Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-31 / 26. szám

DtLM AGYAKOKSZ A(j SZB8ED, taerke*zt<M«0.' Somogyi uccu ZZ..k.em, Telefon: 23-33.. KlndAhlvnInt k«c*6nkttnyvlOr es Jegyiroda t Aradi Hjoea A, Telető« : 1MM. - Nyomda : IHw t mOl neen 1®. Telefon i lVoO. tévirotl «a leveidm : P«lmaoyarortx«g Sieoert Csüicríök, 1935 Január 31. Ara 12 fillér XI. évfolyam, 26. sz. eLÖFICETtSi Havonta helyben 5.20 Vidéken «• Badanetten J.OO.kU'tUldKn •.40 ncnqrt* * Egye* »xAra Ara hetkttznnp 12. vaMr- é* llnnerom IO llll. Hlrdefé«ek (elvétele tarifa tsertnl Mrn'e imii« HMM icHrA(M<fvei naoontn ren^sl Kulisszák nélkül Az egységes párt értekezlete — fájdalom, — semmivel sem járult hozzá a magyar belpolitikai helyzet tisztázásához. Az erőket látjuk, de nem látjuk a megoldást Látjuk a politikai eposz seregszámlájának tételeit, halljuk az invokációt, de nem tudjuk, mikorra várható még a kifejlet. Az egységes párt szónokoló és tapsoló tagjai nagy elhatározottsággal foglaltak állást Eckhardt Tiborral szemben. Ha nem is állunk a támadók mellé, helyeseljük a támadást. De amikor Eckhardt Tibor támadta az egységes pártot, az érzésünk és állásfoglalásunk akkor is az volt. Eckhardtnak igaza van, amikor támad, de nincs igaza, amikor védekezik. Argumentumai helyesek, de elvi állásfoglalása téves. Igazságokért küzd, de ingoványra áll. S ha lehetne félreértetés nélkül mondani: igazságokért küzd, de nem igazságokért harcol. Se Eckhardtnak, se az egységes pártnak igazsága a mi számunkra nem igazság. S most látnunk kell a viaskodást, ami számunkra csak azért közömbös, mert akármelyik birkózó gáncsolja is el ellenfelét, — aki elbukik, megérdemli sorsát, de aki győz, nem érdemli meg a győzelmét. Ebben a harcban Eckhardt még messzebb áll ott tőlünk, mert az egységes párt s annak ez időszerinti politikai vezére legalább beszélnek demokráciáról, legalább Ígérnek reformot, legalább haladó politikusoknak nevezik, vagv hiszik magukat, amig Eckhardt abból az örökségből, ami a lelkesedés s a puritanizmus lángoló bitü vezérétől, Gaál Gasztontól szállott rá, egy kis középkori várromot épített ki a liberálizmus és demokrácia ellen. Eckhardt már — csak Genfben hirdette a szabadságot, már csak Genfben követelt fogakat másoknak is, itthon már csak a politikai pallosjogot követeli a maga számára. Gömbösnek még kegyelmet igér, de az egész magyar politikai közélet ellen harcot visel. Nekünk nagvon kevés érintkezési pontunk van az egységes pár kívánságaival és törekvéseivel, de mégis csak indokoltnak kell tartani annak a kérdésnek felvetését, hogy rá lehet-e bizni a magyar kisebbségek politikai képviseletét arra, aki nem a jogegyenlőségnek, nem a szabadságnak, nem a türelemnek és nem a megértésnek politikájáért harcol s szabad-e kockáztatnunk azokat a nagy érdekeket, amelyeket ez a nemzet a Népszövetségre kénytelen bizni a jogvédő személyének helytelen megválasztásával s azzal, hogy a genfi érvek s a genfi páthosz hatásával szemben ellenfeleink a belpolitikai érveknek hatására utaljanak? Nem lehet jó ücryvéd az, aki nem hisz ügyfele igazában. Aki nem tud a határokon belül szabadságért és jogegyenlőségért harcolni, arra nem bízhatjuk rá az elszakadt magyarságnak szabadságát és az egyenjogúságból rrrdő igényei védelmét. Ne kerteljünk, — mondotta tegnap este a magyar miniszterelnök. Ne kerteljünk hát mi sem s mondjuk meg őszintén, amit nvndannyiunk érez. Ez a nemzet szeretne mar tisztában lenni azokkal az erőkkel, amelyek a kulisszák mögött, felette, de nem érette harcolnak. Ez a nemzet azt szeretné már, ha kertelés nélkül megmondaná minden politikai ténvező, hogy kinek barátságára számit és kit sorol ellenfelei közé. Ne kerteljünk akkor sem, amikor arról kellene beszélni, hogy milyen lesz a választójog törvénye, milyen lesz a szavazás módja és mik lesznek azok a nemzeti biztosítékok, amelyekbe a politikai uralom a maga érdekeinek védelmét épiti be. Ne kerteljünk akkor sem, amikor a reformokról érdeklődik ez a nemzet, hogy végre ne csak azt hallja, hogy reformok lesznek s hogy reformkorszak előtt állunk, de hallhassa azt is, hogy miket kívánnak reformálni s milyen irányban és milyen tartalommal készülnek a reformok? Ne kerteljen senki akkor sem, amikor a törvényhozás munkájáról kellene beszélni, mert — engedelmet kérünk, — kertelés az is, hogy ha az alkotó munka, a teremtő alkotás elől némán hazamennek azok, akikre az alkotás