Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

BÍCMAGYARORSZAG T934 december 23. SZERELEM A „CASA FLORÁ"-BAN MA VÁSÁRHELYI JULIA. ... Megirit együtt ölt a négy világjáró asgíóny. Ewittal a velencei Flórián terraszán. Langymeleg, párás imájus volt, sűrített »Nto&kaí és sajátos izekkel a> halvá^adó- veteneei estben. Ang úszta, a ssép, fekete mandélinos ktaiy, muzsikálva hintázott el az asztalok között. A Santa Luciát pengette.. énekelt is hozzá s a dalban, zenében, elmerült az Irmelin hangja. — . •. hát igény a* a sorsom — ismételt«, — hogjí' mindig oiwa» keli- slmennem, ahöi legjobba veretnék rnwíwfni és mindig azt kell etvcszitenem, akihez a legjobban ragaszkodom. Legyén 6f 6aráf Vágy szerelmes... így járfattt — Katslimwf tg... — Maradj csak a tárgynál ínwslin, — «ólt írőzbe Dorothy Grill, a német filmmüvéíznő —, hfiSWW holnap nírfr stferttf repül fi-nlí, négye« a Vitóg négy tája felé. Kevés már fiam az idő, nagyon kevés. Hajnalban utazunk! És nem várfiaérni 6fit 1 a mesével jővíig, mert a<fdigra — tette hozzá kis jelentős hangsúllyal — biztosan uj •orténeteA 1«»... ünwelii* rtiosdlygott. A« utóbbi megjegyzésre *em reagált. — A „tárgy" kedveseim, a TÁRGY, természetesen: férfi.... És én ott hagytam el, azzal az önmagamhoz intézett kérdéssel, vájjon, szerettem-e fidillót, az olasz szobrászt, aki oly különös «lódon futott bele az életembe. De, ennél a történetnél, nem is ez a léteid, vatfv létező érzés a fontos, hanem az, ami „körülötte" és .JBÜatta" történt.... Tehát, fegj s«ívetfefl*-e: nem tudom. t>e, Jé föft $ (»tHöSy mindig fázó fe*ei»et « teAysrébe» melegíteni és akkori «ágy SZomoruságSifriat beletemetni a tékfénvü szemébe... Tüla'faortttépp ma már, az egész férfiből csak erre a dáázó kékségre emlékezem, erre is talán csak ízért, mert amióta tudom, hogy szivem van, kék íérfiszemelr Széduftetébé» hnfeotargwn» böldog érzések és iKgy szenvedései telhőifert. fiogy ezek á Szemek az én életemben nem lehettek örökkévaíóak és hogy olykor változtak is, ez nagyon szofnoru, de én, mégcsak eldönteni se tudom, hogy ez, én. egfáiw, sws-tar »gM ám*, vagy pedig az enateííss^ «gvétemes drámája?... Én nem kétesem ézt a kék mámort, mert fffrfom, az öótéiB egyszer végleg elmerül benne... — ktrn * Wggél«!*, «mikor az OéiHóval kapcso„eset" lwwáédStt — a tengerparti fürdőnek nevezett kis olasz haláSZfaiabefl*, — a hetednapon érni«- esői utárt kisütő« a nap. fiagyogőáif. Szikrázva. Kilenc óra felé járhatott it idő, amikor Katalin kopogni kezdett a hotefsZobém áffaján. De, a szokásos módo*, Válás«! se vá*Va nyitót* be hozzám. *8elj fel Irmelin. ftemek végire az időt Menj ki a tengerpartra kicsit körülnézni, hiszen- még nem álttál gemmit. Nekeim most dolv?W. lirtmma feli, 4e estére majd taláfcezunk. Csöppen», és akkor elmondod, mit láttál fgeitf... W» pá, szervusz*..