Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-30 / 294. szám

MAGYARORSZÁG SZBOED, saerhetaUMg: Somoorl nccB 22.,k.em,Telefon: 23-33.. KlBdóhl*Btel ROletlfnkthirrtAf é* Jegylro<la: A»®« ucea S. Telefon : 13-Oft. - Nyomd» = CMw L|p«l ncer t<>. Telefon i 13'Oft. T»Tlrw«1 a« levélcím ; D^lmnoynrortrAn seen"1 Az ufols3 hangok Karácsony előtt a francia szenátusban fel­állott Lavaí s külpolitikájának irányelveiről beszélt. Ez a beszéd nem volt a pacifizmus himnusza, ez a beszéd nem glorifikálta Thoi­ry és Locarno szellemét s talán még arra is alkalmatlan volt, hogy — tiz perccel közelebb hozza az idők eljövendő teljességét, a békét és mégis e beszéd nyomán az optimizmus aranyfüstje díszítette karácsony ünnepét s a lelkünk szentélyében felállított fán meggyújt­hattuk a reményeknek és illúzióknak apró gyertyáit. Csak egy szó, ami nem uszít gyű­lölködésre s nem szítja a háború parazsát, csak egy szót s a kétségbeesés nagyböjtje he­lyett vidám karácsonyi ünnep csilingel ránk. Csak egy szó és megcsókol az élet, testünk vidám lángoló kat­lan, égnek a nők, a házak, u c ­cák, a szivek, álmok. Minden ég és minden halhatatlan. Sha sza­bad folytatnunk a vers szavait: „Rossz Isten, adnál legalább csak tíz­szer ennyi perce t." Ez a haldokló év, mint a Sardou hagyomá­nyain nevelkedett szinmüiró, valami hatásos, lélekbemarkoló epilógussal akarta befejezni azt a szörnyű rémdrámát, aminek a cime — 1934 volt. Keresett egy szót, aminek zengése még akkor is muzsikáljon a hallgatók fülé­ben, amikor már rég elhagyták a szinházat, keresett egy mondatot, egy mozdulatot, egy gesztust, hatásos akciót, ami tovább éljen, mint a darab él s tovább éljfen még, mint a szerző. S talán Laval beszéde az, amit ma­gunkkal vihetünk maid az uj évre, a másik színház másik darabjára, melynek csak a né­zői maradnak ugyanazok. S talán azért mon­dotta el Laval kü'politikai beszédét, aminek jelentőségét nem az adja meg, hogy hitval­lást tett a béke politikája mellett, nem az, hogy folytatását igérte a briandi páneuró­paizmusnak s az sem, hogy igazságot, vagy jóvátételt igért, hanem csak az, hogy — nem „horzsolta már könyökével a háborút" s hogy a középe u rópai kérdés rende­zésében a béke egyik mellőz­hetlen biztositékát látja. Nem kivánhajtuk azt, hogy az, aki két héttel ez­ezelőtt Jugoszlávia mellé állott, az most Tria­non revíziójának követelői sorába lépjen, — a francia politika képviselőjétől nem lehet kivánni a francia politika megtagadásét, — ez a mi világunk mérhetetlenül igénytelen lett s a megkönnyebbülés érzésével fogad már mindent, ami ha nem is jelenti a harcot a bé­kéért, de nem jelenti már a harcot a bé­ke ellen. Ennek a karácsonynak optimizmusát, de­rűjét, boldog megfeledkezését. ha nem is ki­zárólagosan, de jelentékeny részben ennek a beszédnek köszönhetjük. S ha látjuk azt, hogy a béke felé milyen jelentéktelen lépést tett a francia külpolitika s mégis milyen világraszóló megköny­nyrbbülés járt nyomában, könnyű el­gondolnunk, hogy milyen kevés szó, milyen kevés cselekedet elég volna ahhoz, hogy a b 'ke derűjével töltse el a lelkeket nem csak karácsonyi ajándékként, de