Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-19 / 16. szám

r r » M^rv&DOpv? * n T935 iarntár 19. bejárásokat rendeznek, hetekig tárgyalnak egy-egy bódé felállíts-a körül. Pénteken három bódéQgy is napirendre került Az IBUSz a Szécbenvi-téren, a Kárá<7-uccai be­járat jobboldalán lévő parktűkör sarkán egy dí­szesebb ujságárusttó bódét kíván felállítani. A terveket bemutatta a városházán, a bédé vasból betonból, márványból készülne, felső falai üveg­ből lennének. Pénteken délelőtt tartották meg a helyszíni szem­lét, amelyen résztvett az IBUSz, a rendőrség, a kertészet képviselője, a város mérnöki hivatalát Pálfy-Budinszky Endre főmérnök, a közigazgatási hatóságot dr. Mihályfíy László th. fogalma?ó lép­vlselte. A bbo^ság alaposan megvizsgálta a ter >cke», a helyszint és egyhangúlag elhatározta,hogv javaslatot terjeszt a januári kisgyűlés elé a bódé felállításához szükséges köztérhasználati engedély megadására. Megállapította a bizottság, hogy az üvegbódé egész nagyvárosias sarkot varázsol a Széchenyi-térre, különösen azzal, hogy késő estig kivilágítják. Az IBUSz évi 150 pengő' köztérhasz­nálati dijat ajánlott fel a városnak az engedély megadása esetére és bejelentette, hogy mihelyt megkapja az engedélyt, megkezdi a bódé énitését. ——————— Julius Caesarnak azt a mondását „a kocka el van vetve..." ismeri az egész világ. Ha elgondol­kozunk egy pillanatra, rá kell jönnünk, hogy ab­ban az időben, amikor a kockavetésről beszéltek, már ttz'.ék is a kockajátékot. Valóban igv is van. Már jóval Julius Caesar előtt hatalmába kerí­tette a római birodalmat a játékszenvedély. Augusztus császárról tudjuk, hogy nagy já'ékos volt és Néróról feljegyzi a história, hogy kocka­játékban egyetlen dobásra 400 000 szeszterciust tet' fel. Cato már a forumon prédikált a játékszen­vedély ellen és Tacitus megemlíti, hogy a germá­noknál annyira ment a játék, hogy amikor már eljátszották mindenüket, a szabadságukat tették fel a kockára... De ismerték a kockajátékot és a játéknak más — ma nem is sejtett faitáit — a ré­gi görögök is. Homérosz is ir a táborban elhara­pódzott íáték szenvedélyről. De visszamehetünk messzibbre is. Egyiptomi királysírokban papiruszra írott re­génvt tilátlfik. amelv teljes egészében a Iá'ékról szól. Egy ember minden vágya, hogv miráénak mondhasson etrv csodálatos ereiü varázsVÖnvvpt és ezt c«ak játékban tudja elnyerni..." Krisztus előtt 1200 hói fenn maradt egv hieroglifa. amelv cimesAij tix Ramses meghitt játszmáit az udvar­hölgyeivel. De már a Kriaztna előtti negyedik éried­ben javában Játszottak ar erriptomlak Tphát még abb-m nt Időben, amikor a faraók bi­rodalma nem Ismerte a tiz csnnás réms*<»pit .. Az ősember állntok cson'Mval lótszott. KSrén­Azsin nomédiai mé<r ma i* kedve'««* p<*v 1á'*Vot — asik oiunu enn-ek a neve —, am^lvher fM*mk kulcscsontialt h-'szTiá'Mák fel A szláv ..kostka" szó csontot iolrnf. p*>ből származik a nnervar „koc­ka", köz^fokvő tpfc*» a M>vés, hogy a kockajá­ték á'vp'tp ->7 «<¡1 léték nevét A kártvában és a kock'iátékban sok a közös vo­tiác A récrj Voric*v»1 Mt«TO't»k. ezek mindegyikének h*t oid»la volt és »* «Mslok körül cs<iV r>*"v voH mcif'plölva az 1., 3., 4. és 6 számokkal. A lp"iobb dobást — amikor a számok egvmésn'án követV®T»j>V <r>rha mint a ferbMnél a glritrárl, vagv romínéi -i rovsl flei — a görögök Apfroditenek. a rómnink Vénusznak hívják. A leg­rosszabb dobást kyon-nak, illetve a latinok caois­A Bádió és Telefonhírmondó B.