Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-25 / 291. szám

TO^ december 25. n* r M AH? *ROP*7XG Beszélgetés Könyves Tóth Erzsivel, aki újévtől a Nemzeti Színház tagja és pénteken búcsúzik Szegedtől (A Délmagyarország murik- társától-) Bródy Sándor remekmüvében, a Tanítónőben búcsúzik el Szegedtől, a szegedi közönségtől Könyves Tóth Erzsi, a vidéki szinészet egyik legkiválóbb reprezentánsa. Az újévben már a Nemzeti Színház tagja lesz. öt is, mint annyi sok más tehetséget, magához ragadta a főváros és a vidéki színészetet távozásával nagy veszteség éri. A veszteséget elsősorban a szegedi színház érzi, ahol négy esztendőn keresztül működött. Deoember 28-án pedig elbúcsúzik a szegedi közönségtől, hogy ezentúl az ország legelső színházában dolgozzék tovább. A búcsúzás alkalmából felkerestük a művésznőt, aki a következőket mondotta. — A búcsúzás mindig fájdalmas valami, nem 6zerelek búcsúzni... Ebben az esetben azonban más a helyzet, mert hiszen ez a bucsu egyúttal határkővet jelent életemben. Nem arról van szó, hogy egy másik városába megyek az országnak; hanem arról, hogy a Nemzeti Színház tagja leszek. Megváltozik egész égetem, ami most következik énreám, az valami egészen más lesz, mint ami eddig volt... — De viszont Szegedtől, a szegedi közönségtől búcsúzok és ez nehézzé teszi a válást. Sok reménnyel, ambícióval, hittel megyek, bízom a sikerben — és mégis sajnálom itthagyni Szegedet, ahol négy éven keresztül dolgoztam. Jól éreztem magam ebben a városban, mert ugy éreztem, hogy szeretnek. Akivel csak megismerkedtem ebben a váróéban, az mind kedves volt hozzám. — Ez a négy év nagyon szép volt. Tarnay Ernő utolsó évében kerültem Szegedre. Sok szépet lehetett akkor produkálni és boldpgan fogok mindig visszaemlékezni arra ax évre és azokra n szerepekre: a Hattyúra, Takáis Alice-ra ... S azután Sziklai Jenőre, aki a legkedvesebb direktorom volt. Boldog leszek, ha mindig ilyen direktorom lesz, de ezt kívánom vakmennyi magyar színésznek... — Hogy mi volt Szegeden a legkedvesebb élményem? Az, amikor —1 a Nemzetitől megkaptam a szerződést... —» mondja nevetve. De ezt ne írja meg, mert ténvlog sok kedves napot tői: Cttem itt. Valahogy idetartozónak érzem már magamat. Oly nehéz lesz itthagyni a kollégákat, akikkel oly sokat dolgoztam együtt és a közönséget, a megszokott, kedves arookat, akik évrőlévre, darabról-darabra mosolyogtak felém és tapsoltak a premiereken ... Minden arcot ismertem B színpadról, tudtam, hogy ki hol ül és ha valaki elmaradt, aggódtam, nem beteg-e... — A Nemzeti Színház vágyaim betöltése lesz. Remélem, hogy január végén, vagy február elején nár be is mutatkozhatom ott. De ennél egyelőre fonto-abb a szegedi bucsum. Pénteken lesz az utolsó estém, amelyet együtt töltők a szegedi közönséggel. Saeretoém ezt az estét a legkedvesebb emlékemnek elkönyvelni... A Tanitónól választottam, Bródynak ezt a remekét, amelyet két évtized óta nem játszottak Szegeden. A szerep gyönyörű feladat és boldog vagyok, hogy Vér György rendezi a darabot, mert az a meggyőződésem az eddigi próbái alapján, hogy ez a rendcxés, ez az előadás mindenképen méltó lesz Fródy Sándor szellemébe* ... — Férjem, Cselle Lajos is Budapestre jön. En kértein őt arra, hogy bontsa fel itteni szerződé.-ét és jöjjön velem, mert nagy szükségem van rá Budapesten, ö is szerződésbe megy, máris több ajánlatot kapott pesti színházaktól, Cselle Lajos feleségével együtt búcsúzik a Tanítónőben Szegedtől. •— Én is nehéz szívvel megyek el Szegedről — mondotta. Főleg azért örülök, hogy S¿egeden voltam, mert a világ legnehezebb színházi városának tartom. Aki itt megtudta állni a helyét ' séghez ós éi csak valahogy is, az bizonyára szép eredményt ! Szegedről... érhet el Pesten... A mai nagy színházi válságban a szegedi színház az egyetlen hely, ahol ilyen nagyigényű társulat meg tud élni. A szegedi szinhÁz sorsa a vidéki szinészet sorsa, aggódva fogom figyelni, mikéut boldogul itt tovább Sziklai Jenő... — Sikerült a bucsuzáshoz olyan művészi darabot találnunk, amely méltó lesz a szegedi közönséghez és én ezzel a jóleső érzéssel utazom el Csortos Gyula Szegedről és a szabadtéri játékokról Budapest, december 24. A Bethlen-tér környékén gyéren pislákolnak a gázlámpák és csak a színház homlokzata világit a sötét decemberi éjszakába. Neonfény helyett kerek villaykörtók világítják a járdára Csortos Gyula nevét. Olyanok ezek a villanykörték, mint amilyenek vendéglők előtt világitanak. Mindegyik más betűt visel és egymás