Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

D f r M A» G y A Í? o R s z * n T954 december 25. •MHiaMMa MM Pál ny. miniszterelnököt, dr. Somogyi Szil­veszter polgármestert, Dohnányi Ernő zenemövé­ff/eti főiskolai tanárt és Scherffel Aladárt, a hir­ivevft9 botanikust avatták diszdok torokká a már Szegedivé lett Ferenc József Tudományegyetemen. A következő évekre esik Drummond \Yiliiam Ila­miltonnak, a Népszövetség kó.->bbi főtitkárának díszdoktorrá avatása, majd egymásután lettek a s/egedi egyelem tiszteletbeli do'-.orai: Lukács ííyörgy ny. miniszter, Berzevirzy Albert, a Ma­gyar Tudományos Akadémia elnöke, gróf Kle­belsberg Kunó (1926), dr. Aigner Károly, dr. B'c!i*r Károly porosz közoktatásügyi miniszter, dr. L. Graig Comisch, az amerikai Unitárius Tár­sulat elnöke, Rothermere Harold Sidney Hams­worth, lord Rothermere fia, dr. Idziechoicski Marian, vilnai egyetemi tanár, Nichoias Munay Butler, a Garnegie-intézet elnöke. Legújabban pedig báró korányi Sándor orvos­professzort, majd irói munkásságának elismeré­seid Móra Ferencet, végül pedig dr. Glattfelder Gyula csanádi püspököt avatta díszdoktorává a szegedi egyetem. Nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy a kilencvenkilenc díszdoktor közül ezidőszerint har­mincegyen vannak éleiben, közülük húszan olya­nok, kiket már Szegeden avattak az egyetem díszdoktorává. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Nemzeti ellentállás) Ez a történet már a megszállás után esedékes időkből való. Nem legenda, hanem kulturkép. Paraszkéva asszonyt kell itt hamarosan bemu­tatnom, aki foglalkozására nfíva egyszerfi báha­asszony, de a lelke mélyén — nyilván öntudat­lói — jóakarónk, tán éppen azon iz alapon, hogy j! magyar impérium alatt született. Nemzeti nagy eUentáltósok idején két fegy­vere volt mindig az elnyomottak seregének. Nem fizetett adót és nem adott katonát. Az adót ki­préselik ugyan az olajból, amivel azonban még távolról sem állítottam olyan vakmerőséget, hogy az el is jut illetékesnek novcr'ctt helyére. Kélia felbuzog a behajtóban a jdszándék, hogy talán... mégis, — azonban ellentáll önmagának is és túlnyomó részben sikerről. Arról, hogy husz év mulvj minél hevesebb katona legyen az országban, a Paraszkévák gon­doskodnak. Ohó, nem addig van az, nem azért pingálják ki magukat az ofáhfempfom tarka stí­lusában a menyecskék, nem azért préselik a tes­tüket gnmmi-holmikba, hogy gyerekes ostoba­ságért elveszítsék a karcsúságukat. — Paraszkéva, kérlek szépen, zsába van a de­rekamban, ne resteld a fáradtságot, masszíroz­tál meg. Paraszkéva tndott a legragyogóbban masszí­rozni, az 6 éles szeme bámulatos titkokat fedezett fel. így, teszem azt, nyomban megmondta, hogy A páciensnek hány hónapos a zsábája, »őt futó­loaos számítás alapján — pedig sose járt iskolá­kat — azzal a jövendöléssel is szolgált, hogy pontosan mennyi idő elteltével gyógyul meg az a girinc. NY mely esetben a vakmerőségig haladt igye­kezetében, rossz kedvvel ébredt és kapkodó lett, a páciens sem élt mindig ésszel, faluról érkezett hozzá rozzant szekéren s tévedésből féderes ülés helyett hegyes ludtollba ült, amitől meghalt egy kicsit, — nem lehetett hát menteni a dolgot, Pa­raszkévát bizony bezárták. Az ügyész nagyon ha­ragos ember volt, mogorva agglegény, aki nem éri a női lelkek szubtilításához, makacsul szedte öesze a bizonyítékokat, mindent kitárt és hiába­való volt az, elnök jóindulata, a tudós nőt el kel­lett Ítélni. A város hölgytársadalmát megdöbbentette a törvény sújtó keze. — Az ördög rágja szét azokat a paragrafuso­kat, mi lesz most már velünk? — Itt a Lukrécia, meg a Jéla, próbálkozott valaki szerény hangon. — itt van, persze, hogy itt van. Nyilván tud­nak azok is valamit, azonban ha az ember meg­szerette Paraszkéva gyöngéd simogatását, v'-te­lén máról-holnapra hozzászokni idegen kézhez. Egy szép napon aztán megkeresés megy a bör­tön igazgatóságához, hogy kisérjék át a város­ba Paraszkévát. Szükség van rá egy bonyolódott bűnügyben. A megkeresést a vizsgálóbíró küld­te, a rabot átvette és elismervényt adott róla, hogy mihelyt nem lesz rá szükség, hiánytalanul