Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)
1934-12-30 / 294. szám
MAGYARORSZÁG SZBOED, saerhetaUMg: Somoorl nccB 22.,k.em,Telefon: 23-33.. KlBdóhl*Btel ROletlfnkthirrtAf é* Jegylro<la: A»®« ucea S. Telefon : 13-Oft. - Nyomd» = CMw L|p«l ncer t<>. Telefon i 13'Oft. T»Tlrw«1 a« levélcím ; D^lmnoynrortrAn seen"1 Az ufols3 hangok Karácsony előtt a francia szenátusban felállott Lavaí s külpolitikájának irányelveiről beszélt. Ez a beszéd nem volt a pacifizmus himnusza, ez a beszéd nem glorifikálta Thoiry és Locarno szellemét s talán még arra is alkalmatlan volt, hogy — tiz perccel közelebb hozza az idők eljövendő teljességét, a békét és mégis e beszéd nyomán az optimizmus aranyfüstje díszítette karácsony ünnepét s a lelkünk szentélyében felállított fán meggyújthattuk a reményeknek és illúzióknak apró gyertyáit. Csak egy szó, ami nem uszít gyűlölködésre s nem szítja a háború parazsát, csak egy szót s a kétségbeesés nagyböjtje helyett vidám karácsonyi ünnep csilingel ránk. Csak egy szó és megcsókol az élet, testünk vidám lángoló katlan, égnek a nők, a házak, u c cák, a szivek, álmok. Minden ég és minden halhatatlan. Sha szabad folytatnunk a vers szavait: „Rossz Isten, adnál legalább csak tízszer ennyi perce t." Ez a haldokló év, mint a Sardou hagyományain nevelkedett szinmüiró, valami hatásos, lélekbemarkoló epilógussal akarta befejezni azt a szörnyű rémdrámát, aminek a cime — 1934 volt. Keresett egy szót, aminek zengése még akkor is muzsikáljon a hallgatók fülében, amikor már rég elhagyták a szinházat, keresett egy mondatot, egy mozdulatot, egy gesztust, hatásos akciót, ami tovább éljen, mint a darab él s tovább éljfen még, mint a szerző. S talán Laval beszéde az, amit magunkkal vihetünk maid az uj évre, a másik színház másik darabjára, melynek csak a nézői maradnak ugyanazok. S talán azért mondotta el Laval kü'politikai beszédét, aminek jelentőségét nem az adja meg, hogy hitvallást tett a béke politikája mellett, nem az, hogy folytatását igérte a briandi páneurópaizmusnak s az sem, hogy igazságot, vagy jóvátételt igért, hanem csak az, hogy — nem „horzsolta már könyökével a háborút" s hogy a középe u rópai kérdés rendezésében a béke egyik mellőzhetlen biztositékát látja. Nem kivánhajtuk azt, hogy az, aki két héttel ezezelőtt Jugoszlávia mellé állott, az most Trianon revíziójának követelői sorába lépjen, — a francia politika képviselőjétől nem lehet kivánni a francia politika megtagadásét, — ez a mi világunk mérhetetlenül igénytelen lett s a megkönnyebbülés érzésével fogad már mindent, ami ha nem is jelenti a harcot a békéért, de nem jelenti már a harcot a béke ellen. Ennek a karácsonynak optimizmusát, derűjét, boldog megfeledkezését. ha nem is kizárólagosan, de jelentékeny részben ennek a beszédnek köszönhetjük. S ha látjuk azt, hogy a béke felé milyen jelentéktelen lépést tett a francia külpolitika s mégis milyen világraszóló megkönynyrbbülés járt nyomában, könnyű elgondolnunk, hogy milyen kevés szó, milyen kevés cselekedet elég volna ahhoz, hogy a b 'ke derűjével töltse el a lelkeket nem csak karácsonyi ajándékként, de ajándékként egy ccrész ¿letre. Amiben husz évvel ezelőtt a világbéke ellen intézett támadást láttunk volna, azt ma ugy ünnepeljük, mint himnuszát a békének. Husz év előtt sokat kellett Vasárnap, 1934 dec. 30. Ara 20 IlUér X. évfolyam, 294. sz. ClÖFIZETÉS: HnTonta helyben 3.2 Vidéken «• BndapMten 3.AO, klllIHlrtHn 0.40 penqfi. + Egye* tzim Ara hétköznap 12, Tatár- és Ünnepnap 20 tlll. Hirdetéseit fel-vétele tarifa »«érint. Meofetenltc hétlö kivételével naponta reaoel tenni a békéért annak, akit ugy unnepeltelc akkor, mint ma azt, aki semmit nem tesz a béke ellen. A békedijat bátran odaadhatják annak, aki semmit nem tett a béke veszélyeztetésére és — már nem is érdemtelent, már nem is jogcím nélkülit tüntettek ki vele. De minél igénytelenebbek vagyunk s minél keserűbb szerzetesi alázatra nevelték bennünk a béke kívánását, annál könnyebben, annál kevesebb szóval és cselekedettel elégíthetik ki ma a tömegek békevágyát. A társadalmi erők törvénye ebben a vonatkozásban nem érvényesül. Egyébként minél többen akarnak valamit, annál vehemensebb, annál nehezebben kielégíthető a tömeghez tartozók kívánsága. A béke sürgetésében még ez a szabály is csak a kivétel erejével él: minél többen áhítoznak a béke után, a békének minél több szerelmese néz fel a csillagokra, annál kevesebb szó, annál szegényesebb cselekedet szerzi már meg az öröm mámorát s a kielégülés boldog illúzióit Ez az év — legalább jó! végződik. Annyi dallam tört meg az év folyamén, annyi szárnyaló melódia fuladt kalcofóniába, a viola