Délmagyarország, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-12 / 10. szám

<É bftVsnyARORSZÁG 1*>T> iamiár 12: és hogy szerencsére jóakarat mutatkozik az ille­tékesek részéről a város iránt. Dr. RENKEY LIPÓT kulturfanácsnok: „ — A Kultúrpalota kibővítésének kérdését szük­ségesnek és sürgősnek tartom. A jövő héten ősz­szeül a muzeumi bizottság, hogy átvizsgálja a rendelkezésünkre álló terveket. Ezek között van a már^ évekkel ezelőtt készített Soós-féle terv, amely igen szép, tetszetős, de ennek kivitele na­gyon sokba kerülne. Ugy tudom, hogy állam­segHyre kaptunk ígéretei, ha még nem is hiva­talos formában. Bizom benne, hogy rövidesen 80« kerül • kérdés megoldására. Dr. SEBESTYÉN KAROLY egyetemi magántanár, aJd Mára halála éta «Dál­ia a Kultúrpalota igazgatói teendőit, a kővetke­zőket mondotta: — Annakidején, amikor a Kultúrpalotát építet­ték, még osak a Somogyi-könyvtár volt meg és a város egész muzeumi gyűjteménye egyetlen szo­bában elfért A képtár csak később keletkezett és a kilncvenes években elég nagy volt a jelentősé­ge, különösen a város birtokába került eredeti Vágó-kép és a Muhkácsy-kép révén. Egészen a háború végéig a Kultúrpalotának a k^tár volt a legnagyobb attrakciója. A szegedi muzeum na­gyobbarányu ásatásai 1926-ban kezdődtek és azóta 3—4000 feltárt yir anyagát szállítottuk be. A régiségtár anyaga azóta annyira megszaporo­dott, hogy ma már nem csak mennyiségileg, ha­nem minőségileg is messze felülmúlja a Kultúr­palota minden más tárának az értékét. Mégis a n'giségnyúftemény elhelyezése a legmostohább, pedig jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ha Budapestre érkezik külföldi és a régészeti leletek iránt érdeklődik, azt ok­vetlenül leküldik Szegedre, mert a szegedi mú­zeumban találhatja meg a legértékesebb ritkasá­gokat. — A szegedi képtár iránt a külföld még soha­sem érdeklődőit, de a régészeti leletek iránt an­nál jobban. AUandó levelezésben vagyunk a vi­lág legnevesebb régészeivel, akik rendkívül sok értékes adathoz jutottak a szegedkörnyéki ásatá­sok révén. — A Kulturplota kibővítésére rendkívül nagy szükség van és türelmetlenül várjuk az időt, amely valóra váltja ezeket a régi terveket. Szük­ség van erre nem csak a tudományos szempontok miatt, hanem azért is, mert kétségtelen, hogy Szegednek ma a Kultúrpalota régészeti tára a legjelentősebb idegenforgalmi tényezője. Kövér Tibor főmérnök éppen ma volt a Kultúrpalotában és együtt jártuk körül a termeket, hogy azután — a kibővítés esetén — kidolgozhassuk a muzeumi gyűjtemények elhelyezésének tervezetét. Ez is megtehetősim svlyoc jrobléma, mert a jelenlegi elhelyezés megfelelőnek egyáltalán nem tekinthe­tő. Nagy baj az, hogy a könyvraktár az emeleti helyiségekben van és többezer mázsás súlyával a legnagyobb mértékben veszélyezteti az épület épségét. Ez a snly évente száz és száz mázsával növekszik é9 ez az oka annak, hogy az épület fa­lán egyre nagyobb repedések mutatkoznak. A könyvraktár emeleti elhelyzéae egyébként is el­lenkezik a józan ésszel, igy azt okvetlenül a főid­szinten kell elhelyezni. — De nem felel meg a képtár jelenlegi elhe­lyezése sem az oldalvilágitás miatt A képek nem érvényesülnek, ezért szükség van arra, hogy a képtár számára az emeleti helyiségeket alakítjuk át és felsővilágitást biztosítsunk a számára. A régiségtár céljaira viszont a jelenlegi díszterme­ket kell berendezni. Gondoskodni kell ezeken kí­vül arról is, hogy az épületben megfelelő irodák, laboratóriumok, műhelyek legyenek, mert a je­lenlegi helyzet ezen a téren is tarthatatlan. — Ami az épület kibővítésének módját ületi, véleményem szerint az épület hátulsó frontjához kell két szárnyat építeni, mert ha elől épitenék fel a szárnyakat, azzal megbontanák az épület architektúráját. Évekkel ezelőtt magam i$ kidol­goztam a