Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-17 / 14. szám

DELMAGYAR0R5ZAG SZB6ED, ScerketzMiép' Somogyi ncca 22..L.em, Telefen: Z3-33.- KlnriAhlvnlnl kOlcMnkenj-rlAr é» (egylroda t Aradi uccu 8. Tnlelon : 13-Oft. ^ Nyomda : l«w Lipót ncrn «<«_ Trlnton r IVoO, Thvlr»« «« levélcin > s DélmagynrortzAj) Sxeaert Csütörtök, 1935 Január 17. Ara 12 lllier XI. évfolyam, 14. sx. ElÖFIZETtS: RnTonta helyben 3.20 Vidéken e* W idanesten 3.00, kllimidlln 0.4D pennfl- Egyes szAm Ara hétkUznan 12, vn»«r- e« llnnennto ZO lill. Hlr~ iletétek lelvAtete tnrtia SKerlnt. Mno'eleolk héti« kivételével nn-ontn recrnnl Népszavazás és revizié A „tigris" bizonyosan nem így gondolta. Amikor a gloire népe és a bocheok állották egymással szemben, azoknak érzésében, bosszú-tájékozatlanságában és gyűlöletében, akik a plakátragasztók széles ecsetkezelésével „újramázolták" Európa térképét s akik azt gondolták, hogy nemcsak a politikai térképet tudják újra festeni, de meg tudják változtatni Európa hegy- és vízrajzát is, bizonyára meg sem fordult fejükben az a gondolat, tizenotévi francia uralom s ahogy ők Í

rondolták: a világosság, a szabadság, a jóét és kultura tizenötéves uralma után viszsza lehet még kívánkozni a — hunok közé. A Saar-vidék népszavazásának eredményében mi most a magyar revízió kálváriás utjának egyik stációját látjuk. A világ urainak, a genfi gladiátoroknak lelkében mégis csak az igazság elnyomhatatlan erejével kell felmerülni annak a gondolatnak, hogy amikor a népszavazás más eredménnyel végződik, mint amit ők azt vérrel kipirositott fantáziájukban s a dicsőség illumínáltságában kiagyaltak, — milyen más eredménnyel végződött volna, végződhetett volna a népszavazás azokon a helyeken is; amelyeken nem volt bátorságuk elrendelni. Ha tizenötévi közigazgatás, tizenötévi gazdagság, tízenötévi nevelés, vezetés és irányítás nem volt elég a francia uralom alatt álló németek hajlandóságának elnyerésére, hogyan remélhettek sikert, milyen vakmerőséggel ábrándozhattak eredményről ott, ahol nem tizenöt évnek, de — ezer évnek emléke, sorsközössége, a kulturának, nyelvnek azonossága s a közös történelmi mult összeterelő és összetartó ereje állott volna őrt minden leadott szavazat mellett. A győzelem véres gőzétől részegekben is volt annyi tisztánlátás, hogy ellenezzék a népszavazást, nem azért, mintha alkalmatlan eszköznek tartották volna a nép igaz akaratának megállapítása számára, elvégre ha a Saarvidék sorsának eldöntését erre bizták, ha Sopront népszavazással avatták a leghűségesebb magyar városnak, akkor elvi akadálya, dogmákban felerősített gátja nem lehetett annak sem, hogy Erdély sorsát, Bánát hovatartozandóságát, a bácskai tájak feletti főhatalmat népszavazás döntse el s akkor talán elvi kifogást nem lehetett az ellen sem emelni, hogy a régi Felsőmagyarország népe is szavazással határozza el, hogy önálló életet akar-e élni, vagy melyik szomszédországhoz akar tartozni? A világháború után, amikor még mindenki helyén volt, amikor nem üldözhetlek még ki senkit otthonából s se a vér«s határokon túlra, se Braziliába, se a föld alá nem menekültek a régi jussuk meleg1 haílékából kitudott magyar lelkek, amikor üvöltött méer mindenki Ir'kében az ezerfoku fájdalom, — akkor kellctt volna a népszavazást elrendelni, ha meg akarják bontani azt a megbonthatatlan egységet, a«iint a geográfiai adottságok s vulkanikus erők fogtak és tartottak össze politikai és nemzeii egységbe. Most a fejfáknak s a sírfeliratoknak is szavazni kellene már, most már sírkeresztekkel is harcolni kellene a revizié barrikádjain, hogyan lehetne másként visszavarázsolni azt a történelmi valóságot, amit az 1918-as összeomlás málasztott szét. A macyar néokisebbsée tasiait megfosztották kenyerüktől, állásuktól, polgári jogaiktól 8 az a szörnyű kollonicsi program, ami rájuk nehezedett, koldussá és hazátlanná tette százezreit a magyaroknak. A régi birtokba uj földesurak ültek, a régi hajlékba uj lakók telepedtek, uj szavak recsegtek a régi hangok helyén, — hol vannak már azok, akik szavazatukkal éppúgy és éppolyan arányban tudták volna megvédeni a régi haza jogait s a régi haza testének épségét, mintahogy a Saar-vidék szavazói most a világ kitágult szeme láttára tettek hitet és tanúságot németségük mellett ? Lehet pogányi, lehet kegyetlen, lehet botor és lehet embertelen az az uralom, amit a francia szabadság, a francia demokrácia s a francia gazdagság helyett választott a Saarvidék népe, de ez az uralom mégis meg tudott valamit tenni: mithosszá emelte a nemzetiérzéstsfanatizmusa fütötte a nacionalizmust. Nem termékeny érzéseket izzitott fel szenvedéllyé s ez a szenvedély többet rombol, mint amennyit építeni képes volna, a harcnak, a meg nem alkuvásnak, az örök békétlenkedésnek és örök viaskodásnak szenvedélye ez, de most — lehet, hogy utoljára, — mégis történelmet csinált. Ámde, — nemcsak arra van szükség, hogy népszavazás döntse el a haza egy darabjának sorsát, szükség van arra is, hogy a gazdasági élet anarchiáját a termelés rendje váltsa fel, nem lehet élni sokáig a gazdasági intézmények reorganizálása nélkül s ehhez az újjászervezéshez nem szenvedély kell, sokkal inkább hűvös értelem, az objektivitás felsővilágitása, tiszta Ítélőképesség s annak készségo, hogy a gazdasági élet erői a nemzeti érzés szenvedélyein is győzedelmeskedjenek. Ez a politikai siker nem válhatik pillérévé annak a rendszernek, amelyik el tudta érni. Ez a nemzeti győzelem adhat alkalmat görögtüzes ünnepségekre, de nem fogja megjavítani a nemzeti termelésnek ama feltételeit, amelyeken a német nép élete és jövője nyugszik. Ha szabadna mondani, a népszavazás sokkal inkább szól mellettünk, mint Hitler mellett. S talán Európa világosodó és tisztuló közvéleménye fel is fogja ismerni a népszavazásnak ezt a mellettünk és igazunk mellett bizonyító erejét. Ellentétek, nehézségek Genfben a Saar-kérdés körül Izgalmas tanácskozások után várai Tanul elmaradt a népszövetségi tanács szerda délutáni ülése Csütörtökre összehívták 9 tanácsot, de még bizonytalan a határozat Francia kivánságok a visszacsatolás előtt Mikor adják ái a Saar-vidékel: négj hél múlva vagy csak márciusban? Genf, január 16. Genfben szerdán délelőtt ellentétek támadtak a Népszövetség Saarbizottsága és a német front vezetői között. A riéme'ek ugyanis a saarvidéki kerületek azonnali átadá'át kívánták. A bizottság pedig, mint azt elnöke, Aloisi, közölte a németekkel, a Saarvidék átadását nein tartja ¡ehetőnek négy héten belül. Ennyi időre feltétlenül szükség van a különböző gazdasági és technikai kérdések elintézése végeit. A délután 4 órára kitűzött tanácsülést elhalasztották, mert a saarvidéki bizottság még nern készítette el jelentését. Népszövetségi körökben az a hír terjedt el, hogy a tanács ülését pusztán technikai okok miatt halasztották el. A hirben általában nem hisznek. Francia körökből jelen'ik. hogy Németország lénéseket tett a Saar-vidék visszacsatolása időpont iának azonnali megállapítása érdekében. Németország, a francia körök véleménve szerint, meg akarja akadályozni, hogy a népszövetsési tanács elvágja egvmástól a két legfontosabb kérdésben a fennhatóság és a visz. csacsatolás időpontjának kérdésében való döntést. A franciák hir szerint konkrét követelések egész sorával léptek fel. Francia körök értesülése szerint a hármas tanács csütörtökön ül össze. A tanács csütörtöki ülésén elfogadja azt a hai tározati javaslatot, amelv a Saar-vidéknek Németországhoz való visszacsatolásáról dönt. Ezenkivül megállapítják a visszacsatolás időpontját, amely minden valószínűség szerint február elseje lesz. A visszacsatolás a Rómában december 11-én kötött megállapodások értelmében a még fennálió függő kérdések rendezése után történik meg. A párisi lapok érdeklődésének középpontjában a Saar-kérdés végleges rendezéséről döntő genfi tanácsülés elhalasztása áll. Általános nézet az, hogv a Saar-terület átadásának időpontját mindaddig nem lehet kitűzni, amig a Saar. kérdés utolsó részleteit is el nem intézték. Párishan mindamellett élénken remélik, hogy f nehézségeket sikerül hamarosan eloszlatni és rt tanács a közeljövőben meghozhatja a döntést. A Reuter Iroda szerint népszövetségi körökben megerősítik azt a hirt, hogv a Népszövetség tanácsának ülését azért kellett elhalasztani, mert a francia kormány felvetette a versaíl'esi szerződés katonai záradékainak a Saar.vidéken való alkalmazásának kérdését. A francia kormány a ver'saillei szerződés 42 és 14. szakaszaira hivatkozik, amelyek szerint a Rajna jobb partjára eső német területre tHos