Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

034 r!er r.nbei 25. ÖREGEK ÉS FIATALOK Irta TONELLI SÁNDOR. Két könyv fekszik előttem, mindkettőt kará­csonyi ajándékba kaptam messze idegenből. Az egyik a Daily Mail 1935. esztendei évkönyve, ezt egy angol barátom küldte Londonból. A másik egy gyönyörű kiállítású indiai album, tele szebbnél­szebb szinnyomásos képekkel, ezt egy párszi nagykereskedőtől kaptam Bombayből, aki a nyá­ron itt járt Szegeden, hogy egy-két-három vag­gon zsineget vásároljon a kenderfonógyártól. Ke­vesebbet olyan messzire rendelni nem nagyon érdemes. A párszi kereskedőnek ajánlólevele volt hozzám, nálam ebédelt és most ezzel az apró figyelmességgel viszonozta « -vendéglátásomat. A második könyv sokkal szebb, de aiz első mindenesetre érdekesebb. Különösen a második cikke vet fel olyan problémát, amely valameny­nyiünket közvetlen közelről érdekelhet. (Az első cikk érdekesség szempontjából nem számit, egy­szert udvariassági megemlékezés György íkirálv huszonötéves uralkodói jubileumáról.) A második cikk azt a problémát taglalja, hogy miként véle­kedik az uj generáció, az a nemzedék, amely a nagy háború idején még gyermek volt, a világ dolgairól. Ez a nemzedék már itt van, husz-har­minc esztendős, részben már el is helyezkedett az életben, vagy most áll az elhelyezkedés előtt. Ez a nemzedék már a sarkunkat tapossa és néhány esztendő múlva komoly, sőt döntő tényezője lesz a közügyeknek, nem közömbös, hogv ez a nemze­dék milyenne1- látja a világot és a világ kere­tein belül nemzetének és saját magának szere­pét. ' A Daily Mail évkönyvének cikkirója három jellegzetes tulajdonságot vél megállapíthatni en­nek az uj generációnak a gondolkodásában. Az első megállapítás az, hogy ez az uj nemzedék sokkalta internacionálisabb, mint mi voltunk, akik még a mult század végén, vagy a jelen századnak a világháborút megelőző másfél évti­zedében léptünk ki az életbe. Ez nem ugv érten­dő, mintha ezek a fiatalok kevésbbé volnának an­golok, mint apáik voltak, vagy mintha rosszabb angolok volnának, hanem már kezdettől fogva megtanulták, liogy nagyobb vonalakban gondol­kodjanak. És ez kétségtelenül igy van nálunk is. Ezt a fiatalságot, amely kis gyermekkorában már világfogalmakba nőtt bele, amely a mi kortár­sainknál talán több nyelvkészséggel és nyelvtu­dással is megy neki az életnek, amely a cserké­szet révén is kapcsolatokat talál idegen országok felé s amely napról-napra hallja emlegetni, hogy mi is csak függvénye vagyunk a világpolitikai történéseknek, nem lehet már az átkos Bécs és a negyvennyolc frazeológiájával kielégíteni. De már nem is ismerik ezt a frazeológiát. Az ő gondol-, kodásukban a világháború elmosott mindent, he­lyesebben a személyes átéltség hiánya folytán ködös történelmi távlatba tolt el mindent, ami megelőzően történt. Mi még láttuk Ferenc Józse­fet, benne éltünk a rési monarchiában, a hár. mas szövetséget ismertük Közép-Európa szövet­ségi szervezetének és láttuk a kettős szövets»*, majd az antant megalakulását Tőlük mindi' idegen, ök azt tudják, hogy Ausztria a mi báré* tunk és hogy Genfben székel a Népszövetség, a nemzeteknek ez a bizonytalan körvonalú szerve zete, amely vajúdások és bizonytalan sikerek kö zött bukdácsolva, most van igazán kialakulóban A második megállapítást a Daily Mail év könyve abban a furcsának tetsző kifejezésben foglalja össze, hogy ez az uj generáció <r leve­gőben gondolkodik. Ez a különös kifejezés ugy ér trndő, hogy ennek a nemzedéknek az idejére esi" a mechanikai repülés kifejlődése, térhódítása és 07 egész közlekdésnek a repülés révén történi forradalmasítása. Száz esztendő előtt a vasút tört be éppen ilyen forradalmi módon közleke­désünkbe, közgazdaságunkba, eszociális és kulturá­lis életünkbe, összezsugorította a távolságokat és a technikai előfeltételeket adta meg a világ kiak­názásához és a tizenkilencedik században ural­kodó liberális gazdasági rendszer megteremtésé­hez. Ezt aa átalakulást apáink élték it és úgy­szólván a vasút volt gondolkodásuk egysége. Mi magunk egy átmeneti periódusba szület­ünk bele. A vasút tökéletesedett, melléje iöttek a negyven- és ötvenezer tonnás óceánjárók, a tengeralattjárók, a kábelek, a villamosság és az automobil. Láttuk a repülés kezdeteit is, de a repülés forradalma már az uj nemezdóket illeti. A drótnélküli táviróval és a rádióval együtt ez impressziónál ja hallatlan módon az uj generáció lelkületét. És mert ezek a fiatalok a