Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-02 / 272. szám

9KBOED, taerKe*cHM«g Somogyi urca 22..X.ein. TelHon: 23»33..-kl«<l6hlvBtol kttlc»BnhönyvtAr é* fegylroda ; Aradi urrn (S. lelelon : - Nyomda r LHw I «r»<st nrrn 1«. Telefon • Ifí^oO. Tarlraíl ¿s levélcím : Tlílmnpvnror«»/1 ci Szeged Vasárnap, 1934 dec. 2. Ara 20 fillér X- évfolyam, 272. sz. ELŐFIZETÉS: Havonta helyben 3.20 VldAken e» Bodaneslen 3.0O, kUIIHId»n e.40 oenad* / Egye* )zAm Arn hetkítz. »»»i» 12. VB»«r- é* llnneonno 20 «III. -Ilr<le««»ek lelvMele tnrlin »irrlnl. »Irn'oImIU klvA*elévr> nnnonii» ce«»'»»-.l Nyári szünet, fiszi pihenés A képviselőház megint szünetet tart. A nyári szünet után az őszi szünetet. Egy hét múlva újra összeül, bizonyára azért, hogy a téli szünet előkészületeit megtehesse. A törvényhozó testület lassankint szünetelő testületté alakul igy át. A magyar közéletnek a képviselőház volt a fókusza s a fókusz halványul, erőtlenedik, kiég. A régi nagy ülések, a régi nagy szónoklatok, a régi harcok és régi viharok emlékké váltak s bekerültek a tradíciók vitrinjébe. Mi lehet az oka ennek a sorvadásnak? Talán minden problémánk megvan oldva, minden feladat be van töltve, nincsenek kielégítetlen igények, nincsenek megvalósítatlan ígéretek? Talán nincs már munkatere, nincs már munkaalkalma a törvényhozásnak? Elérkeztünk talán a betöltött feladatok, elvégzett kötelességek, elért célok boldog birodalmába? Ha szemünkkel végigkísérjük a mindennapi élet felbukkanó jelenségeit, aligha tudnánk ezekre a kérdésekre i g e n-nel felelni. Az élet nehezebb, a gondok súlyosabbak, mint bármikor. A kereskedő reménytelenül áll felhalmozott készletei előtt, az iparos szélnek ereszti utolsó inasát is, a gazda ugy érzi, hiába várja a rendelkezéseknek és jogszabályoknak özönében azt a rendeletet, amelyik valóban védelmet nyújt majd neki. A munkanélküliek száma nem csökkent, a magántisztviselők vagy állás nélkül, vagy a létminimum alá redukált fizetéssel tengetik még ideigóráig életüket, az ügyvéd, az orvos, a mérnök immár, mint a buzgó hivők, csudát várnak, mert már csak csuda segithet •tönkrement életükön. Amerre csak nézünk, amerre csak gondolunk, mindenfelé felvállalandó kötelességet, mindenfelé csak megoldandó problémát látunk. S a törvényhozás szünetel. Gömbös Gyula miniszterelnök maga is erezhette, hogy a tennivalók dandárja vár rá és kormányára. A nemzeti munkatervnek 96 pontját már a kormánypárti lapok vezércikkírói sem emlegetik sürün, de, ha más nem i§, ennek a 96 pontnak volt szimptomatikusjelentősége. Ez a 96 pont azt demonstrálta, hogy a kormány rendszeres munka végzésével s alkotások életrehivásával akarja a nemzet bizalmát megnyerni. Ilyen programot csak akkor terjesztenek a tömegek elé, ha a nép munkát sürget, alkotásokat vár s az életet jobbá és könnyebbé tevő in czmények életrehivását kivánja. S a kormány munkatervéből — parlamenti szünet lett. A kormány nem tudja foglalkoztatni a törvényhozást, nincsenek javaslatok, nincsenek tervezetek, nincsenek készülőben alkotások, a törvényhozás kénytelen lehúzni a roliokat, mint a kereskedő, akinek árukészletét elvitték a hitelezők. Pedig" mennyi rendezői érzékkel, milyen hatástkelíő külsőségek között készültek erre a mun!<c>évre. A napokig tartó bakonyi minisztertanács, amikor a miniszterek sátrakban aludtak, forrásvizén és madártojáson táplálkoztak s nyereg alatt puhították őszi programjukat s téli munkatervüket. S a pannonhalmi összejövetel a magyar mult gazdag tradiciói s ragyogó emlékei között, ezer terv, ezer program, ezer gondolat kereste ott — a félhivatalos tudósítás szerint — a megvalósulás útjait a rnaeyar élet felé. Mennyi előkészület, mennyi terv, mennyi készülődés, mennyi tanulmányozás, mennyi adatgyűjtés, mennyi javaslat halmozódott fel s következett — nyári szünete és őszi szünete a törvényhozásnak és nincs elkészített tervezet, nincs kidolgozott javaslat s nincs terv, nincs gondolat, amivel a törvényhozást foglalkoztatni lehetne. Mégha a kormány azt mondaná, hogy a törvényhozás nehézkességét el kell kerülnie, mert a rohanó események azonnali intézkedést követelnek s a közérdek szenvedne