Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-04 / 3. szám

út.l 'MAC, YAfc ORSZÁG Kf35 jattuár 5." uralmu liberális párt tarthatja fenn magát, tehát olyan párt, amelyben az elnökség működését nem lehet kritizálni. Ellenkező véleményen vagyok különösen azért, mert a választás után a párt belső ügveit egészen szokatlan módon forszírozta a nyilvánosság elé az elnökség. Meg csak annyit, hogy több cikk van még nálam, amelyek mind a liberális párt mostani vezetésével való elégedetlenségnek ódnak kifejezést. Ebben a helyzetben a Délmagyarország szükségét látja annak, hogy többeket megszólaltasson, mert a pártbontó hűekkel szemben a kritika jogának, sőt szükségességének hangsúlyozása mellett dokumentálni kell egyrészt az egységet. másrészt az ellenzéki erőt. 'Á Hozzánk ma érkezett egyéb nyilatkozatok a kővetkezők: Dr. Bolcor Pál ügyvéd ezeket mondotta: — Felháborodással olvastam a budapesti lapok tudósításait, art erélyesen megcáfolni szükségesnek is tartanám, ha nem volna mindnyájunk előtt ismeretes a legutóbb lezajlott törvényhatósági választások tanyai eredménye, ahol közel hODO szavazatot adtak le a Rassrry nevével küzdelembe induló jelöltekre. Én, aki a Rassav-pártnak egyik szerény munkása Vagyok, semmiféle bomlási folyamatról nem tudok, ellenben tudom azt, hogy ugy a tanyai polgárok köréből, mint a városi ellenzéki polgárok köréből éppen a legutóbbi időkben a Rossny-párthoz való csatlakozásukat sokan bejelentették. A gondolat, az eszme, amit Rassay Károly képvisel, nemhogy varázsából — szegedi viszonylatban — veszített volna, sőt meggyőződésem szerint erősbödött is. így bomlásról még csak beszélni is nevetséges. Annyi azonban tény — amelyről csak hallomásból értesültem —, hogy a választások után bizonyos ellentétek keletkeztek, ennek a pártra vonatkozó konzekvenciái nincsenek. Véleményem szerint ezt a hibát azonban feltétlenül orvosolni kell, hogy a párt törvényhatásági frakciófái ne tekintsék a párt vezetőségének hanem maradjon az a pártnak szószólója a törvényhatóságban. Dr. Biedl Samu a kővetkező nyilatkozatot tette: — Nem utalhatok ebben a kérdésben másra, mint • szilveszteri pártgyülésre, amelyen maguk a párttagok állapították meg, hogy ezek a bomlási hírek koholmányok. Akikről azt állították, hogy kiléptek, azok a jelenlétükkel bizonyították, hogy nem léptek ki. Kilépni azok léptek ki, akiket a párt a választások során nem jelölt, de ezek a kilépések a párt intaktságán semmit sem változtattak. A kilépés art jelenti, hogy valakinek nem tetszik valami... Markovics Szilárd gépészmérnök, törvényhatósági bizottsági tag a kővetkezőket ^ndotta: — Nem szívesen nyilatkozom, mert art az elvet vallom, hogy kevesebbet kellene a nagyközönség előtt szerepelni és többet dolgozni. A választási harcban kifejtett beszédeimben részletesen vázoltam politikai felfogásomat. Ez beválasztásom után sem változott meg. — Igaz liberális gondolkozású, ellenzéki politikai felfogású vagyok az ellenzékiség legtisztább értelmében. Pártkötelékek alá magam nem vetem, mert Szegeden a liberális párt vezetői részéről a választási harcban olyan méltánytalan és igaztalan támadás érte a baloldalon induló jelölteket s köztük engem is, hogy ezekután természetes az, hogy ellenzéki felfogásom dacára pártonkívüli ségemet fenntartom, bár meg vagyok arról győződve, hogy a törvényhatóságok által megalakítandó bizottságokban való elhelyezkedésemet ez a pártonkivüliség a jelenlegi pártbefolyások mellett megakadályozza. Dr. Pap Róbert pártelnök a következő nyilatkozatot te«e: — A szabadelvű párt az elmúlt hetekben lezajlott városi képviselőválasztások