ajándékként egy ccrész ¿letre. Amiben husz évvel ezelőtt a világbéke ellen intézett támadást láttunk volna, azt ma ugy ünnepeljük, mint himnu­szát a békének. Husz év előtt sokat kellett Vasárnap, 1934 dec. 30. Ara 20 IlUér X. évfolyam, 294. sz. ClÖFIZETÉS: HnTonta helyben 3.2 Vidéken «• BndapMten 3.AO, klllIHlrtHn 0.40 penqfi. + Egye* tzim Ara hétköz­nap 12, Tatár- és Ünnepnap 20 tlll. Hir­detéseit fel-vétele tarifa »«érint. Meofe­tenltc hétlö kivételével naponta reaoel tenni a békéért annak, akit ugy unnepeltelc akkor, mint ma azt, aki semmit nem tesz a béke ellen. A békedijat bátran odaadhatják annak, aki semmit nem tett a béke veszélyez­tetésére és — már nem is érdemtelent, már nem is jogcím nélkülit tüntettek ki vele. De minél igénytelenebbek vagyunk s mi­nél keserűbb szerzetesi alázatra nevelték ben­nünk a béke kívánását, annál könnyebben, annál kevesebb szóval és cselekedettel elégít­hetik ki ma a tömegek békevágyát. A társa­dalmi erők törvénye ebben a vonatkozásban nem érvényesül. Egyébként minél többen akarnak valamit, annál vehemensebb, annál nehezebben kielégíthető a tömeghez tartozók kívánsága. A béke sürgetésében még ez a szabály is csak a kivétel erejével él: minél többen áhítoznak a béke után, a békének mi­nél több szerelmese néz fel a csillagokra, an­nál kevesebb szó, annál szegényesebb csele­kedet szerzi már meg az öröm mámorát s a kielégülés boldog illúzióit Ez az év — legalább jó! végződik. Annyi dallam tört meg az év folyamén, annyi szár­nyaló melódia fuladt kalcofóniába, a viola d'a m o u r hangjait annyiszor üvöltötte tul al harsona s a karmesteri pálcát a háború éá gyűlölködés Toscanini-jei annyiszor emelték fel, hogy már ez a befejezés is jó, egy haydn-l hármas hangzat a világesemények fel nem ol­dott septimakkordjai után. Már ez is üdít. rá is pihentet, már ez is megnyugtat s a béka himnuszára intonál. Legalább ezt a hangot vihetjük majd magunkkal ebből a szörnyűi évből s ennek a szörnyű évnek hangzavará­ból. Lepalabb az utolsó hang tisztaságát ma­gunkkal visszük, ha már az utolsó vacsora emelkedettségét és megváltás-igéretét nem is vihetjük magunkkal. Az utolsó stációhoz még nem jutottunk el, de a szeráfok talán már szájukhoz illesztették a trombitát s az angyalok talán már készítik a fehér selymet a béke oltárának megteritéséhez. S ha a követ­kező évben annyit megyünk csak előre, mint amennyit a most tünő év első hangzavarától az utolsó harmónijáig tettünk meg, — érde­mes lesz még egy évig harcolni, még egy évig várni, még egy évig reménykedni. Tyler jelentése Magyarország pénzügyi helyzetéről Nem lehel növe'n* a költségvetési kiadásokat — A súlyos közterhek — A mezőgazdaság megsegítése és a kereskedelem hanyatlása. Budapest, deiember 29. Tyler, népszövet­ségi megbízott elkészítette jelentését az ország pénzügyi helyzetéről az év negyedik negyedé­ről. A jelentés — amit szombaton este tettek közzé —, a következő megállapításokat tartal­mazza: 1. Októberig bezárólag a költségvetési bevé­telek a julius elsejével kezdődő pénzügyi év­ben vaiamivel magasabb színvonalon mo­zogtak a tavalyinál. Novemberben valamivel kisebbek voltak annak ellenére, hogy több fon­tos szakmában beállott áremelkedés a forgal­miadók és a fogyasztási adók hozadékára emelőleg hatott. 