mellé rakva »bor, sör« olvasható szakába. Neonfény helyett kerek villanykörték vivilágit, de a színház körül autók álídogállnak, mintegy bizonyságul annak, hogy odabent esemény van. Csortos Gvula játsza Svengálit és amig szúrós tekintetével művészi ihlettséget szugerál Trylbibe, a nézőtér visszafojtott léÜekzettel hallgatja Csortos minden mondatát. Utána frissen jön az öltözőbe. '— Interjút adjak a Délmagyarországnok? — kérdezi mosolyogva. — Mit mondjak? Hogy jó volt, szép voft Szegeden és hasonló hétköznapi kijelentéseket tegyek, annak nincs értelme. Inkább nem mondok semmit, mert hiszen amit akartam, azt már ¿mondottam Szegedon tósztok alkalmával, utána nyilatkoztam is és azóta nincs semmi uj ... A nyári szabadtéri játék élmény volt a részemre. Azt hiszem, élmény volt mindenki számára és nagyon sajnálhatja, aki nem látta. — Szinte drukkolok, hogy legyenek jövőre is szabadtéri játékok. Persze, egy pillanatig sem gondolok arra, hogy feltoljam magam a szabadtéri játékok szereplőjévé ... Szeretnék elmenni Szegedre a színházba is játszani, ahova meghívott Sziklai igazgató még a nyáron, de ennek a meghívásnak sem tudok eleget tenni, mert itt egy héten tizenkettőt játszom, a következő darabot magam rendezem, játszom benne és ean zel már el is múlik a tél, már csak megint a nyár marad S/ámomra... A nyár, amikor talán megint találkozunk a szép szegedi napokon... Karácsonyi csőkör szegedi színészekről, akik Pesten aratják a tapsokat Budapest, december 24. (A Délmagyaror^zag munkatársától.^ Néhány színész vonul itt fel, akik néhány év előtt a szegedi színház tapsos, népszerű tagjai voltak és akik ma már — Budapest, az ország ismert népszerű kedvencei. Bízonyíra jóleső érzéssel gondol és fogadja a szegedi nyilvánossá"? ezt a szegedi találkozást. Néhány név és nehánv beszélgetés itt következik: Péger Aníal legújabb B a 1 i 11 a-kocsijának ajtaját csukta be, mikor a Délmagyarország munkatársa elébe lépett. — Szegedről mindig szivesen és sokat beszélek. Alig várom, hogy a kávéházban kibeszélgessem magamat régi barátaimmal, mert az az öt esztendő, amit Pesten eltöltöttem, semmit sem vont el Szeged iránt érzet* szeretetemből. Az egész szegedi tartózkodásom alatt csak azt sajnáltam legjobban, hogy riMd ideig tartott a háztkezelés. Szegeden teljesedett gyerekkon álmom. Motorkerékpárt vásároltam... Az autó ma már ngy hozzátartozik mesterségemhez, mint a festék vagy a masztik. Nélkül« legvőzhe*etlen lenne a távolság és remélem rövidesen sor kerül «zeedt vendégModern asztali órák P 32.—tői 10 havi részletfizetésre 10 évi jótállással Szegeden legnagyobb választékban ROSENBERG ékszerésznél. Károlyi ucca 1. «M8HMMMMK3S« szereplésemre ts, ahol isméi agy fogom érezni magam, mintha sohase jöttem volna el onnan... Nagy György néhány szép szegedi este fiatal művésze ott igvekszik a dohányzóban még néhány gyors „slukkot" szivni, mielőtt színpadra lép. — Három éve kerültem Pestre és a múlt szezonban a „Helyet az ifjúságnak" cimü darabban olyan sok volt szegedi művész játszott, hogy azt hittem: Szegeden vagyok, a szegedi színpadon játszom és at az egy-két pesti művész jött le hozzánk vendégszerepelni... Egyébként sok szegedi barátom elfelejtett Pesten felkeresni, alig várom az alkalmat, mikor ezért nekik Szegeden szemrehányást tehetek. Baráfl J6*sesfel maidnem busz éve találkoztunk először a szegedi deszkákon, akkor még fekete haiat viselt és nagv sikere volt Molnár Ferenc Farkasában. MT megőszült, de kedélve a régi és mikor megszólal, a hanpia is a régi Bárót! Józsefé. — Szegedi emlékeim soha el nem múlnak, mert az a kilenc év, amit ott eltöltöttem, nem repülhet el észrevétlenül az ember életéből. Nem hizeleésből mondom, mikor meszáTlnpttom, hogv a szegedi közönség irá nyitó, nevelő és tanitó hatással van a színészre és ea nincs meg sehol máshol az országban. Sikereim nagvrésze a szegedi deszkákon, a nagvon hozzáért« fcőrőrrség előtt zajlott le, ezeket a forró estéket feledni nem lehet Lázár Mária Az automata elnvelte a husz fillérest "és már tárcsáztam is. Mély, kellemes hsrfton-hang jelentkezett: — Kivel óhajt beszélni? — A Délmasvarorszáír részére visszaemlékezés kellene Lázár Máriától — a szegedi napokra. — Mária, kísért a irralt... — hivta telefonhoz Lázár Máriát a bariton-hang. — Igen. Szeged . .. — dalolt a dróton keresztül T á?ár Mária. — Magam írom meg az emlékezést, lőiiör be este érte a színházhoz. De bejöjjön ám, nehogy hiáha írlak... Este a színházban azt hittem, Kogy a szeapdi tan-