alkalmával a legteljesebb eredményt tudta elérni, amikor majdnem 40 képviselővel vonni az uj törvényhatóságba. Ez az eredmény egyrészt a legtöbb adófizetők közötti, másrészt az összes választók között eddig birt számarányához képest, a múlthoz képest, előretörésnek számitható. Elégedetlenség a pártban választások alkalmával akkor jelentkezett, amikor az arra jogos igénnyel és kellő érdemekkel biró tagjaink sorából egyeseket a jelöléseknél mellőznünk kellett, mert legjobb akarat mellett sem tudtunk részükre helyet biztosítani. A jelöléshez nem jutott tagok közül többen kiléptek, de egyikük sem indokolta kilépését a párt működésének, vagy vezetésének helytelenítésével. A kilépések ennélfogva a választásokat rendszerint kisérő jelenségnek tekinthetők és ebből a párt bomlására következtetni nem lehet. — A szegedi szabadelvű párt ezrekre menő tömegének egységét nem ingathatja meg az elégedetlenkedők akciója, még abban az esetben sem, ha azt, a liberalizmus eszméjének nagy kárára, némi siker látszatával tovább is folytatnák. Dr. Palócz Sándor a következő nyilatkozatot tette: — A „8 órái Újság" tegnapi cikke fantázia szüleménye. A szegeai szabadelvüpárt ma is kompakt egységet képez. — Nincs pártunknak egy olyan tagja sem, ki a szabadelvű eszmékhez és annak letéteményese, Rassay Károly politikájához hűtlen lenne. A Rassay-párt elnökségének ma is tagja vagyok s a pártból sepi én, sem pártbarátaim nem szándékoznak kilépni. — Semmi okom sincsen elhallgatni, hogy a párt egyes tagjai és egyes pártvezetőségi tagok között van nézeteltérés, — de ezek a nézeteltérések nem politikai természetűek, — a pártnak egészen szimplajelentőségü házi ügye. — Egyesek ezt a nézeteltérést kívánságuknak és érdeküknek megfelelően ugy próbál iák beállítani, hogy azok személvi természetűek és alkalmasak a párt felbomlasztására. Ezzel szemben kénytelen vagyok kijelenteni, hogv a törvényhatósági választásokkal kapcsolatos személyi kérdéseknek a párt egységének kérdéséhez semmi köze. — Még az országos választások után kifejeztem abbeli kívánságát pártbarátaimnak, hogy a pártvezetést át kell szervezni. Ezt azzal indokoltam, hogy a liberális párt fölényes, ujabbi győzelmét olvan köröknek is köszönheti, inelvek a nárt életében és tevékenységéhen eddig részt nem vettek. Azt kívántam, frissitsük fel a párt inté őségét uj nevekkel, uj evőkkel. — Indokolt volt ez az indítványom, sajnos azonban, négy év óta nem jutott fárgvalásra, annak ellenére, hogy azzal a párt vezető tagjai közül legtöbben egyetértettek. — Ez a megegyező nézet abből indult ki. hogv Szeged ellenzéki f»«l!rársága a párt mai elnfikséve utián nincs megfelelően képviselve. Ezt az álláspontot vallom ma is és ezért hangsúlyozom, hogy szükség van a pártvezetés át. szervezésére. Ez az átszervezés szerintem azért is szükséges, mert érezzük, választás előtt állunk s bizonyára az igen erős választási küzdelem biztos eredménye érdekében uj embereknek, uj neveknek a párt intenzív életébe való bekapcsolása annál is inkább kívánatos mert ezek az uj párttagok nemcsak a párt életéből, mű ködéícből, hanem irányításából is részt kérnek. Ez a kívánság az ifjúság jogos követelése is és ezért követelnek elintézést a párt belső életében ezek a kérdések. Egyetlen párttagnak sem vonatkoztak azonban sem az elhelyezkedésre, sem a politikai hitvallásnak megváltozására ezek a kérdések s így csak rosszakarattal állíthatók be pártbomlasztó tünetnek. Szeged szabadelvű polgársága rendületlen hittel a szegedi földből sarjadzó hagvománnval, meggyőződéssel áll a szabadelvű gondolat és annak vezére, Rassay Károly