Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-20 / 17. szám

DELMftGYAKORSZAG BZ.EOED. SMrlce*>«W«o Somogyi neea XJt..í.r?m, Teleion: Z3-33.- Rlndóhlvatel k«le*«nkOnyvMtr e* fegy Irodo : Aradi oeca S. Telefon j 15-oe. ^ Nyomda r lllw l l-Ol ticcn 1». Telefon í lJ^oO. T*»ir»li ^ levélcím : n(Élm»«iy»t»r»«Ao SKepcd Vasárnap, 1935 Január 20. Ara 20 fillér XI. évfolyam, 17. §2. ELŐFIZETÉS: HnTonln helyben 3.20 VldAken e* Budenetlen 3.0D, Iclllföldön 0.40 nennA' * Ervef »iám Ara hélkiiz­nap ÍZ. vn>Ar* UnnenniiD iO (111. Hlr­dntétek lelvélele tnrlin szerint. Mrn'c­lenlk hétfő kIVt«"*vet «•«jonln -e^tje-l Ml és - Európa Bűnnek tartanánk, Ka a magyar kormány genfi küzdelmét pártpolitikai elfogultságokon keresztül vizsgálnánk. Jugoszlávia a magyar kormány ellen emelt vádat, de a vád ellen az tország kénytelen védekezni. Aki a kormány S ervitelét megnehezíti, az ország harcát ne­eziti meg. Ebben a kérdésben nincs kor­mánypárti szempont és nincs ellenzéki köte­lesség. Senki ne akarjon se ünnepelni, se gáncsoskodni. Mert most mást parancsolnak kötelességeink: az okos hallgatást. Ha el lehetne csak egy pillanatra felejteni azt, hogy magyarok vagyunk, a hűvös ob­jektivitás szenvtelenségével tudnánk nézni a kérdést s mérlegelni a bizonyítékokat. Nem a védő elfogultságával, nem a vádlott védeke­zésre beidegzett magatartásával, a b i r 6 szemével, abiró értelmével s a bí­ró lelkiismeretével akarjuk olvasni a magyar kormány genfi jelentését s idézzük magunk elé — ez is biróí funkció — a vád­levél bizonyítékait és argumentumait. S az első amit a biró elfogulatlanságával meg kell éllapitanunk az, hogy a leglelkiismeretesebb vizsgálat sem találhatott összefüggést a meg­fontolt mulasztások s a vádbeli eset között. Lehet, hogy volt rendőrkapitány, aki az ide­genek ellenőrzését a szükségesnél és megen­gedettnél lazábban végezte el, de hogy lehet a nagykanizsai idegenellenőrzés módját a marseillei királygyilkossággal kapcsolatba hozni? Lehet, hogy egyik-másik esetben fe­lületesebb vizsgálat után adtak ki a kérelme­zőnek útlevelet, de hol vannak azok a tények, hol maradtak azok a bizonyítékok, honnan lehet elővenni azt a ténvállást, amelyek a ki­adott útlevél s a marseillei gyilkosság között akárcsak kémiai uton, de legalább nyomok­ban kimutatható összefüggésre mutatnak? Ilyen tényállás nincs és nincsenek erre utaló adatok. Ha a jugoszláv kormány ultimAtum­szellemü jegyzékeinek s demars-hangu köve­teléseinek, ha Franciaországgal élén a kisan­tant politikai és diplomáciai felvonulásnak s az egész nemzetközi politika mobilizálásá­nak az vol* a célja, hogy egy-két magvar közalkalmazott ellen fegyelmi eljárást indít­sanak, akkor — akármilyen kegyetlen arány­talanság áll ís fenn a tények s az impulzus között — azt kell mondanunk, hogy az öt, vagy hat magyar köztisztviselő felett győze­delmeskedni tudott a kisantantnak ez az in­szurrekciója. De nem győzedelmeskedett Ma­gyarország ellen s nem győzte le még a ma­gyar kormányt sem. Elvégre, arról senki sem tehet, hogy a hazájukból menekülő horvát politikusok magyar területen keresztül men­nek tovább emigránsutjukban. Arról sem te­het senki, hogy átlépvén a Drávát, először magyar területen pihennek meg. A szerb vád­levél nem is ezt kifogásolta, de amit kifogá­solt, azt a legszorgosabb és leglelkiismerete­sebb vizsgálat megcáfolta. Ez a vád, ha nem politikai, de biróí testületnek kell felette ítél­kezni, nem nyugtalaníthatja, nem zavarhatja többé Euróoa nyugalmát s a nemzetközi po­litika békéiét. A nyugtalanító csak az, hogy e ténybeli es jogi vonatkozásaiban egyaránt tisztázott kér­dés feletti döntést bizonytalan időre uha el­halasztották. Attól kell tartani, hogy mindaz a nyugtalanság, mindaz a bizalmatlanság és türelmetlenség, ami irritálhatja meg a szerb közvéleményt s a szerb közvéleményen ke­resztül Jugoszlávia nemzetközi állását, ennek a kérdésnek elintézetlenségét igyekszik majd kihasználni belpolitikai sikerekre s külpoliti­kai igazolásra. Jugoszlávia belpolitikai harcai a pártok pillanatnyi érdekei s a pártvezérek törekvései szerint követelnek majd békülé­kenységet, vagy hajlithatatlanságot ebben a kérdésben s igy megtörténhetik az, hogy a kérdéssel össze nem függő szempontok s a magyar kormány hatalmi szférájától messze eső törekvések állnak majd a kérdés végle­ges, gyökeres s békét teremtő rendezése elé. A qui habét