-társaság villany­órákat kíván felállítani Szegeden, még pedig ugy, hogy az óra központja a Hungária-szállóban len­ne és ehhez a központhoz egyelőre öt-hat mellék­órát kapcsolnának A mellékórákat üzletek portálé­jára szerelnék fel, vagy pedig a hirdeté/i oszlopok tetejére. A villanyórák természetesen nem önzet­lenül mutatnák a pontos időt, hanem reklámcé­lokat szolgálnának. A bizottság megvizsgálta ezt a kérdést is és megállapította, hogy a terv meg­valósítása nem sérti a város érdekeit. Ugyancsak a rádió vállalkozna arra, hogy a vil­lamosmegállókat modernizálja, még pedig olyan formán, hogy a megállóhelyeken háromoldalú üveg- és betonoszlopokat állítana fel, az oszlo­pok oldalára jelzőtáblákat szerelne, amelyek tájé­koztatnák a közönséget, hogy mikor indul az első és utolsó kocsi. A villamosvasút vállalná az oszlo­pok megvilágítását, a rádiótársaság pedig az osz­lop szabadon maradó oldalait reklámcélokra hasz­nálná fel. A bizottságnak ez a gondolat is tetszett, mert a modern villamosmegállók szintén hozzátartoznak — a nagyváros külső képéhez. Az ügyek a kisgyűlés elé kerülnek. nak hívták. Mind a két szó kutyát Jelent. Még ma is mondják a peches játékosok, hogy „kutyául megy a lap." A rómaiak pénze az as volt Ebbe ment a játék. Innen a magyarul „disznónak" nevezett „ász" neve Azok a kifejezéseink: „Kockára tette mindenét!", „Vakot vet a kocka," „Kockán fordul meg minden!" abból az időből származnak, amikor őseink javában vetették a kockát. Prága ostroma alatt Mátyás király 10.000 arany­forintot nyert a főuraktól és ebből fizette ki a ka­tonák zsoldját. A Nemzeti Muzeumban Budapesten ma is láthatjuk Zsigmond király ezüst iátékkoc­káját E'zel a kockával vesztette el Zsigmond 1412­ben Lubló várában Kázmér lennel királlyal szemben a tizenhárom szenesi várost. Felesége, Cillev leánya — ugv hivták őt- ekebontó Borbála — kibicelt a partinál. Szemző Gynszlról az utolsó idők legnagyobb já­tékosáról sokan tudják, hogy külön titkárt tartott, aki helyette keverte a kártyákat. Ámde Szemző Gyuszi főúri gesztusa nem uj- Horatius szatírái­ban emlit egy Voloverius nevű iá'ékost, aki rab­szolgát tartott és az dobálta helyette a kockát... A kártya lapjainak feilődése szoros kapcsolat­ban áll a népek kulturáiával. Minden korszak rá­nyomta a magi bélyegét a harminckét-, vagv öt­venkétlevelü bibliára Minden kártvakif«iezésnek és minden kártvaftgnrának meg van a mtiTa érde­kes históriája. Az, hogy az ászokon a lelek a ki­rályok felett vannak: szimbólum, jolentése: aí ás* — a — m*<r a királyok hatalmánál la nagvobb... Az első ^árfvőkon a királvok: Dávid, Caesar, Nfí^ Károiv és S^n^or. Csamtalk élén álla­nak és eroVre kell ie<riohSan vípváznl. Az első királvnőV ppf.in?t. Anion Máriát. TCArolv hitvesét és kedvesét, Sorel A«n<»st Ábrázolták. A babok­nak is me» volt a i>iortő^ém"ik. A népv szín a kasriokat A ,.T>i<me" a lándzsának, vafnr o r>iV*n*V a he«v». srlmKopríH* a nemesek rendet, a . eoeur," a srivpt viszi a Vírtyára. vele p"m"tt a keTes n*r>okat. a ,*'reffle" — lóhere, ielVéoezi a földműveseket, akikből >é«*bb a város? rolgár került ki és a ..c.arreau" vol'akéonen nvil­herrv, amelv a legalsó nénos^tálvt. a sr1njholÍ7.