Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)
1935-02-16 / 39. szám
4 DíCMAGyARORSZAG 1935 február T<5. Képkeretezés, aranyozás legolcsóbban PClCCtt ¿JlS ^ÖlCSey-U szakszerűen l^SR(Royai-száiió mei 3. mellett) hamiNilAs miatt az iratokat áttette ai ügyészségre, ahol azonban az eljárást megszüntették. Arról beszélt ezulán a vádlott, hogy a rajta esett -ómuntért nem tudott magának elégtételt szerezni, így fordult ezulán Mákhoz. Ismertette ezuláu Soóky Istvánnak, a szegedi egyetem volt gazdasági főnökének ügyét és étkor annyira elérzékenyült, hogy alig tudti beszédét folytatni. Többször belekezdett mondókájába, de a sirás fojtogatta, később sírógörcsöt kapott, ugy, hogy az elnök a tárgyalást tíz percre felfüggesztette. Szünet után az elnök felszólította dr. Lázárt, nogy uralkodjék érzelmein, nehogy az elő bihez hasonló jelenet ismétlődjék meg. Egyúttal tieyelmeztette dr. Lázárt, hogy tartózkodjék a sértettel szemben a kemény kifejezések használatatól, mert ellenkező esetben erélyes eszközhöz fog folyamodni. — A sértett hatalmi tébolya miatt ke•illt Soóky ebbe a helyzetbe — folytatta dr. Lázár. — Éppen az imént mondtam, hogy ne használjon Hyrn kifejezéseket — szólt rá az elnök. A vádlott járásbiró ezután elmondotta. hogy miket tudott meg dr. Pettykóról. A cikket azért irta, hogy az illetékesek figyelmét felh'vji Petty>kó dolgaira fe éppen azért használt ilyen hangot, hogy Pettykó kénytelen legyen a cikíc miatt eljárást indítani. Beszélt ezután Pettykó mellékjövedelmeiről, fényűző lakásáról, vacsoráiról. A cikket azért irta — folytatta —, hogy Pettykó erkölcsi halálát előidézze azáltal, hogy őt itt felmentik. Másik célja az volt, hogy Soókyt lehabilitálja. Ezután arról besiólt, hogy mért lépeti be a perbe. Eleinte ceak Mák volt a vádlott és ugy látszott, hogy nyilatkozattal elintéződik az ügy. Az ügyészség előtte kijelentette, hogy ha nem is vonják vissza a felhatalmazást, a nyilatkozatot akkor is elégtételül fogják elfogadni fe az eJiárást megszüntetik. — Kérem, ne kritizálja itt az ügyészség működését J — szólt rá az elnök. — Kissé furcsának találtam az ügyé«*-étinek ezt ai eljárását — mondta tovább a vádlott —, majd arról beszélt, hogy Pettykó visszatéréséről ter jedtek el hírek és tu Ita, ho^y ebben &z esetben »jaj« neki. Szily államtitkár beszélt ebben az ügyben a rak torral, a tanárok között aláírásokat pryüj lőttek és ugy érazto, hogy idejében l;ő:bs kell tépnie, mert egzisztenciája is veszélyben forffOtU | i Azaal fejezte be dr. Lázár, hogy a valóság bizonyítását kéri közérdek és jogos magánérdek megóvása céljából. Dr. Illyés Tivadar ügyész ellenezte a valóvá? bizonyításának elrendelését, mert annak nincs helye $cm közérdekből, sem jogos m<igánArdzkb8l. Dr. Pettykó ellen fegyelmi eljárás nincs folyar matbrm, ami annakidején induh, azt a fegyelmi tanács letárgyalta, abban Ítéletet hozott, semmiféle további kő/érdek nem kívánja, hogy az ügyet njból előráncigálák. De nem hivaiko-hat a vádlott közérdekre azért sem. mert az. aki ilyen durva sértésekkel telitett cikkel lép fel, annak célja nem a közérdek szolgálttá; hanem pusztán a sértés. Ez a cikk a durva sértések tömkelege; a bírói gyakorlat s érint az, akinek célja kifejezetten a sértés, oen szolgálhat közérdeket. De