Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-07 / 276. szám

mw.umwm> > BZBOED, SserkeraMMff Somogyi ncca Jfc2.,l.em,Telefon: I3-33.. KI«drthlT«tel kOlctUnkOnyvtAr 6( legylroda : Aradi uccn 8. I elelon: 13-00. - Nyomda : t»w LIpAI nrrn ÍO. Telefon : 13^00. TAvir«« «« levélcím t DéhBagyafofWOQ S«egert Szállítják a bizonyítékokat Majdnem ott tartottunk, hogy dicséret és elismerés hangján írjunk a Népszövetségről. Eddig se nekünk, se másoknak, akiknek va­lami panaszuk volt, nem nagyon _ lehetett okuk, hogy valami nagyon lelkesedjenek a genfi tárgyalási módszerekért. Eddig a Nép­szövetség még senkinek se szolgáltatott igaz­ságot, hanem vagy kitért a felvetett problé­mák érdemi vizsgálata elől, vagy pedig köz­vetlen tárgyalásra utasította az érdekelt fele­ket. De most egymásután két kétségbe nem vonható sikere is volt a Népszövetségnek. Előzetesen rendezte a Saar-kérdést, — igaz, hogy ez a rendezés még nem végleges és ami történt, abban legnagyobb része volt a két érdekelt konciliáns magatartásán akr — és puszta létezésével lehetővé tette, hogy a jugoszláv-magvar kérdés, helyesebben a belgrádi kormány által erőszakosan felvetett magyar kérdés az erőszak kikapcsolásával egy kívülálló fórum vizsgálata és megvitatása alá kerüljön. Ha eddig egyéb nem történt volna is. csupán az, hogy a Népszövetség fennállása folytán bármelyik állam is nem meri vállalni a támadás erkölcsi felelősségét, önmagában igazolja már a Népszövetség szükségességét. De ezzel a megállapítással szemben igaz, hogy a Népszövetség nem bírói fórum, ha­nem politikai testület, amelyet cselekedetei­ben és határozataiban elsősorban politikai megfontolások vezetnek. Ha a Népszövetség bíróság volna, akkor egy pillanatig sem le­hetnénk kétségben a vádiratnak nevezett ju­goszláv jegyzék sorsa fölött. Ebben a balkáni ponyvaregényben csak állitások vannak, csak következtetésnek látszó gyanúsítások, de hiányoznak belőle a tények és a bizonyí­tékok. Egyik oldalon azzal vádolja meg a magyar kormányt, hogy menedéket adott azoknak a szerencsétleneknek, akik menekül­ni voltak kénytelenek a balkáni paradicsom­ból, a másik oldalon pedig azt rójja fel a ma­gyar hatóságok bűnéül, hogy távozni enged­ték őket. Vaey az egyik, vagy a másik állí­tást majd talán sikerül bizonyitani. De hát milyen fán teremjenek ezek a bi­zonyítékok? Erre a kérdésre máig nagyon nehéz volt a felelet. Most kezdjük megismer­ni a bizonyításnak egészen különleges mód­szereit. A jugoszláv hatóságok százával te­szik át a túlnan élő magyarokat a határon. Békés polgárokból, akiknek semmi közük nem volt a nagy politikához, akik hallgata­gon és tűrően viselték a reájuk nehezedő sorscsapásokat, igy lesznek az állambizton­ságra veszélyes elemek. Huszonnégy órát sem kapnak ügyeik elintézésére, holmijuk értékesítésére, utolsó kézszoritásra, jönni kell nekik, mert ezt parancsolja a magasabb állami érdek, a jugoszláv állam belső bizton­sága. Télvíz idején ismét felidéződnek a tí­zenkét esztendő előtti szörnyűséges képek, a vagonlakás borzalmai, a kiutasítottak szen­vedései s az arcokra fagynak a könnyek, a kitaszítottak keserű könnycseppjei. Ezek a ju­goszláv bizonyítékok. Nem tudjuk, eljut-e Genfbe ezeknek a ki­utasításoknak a híre, mikor ott a vádirat tár­gyalása megkezdődik. Nem tudjuk, meg fog-e jelenni a genfi laDokban annak a nécrv Péntek, 1934 dec. 7. Arn 12 fillér X. évfolyam, 276. sz. esztendős kislánynak a fényképe, akit Zom­borból kisérő nélkül bocsájtottak útnak, ta­lán mert őt is a marseillei merényletben való részességgel gyanúsították. És nem tudjuk, hogy azok az előkelő és diplomácia finom» ságait gondosan mérlegelő urak, akik zárt és nyílt üléseken fogják tanulmányozni a mar­seillei merénylet előzményeit és végrehajtá­sának körülményeit, mit fognak szólni ahhoz, ami most itt történik, ezen a szerencsétlen határon? Vájjon az összefüggések legmesz­szebbmenő láncolatában is tudnak-e egy szemernyi összefüggést felfedezni a király­gyilkosság- és békés polgárok százainak ki­utasítása között? De éppen ezeknek a szomorú események­nek láttára fog elválni, hogy mit remélhe­Genf, december 