ál1a. Ugyanilyen á német kártyák sziné­nek je'entése. A XIII. századig csörgős ruhában jártak a ki­rályok. Ilyen ruhában ábrázolják az egykori met­szetek még IV Ottót is ,-Schelle" — szószerint csörgő, ebből lett a magyar „tök"-szin — a kirá­lyok jelképe, akárcsak a „pique" a nemeseké, a „Herz" a papoké, a „Grün" a zöld levél a földmive­seké és az „Eichel" a makk a disznópásztorok, tehát a legalsóbb néposztály szimbóluma. A kele­ti kártyák színei megegyeznek a francia és né­met kártyák színeivel. A magyar kártyában az ászok nevel: tavasz, tél, nyá^ és ősz ős­alakjukat megtalálják a mah-yongban, amely évezredes kinai játék. A német „csörgőből" azért lett tők, hogv párja legyen a makknak. Szakasztott tiffv, mint ahogyan a „Herz" ná­lunk azért változott „pirossá," hogy a „zöldnek" is meg legyen a párja. Hozzánk Németországból jutott el a kártva. amelyet a svájci szabadsághősök képeivel díszítettek. Ma már mindenki tudja, hogy Teli Vilmos. Geszler, Melcbtal, a stüszi vadász, a póznára kötött kalap — a fantázia szülöttei, fis jóllehet. Uri kanton 1760-ban hóhérral égette el azt a francia könyvet, amelvben Freudenberger olyant állitott, hogy a Teli-monda dán eredetű, később Kopp svájci történettudós bizonyította be, hogy a Teli-monda egyetlen figurája sem élt másutt, csak a kártya lapjain.., A világtörténelem figurái is helyet kaptak azért itt és a kártyamuzeumokban őrzött egyes kártyák a humornak, a politikai karrikaturának, de gyak­ran a művészetnek olyan tökélyét érték el, külö­nösen a XV. és XVI. században, amire a művé­szetek más ágában példa sem volt A miniatűr festésnek, a szinek tobzódásának és dus pompá­jának példa nélkül álló remekei húzódnak nv»<J a kártyalapok között A világtörténelem nagyjai kevés ki­vétellel nagy kártyások voltak. Talán csak a Habsburgok nem hódoltak a játék­szenvedélynek. Róluk nincsen irott feljegyzés. Má­ria Terézia férjéről, Ferenc császárról — ő azon­ban még lotharingiai volt — jegyzik fel az anna­lesek, hogy egyszer tízezer forintot vesztett faraó­játékon és erre Mária Terézia szigorú rendeletet adott ki a kártyázás ellen. Medici Mária még egy kis hamisjátéktól sem riadt vissza és Medici Ka­talin külön udvari embereket tartott, akik arra vigyáztak, hogy az apródok ne vigyék túlzásba a hazárdjátékot IV. Henrik francia király a legkü­lönbözőbb ürügyekkel csalta ki pénzügyminiszteré­től kártyaveszteségeire a pénzt, XV. Lajos min­denkivel, aki állandóan nyitva tartott játékter­meibe eljött, szivesen ült le játszani, II. Katalin orosz cárnő, amikor egy este minden pénzét el­veszte'te, gyémántját tette fel a „blattra" és el I is vesztette a brilliánsokat, amiket hetvenezer i rubelért váltott vissza. Madame de Montespan Pá­I risban egy este négymillió frankot vesztett eL Basett-ot játszott, ez tulajdonképpen a faraó­nak. vagy nasi-vasinak felel meg. Hiresek voltak a murányi kártyacsaták és Széchy Mária, a „murányi Vénusz" asztalánál hatalmas összegek cseréltek gazdát. Brandenburgi Katalinról feljegyzik, hogy „alig győzik kártyá­val". Saját kártvafestője dolgozott a mur^rivi várb?n. Szenvedélyes játékos volt Báthory Ist­ván. Lengyelország királya és Erdély fejedelmei Heisler és Doria labanc tábornokokról elárulja a bécsi titkos levéltár, hogy Thököly kártyázás közben lepte meg őket és verte széjjel seregei­ket. Apafi Mihály is tartott udvarában egy „kép­írót", aki a kártyákat festette. Az első „kártyavár" Franciaországban épült. ChaJnbre ur faraónyereségéből csinos kastélyt •rittetott és ezt nevezték el „kártyavárnak." Pr»tnciaorszá"ból kaptuk a játékbarlangokat Is­rrtOtmcTj asszony inasa, egyidőben Gévres her­cepcel — XV. Lajos engedelmével — nyitott kár­tyabarlangot. Emitt a főurak, amott az alsóbb néposztály tagjai tolongtak. A kártya azonban ekkor már közönséges, ol­csó kivitelű „szerszám" volt Csak a játék fejlődött, a kártyalapok művészt fejlődése — ugy látszik örökre — megállt... Padi Jób. la ámpárott A _ • i _ minden •• g ZS ?? mennyiségben I U III U darabonkint W fillérért kaphatő. Hűtőház, Ilona u. £táAatúé&xfr AihodaSom A pikk-dáma meséi

Next

/
Oldalképek
Tartalom