Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-06 / 5. szám

& t> C L NT A r, YAR0RS7AG 1955 január ff: Néhány szó a paprlkaügyhöz nem rendeletkiadásra kérjük a földművelésügyi kormányt, hanem Irta begavári BACK KAROLY Az utóbbi hetekben nagyon sok szó esett a Paprikatermelők Szövetségéről. Sokat irtak, beszéltek ennek a szövetségnek a működéséről, de ngy az ezzel kapcsolatos cikkek, mint különösen az eaek alapján megindult szóbeszédek, nem hiven és a tényeknek megfelelően informálták a tanyavilágot a történtekről és a történendőkről. Az érdekeltség nagyrésze tudja, hogy évek óta foglalkozom a paprikatermeles és értékesítés kér• désével. Évek óta statisztikát készitek, hogy Szeged mezőgazdaságának legfontosabb ügye, a papri ka termelés fenntartása és fejlesztése- Meggyőződésem az, hogy amennyiben ebben a kérdésbem megnyugvást n«m találunk s nem találunk módot arra, hogy a jelenlegi terméslerületek fenntarthatók és eaekről a leszedett termés normális termelési haszonnal értékesíthető legyen, ugy Szegeden a mezőgazdasági válság csak erősbödni fog és a szegedi gazdák és a városi lakosság helyzete is súlyosabb lesz. Szeged mezőgazdasága a paprika termeléssel van legszorosabb nexusban és csodálatosképpen ez a kérdés az, ami legkevésbé kerül megértésre, mert a lelkiismeretlen és felelőtlen, hozzánemértő emberek mindig, anélkül, hogy átértenék e kérdésnek ugyancsak alapos ismerője — fordulha ez a kérdés felszínre kerül. Ezek ai indokok vezettek arra, hogy hosszú tanulmányozás után, alapos munkával kidolgoztam egy tervezetet, njely a fenti célt szolgálja s előbb a földművelésügyi kormányhoz, majd mikor Bárányi Jibor lett Szeged város főispánja, őhozzá, aki ennek a kérdésnek ugvancsa alapos ismerője, — fordultam és akinek a támogatásával a paprikatermelés és értékesítés megszervezését keresztül akartam vinni terveim alapján. Ezeket a terveket a földművelésügyi minisztérium teljes egészében helyeseknek tartotta és azoknak megvalósítására hajlandónak is mutatkozott. A terv, lehet, hogy azoknak, akik a szabad kereskedelem alapján állanak, nem volt tetszetős, de a jelenlegi viszonyok között annál jobbat elképzelni nem lehetett s miután a földművelésügyi kormány annak megvalósítását nem ellenezte, nekünk szegedieknek, különösen Szeged termelőinek és kereskedőinek kapni kellett volna az alkal. mon, mert ha az ország területén forgalomba hornndó paprika •szabadkereskedelmi árát a külföldön elhelyezendő paprika árával szemben emelte volna is ez a tervezet, azt mindenki sérelmezhette volna ebben ai országban, csak éppen mi szegediek nem, mert nekünk csak előnyt jelenthetett volna az és ma is csak előnyt jelentene, hogy ha ezek a magasabb árak a szegedi termelők és kereskedők részére ide folynának be és az itteni tanyai lakosságnak, kikészitőknek ¡és kereskedőknek jobb megélhetést, életfentartást eredményeznénekSajnos, a különféle okok következtében rtem valósult meg elgondolásom szerinti megoldás ennek a kérdésnek, hanem a földművelésügyi kormány ezen tervezet előhírnökeként ¿létrehívta a PaprikatermelSk Szövetségét. Szerintem és a velem rzügyhen együttdolgozók szerint, elhibázott volt ez a lépés, mert az életrehivott Paprika Szövetség tulajdonképen csak két célt szolgált, az egyik cél at, hogy megjelölte azokat a területeket, amelyek zárolt területként paprika termelésre használhatók, másrészt pedig engedélyhez kötötte a paprikatermelést, amellyel tulajdonképpen statisztikai