Délmagyarország, 1934. december (10. évfolyam, 271-294. szám)

1934-12-23 / 290. szám

fO^A decemner PüTMAny arorszxg Karácsonyra i MisidesMI a legfobSiaf és legszebbet rendkívül olosó árakon Pollák Testvéreknél BSLevét a }ézuskához a Csillag-térről A Csillag-téri szükséglakásokban is várják a Jézuskát, talán jobban, türelmetlenebbül, mint a Belvárosban. Rozik Mária másik három kis társa nevében irt levelet a Jézuskához és a levelet a portás elhozta a Délmagyarországhoz is. A levél igy hangzik eredeti formájában: — Kedues Jézuska. Nagyon szépen kérlek. Tekincs le a mi szegény hajlékunkra, hogy Eszent ünnepekre minkis örülhessünk. Kedves Jézuskdm, nagyon szépen kéri négy szegény gyermek, amivel gondolod segits meg bennünket. Kedves Jézuskdm nagyon szépen kérlek, hogy egykis meleg ruhát és egy kis cukrot hozál. Ezerszer köszöni négy kis gyerek. Irta Rozik Mária, Csillag-tér szükséglakás 3 ajtó"~ Biztos, hogy a Jézuska megkapja a levelet és gondolkodik arról, hogy a négy kis gyereknek is Itgyen karácsonya — A MANSz ujszegedi leányotthona szombaton délután karácsonyfaünnepséget rendezett. A mü•ort a leányotthoni énekkar karácsonyi éneke velette be, majd Schill Fülöpné társelnök mondott megnyitó beszédet Az ünnepi beszédet Ugi Géea ujszegedi plébános mondotta. A leányok kedves szavalatokkal, énekszámokkal és kajácsonyi uindarabbal szerepeltek, végül Hegedűs Antal árvaszéki elnök mondott köszönetet a MANSz elnökségének és a szereplő leányoknak. Hétfőtől ismét kaphatók az eredeti Josephinenfafitte kristályok R e kizárólag i c b Kelemen-ucca 11. n él, ViSlanspsvilágüás a Gyula piispck-telep&n Gyuka püspök-telepen a napokban készült el a Tülanyáramhálózat teljes kiépítése. A villanyvilágítás bekapcsolása Szombaton délután történt meg nagyszámú közönság jelenlétében. A közönség soraiban ott volt dr. Buócz Béla rendórfőikapitá nyhelyettes, dr. Katana István tanácsnok a város hatósága képYiseletéoen. Dr. Glaitfelder Gyula megyéspüspök Sopsich János pápai kamarás kíséretében érkezett meg az ünnepélyre. A püspök örömének adott kifejezést, hogy az 6 nevéről elnevezett telep együtt halaid a kultura vívmányaival. A megyéspüspök ezután a telep mellett elvezető nemzetközi autóutra vüégitó villanylámpák feibyujtásával a hálózatot átadta rendelteti: ¿nek. »•Hü «III II I •IMIMIWWIIIilllllllli HUI III II iliiTB Harácsol afánslékok a legolcsóbban a Se^es¥árv0rsiérlátiai3 K árász ucca ©. ä je. BOR, rum, pálinkák, Ukőrtfk 1e q o 1 cs óbbtn Lövegeméi, Polgár ucca 2.0« Viszonteladóknak és nacvobb Tételnél árkedvezmény. AZ ÉLET MOZIJÁBÓb (Karácsony-esti ének az országzászlónál) Turulmadár volt a magyar, A fellegekbe szálló, Földje hullámzó buzatenger, Selyemfüves kaszáló, Pacsirta tanította dalra A naphoz közeledve, Acélos karja pörölyében A világnak telt kedve. Gonosz irigység, káröröm, A szárnyát addig nyeste, Amig orozva kőrüilopla Palástjával az este A napból ne érje sugár, Rögeit könnye mossa, Hegye a kapóit üzenetet Másoknak sokszorozza. Köröttünk temetésre kész Mohó falánkok hadia Csak akkor boldog, a magyarnak Ha nincs jó pLUanatja S nem érti, — hogy is tudna hozzá? Bitorló vágyai, ha mingyárt A fellegekig nyúlnak: Azon a felhőn csonka-árván Mégis ragyog reánk szivárványa Mert uj szárnya nő