Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-15 / 38. szám

VAKCRSZA prnmtm^mmmmmfmmmmmm'Btmwmmmmm SEBOEU. BserkesstMép.' Somogyi neca 22„k. em. Teleton: 23-33.. Kladóhlvatol hrtic»HnK<ínyvlAr é* Jegyiroda t Ara« Itrca 8. felelőn r 13-00. ^ Nyomile - Lflw I ipAI ncfr> IO. Telefon - Tevlrnfi en levélcím i r*lme«v«»for»76n Először, másodszor, harmadszor A háborúnak és a pénznek a viszonyát tetszik ismerni. Nemcsak abból a mondásból, hogy a háborúhoz először is, másodszor is és harmadszor is pénz kell. Hanem — beleértve a legfiatalabb nemzedéket — tapasztalatból is, hiszen a vagyonoknak mindaz az összeomlása, Ínségesek pénzhiány következtében való szenvedéseinek mindaz a szakadatlan sora, amely a fegyveres mészárlás befejezése óta szedi végeláthatatlan áldozatait, még háborús jelenség és rettenetes mementója annak, hogy pénz a háborúhoz nemcsak először, másodszor és harmadszor kell. Annak a megismertetésére, hogy pénz mi mindenhez szükségeltetik még, nem kell egyetemi katedrát felállítani. Ellenben annak a kiderítésére, hogy mi az, amit pénz nélkül is meg lehet szerezni, nem ártana kutató intézetet berendezni. Ha mást nem, annak az okát kikutathatná ez az intézet, hogy a kormányok miért építenek és rendeznek ba az egyik városban remek klinikákat, miért helyezik,el a másik városban a klinikákat ideiglenes épületekben s azután ha rosszra fordul -¿llapn- és társadalom sorsa, takarékosság címen miért abban a városban építik le a klinikákat, amelyikben milliókat öltek bele a fölépítésükbe? Ha azonban az uj kutató intézetet törtérvetesen a szegedi egyetemen állítanák fel, — az esetleges leépítés, pedig arra is számítani kell, akkor megy legegyszerűbben —, nem ártana, ha annak a kiderítésébe is belekezdene, hogy mért gondolják Szegeden, hogy az idegenforgalomhoz nem pénz kell először, másodszor és — hatodszor. Elnézzük a tervezgetések színüket gyakran változtató kaleidoszkópját. Először ugy volt, hogy a strand még az idén felépül. Azután bizottságot alakított a polgármester. Ezt a bizottságot ugy hivták, hogy strandbizottság. Ma is ugy hivják. A strandbizottság nem akarja elsietni a — strandot. Ugy találta, hogy sose volt jó a nagy sietség. Szakvéleménynek ez is elég alapos s a Tisza túlsó partján már is készül nem a strand, hanem az átmeneti állapot. Arról persze nem beszél a krónika — hát a vezércikkíró hogy beszélien ? — hogy az átmeneti állapot meddig fog tartani. Az azonban bizonyos, hogy még az sem. bizonyos, hogy már az idén át fogunk menni az — átmeneti állapotba. Hol van hát az az idő, amikor az átmeneti állapotból kilábalunk. Egyéb idegenforgalmi terveink, sajnos Kevesen vannak. Különösen olyan van kevés, nmely szegedi földben gyökeredzik. Azt, hogy mit jelent a szegedi idegenforgalomnak a letrujabb pesti elgondolás, majd meglátjuk májusban. De arról, hogy a nemzetközi vásáron méltó: reprezentációra, bemutatásra és propagandára alkalmas legyen Szeged képviselete, már most kel' gondoskodni. A legutóbbi eset nem ismétlődhetik meg. Négy, vagy őt fénykép szabálvosan fölbiggyesztve a falra s valamennyi lelkiismeretesen ellátva egyszerű bővitett mondatokból összeeszkábált aláírásokkal. Semmi agitáció. Egyetlen szó se a szegedi specialitásokról. A szabadtéri játékok is agyonhallgatva. De mélyen' hallgatva a többi ragyogó szegedi idegenforgalmi attrakcióról i*. A? alkalmi bizottság Péntek, 1935 február 15. Art% 10 fllier XI. évfolyam, 3JBC határozataiból, de az elhangzott felszólalásokból sem derül ki, hogy milyennek képzelik az idén Szeged képviseletét a nemzetközi vásáron. Az idén, amikor a központi intézőség elgondolása szerint nagyobb szerep és terep jut a városok bemutatkozásának, mint taveJy. Mintha a bizottság nem elég behatóan foglalkozott volna ezzel a kérdéssel. Ha az ilyen kérdések egyáltalán alkalmasak bizottsági elintézésre. Mi egészen máskép képzeljük az idegenforgalmi kérdések kezelését. Lehet, hogy nincs teljesen igazunk. Hogy részben igazunk van, amellett döntő bizonyítékaink vannak. Az eredménytelenség, amelyet eddig elémi sikerült, bizonyítéka annak, hogy a városházi idegenforgalmi téBudapest, február 14. Gömbös Gyula miniszterelnök ma este fél 9 órakor rádiónyilatkozatban ismertette az időszerű politikai kérdéseket az ország közvéleménye előtt. Gömbös Gyula miniszterelnök rövid bevezető szavai után sorra részletesen válaszolt azokra a kérdéseikre, amelyeket Zimmer Ferenc feltett neki. A rádiónyilatkozat elmondása 52 percig tartott. Az utóbbi hetekben a legváltozatosabb híresztelések keltek lábra a. közvéleményben az ország politikai helyzetéről és az időszerű politikai kérdésekről. Ezért határoztam el magam arra, hogy itt a rádió nyilvánossága előtt válaszolni fogok az összes kérdésekre amelyek feltevését az aktuális politikai problémák megvilágítása szempontjából fontosnak tartom. Kérem, tessék kérdezni: — Milyennek látja kegyelmes uram az ország külpolitikai helyzetét? — Számos biztató jel arra mutat, hogy Európa a megbékélés és a nemzetek közötti kiengesztelődés útjára lépett. A magunk részéről mi is a legnagyobb készséggel fogunk belekapcsolódni az európai kibontakozás munkájába, amelybe bennünket két nafv elv vezérelt: A béke üarvének becsületes szolgálata és igazságos nemzeti igénveink érvén vesítéae. Nyilvánvaló, hoov Magvarország nolitikai snlya a közénetirónai helvzet tisztázása körül erősödött. A külpolitikai légkör Európaszerte ugy látszik, envhülni kezd és minden remé<nv meg van arra, hogy az egyre tisztuló nemzetközi légkörben a magvar nemzet jogos törekvései is megértésre fognak találni. — És a belpolitikai helyzet? Hangzott a második kérdés. — Az alatt a két és félesztendő alatt, amióta a mostani kormány viszi az ország >üsveit, állán- 1 dóan azon fáradozunk, hogy az országban békét, rendet, nyugalmat és biztonságot, stabil és kiegvensulvozott belpolitikai helyzetet teremtsünk. A politikai életben belvreá 111 a nyugalom, a normális atmoszféra, sm elvnek ielentfcéffét a küTfö'd is felismerte és honorálta, termékenvi11.">1 eg hatott a társadalmi és gazdasági életre egvaránt, amelynek területén a lassú fokozatos javulás ieled már BLOPIZCT&S: Havonta helyben 3.2O vidéken M Rudnnetlnn 3.eO, kllUHIrtön ®.4ö nenqA- * Cqyet <zAm Arn hétklfznan IO. vaMr* é( Unnewino 1 ft III. Htr detéíek fel-vétele lorltn szerint. Men'e leni" he»tn klve»e'*vel «»inni* re/mel nyezőlcnek — nincs igazuk. Ma már kivül álló szemlélők vagyunk. Elmondhatjuk tehát, hogy aggodalommal látjuk, ami a szabadtéri játékok körül történt és — nem történt. Nincs az az erő, amely kulturát tudjon teremteni és fenntartani ebben a légkörben. Ez az egyik. A másik a pénz. A harmadik is és a — hatodik is. A város legközelebbi jövőjének legfontosabb kérdései közé tartozik, hogy tud-e idegenforgalmat teremteni, vagy nem. A termésen és az idegenforgalmon fordul meg nemcsak iparának és kereskedelmének, hanem egész társadalmának a jóléte. De hol az a gazda, aki pénz nélkül tud vetni akár a szántó, akár a kultura ekéje alá? kétségtelenül mutatkoznak. Ezután foglalkozott a miniszterelnök azok kai a tünetekkel, amelyek legutóbb a kormánypártban tátnadt nyugtalanságra engedtek következtetni. Megállapította, hogy ha voltak is elvi jelentőségű nézeteltérések a kormánypártban, azokat a vezetőség lojálisán elintézte és igy megindult a kívülálló politikai érdekeltségeknek az a törekvése, amelynek célja a kormánypárt felrobbantása volt. Ezután igy folytatta: — Biztosak vagyunk benne, hogy a nemzeti társadalom túlnyomó többsége helyesli politikánkat és helyesli a kormány reformtörekvéseit, amelyek a magyarság egyetemének javát kívánja szolgálni. A (reformpolitika szükségessége felől egyébként az irányadó körökben semmiféle elvi differencia nincsen, legfeljebb csak arról lehet szó, hogy egyes politikai, vagy társadalmi tényezők félreértik azokat az intenciókat, amelyek bennünket a reformpolitika inaugurálásánál vezetnek. Aki érzi. hogy a nemzet egyetemes érdekeiről és jövőjéről van szó, annak as-ak egy jelmondata lehet: Mindig előre, sohasem hátra a revolueiók utján. A kormány által végzett munka alapgondolatairól ezeket mondotta a miniszterelnök: — A kormámv átvétele időpontjában — válaszolta a miniszterelnök —, nyoml>an bejelentettem, hogy van egy azonnali programunk és van egy távolabbi, úgynevezett reformprogramunk. Jellemző az önmagáért való politizálás meddő stílusára, hogy a nemzeti munkaterv valamennyi célkitűzését éls reformprogramját elvben, elméletben mindenki helveselte és ennek megvalósítása ellen semmi kifogást nem támasztottak addig, amíg sokan abban a feltevésben éltek, hogy én is, d^ pártom is csak ígérünk reformokat. Most azután, amikor elérkezettnek látjuk az időt, hogy hozzáfoffiumk a kezdettől fogva hirdetett és gondosan előkészített reformprogram megvalósításához, nyomban látnunk és éreznünk kellett, milyen mefflpnetést okoz itt is, ott is az a tény, hogv a miniszterelnök komolyan veszi ígéreteit és tén\leg valóra is akarja váltani a hirdetett reformokat. — Mikéneu akarja kegyelmes uram ezt n célt elérni? — A mindennapi bajok és gondok incidentális és helyi orvoslásán kívül gondoskodni kell a jövőre ui fejlődési lehetőségekkel, a namzeiti iöve Európa a megbékélés útjára lépett — ólfapitotta meg Gömbös miniszterelnök csütörtöki rádiónyilatkozatában és bejelentette, hogy felveszi a harcot a reformpolitika bujkáló ellenségeivel