célt szolgált A felizgatott termelők nem érthették át ezen félintézkedés értelmét, mert mindenki természetszerűleg azt várta, hogy a kormány intézkedése következtében, a zárt területen termelt paprika ára emelkedni fog és a nehéz munkával elért termés kedvező áron lesz értékesíthető. A rendelet azonban erre semmiféle intézkedéseket és lehetőségeket nem biztosított. Aki ezelőtt paprikát termelt, nagyon helyesen ezután is ugyanolyan területen termelhet paprikát és miután az idén meglehetős jó, közepes termés volt, senki sem tudja megfelelő árért értékesíteni füzéreit. Hozzájárult ehhez az, hogy a szövetség igazin városi és országos viszonylatba lényegtelen évi rezsijét a kisemberektől beszedett termelési igazolványdijakból szedte össze és ezért ugyanazok a gazdák, akik azelőtt minden hatósági beavatkozás nélkül, ugyanilyen területen paprikát termeltek, nem hogy előnyt, hanem kárt látnak a szövetségben, mert az árak csökkentek, a termelési engedélyért pénzt kellett nekik adni és még utána is kell járni, hogy a c-ját földjükön paprikát ültethessenek. A Paprika Szövetség ezért szerintem teljesen elvesztetté jelentőségét, mert igaz, hogy a zárolt területek körüli nagybirtokok fűszerpaprika termelésével nem foglalkozhatnak és ezen lehetőséget a szövetség életrekeltése akadályozta meg, de ennek az a 6—7000 termelő, aki Szegeden lakik, előnyét a jelenlegi viszonyok mellett nem érzi. Nem titok, hogy ezen elégedetlenség következtében a Paprikatermelők Szövetsége egyik legutóbbi ülésén Ráday miniszteri tanácsos megjelent és a választmány előtt közölte a földművelésügyi miniszternek azon üzenetét, hogy az eredetileg tervezett árszabályzó intézkedéseket hajlandó kiadni, ha a paprikatermelők, akiknek egyedüli kívánságát hajlandó ebben a miniszter akceptálni, azt tényleg kívánják. A választmány vezetősége határozatot is akart provokálni abban a tárgyban, hogy kérjék fel a minisztert ezen rendelet kiadására, amely rendelet a miniszteri tanácsos szerint a minisztériumban készen van. A rendelet kiadása ellen nem TTfWalkozett senki, amikor dr. Palócz Sándor választmányi tagtársam é.s én indítványoztam azt, hogy ebben az igen kényes kérdésben ne határozzon az összehívott választmányi gyűlés, hanem előbb beszéljük meg a paprikatermelők többségével és csak a legközelebbi választmányi gyűlésen folytassunk e tárgyban megbeszéléseket. A szövetségi választmány vezetőségét ez az indítvány az első pillanatban megdöbbentette, de a többség akaratának megfelelően a legközelebbi ülésen vitattuk meg * az árszahálvozó rendelet szükségességét Ezen a választmányi gyűlésen nem volt á választmánynak egyetlen tagja, vagy körze'i elnöke, aki nem osztozott volna abban, az általam Is hangoztatott körülményben, hogy ¿az árszabályzásra, exportlehetőségre termelt paprikatermelői haszonnal való értékesítésnek lehetőségére szűkség van, arra módot kell találni és e tárgyban felirattal kell fordulni a földmüvelésügyi kormányhoz, de Császár Rudolf, dr. Palócz Sándor és az én indítványomra kimondottuk azt is. hogy Vigyázat! Díjtalanul bemutatom az összes uj márkás Vigyázat I RADI OK. AT Mielőtt vásárol okvetlen nézze mear nálam az uj rádiókat, r mely ielülmulja az eddigi készülékeket. Régi rádiófái becserélem. Kedvező részletek. 