* OyotS mrxd^la«« — .ffrógyíff — • h emhekem és mint az álom, már el is tünt —Hogv ki volt Katalin?... falán í legszebb n#kit valaha láttam Eléfelá, öngyilkos, magyar i¥r oszfrál? fe<eségé és 6 is a „Casa ?1órá"-fen lakott ahol én. Gyönyörű, gyönyörű volt ez a ílŐ. Mint égy stigáns hattyu, ftgy fflsíott it éttérmi agzfáfok kőzött, á férfiak fezében a kés-villa a fányérfioz fffórföff és í s«ém«k ©ff föfréf» gyúlt. mint 0 thrn légdéfibb napja... Dé Katsftiri, $ véfft?et«<íff s«ép és halálosan szomorú heroina elnézett a fejük fefett és senkivel se törődött. LegslAWsc igy MMAM. Csak később derült ki, hogy ,... azaz... mintha... mégis.... Amftef írtígíSiWrfe-'ffüfflls — é (tőfcb érkezett —, keményen végig nézett rajtam. Aztán magáffó^ Őfeff és' (flfSSWif rtMrt^rtft,- h^gV ÍM*t már ff<*rn 6 lest itt á asszony... De azért nagyon örül, hogy jöttem, rftert ifiár nagvöw hiényrttt fffífci így „húltA ilf(V ffí, a4M — igy íffőrtrfrs — „rttéfrőtfcSk"' tsri a bsrAztán - étvá'frafstfsifők leffftsk. Káffáfht rtéha hajnalig is> meséft » halott uráról akinél különb ember nem járt a földön és akínefc, mé^s — meg felfcílffiS.... — A fiofélfeétí á it égéíz tensferp^fti fürdőn, * QŐk rtféí^kültek 1\ ^ f c^ííí 11' gőgjétől, éSafc éri tudf#IB, Hfvit. hiffem,- hégy $ <««^-hidégség, egy bolclóiffafe1« ásSütoiíV^ivet takar, vigaszfi*flr#fatís# híííatíaif és szereimmel egy baWff férf' iráni/*.. — Azon a reggelen amikor Katalin elindított, (ftt ét Jffiél^ t^ifí^áw. Kápjó1 érfcöaöést vártak, nagy, hullámzó, tarka tömeg. Én néztem a végtelen vizet és talán órákig is bámulhattam 1« a csillámló kék-zöld mélységbe, nem tudom, csak ezekre a szavalja rezzentem össze: „Ewiva Ungheriarf..." Gyorsan feleltem: „Grazié mille". ügy éreztem, ez a kedveskedés nem nekem szól egyénileg, hanem a nemzetnek, amelynek a gyermeke vagyok. És különben is... Én is gyászban voltam akkor, fekete fátylamat ugy lengette a szél, íRint az asszonyi balsors zászlaját Az aícorfl sápadt volt, énmagam összetört, megviselt. Akkoriban temettem el az apámat, akkoriban hagyott él at irram és — mit mondjak még? — akkor kaptam a lüdőcsucshurutot, aminek át gyógyítására rfltentent le. ETkinzott arcommal, megviselt léftyemmel — ugy éreztem, — nem lehetek én kalandéhes férfi-szemeknek alkalmas „matéria".. — Hátrapillantottam: fiatal férfi állt mögöttem. Egy pillanatnyi tétova csönd után mellém lépett és Cfciíiiitíftöífítf. ÍR p&fsfé most azt morw}játok, egy „úriasszony" egy ,;társaságbeli-nő" igy ismeretségét, satöbbi nem Iföt Dey én meg azt felelem erre, hegy at «riasszon? életét sem lehet geometriai szabályossággal irányítani, mint ahogyan magát az emberi sorsot sem lehet sikok és görbék közé szőri tani. Sors és Végzet találkozásán nak az eredménye az emberi élet, mert amikot az wnber már tudatosan tndná az életét vezetni ezt Ti is tudjátok, — akkor már rendszerint késő *«if és at emliefrl éleit játszmáját nem leh<* — legalább is nem mindig —, újból kezdeni.. Van, aki az élet szép, tiszta „irka-vonal"-a közül soha Sem lép fci és van, áW *»áf *em is Született feleHát at szegény mit tegyen?,. Hogy billentse viszsza magát oía, áíiöí riém ís vóTt solíf... Nem mondanátok meg?... — ... Az idegen keresztneve Odilló volt és a foglakozása szobrász. Elmondotta, hallotta én margyá* vsrgyok te elbeszélgetfünk flfcgyar ismérefTe-n i?rner^fTsrŐl, akiit mér nyaraltak