mellett. Rófh Laios törvényhatósági bizottsági tag ezeket mondotta. — A törvényhatósági választások adtak alkalmat nekem arra először, hogy politikai szerepet vállaljak. A politikai elgondolásom és hitvallásom mindig a szabadelvüség ellenzéki lobogója alá vonzott és Rassay Károly követőjeként kívánok a törv'nyhatóságban és a szegedi politikai életben résztvenni. — Ismétlem: liberális gondolkozású és politikai felfogású vagyok, azonban a jelenlegi pártszervezetek mellett nem óhajtok egyetlen egy pártba sem belépni, hanem ezen tiszta ellenzéki felfogásomat, mint pártonkívüli szabadelvű politikus vallom. Dr. Sebők Ferenc ügyvéd ezeket mondotta: — Rassay Károlyt, mint minden évben, az Mén is üdvözöltem az újév alkalmából és közöltem vele, hogy továbbra is a legnagyobb hűséggel és munkakedvvel állok rendelkezésére. Néhány hónap óta passzíve viselkedtem a pdrtvezetőséggél szemben, mert az ott uralkodó klikkrendszerrel nem voltam megelégedve és azt nem helyeseltem. Nem a párt bomlik, hanem a vezetőség gesztiéi helytelenek és én art is helytelenítettem már régebben. A pártvezetőség reorganizálását sürgős szükségletnek tartom, amelynek következtében további rendltivún értékes rétegek bekapcsolódása várható. Három áldoszaia van a foanRrablóR lámaáásánaR Az egyik bankfisztviselő csütörtökön belehall sérüléseibe — Péníeken az ügyészségre viszik a Szabadság-lén gangslerekel Budapest, január 3. Jelentette a Délmagyarország, hogy a budapesti gyilkos bankrablók részletes beismerő vallomást tettek a főkapitányságon; art is bevallották, hogy az utóbbi években elkövetett uton áll ásóknak és bankrablási kísérleteknek ők a tettesei. Radovics és Tori könnyen vallott, Szepesi, aki a banda legidősebb tagja, csak nehezen vállalta a régi bűncselekményeket. Tari volt a legbeszédesebb a handi'ák közül. Nagy bőbeszédűen, sőt büszkén elmondotta a banda megalakításának körülményeit. Hangsúlyozta, hogy életre-halálra szövetkeztek. Tudja, hogy az, amit csináltak, kötéllel büntetendő. — Kérem szépen — mondotta Tari az ügyeletes rendőrtisztnek —, én most arra drukkolok, hogy akasszanak fel, mert nem vagyok olyan ember, aki sokáig birja a fegyházat. Tari kihallgatása közben értesítették a rendőrséget, hogy dr. Ráth Imre, a bank tisztviselője, aki a rablási kísérletnél súlyosan megsérült, meghalt a szanatóriumban. A szerencsétlen tisztviselő halálával háromra szaporodott az áldozatok száma. A megindultság minden jele nélkül vette tudomásul a három gangsUr a szörnyű hirt A bankrablók péntek délig maradnak a főkapitányságon, ekkor átviszik őket az ügyészség fogházába. A belügyminisztériumban csütörtökön délelőtt Keresztes-Fischer Ferenc elnöklésével értekezlet volt, amelyen résztvett Ferenczy Tibor főkapitány is. A főkapitány jelentést tett a sikeres nyomozás eredményéről. A bankrablókat délelőtt szembesítették azokkal a tanukkal, akik látták őket. Mindnyájan jelismerték őket. A szembesítést a rablók nyugodtan tűrték, csak vitéz Szalag László megjelenését fogadták dühösen. Tari tagadta, hogy szándékosan lőtte volna 1© az őt ismerő Benyákot. Szerinte véletlen volt az, hogy a kifutófiut az ő golyója érte. Jóljárt pénztárost kétségtelenül Radovics lőtte agyon. Valószínűleg ö sebesítette meg a csütörtökön meghalt Róthot Is. Jóljárt pénztárost délután helyezték örök nyugalomra a Kerepes-úti temetőben. A koporsót a koszorúk tömege és rengeteg virágcsokor borította. A gyászoló családon kivül igen sokan jelentek meg, hogv lerójak kegyeletüket. Az egyházi szertartást .Muraközi Gyula református lelkész végezte. A 1. DL nevében Ihyedüs Lóránt mondott gvászbeszédet.