Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

034 r!er r.nbei 25. ÖREGEK ÉS FIATALOK Irta TONELLI SÁNDOR. Két könyv fekszik előttem, mindkettőt karácsonyi ajándékba kaptam messze idegenből. Az egyik a Daily Mail 1935. esztendei évkönyve, ezt egy angol barátom küldte Londonból. A másik egy gyönyörű kiállítású indiai album, tele szebbnélszebb szinnyomásos képekkel, ezt egy párszi nagykereskedőtől kaptam Bombayből, aki a nyáron itt járt Szegeden, hogy egy-két-három vaggon zsineget vásároljon a kenderfonógyártól. Kevesebbet olyan messzire rendelni nem nagyon érdemes. A párszi kereskedőnek ajánlólevele volt hozzám, nálam ebédelt és most ezzel az apró figyelmességgel viszonozta « -vendéglátásomat. A második könyv sokkal szebb, de aiz első mindenesetre érdekesebb. Különösen a második cikke vet fel olyan problémát, amely valamenynyiünket közvetlen közelről érdekelhet. (Az első cikk érdekesség szempontjából nem számit, egyszert udvariassági megemlékezés György íkirálv huszonötéves uralkodói jubileumáról.) A második cikk azt a problémát taglalja, hogy miként vélekedik az uj generáció, az a nemzedék, amely a nagy háború idején még gyermek volt, a világ dolgairól. Ez a nemzedék már itt van, husz-harminc esztendős, részben már el is helyezkedett az életben, vagy most áll az elhelyezkedés előtt. Ez a nemzedék már a sarkunkat tapossa és néhány esztendő múlva komoly, sőt döntő tényezője lesz a közügyeknek, nem közömbös, hogv ez a nemzedék milyenne1- látja a világot és a világ keretein belül nemzetének és saját magának szerepét. ' A Daily Mail évkönyvének cikkirója három jellegzetes tulajdonságot vél megállapíthatni ennek az uj generációnak a gondolkodásában. Az első megállapítás az, hogy ez az uj nemzedék sokkalta internacionálisabb, mint mi voltunk, akik még a mult század végén, vagy a jelen századnak a világháborút megelőző másfél évtizedében léptünk ki az életbe. Ez nem ugv értendő, mintha ezek a fiatalok kevésbbé volnának angolok, mint apáik voltak, vagy mintha rosszabb angolok volnának, hanem már kezdettől fogva megtanulták, liogy nagyobb vonalakban gondolkodjanak. És ez kétségtelenül igy van nálunk is. Ezt a fiatalságot, amely kis gyermekkorában már világfogalmakba nőtt bele, amely a mi kortársainknál talán több nyelvkészséggel és nyelvtudással is megy neki az életnek, amely a cserkészet révén is kapcsolatokat talál idegen országok felé s amely napról-napra hallja emlegetni, hogy mi is csak függvénye vagyunk a világpolitikai történéseknek, nem lehet már az átkos Bécs és a negyvennyolc frazeológiájával kielégíteni. De már nem is ismerik ezt a frazeológiát. Az ő gondol-, kodásukban a világháború elmosott mindent, helyesebben a személyes átéltség hiánya folytán ködös történelmi távlatba tolt el mindent, ami megelőzően történt. Mi még láttuk Ferenc Józsefet, benne éltünk a rési monarchiában, a hár. mas szövetséget ismertük Közép-Európa szövetségi szervezetének és láttuk a kettős szövets»*, majd az antant megalakulását Tőlük mindi' idegen, ök azt tudják, hogy Ausztria a mi báré* tunk és hogy Genfben székel a Népszövetség, a nemzeteknek ez a bizonytalan körvonalú szerve zete, amely vajúdások és bizonytalan sikerek kö zött bukdácsolva, most van igazán kialakulóban A második megállapítást a Daily Mail év könyve abban a furcsának tetsző kifejezésben foglalja össze, hogy ez az uj generáció <r levegőben gondolkodik. Ez a különös kifejezés ugy ér trndő, hogy ennek a nemzedéknek az idejére esi" a mechanikai repülés kifejlődése, térhódítása és 07 egész közlekdésnek a repülés révén történi forradalmasítása. Száz esztendő előtt a vasút tört be éppen ilyen forradalmi módon közlekedésünkbe, közgazdaságunkba, eszociális és kulturális életünkbe, összezsugorította a távolságokat és a technikai előfeltételeket adta meg a világ kiaknázásához és a tizenkilencedik században uralkodó liberális gazdasági rendszer megteremtéséhez. Ezt aa átalakulást apáink élték it és úgyszólván a vasút volt gondolkodásuk egysége. Mi magunk egy átmeneti periódusba születünk bele. A vasút tökéletesedett, melléje iöttek a negyven- és ötvenezer tonnás óceánjárók, a tengeralattjárók, a kábelek, a villamosság és az automobil. Láttuk a repülés kezdeteit is, de a repülés forradalma már az uj nemezdóket illeti. A drótnélküli táviróval és a rádióval együtt ez impressziónál ja hallatlan módon az uj generáció lelkületét. És