ott. Később hazakísért. A szálló kapujában megcsókolta a fezem Amikor felemelte a fejét, két mélykék szemet láttam, akár a végtelen tenger, két ámuló, forróra gyűlt férfiszemet, de az a büvöWt, ami » két kék csillagból felém lángolt, az már nem á nemzetemnek, a« már nekem, * nőnek szóltftefcawtah* fel * seobémba. Megálltam a tükör előtt és néztem, néztem magam. Egy gyászruhás, lfifftsw fiatal r>6 tekintett reám, nagyon fehér bőrrel, égő vörös hajjal, két aranybama szemmél és nagyon jóvonatu SZájJál... Ű£V rtéztét» magam mint egy idegent és a torkomig vert fel a szivén»: szép, szép va gycüí,, feííet engem igy betegen te SBeretni!.w — Este Katalin kŐhfdég SrCéál jöft fe htfzíám. „Mi történt veled, Katalin?-." — kérdeztem riadta«. —• „Semmi * történt „vélem" — félelte foghegyről, — inkább azt szeretném tndni: „Vele*!" mi történt?...* — „Velem — mosolyogtam — igazán setfHHt." Katalin gtfny<*saw felnevetett: „Nem mondanád n*eg, kivel sétáltál délelőtt a tengerparton?... Ved'd tudómásul, én mindéi« láttam!" — „De édes Katalin — nevettem él magam megkönnyebbültem, — égy Sywn ártatlan dologért csak rfWrt izgatod fel magad. Hiszen én mindent elmondok, ha érdekel." — „6 köszönöm, nem érdekel it ügyed, te, té ártatlanság! Jóéjszakát. Remélem „Ma* fogSZ álmodni?... f^f ntfgyfefflSfm áffl ." ÉS - faképnél hagyott... — Aztán rtapókig nem láttáim. Hozzám többé riém Jött és «Italéban ferfilt Há az étteremfen összetalálkoztunk, elfordította a fejét. Mi történt vele, mi bánthatta, sejtelmem -se volt. fgy mult él tí'hh» tíz iMp is... Ódillóval napi sétáimon már nem véletlenül taláTkoZtám és égy esté, amikor bárkán érkeztem Vélé líart*, — ézt a KotelaWakMf látwt tehetett, Katalinból kirobbant a dolog. Lángb* gyúlt arccal szaladt be hozzám. „Nézd Irmáin - kezdte gyorsari, - Változtatnod keTl á dolgokon, aZaz vátaSzartod kelf: Odilló és közöttéM... Vágy Ő, Vagv Sfí... Ha Té Vele tarted: a barátsági*, »kkof é* «ém lehetek a Te barátnőd. Ha Ta tudnád ki ez az ember! Nos, akaród, hogv HíegöMüidjaTí!?..."' Választ Se várva folytatta: „Hát ét * Té édes Otíliád, itáliai drága síerelmed, égy — paTkétf-fántfős, aMvéí irrflyar rfártl (íekorá-lhatja niagát * tengerparti Sétán... Egy „faxi-táritfós"", líogs' modernébhül fejezzem ki «agán», aki wm ö^ettenüí szorongatja a i¥Ők cteíeká-f.u Gratulálok az illéséhez signora, — tofytáftái réffentő' íwosol'lyaí —^ de kérem, legyen «yagéiát: érrtW, a . »yászos liliomtól, mondom, öntől is pár Centezimót rfemél, mért ám Odillóka szerény kig virág, aki a kicsit is megbecsüli az idegen szépasszony „kliensekétől... De most jóéjszakát angyalkám!... Pá, pá, alüdj jóÍ!..." — Ez, — igy —, kicsit sok volt egyszerre... Szerettél«-*; OdIllót, akkor jutott először az eszembe ez a kérdés, de akkor persze, még jelen időben... De minek részletezzem tovább a dolgokat?