Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-24 / 46. szám

(MAGYARORSZÁG SZEGED. SzerkeuiAaeo Somogyi uccn VaG&Pn&n fQTC fAKvil&V 9A ELŐFIZETÉS: HaTonta helyben 3.2R «2Ni.em, Teleion: 23.33.. Kindóhlvalal V Q9ClKllCiPy IÍFJJ IClIlUCif 61. Vidéken e* Bndape«ten 3.«U.kUlfKldOn kBlcííínkflnyvtAr é* legylroda : Aradi noca S. Telefon : 13-Oe. - Nyomda r l»w Llpdt ucea IB. Telefon • 13.-0«. TA ••Irat» levélcím : DélmagyarorízOg Sieped Ara 16 fillér XI. évfolyam, 44, »z. 0.40 oenqff. / Egye* *zdm Ara hííkörnap IO, TníAr- ét llnnennm tO >111. Hír detéiek telvéfele tarifa «leiint Mwle lenlk hélld kivételével -\aooila reggel Választójog és politika A kormány — írják a beavatottabb lapok, ¡«— jelentősebb változásokra készül a választójogi tervezetnek nyilvánosságra jutott alapelvein. A hirek szerint a titkosság kérdésében is revízió alá vette a kormány eddigi álláspontját s bár kiterjeszteni kivánja azok körét, akik titkosan szavazhatnak, általánosan titkos nem lesz a szavazás. Nem tudjuk ellenőrizni, hogy ezekből a híresztelésekből mi az igaz s mennyi —- csak a vágynak szülötte. Nem lehet ellenőrizni, hogy ezek a hirek komoly értesültségből származnak-e, vagy önkényes találgatások csupán, esetleg — kísérleti ballonok annak kipuhatolására, hogy a közvélemény szelei vájjon lerántják-e a sárba, vagy felviszik-e az ég felé. talán ez is csak bizalmas elgondolás eredménye s csak az a titok még benne, hogy ki a bizalmas és ki az elgondoló. Általában a kivánatosnál kicsit nagyobb és döntőbb szerepe van a bizalmas elgondolóknak. Soha még bizalmas elgondolás akkora — bizalmatlanságot nem keltett, mint az az eckhardti terv, amelyik reakciós volt, jogfosztó, antidemokratikus, haladásellenes, aszociális, ókonzervatív és mégis — feltétlenül és mindenkinek titkos választójogot igért. Talán messzebb már mégsem lehet visszamenni szellemben, törekvésben és eszközökben, mint ahová a bizalmatlanságot keltett s bizalmatlanul fogadott bizalmas elgondolások akartak eljutni s talán mégsem lenne szabad beléndekmagvait elvetni egy szörnyű gyanúnak. Éckhardt Tibor reakciós választójogot akart, de titkos szavazás t s most, hogy Éckhardt Tibort elsodorták a miniszterelnök mellől, azt hiszik, hogy atitkos szavazást is elsodorták vele? Az egységes párt nemcsak a párttagokat tudta maga mellett, amikor a legutolsó hetek döntő csatáját megvivta. Mi ebben a harcban nem Bethlen és Éckhardt küzdelmét láttuk, a mi szemléletünk szerint az e c k hardti reakció s a bethleni — nem akarjuk azt mondani, hogy — liberalizmus, de azt mondjuk, hogy a bethleni európai z m u s ütköztek meg egymással. Az európai hang és európai szellem mérkőzött ebben az összecsapással a reakció hangjával s a reakció szellemével. Megütközött és győzelmes maradt. De mit ér, de mennyire pyrrhusi ez a győzelem, ha nyomában a nyilt választás sötét árnyéka húzódik meg. S ha egyszer a szörnyű gyanú suttogni kezd, hogy Eckhardtota posszibilitás fórumáról azért kellett lelökni, hogy vele együtt lelökhessék a titkos választójogot i s, — nem a reakciót, nem az eszközöknek válogatatlanságát s nem azt a harcmodort, amelyik egészen európai még Genfben sem tudott lenni, hanem a titkos választójogot, ami mellé odakötötte magát a kormány s amit a miniszterelnök, — ugy éreztünk, — ugy tett zsebébe, mint a Szigetvárból kitörő Zrinyi a száz aranyakat. Egyet szeretnénk tanácsolni azoknak, akik nekünk ellenfeleink, de a titkos választójognak ellenségei. Ne neveljenek olyan nagy embert Éckhardt Tiborból, mint amilyen nagy lehet a titkos választás követelésével. Amit tekintélyben, befolyásban, presztízsben « a megfélemlítés ereiében Éckhardt elvesztett, azt ne nyerhesse vissza a titkos választójogért meginduló harcban. A nyilt szavazás pogány uralma alól a magyarságot fel kell szabadítani, de ennek a felszabaduló keresztes hadjáratnak ne lehessen Éckhardt a vitéze. A titkos választójogot meg kell alkotni, nem azért, mert nemzeti érdek, nem azért, mert történelmi szükségesség, nem azért, mert az egész választási rendszerünk, egész parlamenti kormányzatunk „elomló rom"' lesz titkos választójog nélkül, nem azért, mert nem szabad az ezeréves magyar alkotmánynak hasonlítania a nyilt szavzás rendszerével sem a szerb, sem az orosz diktatúrákhoz, nem azért, mert a haladás, a jogtisztelet, az európai nivó s a világ tiszteletének és megbecsülésének érdeke ezt követeli meg, — a titkos választójogot a kormánynak