Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-06 / 5. szám

MAGYARORSZÁG i wmwwiy 9EBOED, Scerke*ztO*ég' Somogyi uccb 22..1.em,Telefon: 23-33.. RI«d6hlvaiiü k«lc*»nknnyvMiT é* Jegyiroda - Aradi noen S. Telefon : 13—O«. , Nyomda - llJw I.lpót nrrn 1». Telefnnr TATirntl «•.levélcím: DélmagyaronzAD "" Két miniszter a három király napián Ez az év — ugy látszik — a külpolitika esztendeje lesz. Ha Laval római útját a várható események és — eredmények intonálásaként tekintjük, nyomban mértéket kap fantáziánk ahhoz, hogy mit alkothat és mit — mulaszthat ez a ránkváró, ránkleselkedő esztendő. Ma, amikor még folynak a tárgyalások s amikor a nézők még csak a találkozás cirádáit és tirádáit láthatja, amikor még csak a páthoszát érzi azoknak a szavaknak, melyeknek kiejtését, zenéjét, csudáját várja, ma még korai volna a találkozás mérlege számára hozzáfogni az egyes tételek összeállításához. Ma még csak a kérdéseket ismerjük, de nem ismerjük a feleleteket. Ma még csak a problémák óceánját látjuk, nem látjuk a megoldás lélekvesztőjét. S ha már óceánhoz hasonlítjuk a problémákat, hozzátehetjük azt Is, hogy most kulminál a dagály. Hányszor csaltak már meg illúzióink! Hányszor fujtuk már meg az öröm harsonáit, látván azt, hogy a romboló viz visszahúzódik medrébe. Azt hittük az emberi tudás, az értelem bölcsesége, a hit ereje — ime — győzedelmeskedett az elemek kormányozhatatlan és fékezhetetlen hatalma felett. Azt hittük, hogy a győzelem órája jött el, pedig csak az aszály órája állt be. Rövid kötélre kell hát fognunk az illúziók ficánkoló táltosait. S talán ne is vállalkozzunk arra, hogy a római találkozás világpolitikai és — világtörténelmi jelentőségét felvázoljuk, bennünket most magyar szempontból érdekeljenek az események s mi, akik annyiszor néztük már a világpolitika prizmáján, a nyugati kultura szemüvegén keresztül a magyar élet jelentőségeit, most a világpolitika jelenségeit hortobágyi szemmel, szegedi lélekkel és pannonhalmi hittel akarjuk nézni s keresni bennük a magunk elkövetkező utjának kilométerköveit. A római találkozás mit segit, vagy mit — árt a magyar ügynek, ez a kérdés s Hamlettel szólva: a lét, vagy nem lét kérdése ez. Kö»elebb hoz-e bennünket a vágy partjaihoz, vagy távolabb sodor az igazság révétől? Ki tud meggyőződése szerint s meggyőződést keltve felelni: világpolitikai — babona-e, vagy az egymásra utaló tények szükségképeni * predestinációs értelme, hogy az olasz—magyar barátság célja, oka, alapja, értelme a francia közeledéssel sokat fog veszíteni jelentőségéből. A világhatalmak nem — Piátótól tanulták a szerelmet. A világtörténelmet rem kaszinószabályok irányítják s ha két állam barátsági szerződésre készül, a hozománynak mindig döntőbb hatása van, mint a vonzalomnak. S ha van is vonzalom, csak a hozomány iránt van. Adoutdes megfontolása, mérlege és morálja helyettesiti a nemzetközi frigyekben a házassági erkölcstant. A római találkozásnak — azt mondják — egyik feladata, sőt: egyik célja Ausztria függetlenségének a nemzetközi politika erői által történő biztosítása. Ámde elképzelhető-e Ausztria függetlensége s ennek a függetlenségnek zavartalan védelme — Magyarország és szomszéd államai politikai, gazdasági és — szeretnénk így mondani: — történelmi viszonyának gyökeres és teljes, tehát igazságos rendezése nélkül. Ha Közéneurópa nyuVasárnap, 1935 Január 6. Ar» 20 fillér XI. évfolyam, 3. »z. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.2O Vidéken és Budapesten 3.00, kUltHMitn 0.40 pengd- < Egyes «zAm Ara hétköznap 12, vasár- és Ünnepnap 2.0 (Hl. Hirdetések felvétele tnrlfa szerint. Mrn'p. lenIK héti« kivételével nnnontn rnq icl galmát el lehetne képzelni Magyarország nyugalma nélkül s ha Magyarország nyugalmát el lehetne képzelni legalább a magyar aspirációk minimumának teljesítése, a magyar igények minimális programjának honorálása nélkül, talán most volna veszteni valónk Rómában. De mi szentül hisszük, hogy ami a történelem feledése, azt a világ legnagyobb mai sem alkudhatják el, ami a fejlődés irányába esik, azt nem kerülheti el a jövendő utja sem erővel, sem erőszakkal. Amit mi a római tárgyalások anyagából látunk, amit az előkészületek elárultak, az maga alkalmas volt a magyar aggodalmak enyhítésére. Lehet, hogy a magyar nép