2. A kiadások az elmúlt évhez képest némi emelkedést mutatnak. 3. A mult évhez képest az üzemeknek nyú j­tott kincstári előlegek növekedőben vannak és az üzemek más forrásból is vettek fel bizonyos kölesönöket. 4. Tekintettel a gazdasági helvzetre, nem várható, hogv a bevételek színvonala oly mér­tékben fog folytatódni, hogy a tavalyinál ma­gasabb legyen. Ha tehát a kiadások' növekednének, attól kell tarfani, hogy a költségve­tésben tavaiv elért iavulás nem lesz fenntartható. Nem szabad elfeledni, hogv az állam belső függő tartozása az 1933—34. évi iavulás elle­nére is ÍR százalékkal emelkedett. 5. A magvar külkereskedelem teriedelme tiifibhan mind értékben, mind mennviséffíleg inkább csökkenő irányzatot mutat. 1934-ben a kivitel értékben ugvan felül fogja múlni a be­hozatalt. de sokkal kisebb mértékben, mint 1933-han. fi. A mult évhez képest a merőgazdasági ár­index 72 százalékknl emelkedett. Az mari ár­index csökkenése 1935 eleiétől 1934 közenéiff tartott és az utóbbi időben bizonvos mértékű emelkedésnek ndntt helvet: Magyarországon i mezőgazdád és ipari árak közötti diszna. ritás az utóbbi években sok más országhoz ha­sonlítva, méfi mindig nagy. 7. A mezőgazdasági árak emelésére irányuld több évi törekvés utáni helyzet a következő kérdést veti fel: Olyan országban, ahol az ipa-­rí árnivó túlzottan ma^as, mily messze lehet menni a mezőgazdasági válság leküzdése, il­letve a nemzeti jövedelem helyesebb megoszt lása céljából a belföldi agrár áremelésekben anélkül, hogy az károsan hatna ki az egész or­szág kereskedelmi érdekére, hogv ezáltal ne veszélyeztesse magát a kitűzött célt. 8. Á rendelkezésre álló devizabevételek ala­csonyabbak, mint 1933. megfelelő időszaká­ban. Mégis az utóbbi pár hónapban némi siker koronázta a Nemzeti Banknak azt az igyeke­zetét, hogy ezt az irányzatot megjavítsa. Ugyanekkor a nyersanyagszükséglet biztosítása terén haladás mutatkozik. Az állami költségvetésben a julius elsejével megkezdődött pénzügyi évben a kincstár áltar fedezendő teljes előirányzat hiánva 66 millió pengő. Október 31-én az adóhátralékok 328.3 millió pengőt tettek ki, az 1933. évi 336.1 mil­lió pengővel szemben. — Olyan időkben, amelyekben mezőgazda­sági depresszió uralkodik — mondja Tvler —. erős a kísértés, a nemzeti jövedelem oly irányú elosztásának megkísérlésére, amely alkalmas a mezőgazdasági népesség bajainak orvoslásá­ra, de felmerült a kérdés, hogv milyen messze lehet menni a jö­vedelemnek az árak irányítása ré­vén való ezen megváltozott elosz­tásában anélkül, hogy egvuttal az egész ország kereskedőnépességé­ben csökkenés álljon be. Bár nem szabad elfelejteni, hogy Magyaror­szág nehézségeit jeléniékeny mértékben a sú­lyos közterhek okozzák, a gazdasági helyzet a következő kérdéseket veti fel: — Vájjon egv agrárállam prosperitása nem fűgg.e végeredményben attól, hogy amennyi­ben a népek agrárcikkeket profit mellett ex­portálnak és ha az inari árszínvonal tulmngas

Next

/
Oldalképek
Tartalom