javasolnia kell azért is, hogy politikai ellenfelei ki ne csavarhassák kezéből azt a hatalmat, amit meg akar tartani. Hadvezérek, akik ütközet előtt állnak, sok gondot, munkát és előkészületet áldoznak annak, hogy minél kedvezőtlenebb terepet juttassanak az ellenfélnek. A titkos választójog elejtése a kormány politikai ellenfeleinek a legkedvezőbb elhelyezkedést biztosítaná a csapatok felvonulása s elhelyezkedése számára. Mi természetesen, nem a kormánynak vagyunk hivei, de a titkos választójognak s ha a titkos választójogot még a Gömbös-kormány kezéből elfogadjuk, sőt követeljük a nemzet számára, eléggé demonstráljuk, hogy még a kormány bukásánál is fontosabb számunkra az, hogy a titkos választójog ne bukjon el. S ezért nem az egységes pártnak, de a titkos választójognak védelmében mondjuk, hogy az egységes párt, ha törődik a maga politikai reputációjával, nem keltheti azt a látszatot, hogy nem Éckhardt ellen, de a titkos választójog ellen ütött pártot s hogy ¡Éckhardt ellen nem azért vonult fel, mert Éckhardt az egységes pártot támadta, hanem azért, mert a titkos választójogot követelte. Azt a mérhetetlen politikai előnyt és jelentőséget nem adhatják Eckhardtnak, hogy a választójog hivei benne lássák vezérüket és élharcosukat. A nemzet nem személyes harcok látványosságait kivánja, a nemzet az élethez vezető jogait akarja. Titkos Választójog nélkül ez a nemzet még a népképviseleti rendszert is csonkának tartja s ha vannak diktatúrák, melyek a titkos választástól nem félnek, akkor ne szabad féljen tőle sem a felelős kormány se a népképviseleti rendszer mesrvalósítója, a törvényhozás. A dunai egyezményről tárgyaltak Párisban H vafalos [e enlés a francia—osztrák megbeszélésekről Schuschntgg vasárnap Londonba utazik Paris, február 23. A francia—osztrák megbeszélések a külügyminisztérium épületeben szombaton délután is tartottak. A megbeszélésekről kiadott hivatalos jelentés a következő: „A francia és osztrák államférfiak közösen tanulmányozás tárgyává tették az általános helyzetet. Különös figyelmet szenteltek a középeurópai béke megszilárdítására és a Duna-vidéki népek közötti kölcsönös bizalom kifeilesztesének. Egyetértettek abban, hogy valamennyi érdekelt államra előnyök hárulnak a római francia olasz tárgyalásokon megalapozott középeurópai egyezményeknek a teljes egyenjogúság szellemében való megkötéséről, örömüket fejezték ki azon, hogy a francia és angol kormányok egymással összhangban ugy vélik, hogy a tervezett egyezmény a többi regirmáris egyezménnyel együtt a békebiztositékok osztatlan egységét alkotja, ami megkönnyitheti a még függőben levő kérdések rendezését. Függetlenül a megegyezéseknek a gazdasági életre várható üdvös kihatásától, a tárgyaló felek flgvelemre méltatják azokat áz. eredményeket, amelyekét gazdasági téren az Ausztria és más európai államok. valamint Fanciaország között létrejött egvezménvek máris meghozták. A tárgyaló felek egyetértettek abban a tekintetben is. hogv a francia—osztrák szellemi érintkezés uj^hb kifeilesztése cél iából a közeljövőben 'tárgyalások kezdődnek, amelyen a két O^VA« tudományos, művészeti és jrod«hr'. 1—- csol.ntainak kifejlesztését fosiák megvitatni." Schuschnigg kancellár délután átnyújtotta Flandin miniszterelnöknek és Laval külügyminiszternek az osztrák érdemrend elsóosztá-' lyu keresztjét. A Paris Soir értesülése szerint a francia és osztrák szakértők szombaton a dunai egyezmény tervet aláirók jogainak és kötelességeire vonatkozó fontos formulát dolgoztak ki és igyekeztek végleges alapot adni magának az egyezménvtervnek. természetes azor>aii. hogv csak ideiglenes és feltételes szövegről van szó, amelyeket egyelőre nem hoznak nyilvánosságra. A tárgyalások végső állomásától még meglehetősen messze vagyunk, — feiezte be a lap. Londonból jelentik: Schuschnigg kancellár és báró B e r g e r-W a 1 d e n e s g osztrák külügyminiszter vasárnap délután érkezett meg Londonba, ahol kedd estig marad. Falkenstein báró londoni osztrák követ a vendégek elé utazik. A Star szerint Schuschnigg Londonban a következő kérdéseket fogja felvetni: 1. Ausztria felfegyverzése, ha Németországnak megengednék a fegyverkezést. 2. Ujabb osztrák kölcsön felvétele Londonban. 3. A Hab^burg-res'auráció tiltó szakaszának kihagyása a dunai biztonsági egyezményből. A kancellár tiltakozik a parancsukéin vádja ellen Schuschnigg kancellár és Berger-Waldenegg külügyminiszter délután 4 órakor a Grillon- ,