Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-17 / 40. szám

fitt M AT5 Y A R O R S Z £ G T935 fehníár T7.< SCHMIDTHADER.,^ A VILÁG LEGJOBB KESERŰVIZE egyben gazdaságosabb w. mert „Igmá»dF-S<S nem keJI pohárszAmra tani. negyed- vagv félpohár etég szokott lenini. Kapható mindenütt kis és nagy üvegben. Ax egészség A-B-C-je Legyen rendes emésztése, Legyen piros-tiszta nyelv* öregedi egyéneknél. Ha az ereit meszesednek, „Igmdndi"-val segíthetnek S évekkel tovább élhetnek. Ha betegség környékez^ „Igmándi"-viz megelőzi tokkal egybe fűzött m nemű* baráti agjtttfe nűködéss tekintetében kezdeményezni éa kiér >iteni méltóztatott. Legyen ez az egyes rnéríy az olasz—• magyar történeti barátság ée swllemi rgyöttrüködé> jövő fejlődésének aziiárd c« elpusztíthatatlan alapköve. > Mussolini válaszában megköszönte Hónán szavait és hangoztatta, hogy reménye szerint az egyezmény olyan uj elem lesz, amely szervesen csatlakozik a többi politikai és gazda ági tényezőhöz, amelyek a magyar és olasz népet egyesítő barátság szilárd alapjait alkotják. AgQonlófte magát a TOK ftfiiklgaigatö, mielőtt be kellett volna vonulnia a börtönbe Budapest, február i6. Hádingrr \dulf 65 éves volt bankigazgató szombaton délben Garai-téri lakásán szivenlőtte magát. Hádinger ax egykori Pénzváltó Intézetnek volt az igacgatója, amely főleg kisemberek pennát kezelte. A bank 1932-ben tönkrement és a bukásbői bűnügy lett, amelynek során a bíróság megállapította, hogy a könyvelésben hibák voltak. Könnyelmű gazdálkodás folyt és fe'eíőtlan pénzkiutalások történtek. A törvényszék hamis bukás címén Hádingert két és negjrdéoi börtönre Ítélte. A büntetés kitöltésére HA din jer eAovehaV Irtott korára és roesz egészségi állapotára való tekintettel halasztást kapott és ezt az időt arra akarta felhős nálni, hogy előkészítse perének ujraÍPJvételét. Fáradozása nem járt eredménnyel és most csütörtökön febaólitást kapott, hogy hétfőn jelentkezzék büntetése megkezdésére. ElfcfWWdéeében a halá ba ment. Hátrahagyott búcsúlevelében xrt jrja, hogy nem hibás a bank bukásáért, világfie'ébm becsületes volt. A rendőrséget arra kérte, hogy ne boncolják fel. Két mamrar világbajnokság Londonban London, február 16. Az asztali feimiszbajnokságok szombati mérkőzései során a következő eredmények voltak a férfipáros elődöntőjében: Barna—Szabados pár győz Bellák—Kelen pár ellen. A vegyespárosban Barna—Sípos pár győz Kollár—Kettnerova pár ellen. Az esti órákban a férfi döntőkig jutottak el. A férfi egyes elődöntőjében Barna megverte Shrlich lengyel versenyzőt, Szabados pedig az osztrák Kohnt. Á döntőben Barna győzött Szabados ellen 17:21, 21:171 19:21, 21:11, 21:19 arányban. A női egyes döntőjében Kettnerova (Csehszlovákia) győzött a magyar bajnoknő^ Gál Magda ellen, aki igy második lett a világba i-r nokságban. A szegedi bajnoknő nagy sikert ért el a világ legjobb játékosai között és legjobban szerepelt a magyar hölgyversenyzők sorában. 