mert ezek a fiatalok a levegőben gondolkodnak, már elmaradottnak látnak ben» nünket, akiknek gondolata, még a földhöz tapadnak. Ha egy angol miniszter, aki még a régi generációból való, azt mondhatta, hogy a repülés kitolta Nagy Britannia határait a Rajnáig, a fiataloknak már ez a határmegállapitás is szűkös. Ök már nem akarják látni a földi határokat. Kölönős ezt hallani egy olyan világban, amelyben sokkal több a határ, mint volt huszonöt esztendő előtt. Különös ezt hallani egy olyan időben, mikor vámhatárok és politikai határok gátolják az áruk, emberek és gondolatok szabad forgalmát. De éppen ez választ el bennünket az uj nemzedéktől. Mi még a múltban élünk, ők már a jövőt látják lelki szemeik előtt. A harmadik megállapítás az, hogy ez az uj nemzedék lázas türelmetlenséggel várja, hogy történjék valami. A körvonalak nagyon határozatlanok, a program még hiányzik, nem is lehet kerek programot várni azoktól, akiknek hiányzik a gyakorlatuk a szerkesztésben és szövegezésben, de kétségtelen, hogy a fiatalok várnak valamit, várnak valami változást, ami megváltoztatja a világ sorát és megjavítja jelenlegi nagyon is szűkös kilátásai'-at. Ugy érzik, hogy a technikai eszközök csodálatos fejlettsége és állandó tökéletesedése mellett éppen azokon a területeken, amelyek életüket legjobban érdeklik, semmi sem történik. A politikai és társadalmi fejlődés esztendők óta nem tart lépést a technika haladásával. Ami Genfben történik és ami a legtöbb ország belpolitikájában történik, nem egyéb egy helyben való topogással. Nem lehet csodálni, ha akár a fasizmusnak, akár a nemzeti szocializmusnak, akár pedig a kommunizmusnak tábora ennek az uj generációnak a soraiból rekrutálódik. Hiányzik belőle a kritika, de él benne a tudat, hogy valami változásnak kell következni. Ezzel az érzéssel szemben pedig nem lehet a régi érveléssel dolgozni. Aí ifjúságot, amely nem tud elhelyezkedni és n»*m tudja megtalálni helyét az életben, nem lcüet olyan magyarázatokkal kielégíteni, hogy rossz iaz államháztartás helyzete, nincsen konjunktura, takarékoskodni kell és a meglevőt is le kell épitemi. Ez az ifjúság követeli az élethez való jogát és azt feleli a lemondás prófétáinak, akik azonban elfoglalják előle a meglévő állásokat, hogy adják át helyüket, ha nem tudnak a bajokon segíteni. Ne nyekergessék az elkopott gramofon-lemezeket, melyeknek már melódiája sem való a mostani fülek számára. És ebben van a még egymás mellett élő két generáció, az öregek és fiatalok közös tragikuma. Azoknak, akiket már öregeknek kezdenek tekinteni, nem volt fiatalságuk, mert az ő fiatalságukat elvitte a háború. A tragikus megpróbáltat nsoknak a nemzedéke volt ez, amelynek tíz nehéz esztendő esett ki az életéből. Ez volt az a nemzedék, amely számában megcsökkenve, lenszebb éveitől megfosztva élte át a háború vérzivatarát, ismerte meg Oroszország homokját, a flandriai halmokat, a macedón hegyeket, az Tsonzó köves partjait, ahol a felkúszó rózváknál pirosabb vérrózsák termettek. Ez volt az a nemdék, amely végigszenvedte a megpróbáltatások szörnyű sorozatát, az összeomlást, a régi, nyugodt békevilág ködbeveszését s amelynek nyugtalanság volt az élete egészen mostanáig. Nem csoda, ha ez az idősebb nemzedék azt mondja, hogy neki is van némi joga az élethez és ha némi nyugalomra, néhány nyugodt esztendőre vágyakozik. Az egyik abban keresi az éleihez való jogát, hogy nyugalma legjjen. a másik éppen azért, mert vindikálja az éleihez való jogot, tiltakozik a nyugalom ellen és változást akar. Alapjában véve mindenkor ez volt az öregek és fiatalok .problémája, de most ezt a problémát súlyosbítja a világnak a nagy háború utáni szörnyű gazdasági, politikai és morális válsága. És abban van a helyzet legnagyobb tragikuma, hogy a megoldásnak még lehetősége sincsen. Csak egy lehetőség van, de ez tulajdonképpen leheltőségnek nem is nevezhető. Ez az egyszerű természeti törvény: lassankint kihalnak az öregek és öregedők és helyüket elfoglalják a fiatalok. Akkor övék lesz a tér és a maguk akarata szerint, a muguk képére i'al.ithatiák át a világot. PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK ALAPÍTÁSI ÉV 1841. SZEGEDI FIÓKJA SÜRGÖNYCIM: COMMKRZ SZEGED ALAPTŐKE: 25 MILLIÓ PENGŐ. KIMUTATOTT TARTALÉKALAPOK 34.3 MILLIÓ PENGŐ. BETÉTÁLLOMÁNY ÖSSZEGE less. ÉV VÉCÉN: TAKARÉK-KÖNYVBEN FOLYÓSZÁMLÁN ÖSSZESEN .... MILLIÓ PENGŐ 1473 142.2 289-5