Délmagyarország, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

SZB6EO, SaorketctAMg: Somoor> ncca Teleion: Z3-33.. Klnd6hlTBtel kHlOOnkiJnyirtAl Jegylrodn : Aradi nccn S. lelelon r 13-0«. * Nyomda ; l«w LliMM nrrn 1«. Telefon i lí'Ofl. MrlrnH é* levéldm • Délmaaynronzen SMoed R magyar könyv útja Nem tudjuk, milyen Incidens késztette a Tudományos Akadémiát éppen most arra, hogy szóvátegye azt a mostoha bánásmódot, melyben a magyar nyomtatott betű és a ma­gyar könyv az utódállamokban részesül. Ha csakugyan igaz, hogy egy kolozsvári román egyetemi tanár kért tudományos munkálko­dásának elősegítéséhez könyveket az akadé­miától s ezeket a könyveket a román posta — bizonyára felsőbb intézkedés alapján, — felbontatlanul visszakézbesitette és ez volt a közvetlen indítéka az akadémia elhatározá­sának, akkor azt kell hinnünk, hogy a cson­kaország legelőkelőbb tudományos testülete kissé elkésve haladt a nyomában a fájdal­makkal és szenvedésekkel teli magyar élet­nek. Mert bármily felháborító és megdöb­bentő is, hogy egy román tudóst tulajdon or­szágának rövidlátó intézkedései gátolnak meg tudományos kutató munkásságában, mi mégis inkább azt érezzük és nekünk sokkalta inkább fáj, hogy immár másfél évtizednél hosszabb idő óta kulturális drótakadályok vá­lasztják el a csonka ország és elszakított or­szágrészek magyarjait egymástól. Nonumque prematur in annum, — kilenc esztendő kellett legfeljebb a megfontolt elha­tározáshoz még kétezer esztendő előtt is, mi­kor még nem volt nyomtatott betű, nem volt távíró, telefon és rádió. Ma hamarább érhet­nének meg az elhatározások és az akadémia is hamarább elhatározhatta volna, hogy szó­vá teszi a magyar könyv útjába gördített aka­dályok ügyét és nemzetközi értekezlet ösz­szehivását kezdeményezi a könyvek szabad forgalmának kérdésében. De jobb későn, mint soha s ha egy szemernyi gyakorlati eredménye is lesz az akadémia által megin­dított mozgalomnak, köszönetet mondunk érte nemcsak a magunk, hanem mindazok­nak a magyaroknak nevében, akik tudják, hogy a betű éltet és nem öl s akik epedve várják, hogy a magyar kultura kiszikkadt forrása ismét csörgedezni kezdjen az ótestamentomi megpróbáltatások puszta­ságában. A kultura szétparcellázása és a kultura el­len indított irtó hadjárat a legszomorúbb fe­jezete a háború utáni esztendők történeté­nek. Gazdagok voltak ezek az esztendők az elzárkózás politikájának minden változatá­ban. Akadályokat gördítettek ezekben az években az áruk, a devizák, az emberek és a gondolatok szabad forgalmának az útjába. De talán még a botorságnál is, amellyel da­rabokra töredeztették az igazán nemesvere­tü kulturális internacionalizmus egységét, szomorúbb az. hogy mig állandóan akadtak fölös számmal államférfiak és gazdaságpoli­tikusok, akik nem szűntek meg hangoztatni, hogy csak a gazdasági szabadság elveihez való visszatérés hozhatja meg a nyomoru­ságba sülyedt világ gazdasági regenerálódá­sát, nagyon kevesen és csak alig hallhatóan emelték fel szavukat a lélek és a gondolat szabadsága érdekében. Nem tagadjuk, fon­tos az is, de akármennyire fontos is, mégis szomorúan jellemző ezekre az esztendőkre, hogy több protektora volt mindig a szén, a vas, a posztó és a disznózsír kivitelének s a banán és fogkefe behozatalának, mint a ha­tárokon átvezető országút megépítésének, melyen az apró ólomemberkék szabadon köz­lekedhetnek. Péntek, 1935 február L Ara 12 illier XI. évfolyam, 27. sz. És ne mondja senki, hogy ez csak védeke­zés azok részéről, akik félnek az itthonma­radt magyarság revíziós propagandájától. Mi köze a revíziós propagandának ahhoz a bru­tális erőszakhoz, amely tilalomfát állit Mac­kó Muki és Dörmögő Dömötör gyermekme­séi elé, amely államérdekből veszélyesnek minősiti Verne regényeinek magyarnyelvű fordításait és nem tartja beengedhetőnek a szentírást és Horatius költeményeinek latin­nyelvü kiadását, ha a könyvet véletlenül Magyarországon találták kinyomatni? De ha őrültség ez a kultúrpolitika, akkor ebben az őrültségben van rendszer. A rendszer pedig az, hogy a magyar újságot, folyóiratot és könyvet megkapom például Karlsbadban és Marienbadban, ahol magyar fürdővendégek is költik a Nemzeti Bank nehezen megszer­zett engedélye alapján nekik kiutalt valutát, de elszedi a magyar újságot, folyóiratot és könyvet a finánc Szlovenszko határán, mert Bécs, január 31. A bécsi rendőrség a múlt hét közepén arról értesült, hogy a szociálde­mokraták a februári forradalom évfordulója alkalmából nagyaránya tüntetésekre készül­nek. Szombaton és vasárnap háromszáznál több embert tartóztattak le, hétfőn pedig a rendőrség kezébe került az osztrák szociálde­mokraták akcióterve és letartóztatták a tünte­tések megszervezését végző bizottságot. Egyes községi épületeken, mint például a Kari Marx­Hofon, a Fey-Hofon és a floridsdorfi községi (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) A bel­politikai zűrzavaros viszonyokra csütörtök este némileg világosságot derített Gömbös Gyula nyilatkozata, amely a következőképen hangzik: — Az a körülmény, hogy Eckhardt Tibor leve­le' intézett hozzám és mindazt megírta, amit mondani kivánt, azt hiszem, a magyar politikai életnek legerősebben célba vett léggömbjét puk­kasztotta szét. Az egységes párt legutóbbi érte­kezletén felszólalt bizalmatlankodó tagok és a mögöttük állók megtudhatták a levélből, hogy velem Eckhardt Tibor annakidején csupán a vá­lasztás titkosságát és a választási eljárás becsü­letességét illetőleg egyezett meg, tehát olyasva­lamiben. amit az egész párt. véleményem szerint, csak helveselhet A másik, ami nvilvánvalóvá vált Erkhr.vdt Tibor leveléből, hogv Eokhard* Ti­bor népszövetségi megbízotti tisztét visszaadta a kormánvr.ak, mesmnván az ellene intézett támadá­sokat. Most rajtunk, a kormánvon a sor, hogy uj meffbizottat találjunk és válasszunk. Arra a kérdésre, hoirv kit tn- a kormány nép­szövetségi föd"le!»AtnsMnt kiküldeni, a minisz­terelnök csak ennvlt válaszolt: — Kérem, ne találgassanak. Arra a kérdésre, hogy elfogadja-e az Eeüardt­CLOFIZETCS: Havonta helyben 3.tO VtdAlcen M Badanetlen 3.00, kllllHlddn 8.40 nenaA. Cor«* »«Ar*» Ara hétkfl*­Mn ÍZ. vu*r> «* Unneonat» 20 II U. Hlr­detMek 'elvétele tarfta »zeiini. Mente lenlk heao kivételével nn-iqjjla .rf-jcl ott már megfertőzheti azoknak csehszlovák állampolgári lelkületét, akiknek véletlenül kezébe kerül. Az emberiség kulturközössége csak gyen­gén reagált, mikor irodalmi értékeket semmi­sítettek meg emberi életek mellett Szovjet­Oroszországban, azon a cimen, hogy az el­múlt és bűnös kapitalista világrendnek pk emlékei s napirendre tért az autodafék fölött, amelyek Németországban könyveket i • ól t r '< máglyahalálra. A félelem orgiája öli azoknak lelkét, akik a nyomtatott betű eilrn védelmezik az államhatárok épségét és a be­tű ellen inditott háborúval akariák biztosit-i­ni a szerződések épségben tartását. A ma­gyar könyv útja, éppenugy, miként a magyar sors, ezért van tövisekkel behintve. De ha vércsöppek fakadnak is a tövisek nyomán, gondolatot végérvényesen nem állitha'iák meg se drótakadályok, se fináncok, se cen­zorok, se államhatárok. házakon vörös zászlók jelentek meg. Bécs uc­cáit röpcédulákkal árasztották el, amelyekben rámutatnak arra, hogy Bécs városa nagy bált rendez, mig a munkásság éhezik. Tegnap este a nacionalisták is nagyobbara­nyu tüntetésekkel próbálkoztak meg. A Kárt­ner-Strassen körülbelül 150 főnyi nemzeti szo­cialista csoport vonult fel, a rendőrség szét­kergette a tüntetőket, akik fc&rül 2tM őrizet­be vettek. tal kötött megállapodás felbontását, Gömbös Gvu­la igy válaszolt: — Elfogadom. Annak idején egy ilyen paktu­mot a Nemzeti Egység Párt érdekében állónak -s a nyugodt politikai légkör biztosítását elősegi'ö lépésnek tartotta.m. Elfogadom természetesen a külügyminiszter úrral egyetértésben Eckhardt Ti­bornak a fömegbizott tisztérrH való lemondását is, amelynek szerepében Eckhardt Tibor kiválóan megfelelt. Egészen más lapra tartozik, hogy Eck­hardt Tibor idebenn, mint belpolitikus, kritikák.'t váltott ki. A következőkben a reformtörekvések­re és a reformnemzedék politikai megmozdulásrn terelődö't a szó. — Az. hogy az ifjúság foglalkozik a reformpo­litikával — mondotta a miniszterelnök —, nem uj keletű dolos. Az utóbbi időben több hírlapi cikk ielent meg az ifinság vezérei tollából, ez.ek után is azt jelen'em ki, hogy az ifjúság bízik bennem és az evolúció és a konstruktív reformpolitika csen­des munkásává szesrődött. MeffállaDod'unk abban, hogv körükben semmiféle radikalizmust érvénye­sülni nem hamvnak, mivel a reformnemzedék ve­lem együtt építeni és nem rombolni akar. Nem tartok attól, hogy a fiatal nemzedék megmozdu­lása kisiklásokra fog vezetni, vagy pedig egyesek. A kormány elfogadta Eckhardt lemondását a fődelegáiusl megbízatásáról Gömbös miniszterelnök nyilatkozata a — reformokról Bécs nagy izgalomban várja a februári évfordulót Tüntetésre készülnek az oszírák szociáldemokraták

Next

/
Oldalképek
Tartalom