1 A női párosban Síp*»—Mednyánszky győzött Kettnerova (cseh)—Sehmidova pár Feltűnő lefarféztatások Berlinben Prága, február 16. A »Práter Tagblatt« berlini értesülése szeréit a német fővárosban mag ranga horogkeresztes-vezetöh letart&ztMásárót be« szélnek. A berlini jelentés neveket is közöl. így Áchim Gehrke, a fajvédelmi osztály veaetőj«* Zeppelin, a közélelmezési miniszter «wnélyi fiikára ós még számos mas-asrmgu vezető van ál* Któlag a letartóztatottak kőzött. Egyesek aat ia tudják, hogy Nicolai birodalmi betügynjinisztlá« ríumi igazgatót is letartóztatták. Münchenből jelentik: Fanlhaber bíboros fflKá« rát, Weiss'hanner prelátust, amikor az érssii palotából az uccára lépett, nagy csoport náci körülfogta és szidalmazta, maja két rendőr az őtszobába kisérte. A rendőrségen az idős paptól minden tiltakozása ellenére elvették irattáskáját!, majd elbocsátották. Az eeet miatt, a conkordátunj megegyezése címén, Faulhaber panaszt emelt * kü 1 ügyminsisztériumban. Örát, ékszert, dísztárgyat larlatánvosabfcan te lagna»«abh választékban Relchnál, KetH-D. 11. HnlA-kfimnrersk^r« minden elsiet néhül. A nagy Cirbusz Tóni Irta TÖRÖK SÁNDOR. Már akikor a hangulat magasra csapott s az ünnepelt az asztalfőn azt mesélte, hogy, hogyan lőtte meg a verebesi sutakezü kántor a vaddisznót — a perjámosí erdőben, annakidején harminckét esztendővel ezelőtt, mikor az a betyár tél volt, hogy a falak is megrepedeztek — hogyan lőtte meg a kántor a kant. holott nem is reá célzott. — Itt állott a kántor, emitt a szikla, amonnan jött az állat — söröskorsókkal kirakta a helyzetet, nagyon nevetett s mind igen nevettek az urak, mert mind tudták, hogyan esett a nevezetes dol':g, hát hogyne nevettek volna. Délelőtt a városházán volt ünneplés, délben nagy ebéd volt otthon s most itt egy ki£ sörözés, még a kuiketl előtt, hát a szemek már jócskán keresztbe álltak, mire ugy közéjük cseppentem itt a Makkhetcsben. Igaz, azt hittem, lefekhetem jókorán és kialsjom az utazást reggelig, mig a dolgomra indulok, de, ha már igy esett, hát jő. Nem ismerek egyébként senkit errefelé csak a komát, aki elkapott a söntésben, hogy: gyere komám, gyere, jókor küldött az Isten! — nyakamba borult, kétfelől arcon cnppantott, annak emlékére, hogy egy esztendőt együtt jártunk egyszer iskolába, ugyhiszem Marosvásárhelyen g vitt befelé a különterembe, ahol már vágni lehetett a füstöt. — Gyere, gyere! Szerencsés fickó vagy ebatta, csuda társaság van együtt barátom — s jócskán hátbavagdosott — az öreg Cirbusz Tóni bácsinak a negyvenesztendős izéjét izéljük éppen, gyere gyere? — s már kezeltem egy csomó emberrel, már megtudtam, hogy ez itt a kör-helyiség, az őrég Cirbusz pedig kitűnő ember, már megettem négy tepertőspogácsát, megittam négy korsó sört és tudomásulvettem, hogy ürtnepi szónok va•gy«^ — A főváros nevében fogod feBcöszönteni az öreget — oktatott a koma — meglátod, csudamód örülni fog a dolognak! — A, nem tudok én szónokolni, — mondom, — dehogy tudok — s nézem a képet a falon, ugjflátszik most leplezték le, babérkoszorú s nen* zetiszinü szalag között széles aranyrámában az öreg Cirbuaz Tóni. Tömött, fehér bajusza kicsit megpederve, barkója nyírott gondosan, ósz haja