Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

D f r M A» G y A Í? o R s z * n T954 december 25. •MHiaMMa MM Pál ny. miniszterelnököt, dr. Somogyi Szilveszter polgármestert, Dohnányi Ernő zenemövéff/eti főiskolai tanárt és Scherffel Aladárt, a hirivevft9 botanikust avatták diszdok torokká a már Szegedivé lett Ferenc József Tudományegyetemen. A következő évekre esik Drummond \Yiliiam Ilamiltonnak, a Népszövetség kó.->bbi főtitkárának díszdoktorrá avatása, majd egymásután lettek a s/egedi egyelem tiszteletbeli do'-.orai: Lukács ííyörgy ny. miniszter, Berzevirzy Albert, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, gróf Klebelsberg Kunó (1926), dr. Aigner Károly, dr. B'c!i*r Károly porosz közoktatásügyi miniszter, dr. L. Graig Comisch, az amerikai Unitárius Társulat elnöke, Rothermere Harold Sidney Hamsworth, lord Rothermere fia, dr. Idziechoicski Marian, vilnai egyetemi tanár, Nichoias Munay Butler, a Garnegie-intézet elnöke. Legújabban pedig báró korányi Sándor orvosprofesszort, majd irói munkásságának elismeréseid Móra Ferencet, végül pedig dr. Glattfelder Gyula csanádi püspököt avatta díszdoktorává a szegedi egyetem. Nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy a kilencvenkilenc díszdoktor közül ezidőszerint harmincegyen vannak éleiben, közülük húszan olyanok, kiket már Szegeden avattak az egyetem díszdoktorává. AZ ÉLET MOZIJÁBÓL (Nemzeti ellentállás) Ez a történet már a megszállás után esedékes időkből való. Nem legenda, hanem kulturkép. Paraszkéva asszonyt kell itt hamarosan bemutatnom, aki foglalkozására nfíva egyszerfi báhaasszony, de a lelke mélyén — nyilván öntudatlói — jóakarónk, tán éppen azon iz alapon, hogy j! magyar impérium alatt született. Nemzeti nagy eUentáltósok idején két fegyvere volt mindig az elnyomottak seregének. Nem fizetett adót és nem adott katonát. Az adót kipréselik ugyan az olajból, amivel azonban még távolról sem állítottam olyan vakmerőséget, hogy az el is jut illetékesnek novcr'ctt helyére. Kélia felbuzog a behajtóban a jdszándék, hogy talán... mégis, — azonban ellentáll önmagának is és túlnyomó részben sikerről. Arról, hogy husz év mulvj minél hevesebb katona legyen az országban, a Paraszkévák gondoskodnak. Ohó, nem addig van az, nem azért pingálják ki magukat az ofáhfempfom tarka stílusában a menyecskék, nem azért préselik a testüket gnmmi-holmikba, hogy gyerekes ostobaságért elveszítsék a karcsúságukat. — Paraszkéva, kérlek szépen, zsába van a derekamban, ne resteld a fáradtságot, masszíroztál meg. Paraszkéva tndott a legragyogóbban masszírozni, az 6 éles szeme bámulatos titkokat fedezett fel. így, teszem azt, nyomban megmondta, hogy A páciensnek hány hónapos a zsábája, »őt futóloaos számítás alapján — pedig sose járt iskolákat — azzal a jövendöléssel is szolgált, hogy pontosan mennyi idő elteltével gyógyul meg az a girinc. NY mely esetben a vakmerőségig haladt igyekezetében, rossz kedvvel ébredt és kapkodó lett, a páciens sem élt mindig ésszel, faluról érkezett hozzá rozzant szekéren s tévedésből féderes ülés helyett hegyes ludtollba ült, amitől meghalt egy kicsit, — nem lehetett hát menteni a dolgot, Paraszkévát bizony bezárták. Az ügyész nagyon haragos ember volt, mogorva agglegény, aki nem éri a női lelkek szubtilításához, makacsul szedte öesze a bizonyítékokat, mindent kitárt és hiábavaló volt az, elnök jóindulata, a tudós nőt el kellett Ítélni. A város hölgytársadalmát megdöbbentette a törvény sújtó keze. — Az ördög rágja szét azokat a paragrafusokat, mi lesz most már velünk? — Itt a Lukrécia, meg a Jéla, próbálkozott valaki szerény hangon. — itt van, persze, hogy itt van. Nyilván tudnak azok is valamit, azonban ha az ember megszerette Paraszkéva gyöngéd simogatását, v'-telén máról-holnapra hozzászokni idegen kézhez. Egy szép napon aztán megkeresés megy a börtön igazgatóságához, hogy kisérjék át a városba Paraszkévát. Szükség van rá egy bonyolódott bűnügyben. A megkeresést a vizsgálóbíró küldte, a rabot átvette és elismervényt adott róla, hogy mihelyt nem lesz rá szükség, hiánytalanul