a letört turulnak. Nem lopakodunk botorul, Hisz szükségünk sincs rája, A hegyek üzenetjét hallja A Duna-Tisza tája, A magyar folyó nem tett nőtlen. Ugy sétál által a határon, Hogy egész világ lássa: Felülről van nagy küldetése És sok a híradása. S mikor Talahol Titel tájáj Sugárzó vággyal a Duna A karjaiba kapja, Lehet-e aki meg nem érti Mit duruzsol a tajtékozvs Feltornyosodó habja? Az egyik réteg sötét benne, Mint fehér anya sebje És felsikolt: Rohantam, mint A folyók legsebesebbje, A nevem örökre Maros, A cseppjeimben benn fénylik Erdélynek minden könnye, — Bízunk, hiszünk, csak égessétek Azt, ami pártos magyar vétek, Hiszen a virradatra várni így lesz nekünk is könnyebb. Végesvégig a partokon Hímes magyar virágok. Szinte futár a gólyahír S titokzatosak, mint a sir, A hímes tulipántok, A szivük kelyhe szétborul, — óh, ragyogó igézet! — Vendégbe jött egy méhike Csóküzenettel s hozza máris Haza a magyar mézei. A bazsalikom, rozmaring, Az anyák üzen etje, Ugy dacosodik, ahogyan Halad a naplemente. Magyar párnát illatosít. Gyöngéd legyen a kőbe meredt, Meg-megszaggatott szender S egyet álmodjon alva-ébren. Egyformát a veszedelemben Megtépett magyar ember. A pacsirta azt kérdezi Botor országhatáron: Mit életűnknek tavaszán Vesztettünk népek ravaszán. Dolgos akaratunk vetése Kié lesz majd a nyáron? S a temetőben sok erer sir Megnyílik dübörögve: Mi ezt a hazát ugy szereztük Végtelen szent örökbe, Nem ezért áztatta a vérünk A vérivásban be nem tellő Mártirhazánknak testét, Mi virradatot vártunk, mikor Utolsó erőnk fogyatékán Feláldoztuk az estét. Üzen mindenki, jön a hir És siet biztatással Az éjjel vándormadara Suttog susogó .sással, S mikor üti az éjfelet A toronyban az óra, Tisztelgő szárnycsapással ül A magyar lobogóra: Virulj, lobogj, intsél Keletnek, Mutasd meg magad Délnek, Hogy Nyugatunk nem napnyugat Erről, — hirdessed! — jön idő S a nemzetek regélnek, Északnak begyes tűfenyői A földanyánkat ne szurdalják, Úgyis eleget vérzik, Ha a szabadság őshonában, Topogó topánkák nyomában, Sárga csizmák emlék-robajában A lánc csörgését érzi. Ti meg, parányi magyarok, Akiket itt tanítanak meg Az Isten, a haza nevére, Az első dri'os szóra, Nézzetek zengő imádsággal A magyar lobogóra. Tanuljátok meg idejében, Hofy nem kell semmi alamizsna. Mer, keserű, az, drága, — Ordítozzátok fel az égre, Hogy az egész nagy mindenség Van jussotok, A régi nagy kacsára I Nem is tudjátok, az mi volt Ducos kenyér, szép, madárlátta* Mindnyájunknak sütötték, Felszeletelve és puhán Várta fiai jöttét, A nyugodalmat virágos rét. Sok lombos erdő adta, A diófáinkon rigó, — De jó volt este, munka teltén Elpihenni alatta! Kérdezzétek meg, aprószentek Akik azt nem is 6s mert étek. Mi volt nekünk a régi ország És hova lett mivé lett? Sok fehér főt sok sírt találtok Az emberszivbe, föld szivébe, Egyformán durva lábbal verte Sarkantyúját az élet, Aztán felvetett dacos fejjel Készüljetek s a kakastejjel Sütött kalácsot keressétek, Ugy, mint a meseszóban, Erőért ide térjetek meg, Acélkarotok, imádságtok, A hitetek mind egyesüljön A verhetetlen magyar lobogóba«. BOB. iámpázoft I-a íofás 6 fillér a üözponll Tefcsprnok RT. <lókle|caarnohalhan. om ékszer JA VITASD Kjólólción JUröRi KlflUIftlftR? flÄBWf, UÜSJ REVfltTHS