az a hetilap — fo'ytatta az ügyfez —, ahol a vádlott a cikkét elhe'yezte, nem az e hely, ahol egy birá felléphet i't közérdeket szolgáihat. A jogos magánérdeket sem látja fennforogni. Ai elnök ezután dr. Pettykó Jánost kérdezte meg. — A vádlóit itt nem ált, hanem visszaélt a vádlott számára biztosított joggal — kezdte dr. Pettykó. Most még • perrendtartás értelmé!jen áll módomban, hoev állításai valótlanságát pontról-pontra bebizonyíthassam. De — amit biHóembertől elvártam voína — nem volt tárgyilagos. A legaljasabb módon belegázolt életembe. Magam részéről a legszélesebbkörü valóságbizonyiláshoz is hozzájárulok, sőt kérem azt. Mielőtt dr. Lázár a valóság bizonyítási kérelmének előterjesztésébe belekezdett volna, felállott dr. Illyés Tivadar ügyész és zárt tárgyalást Indítványozott Kérelmét azzal indokolta meg, hogy dr. Lázár eddigj magatartásából j^gal következtethet arra, hogy olyan dolgokat fog a fá-gyalás anyagába belevinni, amely a sértett magánéletére vonatkozik. A kőzerkölcsiség megóvása érdekében kérte a íárt tárgyalás elrendelését. A bíróság ugy határozott, hogy az indítványnak helyt nem ad, mert a nyilvánosság ieJenl'te eddig nem volt lufogá o'haló. Ha majd a tárgyalás folyamán szűkségesnek mutatkozik a zárt tárgyalás, akkor módj.iban lesz az jigyésznek ujabb indítványt tennie. Ezután került aor a bizonyítási indítvány előterjesztésére. Az e'nök többizbsn figyeJmezle'tei dr. Lázárt, mert a járásbiió nem a szokásos, perrendszerü módon terjesztette elő kötetnyi vaskos iratából a kérelmeket. Azt mondotta, a saját módszere szerint akarja előterjeszteni a kérelmet, hogy a bíróság munkáját enyhítse, de az elnök erre nem adott engedélyt, hanem a törvényes formái követelte. A vádlottat ez némiképen megzavarta ós így az előterjesztés rendkívül nehezkesen, döcögve folyt. A vádlott néha perrekig keresgélt iratai között, eközben az elnök többszőr is fi'.'yelmeztelte, hogy az egyes vádpontokra vonatkozólag terjessze elő bizonyítékait. Féltízen kettőtől egy óráig csak egyik kis részét (erjesztette elő kérelmének. Rengeteg tanút kért kihallgatni, iratokat ismertetni Pettykó életére, az egyetemnél való működését«. Az elnök egy órakor félh^zakitoítx a tárgyalást és délután fél négy órakor folytathatta dr. Lázár kérelmének előerjesztését. Hal óráin egyfolytában tartolt az előterjesztés, de csak Itis részét mondotta el mond miojl óinak, azok ellenére, hogy a már bejelentett tanuk szá-» ma a százat is meghaladta. Dr. Pettykó közbeszólt akkor, amikor arról beszélt a vádlott, hogy az északi fjordoknál pihent, külföldön fürdőzött, amit szerinte jó magyar ember nem tesz meg ezekben a nehéz időkben. — Bocsánatot kérek méltóságos uram — állott fel dr. Pettykó —, a vádlott sok mindent elmondott már rólam és most még a magyarságon mat is kétségbe von ja. — Kérem — felelte az elnök —, a vá liottnak ehhez joga van. A bíróság majd eldönti, hogy fürödhet-e magyar ember külföldön. Teseék csak helyet foglalni. Derűs jelenet is akadt. A vádlott a főtanácsos életére sorolt fel tanukat fe egy hölggyel kapcsolatban is beszélt több k között. —- Csak nem akarja a hölgy nevét is megmondani itt? — kérdezte ijedten az elnök. Később arra jelentett be lanut dr. Lázár, hogy a sértett Újszegeden álöle't egy