visszaszármaztatja. A vizsgálat nagyon kényes lehetett, mert a munkával egyébként is agyonhalmozott biró nem a hivatalos helyiségében végezte a kihallgatást, hanem hazavitte Paraszkévát a lakására. A kül­világtól elzárta, egy kamarában szobát rendezett be a részére, a jó ételt nem sajnálta tőle, sőt né­ha egy-egy palack sörrel is meglepte. — Igyál, fiam, jót tesz az az egészségnek. Hogy milyen titkokat szedett ki belőle, arról nem tudott senki. De nehéz lehetett a vizsgáló­bíró ur dolga, egymaga nem győzte a keresztkér­déseket, ugyanazért belevonta az akcióba a fele­ségét is. Gyönge kis madárkaasszony volt, azon­ban olyan parázsló szemmel, amikkel lakatot is lehet nyitni. Ép gyöngélkedett, pihegett az ágy­ban, fázott a legnagyobb forróságban. — Ha már itt vagy, Paraszkéva, nyögdécsel­te, megnyomkodhatnád a hátamat. Szörnyen fáj a keresztcsontom. Nagyon szivesen megnyomkodta. Aznap, meg később is. Körülbelül egy hétig, amikor határo­zott javulás felei mutatkoztak s a vizsgálóbíró felesége elkívánkozott az ötórás táncba. A törvényszéki elnök ugyanakkor az egyik csengőgombot nyomkodta. — Kéretem a vizsgálóbíró urat. Két perccel később már előtte állt. — Parancsoljál nekem! — Tódor, mondta az elnök és ugy tett, mint­ha a világon semmi sem érdekelné, csak a papír­vágó kés, amelyikkel játszadozott, Tódor, kérlek szépen, mi van Paraszkévával? A vizsgálóbíró elsápadt. — Kihallgattam, persze hogy kihallgattam, talán hosszura is nyúlt, de ne vedd zokon, ?tívon vagyok terhelve. Holnap már küldöm vissza. — Tódor! — pillantott most fel az elnök za­varfan, sose voltam barátja az elhamarkodott dolgoknak. Egyáltalán nem kivánom a gyors távozását, sőt éppenséggel azt szeretném, lia én is beszélhetnék vele. Érdekel az a bűnügy, ami­ben tanuként szerepel. Átveszem elismervénnyel... Most már visszatért a vér a vizsgálóbíró ar­cába. — Ezer örömmel, hogyne, de még milyen szi­vesen I Tudott mosolyogni is. — Kérlek szépen, honnan tudod? — Hát, Istenem, csak tud az ember egyet­mást. Paraszkéva ebéd után átköltözött az elnö­kékhez, ahol szintén szobát rendeztek be neki és ágrisi aranysárga borral itatták. Véletlenül itt is beteg volt a háziasszony, busán mozdult meg az ágyban. — "Nini, Paraszkéva, te vagy? Ejnye, ennek a véletlennek az örömére megnyomkodhatnád a derekamat, mert kutyául fáj. El se tudom kép­zelni, hogy hol fázhattam meg? Paraszkéva futó tekintetet vetett a beteg de­rékra, kezével méréseket végzett a női testea végül azt mondta: — Nyolc-tiz nap múlva semmi bajod, asz­szonyom. — Biztos vagy benne? — Ha én mondom! A vizsgálóbiróné ro^r rég táncolt, mikor as ura megkérdezte az elnököt. — Ne küldjük még haza Paraszkévát? — Izé, hogy is mondjam, persze-persze, föl­tétlenül haza fog menni, mert ott a helye a bör­tönben, ahová az Ítélet utalta, azonban olyan ér­dekes ez az ügy, hogy nein tagadhattam meg a polgármester kérését, alá szintén informálódni szeretne. Tudod, kérlek szépen, várospolitikai szempontból nagy fontossága van mindennek s végtére ő a város feje. Paraszkéva azért most ná­la tartózkodik, határozottan gondos felügyélet alatt, elismervényt kaptam róla, hogy átvették és a kérdés tanulmányozása után hiánytalanul visz­szaszolgáltatják. Ne neheztelj érte, de nem te­hettem másként. Hiszen megértesz! — Megértelek, kérlek alásan, már hogyne ér­tenélek meg. Csakis a&ért voltam bátor szóba hozni a dolgot, mert nálam járt ma a rendőrpre­fektus és azt mondja, megragadná az alkalmat, ha már véletlenül itt van Paraszkéva... tudod ujabb bűnügyek készülnek­Hogy ezidőszerint ki érdeklődik az ujait* bűn­ügyek után, azt hamarosan nem tudom meg­mondani. A két évi büntetés ugyanis még í'.em telt le, ellenben Paraszkéva átvételéről eddig harminc elismervény tanúskodik. Boh. STANDARD) legufabb rádiók T. R. r. PHILIP S JANI ANDRAt Takaréktár u. 8. SacÍY CSILLÁR«AK.TAR 387 DUTAIAN BEMUTATÁSI [• [• [• L? w [a [• [• [• ír­Egyes szám ára 20 Előfizetési ára: 1 hóra . 70 fillér negyedévre 2 pengő fillér. • Elölizel^kel swoeden felvesz a Magyar Távirati Iroda, Tisza La|os kőrút 73 sz. ÉSÉÍÉMÉkSÉÍl<l*IÉÍÍÉrÉ*<l'É*rÉ'

Next

/
Oldalképek
Tartalom