séielmet, ha az, amit ma meg kell tenni, az, amit ma nem szabad elmulasztani, a törvényhozás alakiságainak betartásával csak hónapok múlva lehetne törvény. De a kormány — még a 33-as bizottságot sem foglalkoztatja. Az élet egyre hangosabban és egyre türelmetlenebbül követeli az államhatalom beavatkozását, az államhatalom segítségét, az államhatalom elrendezését s a törvényhozás tétlenül türi a sürgetést, a törvényhozásnak Genf, deoember 1. A Népszövetség főtitkára levélben értesítette a magj'ar megbízottat, Eckhardt Tibort, hogy a Saar-kérdés megvizsglására összehívott rendkívüli tanácsülést december 5-én délutánra tűzte ki. A főtitkár ehhez a közléshez hozzáfűzte, hogy külön fogja a magyar megbízottat értesíteni, hogy mikor kerül sor a Tanács mostani rendkívüli ülésszaka napirendjének megállapítására. A rendkívüli tanácsülés alkalmával az elnöki teendőket a Tanácsi ügyrend V. cikkének alapján a megelőző tanácsülési szak elnöke, Vasconcelos, portugália volt külügyminisztere és jelenlegi állandó népszövetségi megbízottja látja el. A Népszövetség információs osztálya szombat este tette közzé Eckhardt Tibor és Avenol népszövetségi főtitkár között Benes elnök összeférhetetlensége ügyében lefektetett levelezést. fl jugoszláv régens Párísban Páris, december 1. P á 1 jugoszláv herceget és feleségét, Lebrun köztársasági elnök szom_ sem szava, sem cselekedete nincs azokkal a feladatokkal és azokkal a kötelességekkel szemben, amelyeknek betöltése és megvalósítása csak neki áll módjában. Mintha az egész magyar közélet elhalkult volna, mióta elnémult a törvényhozás. Csak a panaszok hangosabbak, csak a követelések dübörögnek félelmetesebb visszhanggal s csak az elégedetlenség szavalókórusainak hangja zeng fel nagyobb erővel. Mintha az életünk is gazdátlanabbá vált volna, hiába erősitik meg a központi erőt, hiába sajátítja ki a végrehaj:ó hatalom a jogalkotást, hiába akarják lejáratni a parlamentárizmust s a demokráciát, mégis ugy érezzük, hogy gazdátlan jószággá vált az eleiünk.' A gondok nőnek, mint este az árnyék, a terhek súlyosodnak, betöltetlen feladatok, felvégezetlen kötelességek szegélyezik a magyar élet útját. S a törvényhozás pihen, a munka szünetel. Bár gondjaink is ugy tudnának pihenni, mint a törvényhozás. baton délelőtt ebéden látta vendégül. A jugoszláv udvarnagy kijelentette, hogy nem szórakozás céljából jöttek Párisba, hanem azért, hogy fontos nemzetközi tárgyalásokat folytassanak a francia kormány tagjaival, főként Laval külügyminiszterrel. — Reméljük, — mondotta —, hogy ezek a tárgyalások meg fogják erősíteni a két ország közötti szilárd barátságot. HPIer-eüenes vihar a francia kamarában Pdris, december 1. A francia kamarában tegnap éjjel viharos külpolitikai vita volt az ismeretes Hitler-interjú miatt. Franklin-Bouillon éles támadást intézett Jean Goy ellen, mert az szóbaállt Hitlerrel. Az ügynek lovagias folytatása lett. Franklin-Rou illón beszédének bevezttő részében a Saar-kérdéssel is foglalkozott és azt állította, a népszavazás rendjét veszélyezteti az a Magyarbarát beszéd a francia kamarában » A dunai kérdés épen olyan aggasztó, mini a Saar-kérdés" — „Magyarország belenyugodhat-e abba, hogy egyetien bűnbakként szerepeljen" Páris, december 1. A képviselőház külügyi költségvetésének vitája során Pezet képviselő hosszabb magyarbarát hangú beszédet mondott. Figyelmeztette a képviselőházat a Dunamedence súlyos bajaira. — A dunai kérdés — mondotta —, éppen olyan aggasztó, mint a Saar-kérdés. Meddig mennek el azok a kötelezettségek, melyeket az 1927-ben megkötött és 1932-ben megújított francia—jugoszláv egyezményben vállaltak? Vájjon Magyarország belenyugodhat-e abba, hogy egyetlen bűnbakként szerepeljen? Pezet utalt arra: Franciaországnak közre kell működni azon. hogy a dunai államok között jószomszédi viszony jöjjön létre. A képviselő végűi általános helyeslés közepette annak az aggodalmának adott kifejezést, nogy az egyezmények rendszere csak bekötözheti a sebeket, amelyek azonban könnyen fertőzhetnek, ha nem gondoskodnak sürgős meggyógyitásukról. Genf és Páris UésxUÍ a szerdai iávgyaíásva A szerb régens Láváinál