d'a m o u r hangjait annyiszor üvöltötte tul al harsona s a karmesteri pálcát a háború éá gyűlölködés Toscanini-jei annyiszor emelték fel, hogy már ez a befejezés is jó, egy haydn-l hármas hangzat a világesemények fel nem oldott septimakkordjai után. Már ez is üdít. rá is pihentet, már ez is megnyugtat s a béka himnuszára intonál. Legalább ezt a hangot vihetjük majd magunkkal ebből a szörnyűi évből s ennek a szörnyű évnek hangzavarából. Lepalabb az utolsó hang tisztaságát magunkkal visszük, ha már az utolsó vacsora emelkedettségét és megváltás-igéretét nem is vihetjük magunkkal. Az utolsó stációhoz még nem jutottunk el, de a szeráfok talán már szájukhoz illesztették a trombitát s az angyalok talán már készítik a fehér selymet a béke oltárának megteritéséhez. S ha a következő évben annyit megyünk csak előre, mint amennyit a most tünő év első hangzavarától az utolsó harmónijáig tettünk meg, — érdemes lesz még egy évig harcolni, még egy évig várni, még egy évig reménykedni. Tyler jelentése Magyarország pénzügyi helyzetéről Nem lehel növe'n* a költségvetési kiadásokat — A súlyos közterhek — A mezőgazdaság megsegítése és a kereskedelem hanyatlása. Budapest, deiember 29. Tyler, népszövetségi megbízott elkészítette jelentését az ország pénzügyi helyzetéről az év negyedik negyedéről. A jelentés — amit szombaton este tettek közzé —, a következő megállapításokat tartalmazza: 1. Októberig bezárólag a költségvetési bevételek a julius elsejével kezdődő pénzügyi évben vaiamivel magasabb színvonalon mozogtak a tavalyinál. Novemberben valamivel kisebbek voltak annak ellenére, hogy több fontos szakmában beállott áremelkedés a forgalmiadók és a fogyasztási adók hozadékára emelőleg hatott. 2. A kiadások az elmúlt évhez képest némi emelkedést mutatnak. 3. A mult évhez képest az üzemeknek nyú jtott kincstári előlegek növekedőben vannak és az üzemek más forrásból is vettek fel bizonyos kölesönöket. 4. Tekintettel a gazdasági helvzetre, nem várható, hogv a bevételek színvonala oly mértékben fog folytatódni, hogy a tavalyinál magasabb legyen. Ha tehát a kiadások' növekednének, attól kell tarfani, hogy a költségvetésben tavaiv elért iavulás nem lesz fenntartható. Nem szabad elfeledni, hogv az állam belső függő tartozása az 1933—34. évi iavulás ellenére is ÍR százalékkal emelkedett. 5. A magvar külkereskedelem teriedelme tiifibhan mind értékben, mind mennviséffíleg inkább csökkenő irányzatot mutat. 1934-ben a kivitel értékben ugvan felül fogja múlni a behozatalt. de sokkal kisebb mértékben, mint 1933-han. fi. A mult évhez képest a merőgazdasági árindex 72 százalékknl emelkedett. Az mari árindex csökkenése 1935 eleiétől 1934 közenéiff tartott és az utóbbi időben bizonvos mértékű emelkedésnek ndntt helvet: Magyarországon i mezőgazdád és ipari árak közötti diszna. ritás az utóbbi években sok más országhoz hasonlítva, méfi mindig nagy. 7. A mezőgazdasági árak emelésére irányuld több évi törekvés utáni helyzet a következő kérdést veti fel: Olyan országban, ahol az ipa-rí árnivó túlzottan ma^as, mily messze lehet menni a mezőgazdasági válság leküzdése, illetve a nemzeti jövedelem helyesebb megoszt lása céljából a belföldi agrár áremelésekben anélkül, hogy az károsan hatna ki az egész ország kereskedelmi érdekére, hogv ezáltal ne veszélyeztesse magát a kitűzött célt. 8. Á rendelkezésre álló devizabevételek alacsonyabbak, mint 1933. megfelelő időszakában. Mégis az utóbbi pár hónapban némi siker koronázta a Nemzeti Banknak azt az igyekezetét, hogy ezt az irányzatot megjavítsa. Ugyanekkor a nyersanyagszükséglet biztosítása terén haladás mutatkozik. Az állami költségvetésben a julius elsejével megkezdődött pénzügyi évben a kincstár áltar fedezendő teljes előirányzat hiánva 66 millió pengő. Október 31-én az adóhátralékok 328.3 millió pengőt tettek ki, az 1933. évi 336.1 millió pengővel szemben. — Olyan időkben, amelyekben mezőgazdasági depresszió uralkodik — mondja Tvler —. erős a kísértés, a nemzeti jövedelem oly irányú elosztásának megkísérlésére, amely alkalmas a mezőgazdasági népesség bajainak orvoslására, de felmerült a kérdés, hogv milyen messze lehet menni a jövedelemnek az árak irányítása révén való ezen megváltozott elosztásában anélkül, hogy egvuttal az egész ország kereskedőnépességében csökkenés álljon be. Bár nem szabad elfelejteni, hogy Magyarország nehézségeit jeléniékeny mértékben a súlyos közterhek okozzák, a gazdasági helyzet a következő kérdéseket veti fel: — Vájjon egv agrárállam prosperitása nem fűgg.e végeredményben attól, hogy amennyiben a népek agrárcikkeket profit mellett exportálnak és ha az inari árszínvonal tulmngas