munkája vár. Az egész gazdaságpolitikánk céljai, törekvései homályosak, pénzügyi elgondolásaink felől a legkülönbözőbb feltevések száguldanak végig szinte naponta az egész országban, külpolitikai törekvéseink tisztázatlanok, a választójog, a reformalkotásaink az idő méhében bizonytalanul és homályosan várják azt az ugyancsak bizonytalan időpontot, amikor bizonytalan harcok bizonytalan kimenetele után bizonytalan tartalommal és bizonytalan célok szolgálatában majd megjelenhetnek, — soha indokoltabb és jogosabb kívánsággal nem állott még elő a magyar miniszterelnök, mint most, amikor azt kívánta tőlünk, hogy — ne kerteljünk már. Ez a nemzet megelégelte már a Tisza Andrássy féle politikai párbajokat, amelvek nem háromszori összecsapásra, de három évtized összecsapására mentek s melyeket nem a párbsrozóknak, de a nemzetnek végkimerüléséig folytattak. Ez a nemzet nem politikai párbajokban akar gyönyörködni s nem akar akkor sem, ha nem a vezérek, hanem a csapa'ok is fegyvert fognak egymás ellen. Kenyeret, munkát, jogot és békét kiván ez a nemzet, s nem bajvívók pengéinek szikrázásában «kar gyönyörködni. Az ország fel akar szabadulni attól a nyomástól, amit a politikai küzdelmek feszültsége s a várakozás izgalma mutatnak a közéleti atmoszféra manóra éterén, — toljuk félre a kulisszákat, a magyar élet nem színjáték s nem festett, de vérző sebeket üthetnek a nemzet testén. A legújabb belpolitikai események után elmarad a házfeloszlatás Bethlen, vagy Valkó lesz az ui népszövetségi főmegbizotí ? A szociáldemokrata párl az általános titkos, lafstromos választófogén (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A tegnapi egységespárti események és a független kisgazdák szerdai értekezlete, illetve Eckhardt Tibor lemondó levele után —, amelyről külön cikkben adunk tudósítást — változatlanul izgalmak és zűrzavarok válogatják egymást a politikai életben. Sokan azt mondják, ekkora zűrzavar és bizonytalanság évek óta nem volt; senki sem tná biztosat arról, hogy mi fog következni. Ennek a magyarázata az, hogy a legfantasztikusabb hírek keletkeztek a házfeloszlatásról, rövidesen uj választásokról és más politikai eseményekről. Ezekkel szemben beavatott helyről munkatársunk azt az információt kapta, hogy a miniszterelnöknek ebben a pillanatban nincs oka arra — mondották —, hogy a kormányzótól a Ház feloszlatására esetleg engedélyt kérjen. Ebben a pillanatban tehát az a helyzet, hogy a Ház feloszlatására nem kerül tor. A kormánypártban valamennyire lecsillapodtak a kedélyek, bár nem kétséges, a pírt a tegnapi sikereken felbuzdulva, ragaszkodik ahhoz, hogv kívánságai teljes mértékben kielégítést nyerjenek. Sókkal zavarosabb a helyzet a miniszterelnök és a kisgazdapárt viszonvában. A kisgazdapárt szerdai ér"ekezletén hangoztatták ugvan, a párt felmondván a miniszterelnökkel kötött paktumot, visszanyerte akciószabadságát. Viszont Eckhardt olvan nyilatkozatot tett, amely szerint a kisgazdapárt továbbra ls hajlandó trfmoeatnl a kormányt aroVhnn a kérdcsekben, amelyekben a kisgazdapárt Dolitikájának megfelelően intézkedik. Politikai körök felfogása szerint Eckhardtnak ez a nyilatkozata azt jelenti, hogy Gömbös és Eckhardt között még nem »»akadtak el u utolsó szálak és ha a két párt viszonyában változás is állott be, Gömbös és Eckhardt még megértheti egymást Információnk szerint ebben a pillanatban még bizonytalan, vájjon a miniszterelnök elfogadja-e Eckhardtnak a népszövetség főd el egá tusi tisztségről való lemondását Igaz, az egységes párt ehhez ragaszkodik; csak akkor látja elintézettnek a kérdést ha a népszövetségi fődelegátust a kormányelnök az egyséars párt köréből választják ki. Beszélnek Berfhlen személyéről, de kétségtelenül a legjobban előtérheti Valkó Lajos van, bár — ismételjük —. olyan felfogás is hallatszik, esetleg a miniszterelnök nem teszi migáévá Eokhardt Tibor lemondását. Ilyenformán a helyzet nem mondható tisztázottnak. Az bizonyos, a kisgazdapárt részéről most teljes vehemenciával indul meg a hadjárat. Ugy tudják, Eckhardt támadásának középpontjában Bethlen személve fog állani, minthoey politikai körök szerint ennek az effész mozgalomnak, ha nem is iránvitöia és vezetőie volt, de mindenesetre nagyban hozzájárult ahhoz, hogv az Eckhardt ellen inj dí'o+t mozgalom a pártra nézve győzelemmel végződött. Mini megírtuk, a kisgazdapártban most abban az irányban tevékenykednek, hogy ellenzéki,