™ Egész éjjel Ugy hánykolódtáffí, mint a viharzó tenger. Másnap nem keltem fel ég Odilló nem talált a megbeszélt hélven. A hotelportástól tudta meg, hogy fekszem, beteg vagyok. Estefelé gyönyörű párinai ibolyákat küldött, csipfefinom, velencei ezüst kosárkában Kis léVél volt a virágok alatt körülbelül vt állt benne: „Kicsi frmelin, ne legyen beteg. Meghalnék, hogy egy pillariatra láthassam, de én frerrt léphetem át a y,Casa Flóra" küszöbét. Ne kivonja, hogy megmondjam miért. Csak arra kérem, he hfgyje el, akármit is hall rólam és mindig csak férfiszivem nagy vágyára gondoljon maga «tán és kinjáraC hogy rtwst nem lehetek maga iwellett..." — Ibolyák, ibolyák, te gyönyörű kék világ — szoriterttam magamhoz a kis fegáTat —, kék szemek, édes, végzetes tavák, bucstfznPk, bucg«zunk... Né féljetek nem máisttom meg már, atritt határoztam, hajnalban utazunk, utazunk.« J» Felkéltem. Gyorsan felöltöztem Intézkednem, egom agoln&m fellett És mégegyszer látni kívántam a kedves uccákat a parkokat a tengert.. A „Casa Flóra" kis kertjén akartam keresztül menni az nccára, középen volt egy üvgeaett virághaz. Ott kellett elhaladnom. Sötét volt fenm, nem láthattam senkit ^e meg fellett áfHanom arra a hangra, amely onnan kihallatszott Odilló épp ezt mondta: „Eljöttem, nem azért, mintha megijedtem volna a fenyegetésétől, hogy lelő az uccán„ De, eljötteim, hogy megkérjen, ne üldözzön engem tovább, bocsássa meg, hogy már nem tudom szeretni _ Megpróbáltam, nem tudom... Én nem tehetek arról, hogy az emberi sziVnek egész külön élete van, amely független át ember egyébkénti életétől..." — „Ódilló — zokogott Katalin —, ne, ne feszél} igy... Ha tftdnád mennyire szeretlek... Nem tudok élni nélküled — a hangja suttogó lett —, szánj meg, mindenre kérlek, mert ha nem — ezt már sziszegte —•, megmérgezem atr.t a kígyót, aki miatt engem elhagytál..' — „Mit, mit mondott?.-" — kiáltotta Odilló. D^ további szó nem hangzott már kí az üvegházból, csak égyetlen hosszú, különösen hosszú hangos, hőrgésba fuló sóhaj... Ütána mély, halálos, remegő csend_ De, minthá, mintha valami, talán egy test, zuhanna a földre és Odilló lobogó hajjafl rohan ki az ajtó«... Aztán még alig pár pere és viszik Katalin karcsú testét az üvegházból... — Éjszaka stztárt: cSoda tőrtént... s Ka tátin magához tért az injekcióktól, nem halt meg, de háttvu-nyakán az Ódilló őt ujja nyomát őrökémíékként viselni fogja.- Szegény Odilló, nem lett tehát gyilkos, de én másnap mégis elntazítam... — És nem láttad többé Odillót? -- hangzott három szájról egyszerre a kérdés —, hisz* ártatlan volt. semmi se volt igaz abból, amit az a szegény Katalin féltékeny boldogtalanság átetn róla mondott» Irmelin messzire nézett —• De igen. Sőt. Csak._ — Csak?... — ismétlődött a kérdés — és szinte remegett a levegőben a feszültség és a egend. — ... akkor már — mosolygott Irmelin —, nem Odilló volt a neve... De, a szeme, — az kék volt., — Hogy, hogyan?... — nyiladoztak kerekre at asszonyszemek. — Hát csak ugy — élvezte diadalát írmelin, — hogy mire elkészültem a legújabb film-szcenárinmommal, a fárfihŐs nevét megváltóztatfam... A szüzséjét pedig most azért mondtam el, mert a fő női szerepet Dorothy Grillriek, a nagy müvés/asszonynak szántam... Elővette kis fénylő borostyán-szipkáját és a füstkarikák felhőiben, most már harsányan belelcaCagott a kékülő velencei estbe.