tempus, habét vitám — elve nem szükségképen érvényesül a világpolitika szín­padán. Itt nem elég, ha a jelenés véget ér, nem elég, ha a vasfüggönyt leeresztik, itt még a záporpróbát is meg kell tartani, hogy hamuvá váljon mint az a zsarátnok, ami láng­gal fenyegette az európai politika kulisszáit. Eleget ágáltak, eleget szerepeltek a világ­politika tüzimádói, a nacionalizmus piromá­niákusai, Európa — bizunk benne —, nem pert akar, hanem egyességet. A magyar álláspont engedékenységét, a magyar kor­mány eljárásának loyalitását ellenfeleinknek, sőt ellenségünknek is el kell ismerniük. Ne­künk nagyon kevés örömünk van ebben az engedékenységben s nagyon kevés kedvünk telik ebben a loyalitásban s főként: nagyon kevés együttérzésünkkel találkozhatik mind­az, ami ezt a loyalitást és engedékenységet a nemzet érdekében követelte meg. S mégis azt mondjuk: minél kevésbé elégíti ki a ma­gyar kormány eljárása a nemzeti önérzetet, annál több utat nyit, annál több lehetőséget teremt a kérdés végleges és gyökeres elinté­zése számára. S mivel ez az elintézés európoi érdek s mivel a magyarságnak végzete és tradíciója, hogy mindig csak áldozzon a vi­lágrészért, melynek ezer év óta lakója, har­cosa és védelmezője, nem szabad sajnálnunk még ezt az áldozatot sem Európától. A Népszövetség hétfőn tárgyalja a saarvidéki emlékiratokat Szombaton nem tudták befelezni a fanács ülésszakát — Francia ki' küldöttek Berlinben tárgyalnak a visszacsatolás kérdéseiről Nem lesz ujabb vita a magyar-jugoszláv affér ügyében Genf, január 19. A Népszövelség Tanácsa szombaton délután 5 órakor nyilvános ülést tartott Tevfik Rüsdi Arras török külügyminisz­ter elnöklésével. Ezt megelőzően a Tanács zárt ülést tartott, amelynek során B e n e s cseh kül­ügyminiszter indítványára kinevezték azokat a tagokat, akiknek feladata lesz a Népszövet­ség egyes bizottsága:'nak reformját kidolgozni. A nyilvános ülés napirendjén a következő négy pont szerepelt: az angol részről lefoglalt finn hajók ügyében Finnország kártalanítási kér­dése, — a svájci állampolgároknak a háború idején lefoglalt iavainak kérdése, a francia kor­mány bejelentése a ssarvidéki menekültek ügyében és a perzsa—iraki határviszálv kér­dése. A napirenden szerenlő első pont tekintetében hosszú vita feilődött ki, ugy, hogy az este fél 9 órakor végződött ülésen már nem tudtak foglalkozni a napirend többi pontiáv»l. Igy a Tanács ülésszaka csak hétrőn fejeződik be. Franc*a emlékírat a saarvidéki menekültekről G«nf. január 19. A francia kormánynak a saarvidéki mertekültek ügyében a Népszövet­séghez beterjesztett emlékirata megiegyzi. hogv a kérdés elsősorban a Népszövetséget érdekli. Franciaország nem akaria elzárni határát azok elől. akik az első napokban át akarták lénni a határt. Gondoskodott a menekültek elhelyezé­séről, sőt bizonyos illetékeket is folvósitott. A! francia kormány azonban nem vállalhatja eze­ket a költségeket és nem hagyhatja nyitva az ajtót ilyen bevándorlók számára, ha előbb meg nem bizonyosodott a Népszövetség tényleges együttműködési készségéről. fl szeparatisták panaszirata Genf, január 19. Max Bauer, Hoffmann és K o c h t o r, a saarvidéki szeparatista vezé­rek panasziratot nyújtottak át a Népszövetség tanácsánál. A nanaszirat azt állítja, hogv Né­metország évekkel ezelőtt kötelezte magát a rajnavidéki szeparatisták védelmére is. de ezt a kötelezettségét sohasem tartotta be. A há^ rom szeparatista vezér azt kívánja továbbá, hogy a Népszövetség alakítson segélybizottsá­got, amelynek szerintük anyagi eszközöket kellene rendelkezésre bocsátani. A bizottság­nak az lenne a feladata, hogv a menekültek' létfenntartását biztosítsa és számukra munka, alkalmat létesitsen. Franc!a küldöttség Berlinben _ Pán*, ianuár 19. A mai nap folvamán fran­cia küMött«é<í utazik Berlinbe, hogv ott tár­gvalásokat folvtasson a saarvidéki kérdés ren­dpzé'ével kanrsolaiban felmerült kereskedel­mi 'ré-dé'ekrő'. Valószínű, hogv a tárgyalásoV' a jövő hónap közepéig elhúzódnak. Kánya klilüciyminiszfer a genfi tárgyalásról Genf, január 19. Kánya Kálmán külűgv- l nyilatkozott: miniszter szombaton esle 6 órakor elu'azott i — Genfben nvei. benyomásaim általában Genfbők A külügvminiszter eluh7ása előtt tár- véve kielégitőek. Nem szenvedhet kétségei, hogy gyalásainak eredményéről a következőképen ! az összes mértékadó európai tényezők márt

Next

/
Oldalképek
Tartalom