visszaszármaztatja. A vizsgálat nagyon kényes lehetett, mert a munkával egyébként is agyonhalmozott biró nem a hivatalos helyiségében végezte a kihallgatást, hanem hazavitte Paraszkévát a lakására. A külvilágtól elzárta, egy kamarában szobát rendezett be a részére, a jó ételt nem sajnálta tőle, sőt néha egy-egy palack sörrel is meglepte. — Igyál, fiam, jót tesz az az egészségnek. Hogy milyen titkokat szedett ki belőle, arról nem tudott senki. De nehéz lehetett a vizsgálóbíró ur dolga, egymaga nem győzte a keresztkérdéseket, ugyanazért belevonta az akcióba a feleségét is. Gyönge kis madárkaasszony volt, azonban olyan parázsló szemmel, amikkel lakatot is lehet nyitni. Ép gyöngélkedett, pihegett az ágyban, fázott a legnagyobb forróságban. — Ha már itt vagy, Paraszkéva, nyögdécselte, megnyomkodhatnád a hátamat. Szörnyen fáj a keresztcsontom. Nagyon szivesen megnyomkodta. Aznap, meg később is. Körülbelül egy hétig, amikor határozott javulás felei mutatkoztak s a vizsgálóbíró felesége elkívánkozott az ötórás táncba. A törvényszéki elnök ugyanakkor az egyik csengőgombot nyomkodta. — Kéretem a vizsgálóbíró urat. Két perccel később már előtte állt. — Parancsoljál nekem! — Tódor, mondta az elnök és ugy tett, mintha a világon semmi sem érdekelné, csak a papírvágó kés, amelyikkel játszadozott, Tódor, kérlek szépen, mi van Paraszkévával? A vizsgálóbíró elsápadt. — Kihallgattam, persze hogy kihallgattam, talán hosszura is nyúlt, de ne vedd zokon, ?tívon vagyok terhelve. Holnap már küldöm vissza. — Tódor! — pillantott most fel az elnök zavarfan, sose voltam barátja az elhamarkodott dolgoknak. Egyáltalán nem kivánom a gyors távozását, sőt éppenséggel azt szeretném, lia én is beszélhetnék vele. Érdekel az a bűnügy, amiben tanuként szerepel. Átveszem elismervénnyel... Most már visszatért a vér a vizsgálóbíró arcába. — Ezer örömmel, hogyne, de még milyen szivesen I Tudott mosolyogni is. — Kérlek szépen, honnan tudod? — Hát, Istenem, csak tud az ember egyetmást. Paraszkéva ebéd után átköltözött az elnökékhez, ahol szintén szobát rendeztek be neki és ágrisi aranysárga borral itatták. Véletlenül itt is beteg volt a háziasszony, busán mozdult meg az ágyban. — "Nini, Paraszkéva, te vagy? Ejnye, ennek a véletlennek az örömére megnyomkodhatnád a derekamat, mert kutyául fáj. El se tudom képzelni, hogy hol fázhattam meg? Paraszkéva futó tekintetet vetett a beteg derékra, kezével méréseket végzett a női testea végül azt mondta: — Nyolc-tiz nap múlva semmi bajod, aszszonyom. — Biztos vagy benne? — Ha én mondom! A vizsgálóbiróné ro^r rég táncolt, mikor as ura megkérdezte az elnököt. — Ne küldjük még haza Paraszkévát? — Izé, hogy is mondjam, persze-persze, föltétlenül haza fog menni, mert ott a helye a börtönben, ahová az Ítélet utalta, azonban olyan érdekes ez az ügy, hogy nein tagadhattam meg a polgármester kérését, alá szintén informálódni szeretne. Tudod, kérlek szépen, várospolitikai szempontból nagy fontossága van mindennek s végtére ő a város feje. Paraszkéva azért most nála tartózkodik, határozottan gondos felügyélet alatt, elismervényt kaptam róla, hogy átvették és a kérdés tanulmányozása után hiánytalanul viszszaszolgáltatják. Ne neheztelj érte, de nem tehettem másként. Hiszen megértesz! — Megértelek, kérlek alásan, már hogyne értenélek meg. Csakis a&ért voltam bátor szóba hozni a dolgot, mert nálam járt ma a rendőrprefektus és azt mondja, megragadná az alkalmat, ha már véletlenül itt van Paraszkéva... tudod ujabb bűnügyek készülnekHogy ezidőszerint ki érdeklődik az ujait* bűnügyek után, azt hamarosan nem tudom megmondani. A két évi büntetés ugyanis még í'.em telt le, ellenben Paraszkéva átvételéről eddig harminc elismervény tanúskodik. Boh. STANDARD) legufabb rádiók T. R. r. PHILIP S JANI ANDRAt Takaréktár u. 8. SacÍY CSILLÁR«AK.TAR 387 DUTAIAN BEMUTATÁSI [• [• [• L? w [a [• [• [• írEgyes szám ára 20 Előfizetési ára: 1 hóra . 70 fillér negyedévre 2 pengő fillér. • Elölizel^kel swoeden felvesz a Magyar Távirati Iroda, Tisza La|os kőrút 73 sz. ÉSÉÍÉMÉkSÉÍl<l*IÉÍÍÉrÉ*<l'É*rÉ'