levegőben gondolkodnak, már elmaradottnak látnak ben» nünket, akiknek gondolata, még a földhöz ta­padnak. Ha egy angol miniszter, aki még a régi generációból való, azt mondhatta, hogy a repü­lés kitolta Nagy Britannia határait a Rajnáig, a fiataloknak már ez a határmegállapitás is szű­kös. Ök már nem akarják látni a földi határo­kat. Kölönős ezt hallani egy olyan világban, amely­ben sokkal több a határ, mint volt huszon­öt esztendő előtt. Különös ezt hallani egy olyan időben, mikor vámhatárok és politikai határok gátolják az áruk, emberek és gondolatok szabad forgalmát. De éppen ez választ el bennünket az uj nemzedéktől. Mi még a múltban élünk, ők már a jövőt látják lelki szemeik előtt. A harmadik megállapítás az, hogy ez az uj nemzedék lázas türelmetlenséggel várja, hogy történjék valami. A körvonalak nagyon határo­zatlanok, a program még hiányzik, nem is lehet kerek programot várni azoktól, akiknek hiány­zik a gyakorlatuk a szerkesztésben és szövege­zésben, de kétségtelen, hogy a fiatalok várnak valamit, várnak valami változást, ami megvál­toztatja a világ sorát és megjavítja jelenlegi na­gyon is szűkös kilátásai'-at. Ugy érzik, hogy a technikai eszközök csodálatos fejlettsége és ál­landó tökéletesedése mellett éppen azokon a te­rületeken, amelyek életüket legjobban érdeklik, semmi sem történik. A politikai és társadalmi fejlődés esztendők óta nem tart lépést a techni­ka haladásával. Ami Genfben történik és ami a legtöbb ország belpolitikájában történik, nem egyéb egy helyben való topogással. Nem lehet csodálni, ha akár a fasizmusnak, akár a nem­zeti szocializmusnak, akár pedig a kommuniz­musnak tábora ennek az uj generációnak a so­raiból rekrutálódik. Hiányzik belőle a kritika, de él benne a tudat, hogy valami változásnak kell következni. Ezzel az érzéssel szemben pedig nem lehet a régi érveléssel dolgozni. Aí ifjúságot, amely nem tud elhelyezkedni és n»*m tudja megtalálni he­lyét az életben, nem lcüet olyan magyarázatokkal kielégíteni, hogy rossz iaz államháztartás helyze­te, nincsen konjunktura, takarékoskodni kell és a meglevőt is le kell épitemi. Ez az ifjúság követeli az élethez való jogát és azt feleli a lemondás prófétáinak, akik azonban elfoglalják előle a meglévő állásokat, hogy adják át helyüket, ha nem tudnak a bajokon segíteni. Ne nyekergessék az elkopott gramofon-lemezeket, melyeknek már melódiája sem való a mostani fülek számára. És ebben van a még egymás mellett élő két generáció, az öregek és fiatalok közös tragikuma. Azoknak, akiket már öregeknek kezdenek tekin­teni, nem volt fiatalságuk, mert az ő fiatalságu­kat elvitte a háború. A tragikus megpróbáltat n­soknak a nemzedéke volt ez, amelynek tíz ne­héz esztendő esett ki az életéből. Ez volt az a nemzedék, amely számában megcsökkenve, len­szebb éveitől megfosztva élte át a háború vérzi­vatarát, ismerte meg Oroszország homokját, a flandriai halmokat, a macedón hegyeket, az Tson­zó köves partjait, ahol a felkúszó rózváknál pi­rosabb vérrózsák termettek. Ez volt az a nem­dék, amely végigszenvedte a megpróbáltatások szörnyű sorozatát, az összeomlást, a régi, nyu­godt békevilág ködbeveszését s amelynek nyug­talanság volt az élete egészen mostanáig. Nem csoda, ha ez az idősebb nemzedék azt mondja, hogy neki is van némi joga az élethez és ha né­mi nyugalomra, néhány nyugodt esztendőre vá­gyakozik. Az egyik abban keresi az éleihez való jogát, hogy nyugalma legjjen. a másik éppen azért, mert vindikálja az éleihez való jogot, til­takozik a nyugalom ellen és változást akar. Alapjában véve mindenkor ez volt az öregek és fiatalok .problémája, de most ezt a problémát súlyosbítja a világnak a nagy háború utáni ször­nyű gazdasági, politikai és morális válsága. És abban van a helyzet legnagyobb tragikuma, hogy a megoldásnak még lehetősége sincsen. Csak egy lehetőség van, de ez tulajdonképpen leheltőség­nek nem is nevezhető. Ez az egyszerű természeti törvény: lassankint kihalnak az öregek és öre­gedők és helyüket elfoglalják a fiatalok. Akkor övék lesz a tér és a maguk akarata szerint, a mu­guk képére i'al.ithatiák át a világot. PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK ALAPÍTÁSI ÉV 1841. SZEGEDI FIÓKJA SÜRGÖNYCIM: COMMKRZ SZEGED ALAPTŐKE: 25 MILLIÓ PENGŐ. KIMUTATOTT TARTALÉKALAPOK 34.3 MILLIÓ PENGŐ. BETÉTÁLLOMÁNY ÖSSZEGE less. ÉV VÉCÉN: TAKARÉK-KÖNYVBEN FOLYÓSZÁMLÁN ÖSSZESEN .... MILLIÓ PENGŐ 1473 142.2 289-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom