Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-20 / 17. szám

[eszüli ümaH ^agfegggs Bfuehner natif sel szerzői, vagy a nemzeti dicsőséget nagyító hazai krónikások mesélik. Meg tudott ellenben erősödni és a szenvedett óriási vérveszteségeket ki tudta állani a honfoglaló magyarság, mert itt rokonfaju népeket talált, amelyek vele öszszeolvadtak és megritkult sorait megerősitették. Ebben az értelemben a mai magyarság itteni őseit a rómaiak koráig tudja felvinni De viszatérve Attilához, laikus létemre is merek valamit ajánlani azoknak, akik a „trónralépés évfordulója" alkalmából Attila-emléke, ket nyomoznak Magyarországon. Utalják a mesék birodalmáhan a hármas koporsó históriáját, amelyet nagy királyuk halálán siránkozó hunok elrejtettek valahol a Tisza medrében és utána lökdösték azokat a rabszolgákat. akik a medret elrekesztették és a sírt megásták. Ilyen temetkezés nomád embernek eszébe nem juthatott. A nomádok nagvjaikat földbe temették és halmot emeltek a sir fölé. Egész Szibéria, egész Dél-Oroszország és az egész magyar alföld tele van ilyen nomád vezérek sir ja fölé emelet halmokkal. A folyó vizébe való temetkezés egyike" a középkor meséinek és Jordanes krónikája lette népszerűvé, aki a gótokról állította, hogy így temették Alarikot a Busento medrébe. De már Jordanes is ezt a mesét alkalmasint Dio Cassiustól kölcsönözte, aki ugyanezt irja meg Decebál királlyal kapcsolatban. Nem vagyon egészen biztos benne, de azt hiszem, hogy a mesének Attilára alkalmazott variánsa nagyon is uj keletű és az eredetét nem a hagyományban, hanem valahol Jókai Mór, vagy Ipolyi Arnold körül kell keresni. Éppenolyan mese ez, minthogy az ősmagyarok na k Hadúr lett volna az istenük. A Hadúr elnevezést Aranyosrákosi Székely Sándornak köszönhetjük. Születési éve pedig Hadúrnak 1823. Ha engem bíznának meg, hogy előadást tartsak Attila országáról és ha volna rá időm, hogy nekifeküdjek a hun világbirodalom történelmének, a történelem hiányosságainak kipótlására Dzsingiz kán kőzépázsiai birodalmába mennék analógiákért. A vasút és táviró előtti időkben nagyon konzervatív jellegű volt a nomádok élete és a szokások évszázadokon át alig változtak. Attila székvárosa, amely itt lehetett valahol a nagy alföldön, — Csallány Gábor lelkes magyarázata szerint holt bizonyosan Szentes határában — nagyon hasonlíthatott Karakorumhoz, a mongol nagyfejedelem székhelyéhez. Központja volt a székvárosnak a nagyúr palotája, Karakorumban kőből, itt az alföldön .ahol híjával vannak a kőnek, fából. A palota körül egy-két szilárdan megépített ház az előkelők, a főtisztviselők, a görög és római iródiákok és a külföldi követek számára, egyebekben pedig hordozható sátrak, jurták végtelen sokasága. Ezt a fővárost beláthatatlan messzeségben egyetlen óriási tábor veszi körül, a nagyúr hadseregének színe-java, amelyet so. hasem kell mozgósítani, mert mindig készenlétben van .teljesen hadrakész állapotban. Közvetlen a nagyúr palotájának szomszédságában kvártélyoznak a hirvivő lovasok, akik váltott lovakon a Rajnától a Volgáig száguldoznak és a törzsek főnökeihez viszik a nagyúr üzeneteit, parancsait. Éppenigy jönnek a hírvivők száguldva a szélrózsa minden irányából. Semmi sem történhetik a rengeteg birodalomban a nagyúr tudta és parancsa nélkül. Olyan tökéletes ez a közigazgatási és katonai hírszolgálat, hogy nála különbet a rómaiak korától kezdve egészen a táviró korszakáig sehol sem teremtettek. Kivétel természetesen a mongolok középázsiai birodalma a tizenharmadik században. Az igazi központja, igazi agyveleje ennek a birodalomnak egyetlenegy ember. Attila, akire rettegő félelemmel és félő tisztelettel tekintenek a meghódított népek ezrei és tulajdon vérei egyaránt. Híre száll, térben a messze országokba, időben a messze jövőbe, mert ő a néoek rettentőié, istenek ostora. Azután egy éjszaka vége szakad ennek a turáni álomnak. A nagy birodalom, amilyen hirtelenül támadt, éppen olyan hirteI len «éggel szertefoszlik és nem marad meg belőle egyéb, csak az emlék, amely egyformán él a rokonnépek és ellenségek hősmondáiban, apáról-fiura, évszázadokon át. A hun nép pedig megsemmisül, még pedig olyan tökéletesen, hogy egyetlen szava sem marad ránk emlékül. Azaz, hogy nem helyes ez a meghatározás. ÜZEN A TANYA — Laci, te mindig sétálsz! Mondd, meg lebet így élni?! Amikor harminc év előtt a tanyára kerü'tem, nem így kezdtem, mint te... — Ezt Valér bácsi mondta nekem, kedves, öreg barátom. Valóban, sokat gyüszmékólök a homoki utakon, ha nem is éppen mindig a séta kedvéért. Valér bácsi ugyan kétségbevonja, hogy egyéb célom ls lehet. Nem becsüli sokra az egész homoki életemet. Oly szomorú, kilátástalan ez a homoki világ. Érzem, élem, hogy nincs jól igy. — ahogy van. Nem én fedeztem fel, hogy e kietlen homokon mennyi érték kallódik el, magyar élet, amely jön, szétnéz itt, szemlélődik a magyarokon át és azután, — dolgavégezetlen tönik el újra .. Teremteni nem tud, felőrlődik egy rettenetes erőfeszítésben. Ennyi a bér, ennyi az adó! Ezt fizesd be! Termékeidnek ára nincs? Világkrizis? — Ugyan most ezzel nem törődhetünk. — Fizess! Nekünk is meg van a magunk baja! Drágábban termelsz, mint ahogy értékesitoni tudod a rozsot, a disznót, a tejet? Ja, hogy honnan fizetsz, az a te dolgod, — de az bizonyos, ha nem fizetsz, kiteszünk a földről! Tudást, felkészültséget nem adtunk neked, szegény magyarom, mégis elvárjuk, hogy e kegyetlen világversenyben — megáldd a helyed. Nos hát, ebben az egyenlőtlen küzdelemben őrlődik fel rengeteg homoki energia. És a szegény jobbágy-ivadék gyürkőzik tovább a homokkal... Szereti, nem tud tőle megválni. Mit tudnának ezek itt produkálni!... Látom minden nap, a legkülönbözőbb formában. Mennyi invenció, mennyi okos, ügyes, természetes aktivitás, amely bérbe, adóba őrlődik bele és elfecsérlődik — amint igy pénzzé alakul. De nem lehet kitörölni belőlük a művészi hajlamot. Mit tudnának ezek itt produkálni, ha mívelnék, támogatnák őket. Igy? .. Csodás ösztönük egy-egy szomorú, munkátlan téli nap. vagy egy tikkadt nyári vasárnap semmittevésében — csak egy bot művészi kifaragásában, néha egy parasztgyereket keresztül villan fel. máskor meg a hairUgy kellene mondani inkább, hogy . hitelesen egyetlen szavát sem ismerjük. Mert én azt hiszem, hogy nagyon sok olyan szót, amivel a hunok éltek, még ma is használunk. És ha véletlenül előkerülne valahol egy hun-bizánci szótár, aminek bizony nagyon kevés a valószínűsége, tudós Horger professzor egész életére való munkát találhatna a magyar nyelv ősi, hun eredetű szavainak kimutatása és hangtani sajátságaik elemzése körül. kácsolókon át teremt bámulatra méltót, egészen primitív eszközökkel. Ha ma eléd áll egy ilyen tanyai magyar, bizony felülttes szemlélő, könnyen fogod átokházi szegény Horváth Imrét sunyinak, ravasznak, tunyának nevezni. De, ha tudnád: Horváth Imrének micsoda múltja van, hogy alakult ki ennek a szegény embernek mai figurája. Milyen hatalmak ásítottak felé, hogy elnyeljék, amikor pedig ő élni akar, amikor neki — igy érzi — élnie kell és éppen itt a homokon kell élnie még sok századon át Hát csak védekezett — veled szemben — a maga módján. Szerényen összehúzta magát, hogy kisebbet lehessen — ráütni... S a jóságos természet neki is adott tüskét, hogy kissé — védje magát, kedves felületes szemlélő, mert ő is élni akar. S te éppen e tüskéket véled tunyaságnak, ravaszságnak ... Nem szívesen éli ezt a szomorú életet, amibe belesüppedt, amit álarcul öltött magára és amitől most —a maga erejéből — szabadulni nem tud. Szeretném elmondani, hogy ez a szomorú élet miként produkálja —ma is — a várostól néhány kilométerre — a hamisítatlan középkort. Szomszédom nagyon szereti a kisfiát A gyereknek fájt a feje tehát elhivatta Roza nénit, a javasasszonyt. Roza néni azt javalta, hogy a gyerek fejére ólmot öntsenek... Azonban ólom nem volt kéznél, hát a boszniai háborúból maradt Werndltöltényeket tették a tűzhelyre, hogy felolvasszák. Az egyik töltény felrobbant és megsértette — Roza néni fejét. Szörnyű jajveszékelésére az én megrémült, derék szomszédom el akart rohanni — a másik javasasszonyért... Ámde Roza néni — orvosért kiabált... neki nem kellett a javasasszony! tudomány... Rtsnm teneatls amiéi! őszintén ,szeretttel bajóljunk le a tanyai magyarhoz, menjünk ki hozzá a földre és becsületesen .hátsógondolatok nélkül adjunk át neki mindent, amit csak tudunk És egy nj világ támad itt a régi helyén. A bontok életre kel. Dr. Tímár László. Kijavítják a tanyai iskolákat és az állami középületeket Miniszteri kiküldött Szegeden (A Délmagyar ország munkatársától) Hétfőn a kultuszminiszter megbízásából Szegedre érkezik dr. Simon László miniszeri osztálytanácsos, hogy a tanyai iskolákat felülvizsgálja. A miniszteri kiküldött szegedi látogatása a külterületi iskolaépületek kijavításával van összefüggésben. Simon osztálytanácsos a múltév tavaszán már járt Szegeden és a javaslatára a minisztérium 18.000 pengővel járult hozzá a tanyai iskolák rendbehozatalához. Most még több külterületi iskola kijavítására volna szükség és ezt fogja felülvizsgálni a miniszteri megbízott. Kiss Károly tanfelügyelő közölte, hogyha a minisztérium upabb 18.000 pengővel hozzájárul a javítási költségekhez, akkor valamennyi tanyai iskolát sikerül megfelelő állapotba hozni. Némelyik iskolaépület a tanyán rendkívül elhanyagolt állapotban van, márciusban először ezek kijavításához kezdenek. Az állam készpénzhozzájárulásával szemben a város téglával járul az iskolaépületek kijavításához. Sor kerül a tavasz folyamán a városban lévő állami iskolaépületek tatarozására is. A nevezetesebb középületeket már rendbehozatták Szegeden a tatarozási akció során Még több iskola, laktanya és középület rendbehozása van hátra, valamennyire az év első felében sor kerül. Az államépitészeü hivatal már megtette az előterjesztését az állami épületek tatarozására nézve. Valószinü, hogy a város is tataroztatni fogja az épületeit, a kereskedelmi miniszter nemrég felhívta a várost, hogy a fontosabb tatarozásokat lehetőleg ennek az évnek az első felében végeztesse el. RENAISSANCE PENZIÓ BUDAPE/T v., I"ANVI UCC4 21. — A fSrtrt» »jivében. — Hideg és meleg iolyórii s eiob&kban, kíiponU lüté«, a Mohákban t®lon ElhCrenga elltUn. kivánatra diéta I» — Olc»6 teak. °