történelmi jövője előtt nem nyitnak ki Rómában egyetlen ajtót sem, de az bizonyos, hogy nem is tömnelc be előtte egyetlen rést sem. Ha ez a tárgyalás legalább valamennyire pacifikálni fogja az európai közszellem, ha a kiélesedett kérdéseket nem is oldja meg, de letompítja, ha megszilárdítja azt az egyensúlyi helyzetet, amit egyetlen buta golyóval, vagy tapintatlan rádióbeszéddel ma fel lehet borítani, ha csak egy centiméterrel szélesíteni fogja a bizalom útját s egy gyertyalánggal erősiti a bizalom fényét, akkor már könnyit a magyar ügy atmoszféráján is. Mert a mi ügyünket nem hadikocsik hordozzák szét a világon, a mi igazságainkat szivek bölcsőjében ringatják. S ezért nem kell félnünk és nem kell féltenünk a három királynak s két miniszternek napján. A római találkozó első napfa Mussolini: „Középeurópai kérdésekről van szó anélkül, hogy feladnánk barátainkat44 Laval: „A békét fenn kell tartam és meg kell erősíteni" Róma, január 5. Mussolini és Laval francia külügyminiszter szombaton megkezdte tanácskozását. Laval délelőtt 9 órakor tisztelgő látogatást tett Mussolininél a Palazzo Veneziában, ahol ünnepélyes külsőségek között fogadták. Mussolini és Laval első tanácskozása több mint egy és fél óra hosszat tartott. Az első tanácskozás tartamából arra következtetnek, hogy a találkozó alkalmat adott a két államférfinak az olasz—francia kapcsolatok főbb kérdéseinek beható megvitatására. Az Havas Iroda tudósítójának jelentése szerint Laval délelőtti tanácskozásán szóbakerült valamennyi európai diploriiáciai kérdés. A mai tanácskozáson inkább csak általánosságban vitatták meg az egyes kérdéseket. Részletes megbeszélésekre csak a következő tanácskozáson kerül sor. Ugy hiszik, hogy holnap e"te előtt nem igen jöhet létre megegyezés a középeurópai helyzet megszilárdítása céljából. Az egyezményeket parafálás után nem közlik a nyilvánossággal, hanem valószínűleg csak akkor, ha ahhoz a 1 özvetlenül érdekelt államok már hozzájárultak, tekintet nélkül arra, hogy Románia és Lengyelország csatlakozott-e az egyezményhez. Délben 12 óra 30 perckor Viktor Emánuel olasz király a királyi palotában villásreggelit adott Laval külügyminiszter tiszteletére. A római magyar követ délben megjelent a Chigi-palotában, utána az osztrák követ és a lengyel nagykövet is látogatást tett az olasz külügyminisztériumban. Délután 3 órakor Laval Chanbrun gróf kvirináli francia nagykövet kíséretében a Pantheonba ha itatott, ahol koszorút helyezett el az olasz királysírokra. A Pantheonból a külügyminiszter a hősi emlékműhöz ment, ahol szintén koszorút helvezett el. A hősi emlékmű, nél a koszorú letételekor a fasiszta milicia egy szakasza teliesitett szolgálatot. A Quirinálban az ebéd végeztével a vendégek visszavonultak a palota nagy fogadótermébe és magukra hagyták Mussolinit és Lavalt, akik hosszasan elbeszélgettek. Londoni jelentés szerint a Mussolini—Laval megbeszélés jelenlegi főnehezségei a következők: 1. annak megállapítása, hogy milyen módon közelítsék meg a német kormányt, 2. a be nem avatkozási kérdés összhangbahozatala bizonyos körök békemódositási kívánságaival. 3. a francia—olasz abesszíniai háromszög kérdése. Ez utóbbi kérdés tekintetében a Reuter Iroda azt jelenti Rómából, hogy az olasz király délután külön kihallgatáson fogadta az abesszíniai ügyvivőt. Olaszország meg akarja értetni Abesszin iával, hogy nincsenek támadó szándékai. A középenrőpai egyezményre vonatkozó megállapodás elkészült és az egyezményt közölték a német kormánnval. Az egyez, mény a következő részletekből áll: 1. Francia—olasz tanácskozási egyezmény, amelynek értelmében Franciaország és Olasz • ország egymással tanácskozni fognak, hogy ha Ausztria függetlenségét idegen beavatkozás fenyegetné. 2. Az a javaslat, hogy Ausztria valamennyi szomszédaival — Németországgal is — beavatkozást kizáró egvezménvt írjon alá. Németországot még nem hivták meg a részvételre. Mussolini 1 • ' az ebéd végeztével a következő beszédben köszöntötte Franciaország külügyminiszterét: — Olaszország és kormánya boldog, hogv sok évtized után kedves vendégként üdvözölheti Rómában Franciaország külügyminiszterét. Az ön ideérkezése biztos jele a francia—olasz közeledésnek. Célunk egy-két olyan közös pont volt. amelvek tulmentek a francia—olasz kao-r