nőt, akihez egyébként nem volna köze. Arra vonatkozólag is tanukat jelentett be, hogy egy tanárképzős hölgyet 1» megszólított. Az elnök látható idegességgel figyelte a rendi* kivül lassan haladó bi onyitási kérelmet fe amikor a vádlott kijelentette, hogy az eddigi tanukat egyébként minden körülményre is bejelenti, a törvényszék váratlanul visszavonult tanácskozásra. Hosszú tanácskozás után a bíróság ismét bevonult fe az elnök ismertette a tanács érdekes határozatát. A bíróság a tárgyalást elnapolta arra való tekintettel, hogy a vádlott nem készült fel alaposan a tárgyalásra, a bizonyítási kérelem előterjesztése közben percekig keresgél fe főleg azért, mert amikor már egy sereg tanút bejelentett egyes körülményekre, kijelentett», hogy ezeket mindenre is kéri kihallgatni. A bi» róság ugy találta, hogy ilyen körülmények között nem lehet eredményes munkái végezni, ezért felszólítja a vádlottat, hogy a kitűzendő ujabb tár* gyalásra a bizonyítási anyagot a kívánt módon, rendszerezve terjessze elő. A törvényszék rövidesen ujabb határnapot tüa ki • főtárgyalás!«. M Kiebei§bevg-ieíep UöxíeUedési nehézségei Miért tilos a vonatokra való felszálló» a Rendezőpályaudvaron (A Délmagyarország munkatársától.) A Klebelsberg-telepi lakossag jórésze kisvasuton jár be a városba. A kisvasutnak feltételes megállóhelye a telep; különösen a reggeli és a déli járatokat használják sokan a telepiek közül. Az esti járatot aránylag kevesen használják, mert a legroszabb időben, 6 óra 12 perckor indul kifelé Szegedről. A telepi lakosságnak az volna a kívánsága, hogy egy órával később indítsák az esti kisvasutat, akkor legalább elmehetnének a mozik és a színház délutáni előadásaira. Sokan eljárnának a Klebelsberg-telepiek közül a színház esti előadására is. Akikkel legutóbb a telepen beszélgettünk, mindanynyian hangsúlyozták ezt, de mivel nincs alkalmas közlekedési eszköz, a telepről nem járhatnak a színházba. A telepről gyalog bejárni a városba és színházi előadás után az éjszakai órákban kibaktatni a telepre, — nem a legkellemesebb szórakozás. Régebben a telepiek vasúton jártak be a városba. A Rendezőpálvaudvaron szálltak fel a vonatra, ez a közlekedés meglehetős kielégítő volt, mert ezen a vonalon sűrűn közlekednek a vonatok. Nemrégiben azonban a Máv. igazgatósága megtiltotta a telep! lakosságnak, hogv a Rendezőpályaudvaron felszálljanak a vonatra. Nem engedik meg itt a felszállást azoknak sem, akik esetleg Budapest felé akarnak elutazni. Aki a Klebelsberg-terepröl Pestre akar utazni, az kénytelen előbb bemenni Szeged-állomásra. A Klebelsberg-telepieknek egyik speciális sérelmük, hogy a Rendezőpályaudvaron nem szállhatnak fel a vonatra; az üzemvezetőség utján már kérelmezték a Máv. igazgatóságától, hogy engedélyezzék ezt ismét. A válasz azonban elutasító volt. A Szeged-állomás főnökségénél az ügyben a következő felvilágosítást kaptuk: — A Rendezőpályaudvar nincs berendezve személv jegyek kiadására. Itt csupán a teherforgalmat bonyolítják le. Szó volt arról, hogy személvpénztárt állit fel a Máv. ezen a helyen, de a forgalom olvan volt, hogy nincs arányban a kiadásokkal. Nincs megfelelő váróterem sem és veszélyes a síneken való átjárás is. Ezért kellett beszüntetni a személyforgalmat • i RendezŐDálvaudvaron.