22X7?,í.WrSÍÍS: Ke?eme" M*"™ Kelemen ucca 11. rendelettervezet elkészítésére és kértük egyhangúan, hogy a szegedi paprikatermelők és a paprikaértékesités előmozdítására szolgáló rendelettervezet kiadása előtt a paprikaszövetség választmányának és szerveinek véleménye meghallgatása és — indítványtétel végett küldje le, nehogy abban célttévesztő rendelkezések foglaltassanak, mert a paprikakérdéshez a szegedi tanyavilág termelői s azok józan felfogá-j sa iránti látása beigazolódott. A földmüvelésügyi minisztérium ezen ha táró-j zat dacára, a mai napig sem küldött rendelettel*-; vezetet, pedig égető szüksége a szegedi lakosságnak egy olyan intézkedés megtétele, hogy e> paprika ára olyan nívón tartassék, hogy termelőinek megélhetése biztosítva legyen. Szükséges, ez a rendelet biztosítsa, hogy a paprikatermeié« súlypontja Szegeden maradjon, hogy a paprikatermelésből folyó minden bevétel a szegedi lakosság, szegedi termelők, szegedi kereskedők és szegedi kikészitőket gazdagitsa. A Paprika Szövetség működéséhez még ewúc azt kivánom hozzátenni, hogy ez a szövetség » gazdák által hozzáfűzött reményt nem váltotta b0 és hogyha ezen módon nem fog tudni segíteni m legrövidebb uton belül a termelőkön, ugy a jelenlegi keretek között való fenntartása teljesen ei-{ hibázott és céltalan. Zöld könyv H - a falusi asszonyokról Kis zöldhátu könyv került a kezem ügyébe. Aj pályaudvarokon árusítják nyolcvan filléres árban.; Cime: „A magyar falu." A hiszékeny utazó kap-f va-kap az ilyen kis könyv után: Nos, végre rneg-i Ismerem a falusi életet. Nem más irta ezt a ki» zöld könyvet, mint Veis István miniszteri taná^ csos ur, a Faluszövetség igazgatója. Ezúton hí-» vom fel a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetség gét arra, hogy ezt a kis könyvet olvastassa el minden magyar asszonnyal és hálálják meg ez* a kis munkát „A falusi asszonyok hibája az, hogy a roagyarü falusi embernek a háztartása annyira észszerűt* len..." — irja az igazgató ur. Hát ez igaz!?» Mert mindannyian tudjuk, hogy a magyar földmW v« egy kapavágást sem tesz, mielőtt meg nemt kérdezné az asszonyt. Ilyennek ismeri a tanácsos^ ur a főldmivesformát. Hogy mennyi heti pénzfl ád az asszonyának egy falusi földmives, az senJ titok előttünk. Bizony nagyon feledékeny emb&í rek ezek a földmivesek, előfordul olyan eset isj hogy hét számra sem ád egy fillért sem az aszxi szonyának, akinek olyan észszerütlen a gazdálkodj dása a sok sírástól és a gondtól. „Megállapítottuk már, hogy nem tudnak főzrof.j Az időközönkinti pazarlás mellett a családjuknak? táplálásáról még akkor sem gondoskodnak, mk kor erre az anyagi lehetőség meglenne..." — irjai tovább. Ez már igen!! Ezeknek a soroknak az iró-í ja tagadhatatlanul ismeri a falusi asszony él»« tét. Ugyancsak a 75-ik oldalon irja a magyar as&* szonyok dicsérője: „A falusi asszonyok az általuk panasztárgyává tett körülmények jelentős hányadának ők maguk az okai. A panaszkodás második természetükké vált és megtaláljuk az okát annak is, hogy miért nem érnek rá semmire sem A beteges kíváncsi-, ság okozta folytonos szomszédolás, terefere, plety« kálkodás köti le a falusi asszony idejének és energiájának jórészét..." Ilyen szép elismerést még'nem kaptak a magyal asszonyok. Dicsőség Veis István urnák. Dicsőség a Magyar Szemle Társaságnak, mely kiadta ezt a kis zöld könyvet. Még szerencse, hogy a Faluszövetség tagjai nem olvasták el ezt a kis muüvetj hiszem, hogy nem olyannak ismerik a falu-sí aszw sronyokat, mint amilyennek a tanácsos ur látja őket. A szorgos, kérges kezű, önfeláldozó, a mun* kában majdnem megszakadó magyar anyákat igy méf, nem festette 1c senki Kóró Imre.