíchnigg és Berger-Watdenegg nyilatkozata Ausztria belső helyzetéről, a marseille* ügyről, a Habsburg-restaurációról és a politikai ítéletekről Sir John Simon a jövő héten Berlinbe utazik London, feinvár 26. Kedden befejeződlek a hndoni tárgyalások, amelyeket egész Európa nv2 váno^sága nagy érdeklődéssel kisért. Sschuschnigg és az osztrák külügyminiszter tiszteletére Sir John Simon külügyminiszter villásreggelit adott, amelyen több angol miniszter és sok angol vezető államférfi vett részt. Grandi londoni olasz nagykövet felkereste az osztrák minisztereket, akikkel hossz* megijeszélést folytatott. Az osztrák kancellár és a külügyimni.zter délután 4 óra 20 perckor elutazott Londonból. Schuschnigg kancellár elutazása előtt nagyobb nyihtírazatol tett a Reuter Iroda tudóeiiójának. Többek között ezeket mondotta: — Politikánk elsősorban hazánk ö-fí-nt—f'ifáreak biztosi'á ára irányul. A leqhatáro ott bb n cllenzünk minden ko-házatos kísérletet. Politikánk vezéreszméje és főcélja a belső és külső béke fen tartása. Hangoztatta, hogy az újjáépítés korántsem jelent diktatúrát, de az álam létfentarlási érdeke minden más érdeket megelőz. — Ellenzékieskedés a kormánnyal szem' <en megengedhető, de ellenzékies:<edést a haza létérdekeivel szemben semmi körűin lények között nem lehet tűrni — mondotta Schuschnigg. Foglalkozott az ausztriai politikai elitéltek helyretével is. Ki jelen tette, hogy a mai napig politikai bűncselekmények miatt' 67 h iuílot Ítéletet hoztak, amelyekből 23~al végrehajtott ik. Az osztrák fegyházakban ezidősaerint * még 526 szocialista, 118 kommunista és 1627 nemzeti szocialista van. Berger-WaMenegg külügyminiszter is nyilatkozott. Hangoztatta, hogy a dunai egyezmény létrejöttének egyik élőfeltétele a marseillei merénylet következtében Magyarország és Jugoszlávia között felmerült vita végleges elintézése. — Jogos az a remény — mondotta, hogy a f

iolitika e tövises kérdésének elintézése meg ogja nyitni az utat az európai béke további megszilárdítása előtt. Hozzátette a külügyminiszter, londoni e? párisi megbeszéléseiből egyaránt megállapíthatja azt, hogy Anglia és Franciaország egyetért abban a tekintetben, hogy amidőn Ausztria függetlenségének fenntartásáról beszélnek ezalatt Ausztria függetlenségét minden időkre és nemcsak néhány évre értik. Az osztrák külügyminiszter kijelentette, hogy a Habsburg-restauráció kérdése jelenleg időszerűtlen. — Ami a multat illeti — mondotta végül — készek vagyunk a legmesszebbmenő bünbocsánatra, de azzal a korlátozással, hogy azt nem lehet a gyengeség jelének tekinteni. Az emigráns-politika elhalása lényegesen meg fogia könnyíteni a «miit teljes felszámolását. R francia áHamfanács a tárgyalásokról Páris, február 26. Az államtanácsról kiszivárgott értesülések szerint a külügyminiszter kijelentette, hogy Schuschnigg kancellárral elsősorban a dunai egyezménv tervéről tárgval-