Kultúrpalota kibővítésének terveit, ameiyek szerint az épülethez egyelőre a jelen­legi mélységének megfelelő hosszúságú, tehát ti­zenhatméteres szárnyat kellene épiteni. A két szárnyat kőkerítés kötné össze és igy zárt udvar­hoz jutna a Kultúrpalota és elhelyezhetné a kő­emlékeket. Ez a megoldás azért is helyesnek látszik, mert szűkség esetén biztosítja a tovább­építés lehetőségét. Átalakítom Q •• rl o n ocf 11 vételére, rádióját DUUd|lG5l II* olcsón ja. Pollák. Tábor u. 7b. HAZAI S2SENEK, i. r. príma száraz TŰZIFA épiUeifa, asztalosom, iadonlshoz nntféderes DESZKA, ni Swzes heményfak W1T HTMM TPCT VUDPK épUletla és tttzeltanyaqkeret'tedöfnél ~ * I fi • • V K/IXE/I^ Mnrs- ér ?-3 sz. a'«tt. Iplelon ZA-1S 1 r. príma Hazai ff C7 e* kuiiuidi ».UI13*/, 147 éplileil Dr. SZALAY JÓZSEF ny. kerületi főkapitány, |a Dugonics-Társaság elnöke: — A Kultúrpalota kibővítésére föllétlenül szük­ség van, építkezni kell tehát a lehető legsürgő­sebben. Hogy milyen tervek szerint, mennyi költ­séggel és milyen arányokban, az részletkérdés. Kész tervek vannak, ezek közül sürgősen ki kell válogatni a legmegfelelőbbet, még pedig célszerű­ségi és esztétikai szempontból. Ugy kell építkez­ni, hogy később, ha mód kínálkozik rá, tovább khe§sen bővíteni az intézetet. Szegednek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy Móra Ferenc volt az, akinek ásatásai révén világhírűvé vált a szegedi muzeum régiségtára. Móra emléke iránti kegyelet kötelez bennünket arra, hogy tovább folytassuk az általa megkezdett munkát, hogy a régészeti ásatások) eredményét a közönség elé tárjuk és hogy a rendkívül értékes anyagot köny­vekben, tanulmányokban mielőbb publikáljuk Ezeknek előfeltétele az, hogy az anyag megfele­lő, hozzáférhető helyre kerüljön, ez pedig a Kul­túrpalota kibővítése nélkül lehetetlen. Halálos késelés — 4 pengőért A törvényszék hatévi fegyházra ítélte a kegyetlen öííömösá legényt (A Délmagyarország munkatársától.) Decem­ber 2-án az öttömösi országúton Frank Józgef 21 éves gazdalegény kegyetlen módon megölte régi adósát, Maróthy Istvánt. Franknak Maróthy négy pengővel tartozott már régebbi idő óta. December 2-án Frank az apjával és Kisguczi Illés nevű is­merősével ment hazafelé a kocsmából. Kisguczi Illés tanyája közelében pillantotta meg Maróthyt, aki részegen ült a földön. Frank odament hozzá és kését tízszer, tizenkétszer belédöfte. A szúrások a lábát és a karját érték. Az egyik szúrás átvágta a karján az ütőeret, amelynek következtében a szerencsétlen ember az országúton elvérzett. A gyilkos legény ellen az ügyészség szándékos emberölés büntette miatt emelt vádat. Pénteken vonta felelősségre a szegedi törvényszék Vaday­tanácsa. Azzal védekezett a legény, hogy nem emlékszik semmire, mert ittas volt. Kihallgattak több tanút, akik azt vallották, hogy a szurkálás után Frank a következő szavakkal tette ei a ké­sét: — Levertem rajta a 4 pengő tarlozásátL Dr. Kleitsch Imre ügyész és dr. Némethy Sán­dor védőbeszéde után a bíróság haláltokozó sú­lyos testisértés miatt jogerősen 6 esztendei fegy­házra Ítélte a vádlottat II paprltcaszövetkezet A paprikaszövetkezet ügye — mint számos jelentésünkből ismere­tes —, ismét rendkívül élénken fog­lalkoztatja mindhárom érdekelt ré­teget. A termelők szinte egyhangú­lag kívánják a rendelet visszavoná­sát és a szövetkezet megszüntetését. A kérdéssel több alkalommal beha­tóan foglalkoztunk és körvonalaz­tuk álláspontunkat: a helyzetet a rendelet visszavonása oldhatja meg, esnk ilyen intézkedés változtathat a psprikatermelők, kikészitők és ke­reskedők mai helyzetén. A kérdés annyira aktuális és annyira foglal­koztatja az érdekelteket, hogy min­den oldalról kapunk hozzászóláso­kat Az alábbi sorokat közreadjuk azzal, hogy álláspontunk a terme­lés és a kereskedelem szabadsága kérdésében változatlan. A i pnkaárak stagnálása és az uj termelési ítlónjy kjz-eledte ismét felújította a polémiát a papiiivutermelés kérdésében. S a gyakorlati és elmóle-i ¿»vasiatok sokaságán keresztül vezérfo­nálként huxódik az az elgondolás, hogy minde­nekelőtt a paprikaszövetkezetet kell megszüntet­ni. Mindenki azt szidja, még azok is, akik eddig érdekteleneknek mutatkoztak; a termelőtől a ke­reskedőig mindenki megszüntetését kívánja, pe­dig valóságban csak a termelő érdekeit érinti; az a kérdés, csakugyan sérti-e? A paprika szövetkezet kormányintézkedése foly­tán abból a célból alakult meg, hogy a paprika­termelést azoknak a törzsökös szegedi és kör­nyékbeli termelőknek tartsa fent, akik azt évek óta folytatják és megakadályozza azt, hogy an­nak termelése távoli vidéken is meghonositlassék és kiterjesztessék. Ezen feladatát a szövetkezet teljesítette is: Kelet-Csanádban, Békés-megye csat­lakozó részein, továbbá a Dnnánful déli vidékén, ahol az utóbbi években különösen a nagyobb bir­tokokon a paprikatermelés már száz hold számra karoRatott fel, a termelést 1934-ben teljesen meg­szűntette. S ha ezek a területek is, egyrészt az elmúlt tavaszi magas paprikaáraktól, másrészt az akkori gabonaárak alcsonyságátől vezettetve, még területeiket növelték volna s az idei jó paprika­termésben ők Is részegedtek volna, olyan papri­kaőrleménykínálat zudult volna a szegedi és kalo­csai piacokon keresztül a paprikakereskedelem­re, amely azt csak olvan árakon lett volna ké­pes felvenni, ami csak a hasitásl, őrlési és minő­sítési dijakat fedezte volna s a termelő ftres kéz­zel ment volna haza. A paprika szövetkezet ezen ellenőrző faladatát — s ezt a szövetkezet ellenlábasa* is elismerik — aránylag kis rezsivel teljesítette; a termelő által kat. holdanként fizetett egy pengő, egy fü­zérre átlag az idén fél fillértől 1 fillérig terjedő terhet jelentett s nem ezen a fél filléren múlik a paprikatermelés jövedelmezősége; méltánytalan lenne az összlakossággal szemben ezt a munka­kört illetve terhet közigazgatási, vagy pénzügy­őri közegekre bizni s amellett kérdéses, hogy a területeknek ily módon való ellenőrzése nem-e lett volna drágább! Nem is a paprikaszövetkezet működésében van a hiba, mert ha annak működését meg is szünte­tik, a területek kontingentálását és ellenőrzését valamely szervnek végezni kell. Mert, hogy a kor­látlan termelés senkinek sem válna hasznára, ab­ban talán Szegeden mindenki egyetért. S ha meg kell szüntetni a mostani paprikaszó­vetkezet működését, akkor vissza kell térni a két év előtti elgondolásra s egy, az összes érdekelte­ket — termelő, kikészítő, malom és kereskedő — magában foglaló alakulatot kell létesíteni, melynek a kormányzat monopolisztikns jogokat biztosíta­ni hajlandó is s mely a termeléstől a belföldi, illetve a külföldi értékesítésig minden mozzana­tot végrehajtani képes. A közeli makói hagymatermelés válsága is mu­tatja, hogy az ellenkező elgondolásu félmegoldá­sok sem válnak be; a hagyma termelése korlátok nélkül szabad, csak a kivitel van egy kézben össz­pontosítva, mégis a hagymakészletek eladhatat­lanok; ha egy terménynél, ez esetben a papriká­nál, ugy a termelést mint « belföldi és külföldi értékesítést a tervgazdaság elve alapján össz­pontosítják, kiküszöbölődik a kockázat s még a belföldi fogyasztóknak sem kell háromszoros áron megvenni a paprikát juniusban, mint októberben. A termelés és kereskedelem szabadsága ideálisan szép, de csak akkor, ha „békebeli" bőség és jólét vesz bennünket körül; mindaddig mig az nincs je­len, addig szerintem, sajnos os>ak irányított uta­kon haladhatunk. Basch Endre nagybérlő. TÓTH JÓZSEF cipészmühelye Szf. Isfrá-!*r 8. ggSddíip A leeScényesobb idényeket kielégítő csizmák. Javítások és készcipők a legjutányosabb áron.

Next

/
Oldalképek
Tartalom