6. A magyar küldöttség pén­teken nyújtja be a jugoszláv emlékiratra adott Írásbeli válaszát a bizonyítékokkal felszerelve. Ez a válaszirat, amely tulaj donképen részletes válasz, több, mint 30 oldalra terjed és tartal­mazza a lényegesebb ellenbizonyitékokat. A magyar küldöttségnek a legkisebb részle­tekre kiterjedő és igen nagy terjedelmű külön bizonyíték is rendelkezésére áll, amely az em­lékiratba mind fel nem vehető. Ez a bizonyító anyag rendelkezésére fog állni az ügy előadó­jának. A tanács pénteki ülésén Jeftics, Titu­lescu és Benes felszólalása után Eck­hardt Tibor magyar főmegbizott beszél. Eckhardt beszéde körülbelül egy óra hosz­szat fog tartani és az ügy nagy terjedelmére való tekintettel, nem mehet részletekbe. Szá­molnak a szerb válasszal és ujabb cáfolatok­kal. Valószínűnek tartják, hogy az ügy tárgya­lása áthúzódik a jövő hét elejére és esetleg csak kedden, vagy szerdán kerül befejezésre. A magyar—jugoszláv ügy tárgyalása iránt igen nagy az érdeklődés Genfbén. Feltűnő, hogv bizonyos államférfiak lakása előtt nagy a detcktivfelügvelet. A Népszövetség ülésterme körül az ellenőrzés és az igazoltatás a szokott­nál sokkal szigorúbb. K!sa!?fanVan£csi(ozás A Reuter Iroda genfi levelezője ugy értesül, Genf, december 6. A. népszövetségi tanács csütörtök délelőtti ülésén a Saar-vidéki hármas bizottság jelentéséhez elsőnek Laval francia külügyminiszter szólt hozzá, üdvöz­letét és köszönetet mondott a hármas bizott­ságnak a megegyezés létrehozásáért és nyoma­ELOFIZCTCS: HnTonta helyben 3.2« Vidéken «» Budapetlen 3.00.UUIl»lrtUn 0.40 penqfl. / Egye* izAni Arn héikHz­nao 12, vosAr- é« UnnemuiD 20 Ilii. HIT­detéiek fel-vétele «arlta »zerlot. Meo'e­lenltc hélkO kivételével naponta reicir l tűnk és mit várhatunk a Népszövetségtől. Le­gyünk ugyanis vele tisztában, hogy ezúttal a játék nem a királygyilkosok kiderítésére és bűnük megtorlására megy. Egészen másról van már szó. Erkölcsi presszió és politikai nyomás alá akarják helyezni Magyarorszá­got, hogy ünnepélyesen mondjon le revíziós igényeiről. Ha nem is végleg, legalább ¡s hosszabb, tiz-husz esztendős időtartamra. Azalatt majd gondoskodjanak róla, hogy ne legyen odaát, aki kívánja a revíziót. Felrő egy uj nemzedék, amely már nem járt ma­gyar iskolába, amelynek már megszakadtak az érzelmi kapcsolatai a határon inneni Ma­gyarországgal. Csak az öregek maradnak, kik már nem számítanak. Ha ugyan marad­nak és ha nem teszik át őket a határon. hogy délután a kisantant és a balkáni egyez­ményt aláíró hatalmak képviselői hosszú ta­nácskozást tartottak a jugoszláv—magyar vita során követendő eljárásról. A tanácskozáson erős nyomást gyakoroltak a jugoszláv külügy­miniszterre, hogy lehetőleg mérsékelje maga­tartását és nyelvezetét. Kánya Genfben Genf, december 6. Kánya Kálmán külügy­miniszter csütörtökön este Máriássv Zoltán követségi tanácsos, kabinetfőnök kíséretében megérkezett Genfbe. Megoldás Genf. december 6. A magyar— lugoszláv.ügv elintézési módja még nem alakult ki teljesen. Altalános megoldási irányelvet illetőleg a tár­gyalások lefolytatásának módja már ismere­tes, de a megoldásra vonatkozó végleges tervek még bizonytalanok. Illetékes genfi körökben még csak fenntar­tással beszélnek a kérdés megoldási módjáról Az a véleménv alakult ki, hogv E d e n angol főmegbizott vállalni fogja az előadó szerepét, de hogy ő maga mellé kér-e egy kisebb lét­számú bizottságot munkája megkönnvitésére, vagy sem, az még nyilt kérdés. tékosan kiemelte Aloisi báró érdemét a tár­gyalások vezetése körül. Ezután megismételte azt a bejelentését, hogy a francia kormány el­fogadja a jelentés végső következtetéseit. An­nak a reményének adott kifejezést, hogy a ta­nács méltányolni fogja azt a békülékeny szelle-' met. amelyet Franciaország a megegyezés ér­dekében tanúsított. 11a a Saar-vidék lakossá­Pénteken tárgyalják Genfben a jugoszláv jegyzéket Részletes eUenb'zonyitékok a magyar válasziratban — Eckbardl nagy beszédben ulasilfa vissza a Tanács előtt a szerb rágalmakat Békés Saar-vita a Tanács csütörtöki ülésén Elfogadták a bizottsági jelentést

Next

/
Oldalképek
Tartalom