megkenve, nyakkendőjében aranypatkó s derűs kék szeme jó mosolygással néz alá az eredetijére, akt éppen befejezte a verebesi kántor esetét, mire meliette döccenve nevetett egy szikár nr s lekoppantotta a poharát: — De erre iszunk, Tóni bátyám! — s ittak. A koma pedig leintett. — Dehogy nem tudsz szónokolni, majd én súgok. ne félj semmit. — Jól van, öregem, dehát azt sem tudom, kiféle, miféle az öreg. — Cirbusz Tóni?! Na, hallod-! — Ide nézz^e! — s egy ívet rántott elő a belsőzsebéből. — Ezt h-d alá. Könyvet is irt, barátom az öreg. Csuda szép könyv. Ki is adta folytatásba a Heti Híradó, ird alá. 'szen te is íróember vagy. Nézem az ivet: Hivatalom humora, amgy negyven esztenő anekdotakincse — ezt irta az ünnepelt Cirbusz Tóni bácsi, aki most éppen szájához emeli poharát s közben lehunyja kicsit a szemét — Na, gyere, ismerkedj az öreggel — s a koma karonfog, odavisz — Tóni bátyám, ez az ur fog felköszöntem a főváros nevében. Cirbusz Tóni bácsi kedvesen fogadott és negyven év anekdotakincseiből elmesélte azt a nevezetes históriát, amikor egy süket asszony kereste fél a hivatalában és sehogysem tudták megérteni egymást, ő mindig azt mondta, hogy ez nem adóhivatal, lelkem, az öregasszony meg csak azt hajtogatta: nincsen nekem még esernyőm se, tekintetes ur. Nahát, meg lehet ezen pukkanni. Hossza« és ióizüea xaeKélte. » vácin már a csapos is az oldalát fogta az ajtóban s rö-í hőgve nyögdőste: nincsen nekem még esernyőid se, tekintetös ur... — Voltak, persze, szomorúbb napok is — emlékezett Cirbusz Tóni bácsi — mikor például • Telekes-udvar leégett Az. Most huszonnégy esztendeje- Tizennégy családnak adott akkor kosztot két hónapig, nagy kondérokban főzték a jó gulyásokat az udvaron, hajjaj s rábólogattak szerte az asztalnál ülők, Cirbusz bácsi igy fejezte be. — Bizony s mutatóujját felemelve, kinyilatkoztatta — bizony, előttem, öcséin, a törvény szent volt vflágéletemben. Hát ez szép, de... szökni kéne. Mft tószt ózzak én itt? Legalább valaki elmondaná nagyjából, hogy s mint de a koma már teljesen használhatatlan, csak azt meséli egyre, hogy a törvény szent volt Cirbusz bécsi előtt mióta vüág a világ... — hát ezzel nem sokra megyék. Egy kerekfejü, nyirottbajszu embert nézek kai magamnak, annál próbálok puhatolózni. A kerekfejü ujjal rámutatott az ünnepeltre • azt mondta: — Ugy nézd meg, barátom, hogy ez senem csalt senem lopott, senero panamázott soha! Tehette volna, de nem tette. #A pillanatnyi csendből kihallani az öreg kenetes hangját — Az én kezem tiszta! Teljes életemben betartottam a mértéket, hogy mit szabad s mit nem szabad. Nyugodt is a lelkiismeretem. Már az ételt hordják körül, mindjárt rámkerül a sor s még mindig nem tudom, hogy minémü érdemei vannak az Öreg Cirbusz Tóninak. Mégis csak a komát kell elővenni. — Te öregem, hallgass csak ide. Mondd el nekém szép sorjában, ki s micsoda az öreg? Hogy itt ünnepeljük. Miket csinált? — Ez, fiam, nagyon tisztességes ember volt mindig — tanit a koma s tanúnak hiv egy jókiállásu fiatalabb embert — ugye Szappanos Józsi? Mi* A* í, kezéhez nwn tanari özvegyek